Szabad Újság, 1992. június (2. évfolyam, 127-152. szám)

1992-06-01 / 127. szám

1992. június 1. 5 Szabad ÚJSÁG Sertéstenyésztés amerikai módra Az Egyesült Államok sertéste­nyésztéséről, húsfeldolgozásáról és a sertéshús-fogyasztásáról viszonylag keveset tudunk, pedig ha növelni akarjuk a húskészítményeink export­ját, akkor ezt is ismernünk kell. Iowa államban évente 22 millió ser­tést hizlalnak és vágnak le. Jelentős a nagygazdaságok száma, de igen sok a kisfarmer. Ezek saját számító­gépeikkel dolgoznak, melyek mene­dzser- és integráló vállalatok számító­gépprogramjaival vannak összekap­csolva. Az elmúlt évben a vágósertés értékesítési átlagár 1,22 dollár, az ön­költsége pedig 0,91 dollár volt kilo­grammonként. Mivel a jövedelmező­ség ott is évente változik, ezért azok­ban az években, amikor jobbak az eredmények, a jövedelem egy részét a fejlesztésre fordítják, vagy tartalé­kolják. (Az elérhető jövedelmezőség nem olyan mértékű, hogy érdemes lenne kedvezően kisebb kamatért is hiteleket felvenni.) A farmok jól gépe­sítettek, ezért igen kevés alkalmazot­tat tartanak, inkább a család lát el minden munkát. Az lowa állami sertéstenyésztésre jellemző mutatók: átlagosan 9,9 malac fialásonként, kocánként és évente 18 felnevelt malac, országos átlagban 3,4 kg takarmányfelhasználás 1 kg tö­meggyarapodásra. A korábbi évekre jellemző félszabadtartás aránya 10 százalékra csökkent. Farmonként 100-300 koca van. Nagyra értékelik a kiemelkedően jó elit tenyészeteket, ami a tenyészállatárakban is mérhető Utód-(ivadék) vizsgálatokat csak né­hány éve folytatnak. A legelterjedtebb fajták: yorkshire (nagyfehér) és a lar­ge-white, de emellett jelentős még a berkshire (a szilárd szervezet miatt), a duroc (gyors fejlődésével, és a jó takarmányhasznosításával) és a hampshire (kiváló hús és izmoltság miatt). A takarmánygyártás és -forgalma­zás jól szervezett és nagyon magasak a minőségi követelmények. Az USA államainak takarmánygyártói szövet­séget alkotnak az egyes államok szabványainak egységesítése érde­kében. 1991-ben 105 millió tonna tá­pot készítettek. A farmerek a költsé­gek mérséklésére egyre többen ma­guk kevernek a vásárolt koncentrá­­tumból vagy supplementből. A takar­mánygyárakból a készítmények felét ömlesztve, másik felét zsákosán, pel­­lentálva szállítják a farmokra. A forgal­mazást ügynökök szervezik. Gyorsan terjed a melléktermékek (CCM, kuko­rica, cukor, keményítő, tolliszt stb ). felhasználása. Állami előírások szerint a takarmánykeverékekhez minden összetevőt csak előzetes minőségi vizsgálat után lehet felhasználni. A ta­karmányokba már 15 éve kevernek aminosavakat. A nedvesített etetést nem alkalmazzák a többletmunka és drágább beruházás miatt. A tenyész­­süldök kivételével étvágy szerint etet­nek. Az adagolt etetés ritka. Ta­pasztalatuk szerint a pellentált takar­mányból 5 százalékkal jobb a felhasz­nálás. A korcsoportonkénti tápok összetétele hasonló a miénkhez, de sokkal több benne a tejpor, nagyobb az aminosavkiegészítés, és ami szá­munkra igen meglepő: (nem tévedés!) minden takarmányban van hozamfo­kozásra és prevencióra antibiotikum. Ez nálunk és Európában már évek óta tiltott. A takarmánykészítményeknél haté­konyságnövelés és költségcsökkentés érdekében figyelembe veszik - külö­nösen a hízóknál - az ivart (kanok Osztrák terv Kilométerpénzt fizetnek majd az autósok Valószínűleg nem arat majd osztat­lan sikert az osztrák gazdasági minisz­ter, Wolfgang Schüssel elképzelése, ám valószínűleg még a mostani vá­lasztási időszakban bevezetik a kilo­méterpénzt a gépkocsik számára. Minden megtett kilométer után, ame­lyet az autóba beszerelt elektronikus szerkezettel mérnének, 30-40 gro­­schent kell majd leróni az államkasszá­ba. Ezenkívül megteremtik a fizető autópályák intézményét is, mégpedig a jövőben építendő útszakaszokon. Ausztriában ma csak bizonyos hegyi utakon és alagutaknál szednek út­használati díjat. A terv hátterében az állam által finanszírozott útépítőberuházó válla­lat, az ASFINAG teljes csődje áll. Ez