Szabad Újság, 1992. június (2. évfolyam, 127-152. szám)

1992-06-30 / 152. szám

8 Szabad ÚJSÁG 1992. június 30. Itt vagyunk! Debütálnak a Pegazus ifjak Polgár Anikó (1975 - Vágfarkasd) Téged elvisellek a jövőért megvisellek a múltért visellek örökké álmaimban könyörögtem a kakasszóig legalább csak háromszor tedd meg nem megy értsd meg mondtad érteni értelek de mire felértelek újra léptél egyet jaj nem akarom hogy leess nem kívántam hogy szeress ha győznöd kell csak győzz bár tudnám hány perced van rám kiszabva D. Tok Ernő (1973 - Deáki) JugosZLÁvia míg a tétova lépések szitalyuknyi hajnal esélyeként tört melódiák vérrögeiben járöröznek jézus sírhalmán virágok lábnyomaként - mársi strófában - harcedzett koltagyak siratják harci kedvüket Minden nemzedék megtermi a maga író- és költőpalántáit, akik a maguk sajátos módján próbálják kifejezni gondolataikat, világlátá­sukat. Mondhatnám úgy is, ami­lyen a kor, olyan az irodalma. A 90-es évek elején meglepő­en sok tizenéves jelentkezett iro­dalmi próbálkozással, s az ő alko­tókedvük megtartása érdekében hirdette meg a Magyar Ifjúsági Szövetség a Pegazus-pályázatot. A Pegazus-pályázatra beérkezett munkák szerzőit Miskó Ildikó kez­deményezésére 1991. augusztus 17-én egy találkozóra hívták össze, s a találkozó olyan jól sike­rült, hogy a résztvevők elhatároz­ták: társasággá alakulnak. Céljuk az volt, hogy megismerjék egy­mást, kölcsönösen véleményt mondjanak munkáikról. Ez év tavaszán Krónikus kerin­gő címmel megjelent egy nem megvetendő kis antológia a leg­jobb munkákból. Mivel jómagam nem voltam jelen az I. Pegazus­találkozón és a később alakult Pegazus Társaság találkozóin, „pars pro toto“ alapon a társaság egyik tagját, az ígéretesen induló D. Tok Ernőt kértem meg, vála­szoljon a nem bennfentesekben valószínűleg felmerülő Pegazus­sal kapcsolatos kérdésekre.- A Pegazus kezdő írók, költők társulása. Mit ad nektek ez a tu­dat, hogy egy társasághoz tar­toztok?- Egyrészt megismerhetjük ha­sonló gondolkodású emberek mü­veit, véleményt cserélhetünk bár­miről, de elsősorban az alkotása­inkról. Ha valakinek a stílusáról azt mondhatjuk, hogy na, ebből a gyerekből még lehet valami, az már eredmény. Nekem sokat ad, hogy hozzám hasonló fiatalokkal találkozhatom, vitatkozhatom és megismerhetem mások munkáját is. Ezáltal képet kapok arról is, hogy amit én csinálok, az milyen színvonalú.- Csak egymás által akartok inspirálódni, vagy vannak példa­képeitek, akiket követni szeret­nétek?- Ha példaképek nincsenek is, de bizonyára mindannyiunknak van valaki, akit tudatosan vagy tudat alatt követni szeretne. Pl. a fiatalok közül Tálamon Alfonz vagy Keszeli Ferenc hatása kimu­tatható - s ha ilyesmit felfede­zünk, az elég szerencsés dolog. Viszont nem akarunk másolni.- A csehszlovákiai magyar iro­dalomnak van-e olyan vonulata, ami mögé föl szeretnétek zár­kózni?- Ilyen törekvés nincs. Itt egyé­nek vannak, és minden egyénre más hat, ilyen „csehszlovákiai magyar építkezés“ nincs. Mi még nem tekintjük - nem is tekint­hetjük - magunkat a csehszlová­kiai magyar irodalom részének, hisz nincs mögöttünk majdnem semmi.