Szabad Újság, 1992. június (2. évfolyam, 127-152. szám)
1992-06-04 / 130. szám
Pagoda avagy Három Sárkány Vendéglő Kastély kiadva A „padoga“ szó hallatán általában a hindu vagy más ázsiai nép temploma, esetleg súlymérték vagy pénzegység jut eszünkbe, a szentkirályiaknak ugyanerről a szóról egészen más, nevezetesen az a helyi vendéglő, amely a Szilárdi kastélyban nyílt meg ez év márciusában. A falu közepén álló bárok stílusú kastély 1743-ban épült, azóta falait és termeit már többször is tatarozták. A munkálatokat rajta legutoljára 1984-ben kezdték el, amelyet pénz híján, sajnos, a mai napig nem sikerült befejezni. A kastély földszintjének, külső vakolatának, valamint az épületet övező kerítés felújításának befejezése után a pénz elfogyott, az építők elköltöztek. A tatarozási terv szerint a kastély emeleti helyiségeire még legalább kétmillió korona kellene, ennyi pedig nincs, sőt ilyen célra jelenleg semennyi sincs. Mi legyen a félig elkészült kastéllyal? Bizony ez a kérdés sokat foglalkoztatta a helyi önkormányzatot. Gazda nélkül tönkre megy, megeszi az idő vasfoga. A háború után is hasonlóan járt, pedig akkor volt gazdája, sőt nem is egy, s ez lett a veszte is. Volt benne átmenetileg szálló az Ukrajnából betelepültöknek, kocsma, moziterem, mezőgazdasági iskola, később asztalosmúhely. A legvégén olyan romos állapotba került, hogy már semmire sem lehetett használni. Az épület így, félkész állapotban is gyönyörű. A főútról nézve csodálatos látvány, dísze a falunak. A hazai utazókon kívül a kö,.Történelmi“ iromány fénymásolatát tette elém a minap Ipolyságon egyik pedagógus ismerősöm. A körlevél, amelyet a helyi (városi) nemzeti bizottság elnöke („J. Benő“) és a hivatal (?) vezetője („A. Kapusta“) írt alá, 1945. október tizenötödikén kelt s a 2578/1945. iktatószámot kapta. A felhívás a magyar lakosság intézményes megalázásának, jogai semmibevételének ékes bizonyítéka. Sokáig dicsőített volt köztársasági elnökünk, Gustáv Husák, a világégés után egyik korteskörútján az egykori városháza épületének erkélyéről a beszédét hallgató polgárok előtt hangoztatta, hogy a magyaroknak pusztulniuk kell az országból... Az elvtelen elvtárs, magyarfaló pártvezér szavaival olajat öntött a tűzre. Rövid idő elteltével az Ipoly menti településen is elszabadult a pokol. zeli határátkelőhelyen át érkező turisták százai láthatják az impozáns épületet. Sokan közelebbről is szemügyre veszik. Nem csoda, ha a helybeliek közül is akadnak, akik sóvárogva nézik. Tavaly, amikor Magyarországon kitört a „lottóláz“, a több mint százmilliós nyeremény lehetősége reményében hazánkból is ezrek utaztak hetente a határon túlra szerencsét próbálni. Többek között három barátnő, Pósa Márta, Sipos Ilona és Kósik Erzsébet is reménykedett. Azon ábrándoztak: ha megnyerik a milliókat, megveszik a kastélyt. Bedobták szelvényeiket és nyertek. Nem milliókat, mindössze 110 forintot, ami kevésnek bizonyult ugyan az álom megvalósításához, de nem adták fel. Biztosabb módszerhez folyamodtak, bekopogtak a polgár-Pofonokat kapott a piacon portékáját magyarul kínálgató hajlott hátú hetvenvalahány éves aszszony, a rend önjelölt éber őre! megrugdosták a Szentháromságszobornál magyarul beszélgető embereket, másokat meg - elrettentő példaként - kopaszra nyírtak... Félelemben, rettegésben éltek a magyarok otthon, a szülőföldjükön, a szülővárosukban, örülhettek azonban, akik néhány pofonnal, rúgással vagy kopaszra nyírással megúszták. Sokan ugyanis felkerültek a deportálásra ítéltek listájára. Többször leírtam már, de nem lehet elégszer megismételni: a számüzötteket fegyveresek marhavagonokba terelték, nem kegyelmeztek a gyermekeknek és az aggastyánoknak sem. Sokan öngyilkosságba menekültek a kitelepítés réme elöl. Az ipolysági helyi nemzeti bimesteri hivatal ajtaján és kérvényt adtak be a kastély bérbevételére. Miután igenlő választ kaptak, decemberben egy évre bérleti szerződést kötöttek.