a társaság a számára juttatott költség­­vetési eszközökből ma már a korábban fölvett hiteleket is alig tudja törleszteni, miközben hatalmas bürokratikus ap­parátust épített ki magának, amelyben mindkét nagy párt jól fizető állásokat osztogat saját embereinek. Schüssel eredeti terve az volt, hogy az ASFI­­NAG-ot kisebb tartományi társaságok­ra osztja és privatizálja. Ezt az elkép­zelését a miniszter a vállalatvezetés és valószínűleg a pártok ellenállása miatt mindeddig nem tudta megvalósí­tani. „A költségvetésből az útépítés töb­bé nem finanszírozható“ - szól a mi­niszteri indoklás. Mint Schüssel hétfőn bejelentette, 1993-ra egyetlen schil­ling sem áll rendelkezésre ahhoz, hogy új utakat építsenek - a felújítás­hoz szükséges összegekkel együtt 32 milliárd schilling hiányzik. Ezért a miniszter a szükséges új útszakaszokat koncesszióban akarja megépíttetni, hogy azok pénzügyi te­her nélkül kezdhessék meg működé­süket. Az első így megépített szakasz - egy alagút - mintegy 4 milliárd schillingbe kerül majd. Schüssel alap­elve, hogy a koncessziós társaság alacsony úthasználati díjat szedhet, ennek fejében azonban minden jogot megkap majd. Hogy a miniszter elképzeléséből va­lóság lesz-e, az ma még nem világos. A már többször megszellőztetett ter­vek ellen mindkét osztrák autóklub hevesen tiltakozott, mondván, az au­tósok így is jóval többet adnak be a közösbe, mint amennyit kivesznek onnan. Szerintük inkább a fuvarozókat kellene alaposabban megadóztatni, hiszen a teherautók és kamionosok sokkal jobban igénybe veszik az uta­kat, és a levegőt is erősebben szeny­­nyezik, mint a személyautók. Genetikailag kezelt élelmiszerek Az FDA zöld utat ad Az amerikai élelmiszer- és gyógyszeripa­ri minisztérium (FDA) állásfoglalása szerint a genetikai beavatkozással kifejlesztett nö­vényekből gyártott élelmiszerek nem rejte­nek semmilyen kockázatot az emberi szer­vezetre, ezért forgalmazásuk sem igényel megszorítást vagy új, különleges ellenőr­zést - jelent meg a The Washington Post című lapban. Sokan veszélyesnek tartják a génszerke­zetük megváltoztatásával, biotechnológiai úton előállított élelmiszereket, ezért azok szi­gorúbb vizsgálatát javasolják. Az új ameri­kai szabályozás azonban a piacra dobandó élelmiszerek engedélyeztetésekor a gén­technológiai eredetet nem veszi külön szempontként figyelembe, s az árun sem kell feltüntetni. Az ilyen termékeket előállító cégeket azonosan kezelik a hagyományos élelmi­szer-ipari vállalatokkal, vagyis nem kötele­zik arra, hogy új termékeik „mesterséges“ volta miatt az illetékes hatóság engedélyét kérjék a forgalmazáshoz. Ehelyett olyan útmutatót állított össze számukra, amely segíti őket annak mérlegelésében, hogy kérjék-e az FDA jóváhagyását. Csak azokra az élelmiszerekre kell majd külön rendeletet hozni - írja a The New York Times -, amelyeknél fokozott óvatos­sággal kell eljárni. Ilyen a földimogyoró fehérjéjét előállító gén paradicsomba törté­nő beültetése, ugyanis a mogyorófehérje sokaknál allergiás tüneteket okozhat. Az FDA döntése nyomán az elemzők az újfajta élelmiszer-ipari cikkek, főként a gyü­mölcsök, a gabonák és a zöldségfélék ter­melésének fellendülésére számítanak. Ipari körök közül hetvenre teszik a - több mint egy tucat amerikai géntechnológiai cég által kifejlesztett - megváltoztatott fehérjét tartal­mazó gabonafélék számát. (Az engedélye­zési eljárás felülvizsgálatát, illetve szabá­lyozását a kaliforniai Calgene Inc. kérte az FDA-tól tavaly novemberben. A cég mi­előbb piacra szeretné dobni az „extra“ génnel tárolástűrőbbé tett paradicsomát.) (Reuter) kevesebb fehérjét kapnak), a fajtát és energiaigény szempontjából az év­szakot. Újabb kutatási eredmények alapján már elterjedten adnak bőr alá növekedést serkentő hormont. A termelők a szövetségük közvetí­tésével szervezik az értékesítést, kap­ják az államtól az export- és importtá­mogatásokat, határozzák meg a kuta­tásokat és a reklámtevékenységet. Az USA-ban évente 86-90 millió sertést vágnak és dolgoznak fel, a vágósúly 