-Hangsúlyoztad, hogy mind­annyian meg akarjátok őrizni az egyéni hangotokat. Mégis úgy akartok egyéniségek maradni, hogy közben valahová tartozza­tok. így van ez?- Valahogy így. Olyan hangu­latot, csoportosulást szeretnénk létrehozni, mint valamikor az iro­dalmi kávéházak voltak.- Hogy érzitek magatokat eb­ben a világban?- Bár kis létszámú ez a csapat, ezenbelül is bizonyos kisebb cso­portok már kialakultak: a Csehy­­banda, Geisler Norbi-banda, Csü­törtöki-banda stb. Én ezt szeren­csésnek tartom, de az lenne az eszményi, ha ezek a csoportok egymás között is kicserélnék né­zeteiket. Éppen ezért jó ez az antológia. Műveket, stílust, kifeje­zési módokat szeretnénk bírálni. Nekem sincs még kiforrott stílu­som. Ezt szeretném megtalálni úgy, hogy különböző dolgokat ki­próbálok, s ezekből a mozaikokból összerakok egy képet, mely kép az én fényképem, az én verseim tükre. Mozaikok már vannak, de nem állnak össze még egy képpé.- A csehszlovákiai magyar iro­dalom művelői hogy viszonyulnak hozzátok?- Próbáltunk kapcsolatokat ki­alakítani velük, az Irodalmi Szem­lében Csanda Gáborral, Hizsnyay­­val, hogy legalább egy-két hoz­záértő kritikusunk legyen. Ök azt mondták, hogy jó, de több anya­got küldjünk. Szerintük három­négy emberrel a csoportból min­denképp érdemes lenne foglal­kozni. Én szerencsés helyzetben vagyok, mert a régi magyar irodal­mat az egyetemen Tőzsér Árpád tanítja, s ö tényleg segít, meg­mondja, hogy mi a jó, mi az elvet­­nivaló. S azt hiszem, ha bárki közülünk elmegy utána, meg­mondja a véleményét. Szerintem ma ő a csehszlovákiai magyar irodalom legnagyobbja, vélemé­nyére oda kell figyelnünk.-Szerinted a Pegazus-tagok­ban van egy elhivatottságérzet, hogy ök költők, írók akarnak lenni, vagy inkább csak a hasonló gon­dolkodású fiatalok társaságát ke­resik?- Egy-két emberről el tudom mondani az elsőt, pl. Csehy Zol­tánról vagy Mizser Attiláról, Cúth Artúrról, Csütörtökiről, de igazából a többieket még nem ismerem annyira, hogy erről nyilatkozni tudjak. Személy szerint én egyfaj­ta hobbinak fogom fel a versírást, s majd az idő válaszolja meg, hogy hobbi marad-e vagy kinövi magát irodalommá.- Mi kellene ahhoz, hogy úgy érezzétek, sikeres a munkátok, hogy értelme van az írásnak?- Mindenképp egy állandó ki­advány. Egy 100-200 példányban megjelenő antológia negyedéven­ként, félévenként, amihez nem­csak vers és próza lenne, hanem kritika is. A kritika hiányzik a leg­jobban, pedig ez vihetne előre bennünket. S nemcsak egymás kritikája, hanem az irodalomértők szakmai bírálata is. Persze, tudom, ahhoz, hogy ez az elvárásunk teljesüljön, legalább egy-két évig együtt kell dolgoznunk, sok meg­beszélés, kiadvány legyen mögöt­tünk, hogy valóban azt lehessen mondani, hogy van Pegazus Tár­saság és érdemes velük foglal­kozni.- Téged és a korodbelieket mi foglalkoztat a leginkább?-Tudatosítjuk a felelősséget, hogy pár éven belül nekünk kelle­ne itt alakítani az életet (bármeny­nyire is nagy szavak ezek). A mi generációnkon nagyon sok min­den múlik, mert rendbe kell hoz­nunk az előttünk járók baklövése­it. A politikai dolgokat itt még félre is tehetem, mert azt úgyis csak a történelem dönti el, hogy mi volt a hiba és mi nem, de gazdasági­lag és a környezetkárosítás hely­rehozása terén nagyon sok a ten­nivaló. Úgy érzem, hogy kimerült a Föld. Nyersanyagban és egyéb téren is.