- Betonoztattunk, takarítottunk, áru után néztünk - magyarázzák felváltva -, amíg végül március elején megnyithattuk a vendéglőt. Vehettünk bele színes televíziót, hifitornyot, szatelit antennát szereltettünk fel, de legcsalogatóbbak mégis az áraink, mindent jóval a „kocsmai ár“ alatt szolgálunk fel. Csak napok kérdése és megnyitjuk a konyhát, ebédet is olyan áron szeretnénk kínálni, hogy a nyugdíjasoknak, vékonypénzüeknek is kifizetődő legyen hozzánk járni. Amint hallottuk, egyik-másik utazási iroda is csak a konyha megnyitására vár, és szerződést kínál fel nekünk turisták fogadására. A nagytermünk 140 férőhelyes, de van teraszunk és egy kisebb helyiségünk baráti összejövetelre, tanácskozásra, esetleg meghitt társalgás céljára fenntartva, szóval nem gond nagyobb csoportokat fogadni. Háromszázezer korona hitelt vettünk fel, amit most törlesztünk, ennek ellenére úgy döntöttünk, hogy szponzorálni fogjuk a helyi futballcsapatot. Persze cserébe ók is reklámoznak bennünket, minden mérkőzésükön viselni fogják mezükön a „Pagoda“ feliratot. A névválasztásról talán még annyit: nehéz volt eldönteni, mi kerüljön a bejárat fölé. A barátok, ismerősök a Három Sárkány Vendéglő nevet javasolták. „Becenévként“ bizony rá is maradt a vendéglőre. A három hölgy ezért nem haragszik, sőt ínyenceknek saját recept alapján készült sárkánykoktélt is felszolgálnak. zottság akkori vezetői (a körlevél tanúsága szerint) parancsba adták a város üzemei tulajdonosainak, hogy,,... minden középületi helyiségben, jól látható helyen helyezzék el a ,, beszéljenek szlovákul“ feliratú táblát“. Besúgásra is serkentett az ukáz. Azokat ugyanis, akik nem vették figyelembe a felhívást, fel lehetett jelenteni a nemzeti bizottságon. S a „ vétkesekre“ büntetés várt. Az iromány ezzel egyidejűleg szigorúan megtiltotta az üzlettulajdonosoknak és alkalmazottaiknak még egymás között is a magyar nyelv használatát. A hivatalos helyen magyarul beszélőket megfenyegették a felhívás szerzői. Azok ellen, akik a parancsnak nem tettek maradéktalanul eleget, a hivatalos szervek kemény szankciók alkalmazását helyezték kilátásba. Nos, ilyen volt a helyzet Ipolyságon közvetlenül a II. világháború után, a ,,békeépítés“ első hónapjaiban. Most ismét felerősödött a nacionalizmus. « Mi viszont már nem hagyjuk magunkat elűzni szülőföldünkről. ZOLCZER LÁSZLÓ Transzformálunk Felfelé a lejtőn Tény és való, hogy a csatai Kalász Mezőgazdasági Szövetkezet mélypontra jutott. Évtizeddel korábban a pártállam ügyintézői úgynevezett mezőgazdasági hárembe kényszerítették, öt falu szövetkezetével együtt szolgálta a Virágzás Efsz kényurainak kívánságát: szobrokkal díszített irodaházat, háromemeletes istállót épített, kísérleteket pénzelt. Tavaly ugyan újra önálló lett, de szegényen; az idén februárban már üresek voltak a magtárak, a raktárak. És mostanában, mintegy bizonyságaként a szólás-mondásnak, hogy a szegényt a légy is jobban csípi, nagyon sokan híresztelték a feloszlatását, a megszűntetését. Arról suttogva, pletykázva, hogy majd a legközelebbi közgyűlésen az arra jogosultak, a tulajdonosok véget vetnek ennek is, annak is... xxx A közgyűlésre, melyet a 42/92. számú törvényrendelet értelmében az átalakítás, a transzformálás érdekében hirdettek meg, 514 személy kapott