110-125 kilogramm. A vágóhidak a termelői körzetekben, a húsfeldolgo­zók a városok közelében vannak. Élö­­sertés-szállítás csak gépkocsival le­hetséges! A vágóhidak korszerűek. Minden sertésért egyedi minősítés alapján fizetnek, a nagyobb súlyúért többet adnak. A fogyasztói igények országré­szenként és népcsoportonként eltérő­ek. Általában osztályozott húsokat, adagonként csomagolnak korszerűen, mert ez értéknövelő. Sokféle termék készül. A legfontosabb termék a son­ka, majd a bacon és a töltelékáru. Az utóbbi elsősorban a „reggeli kolbász", melynek fele zsiradék. Meglepő szá­munkra, hogy a fogyasztók a karajt nem kedvelik, ezért ezt a húsrészt exportálják. A fémdobozos árut nem szeretik, mert nem látják a vevők, csak a váku­umfóliást keresik minden húsféleség­ben. A csomagoláson lévő címke egyúttal garanciális minőségi tanúsít­vány is. Nagyon terjed a mikrosütöben elhelyezhető, úgynevezett ,,snack" csomagolás, melyből a vizet kivonták és vákuumba csomagolták gyorsfa­gyasztásra. A szárazkolbászokat csak pizzára sütve igénylik. Terjed a kisebb adagú, 1-2 személyes csomagolás, és a legújabb igény a műanyagcipzá­­ras, visszacsukható, vákuumos cso­magolás. Az összes húsnak csak a 35 százaléka kerül friss húsként a keres­kedelembe. Jelentős az etnikumok igényét kielégítő, speciális készítmé­nyeket előállító kisvágóhidak és for­galmazók száma is. Agroferm Rt. Lizint tessék! Az Agroferm Magyar-Japán Fermentációipari Részvény­­társaság cukorgyári melasz­ból fermentációs eljárással állít elő li­zint. Ez a vízben oldódó aminósav takarmányként fölhasználva javítja a sertés- és baromfihizlalás gazdasá­gosságát: a 100 kilós súly eléréséhez a sertésnek 25-30 nappal kevesebbre van szüksége - a nagyüzemi kísérle­tek eredményei szerint. A lizin olcsóbbá teszi a takarmány­­keverékek gyártását is, mivel helyet­tesíti a szója egy részét. A lizingyártás ikerterméke folyékony műtrágyaként használható fel, s a vizsgálatok szerint így 8-20 százalékkal nő a hozam - hangzott el azon a jánoshalmi elő­adáson, amelyen a gyártó próbált ked­vet csinálni termékéhez. A cég 1987-ben jött létre, japán részről a licencadó Kijowa Hakko Ko­­dzso, a Tomen Kereskedőhöz és a vi­lágbanki leányvállalat IFC részvételé­vel. A tavaly üzembe helyezett kábái gyár évi 5000 tonnás kapacitásával és 98 százalék tisztaságú termékével Közép-Európa nagy részében képes lenne minden igényt kielégíteni - ha ugyan a lizin használata melletti érve­ket a vevő fizetőképessége nyomaté; kositaná. Pintér István, az Agroferm kereske­delemfejlesztési menedzsere úgy vé­li, a magyar piac lizinszükségelete 2000-2500 tonna - ahhoz képest a ta­valyi eladás 1500 tonnára csökkent. „Egyrészt jelentős készletek marad­tak 1990-ből, másrészt igen komolyan csökkent a sertés- és baromfiállo­mány, mely a lizin legfőbb fogyasztó­ja". Az Agroferm új stratégiája: a ki­sebb étvágyú nagyüzemek mellett a fi­gyelem a kistermelők felé fordult. A magyar-japán részvénytársaság újdonsága a lizingyártás ikerterméke­ként nagy mennyiségben keletkező nitrogéntartalmú folyadék hasznosítá­sa kváziműtrágyaként, illetve takar­mányként. A kísérletek azt mutatják, hogy a nagyüzemben búzából és ku­koricából a Bioferttel kezelt területen 5-10 százalékkal, lucernából és gyep­ből 20 százalékkal nőtt a hozam. A beruházásra költött pénzek miatt az Agroferm tavaly nem zárt nyere­séggel, és profitot még erre az évre sem tervez. Bíznak viszont abban, hogy megfelelő propagandával meg­­kedveltetik termékeiket annyira, hogy összforgalmuk elérje az 1-1,3 milliárd forintot. (VG) Tisztelt Polgártársak, Kollégák! Az OSP DANUBIUS rt. értesíti Önöket, hogy a központi hivatal részéről elírás történt, és ezáltal téves azonosítási számot (ICO) közöltünk Önökkel. A vagyonjegyes privatizáció központjában Prágában a következő azonosítási számmal vagyunk vezetve: ICO 00180327 Ezen a számon lehet vagyonjegyes részvényeiket értékesíteni. Kérjük elnézésüket, tisztelettel a részvénytársaság elnöksége SZÚP-324

Next

/
Thumbnails
Contents