- Az 50-es, 60-as években a falu, a szülőföld felé fordultak íróink, költőink, a 80-as években az anyanyelv védelméért, a nyelv­pusztítás ellen léptek fel legjobb­jaink, generációtok mely témák iránt a legfogékonyabb?-Tőzsér Árpád egyik előadá­sában valami olyasmit mondott, hogy ma ugyanaz van, ami a ba­rokk idején volt: a tudomány szá­zadunkban is rendkívüli tempó­ban fejlődött, s össze kell hoznunk a tudományt és a lelki dolgokat. Ha megfigyeljük, ismét előtérbe tör a vallás (mindegy, hogy mi­lyen), s ezeket a lelki dolgokat kell összehozni a tudomány eredmé­nyeivel. A materializmust és idea­lizmust egyszerűen nem lehet kettéválasztani. Nincs külön lélek és külön anyag. A kettő kompozí­ciójából jön létre egy új világ. S ha ezt lefordítjuk az irodalom nyelvé­re, akkor egy neobarokk korszak­nak kellene eljönnie. Hát a Pega­zus Társaság tagjai is valami ilyesmire éreztek rá. Még nem tudják pontosan, hogy mit, de je­lezni akarjuk, hogy itt vagyunk, s tudjuk, hogy rólunk van szó és nem akarjuk, hogy döntsenek ró­lunk nélkülünk. A Pegazus Társa­ság legfiatalabb tagja 15 éves, a legidősebb 26, s olyanok, mint egy óriási vulkán, aminek még be van tömve a szája, de óriási ener­giák rejlenek benne. Az önszórakoztatás ideje lejárt, az irodalomnak figyelmeztetnie kell a vészhelyzetekre, mert nem­csak azokról az emberekről van szó, akik a vészhelyzetet előidé­zik, hanem az egész emberiség­ről, a jövőről. CSANAKY ELEONÓRA Csehy Zoltán Hudina Zsolt (1973 - lllésháza) Csütörtöki László (1973 - Komárom) Szüli-nap Krónikus keringő (részletek) Mottó: „A nyelv a lét háza. Az író nyilvánosházban lakozik: a nyelv kitartottja ö, ontológiai strici ..." sikít vergődik vérzik megszül Egyszer úgyis még fellélegzik Százszor elhajított bumeráng csend tékozló jöttödre várok és nem sír tűzszünet: a Csallóköz illő senki csendje nem maradt meg hullákkal teli lövészárok senki két árny suhan túszul ejtettél legjobb verseim csendben könnyelmű merénylet -és nem láthatja hiába magasodsz hipnotizálsz senki egyszer úgyis elérlek Czuth Arthur (1974 - Nagybalog) (1974 - Komárom) Vízállásjelentés a savas eső befeketíti a csermelyt és szenny ömlik a tengerbe a mocskot egyenesen a halastóba engedik a Bodrog Minszknél 348 cm, Kassánál megállt nem messze szennyvízért állnak sorba a szomjazok amott meg valaki traktort mos a patakban a Bajkál-tó 12 hét múlva teljesen kiszárad a kénes esőt felfogják a tisztálkodni vágyók a komp Kerekespusztánál nem közlekedik az üdülőközpont medencéi fertőző betegséget terjesztenek a Duna felé folyik a Volga Csernobiltől rotyog s mérgez megbotlunk a 20-ig század küszöbében Merre van Európa?! Körülöttem tombol az erőszak, a szememben vak az, ki mást lát. És nem értem, miért kell pusztulni annak, ki meg meri szólítani saját nyelvén az anyját. És miért van az, hogy nemzetek gyűlölnek nemzeteket, fegyvert csörgetve áhítoznak vérre. És harsogva üvöltik: Elég volt! Mi jövünk, félre! Én nem hiszem el, Hogy az egész egy csillag átka volna. Nem hiszem, hogy van jövő, Míg ez meg nincs oldva. Míg meg nem tanulják: Merre van Európa?!

Next

/
Thumbnails
Contents