meghívót. Közülük meg is jelent 434, vagyis a döntésre, szavazásra jogosultak 84,4 százaléka. Nyilvánvaló többségben, 298 szavazattal, azok voltak jelen, akik ugyan földtulajdonosok, de nem tagjai a szövetkezetnek. Lehet, hogy rájuk gondoltak azok, akik a bizonytalan jövőről és a bizonyos végnapokról jósolgattak: lehet az is, hogy nem. Bejelentkezéskor, a művelődési ház előcsarnokában egyesek emlegetni is kezdték, hogy egykor miként bántak el velük, milyen erőszakosak voltak velük, illetve apjukkal, nagyapjukkal szemben. Meglepte viszont őket az is, hogy az elnök mindjárt a tanácskozás kezdetén bejelentette: minden javaslat előterjesztésekor figyelembe vették a csoportérdekeket. A földtulajdon néküli, a földtulajdonnal bíró tagok, valamint a szövetkezeten kívüli földtulajdonosok száma szerint. Az utóbbiak képviseletében a községi hivatal elöljáróinak az indítványait érvényesítették. El is fogadta a közgyűlés, a legteljesebb egyetértéssel a szavazatvizsgáló, a választó, és a javasló bizottság tagjainak a megválasztására tett javaslatot. Kissé körülményes, nehézkes, lassú volt a szavazatszámlálás. Később ezért változtatták meg - természetesen, a résztvevők határozata alapján - a szavazás rendjét. Előbb az ellenszavazatokat, majd a tartózkodókat számlálták össze. Nagy érdeklődéssel fogadta a közgyűlés a jogtanácsos, dr. Juraj Medzihradsky törvénymagyarázatát. Utána több kérdező is jelentkezett. A kérdésekből kitűnt, kevesen ismerik jól és alaposan változó korunk lépten-nyomon változó joggyakorlatát. Az elnök gazdasági helyzetelemzése viszont sokakat megdöbbentett... xxx Siralom. Ha az egykori középgazdának minősített földművelő szemével nézve vizsgáljuk a közölt adatokat, jogos a felháborodást kifejező kérdés: Még szegényebbek lettünk, mint voltunk? Jelenleg 1141 hektáron gazdálkodik a szövetkezet. A dolgozó tagok száma: 111, a nyugdíjasoké 99. Nagyobb munkagépek: 12 traktor, 3 kombájn, a traktorok zöme kiselejtezésre váró állapotban. Az állatállomány is szegényes, a közös, a nagyszövetkezet legsilányabb teheneit kapták viszsza. A hízómarhák napi súlygyarapodása 0,88 kg, a hízósertéseké 0,58 kg. Nincs semmiféle melléküzemági termelés. Jellemzően külterjes a gazdálkodásuk, a földterület 35 százalékán gabonaféléket, 16 százalékán takarmánynövényeket, 10 százalékán cukorrépát termesztenek. Siralom. Csupán az ígéretes, hogy tapasztalt dohánytermesztők, s az idén 10 hektáron nevelik, a dohánypalántákat. És hogy újabban gyógynövények termesztésével is próbálkoznak. A lejtő aljára jutott szövetkezetnek feljutni valahová csak úgy lehet, ha belterjesebben gazdálkodik, új vállalkozásokba kezd, és persze, ha megmarad szövetkezetnek.. . xxx Ennek az elképzelésnek a jegyében, mindegyik tagra különkülön szavazva, megválasztották a 13 tagú transzformációs bizottságot. Ügyeltek a csoportérdekek érvényesítésére is, mert 2 tag képviseli a földtulajdonnal bíró szövetkezeti dolgozókat, 4 pedig a földtulajdon nélkülieket, míg 7 tag képviseli a szövetkezeten kívüli földtulajdonosokat. Nagy és sok munka vár erre a bizottságra, mert a legközelebbi, .több mint valószínű, hogy szeptemberi vagy októberi közgyűlésig rendeznie kell a tulajdonviszonyokat, hatásköröket, ki kell dolgoznia azt a gazdasági intézkedéstervezetet, mely szerint el lehet indítani a szövetkezetét felfelé a gazdálkodás, a gyarapodás útján. Csak persze nem azt a tegnapi, kényszerítésből megszervezett, kolhoz mintájú szövetkezetét, hanem az újjá alakított, érdekegyeztetéssel létesített, modern, mezőgazdasági szövetkezetét. HAJDÚ ANDRÁS FARKAS OTTÓ Vesszen a magyar! Hallgatni »
