Szabad Újság, 1992. június (2. évfolyam, 127-152. szám)
1992-06-27 / 150. szám
4 1992. június 27. Szabad ÚJSÁG Választások után Rajtuk is múlik (!?) Az idei parlamenti választások után sok új képviselő foglal helyet a törvényhozó-testületekben, s lesznek persze olyanok is, akik az elmúlt két év során már bizonyíthatták politikai rátermettségüket. Nem kis sikernek számít két olyan év után újra élvezni a választók bizalmát, amikor az életszínvonal csökkenését saját bőrünkön éreztük, amikor a dúló nacionalizmus több oldalról'is kikezdett bennünket, s eközben sokszor felsóhajtottunk: hol vannak a képviselőink, mit tesznek-tehetnek értünk? így utólag összegezve a munkájukat, úgy gondolom, amit tehettek megtették. Az ő érdemük többek között, hogy a földtörvény részben orvosolja az 1948 előtti jogtalanságokat, kiálltak a református, az evangélikus egyház, valamint a zsidó hitközösségek kárpótlásáért, stb. Bush „vette a lapot“ Batta István azok közé a képviselők közé tartozik, akik az előző parlamenti időszakban is ott lehettek a törvényhozásban, és a választások után is bizalmat kaptak. A Szövetségi Gyűlés Nemzetek Kamarájának volt a képviselője, ezen kívül tagja a külügyi bizottságnak és a mezőgazdasági albizottságnak. A harminchét éves kertészmérnök a brünni Mezőgazdasági Főiskolán fejezte be tanulmányait, s 1990-ben a bátkai állami gazdaság szőlészetéből került a prágai Szövetségi Gyűlésbe. Az idei választásokon újra bekerült a Szövetségi Gyűlés Nemzetek Kamarájába. Amikor két évvel ezelőtt belépett a parlament épületébe, gyakorlatilag számára addig teljesen új légkörbe csöppent bele.- Képviselő úr, hogyan maradt meg emlékezetében politikusi pályafutásának kezdete, a parlamenti viták hangulata, a folyosói beszélgetések légköre?- Szokatlan volt a számomra, de azt hiszem ez érthető, hiszen addig semmilyen közvetlen kapcsolatom sem volt a törvényhozással. Az első napokra úgy emlékszem vissza, hogy erősen ellenséges érzések (is) uralták a képviselők közötti légkört. Az idő múlásával egyre inkább változott a hangnem, ehhez jelentősen hozzájárult az eredetileg egységes és nagy választási blokkoknak - NYEE, PF - kisebb politikai egységekre való osztódása. Arról nem is beszélve, hogy a képviselők kezdtek beletanulni a „szakmába“, kezdtek rájönni arra, hogy nem elegendő az, ha vannak „üdvözítő“ gondolataik, nagyon fontos, hogy azt mások is el tudják fogadni. Én most is optimista vagyok, bízom abban, hogy az eskütétel után a képviselők az idő előrehaladtával reálisan fogják mérlegelni a helyzetet és megtapasztalják, hogy a valóság kissé más, mint azt az egyes politikai erők hirdették választási kampányuk során. Természetesen szembe kell nézni olyan tényekkel is, hogy az egyes politikai szubjektumok - főleg kezdetben - nem fogják tartani magukat a valósághoz.- Kifejtené ezt a gondolatot részletesebben?- Mindig fel kell mérni az adott politikai légkört, a parlamenten belüli hangulatot, mert ez különböző a parlamenti időszak kezdetén és mondjuk a végén. Szerintem - ez az én szubjektív tapasztalatom - a választásokon győztes politikai erők az idők múlásával fokozatosan veszítenek népszerűségükből, ami egy teljesen természetes folyamat. Ezért a jogalkotás szempontjából számukra legjobb a választásokat követő közvetlen időszak, amikor a hatalmuk még töretlen, a lelkesedésük még nagy, ebben az időszakban tudják leginkább átvinni elképzeléseiket. Egy bizonyos idő elteltével változik a képviselők kompromisszumkészsége, egyre inkább „földközelbe“ kerülnek, a realitások talajára lépnek és erejük töredezik. Feltételezéseim szerint a nagy gyűjtőegységként létrejött politikai csoportosulások napjai meg vannak számlálva, az ilyen tömörüléseken belül a különböző meglátások, irányzatok a politikai erő felbomlását idézik elő. Batta István- Visszatérve az előző parlamenti időszakra, a parlamentben zajló vita mennyire éreztette hatását a folyosói beszélgetések során?- Az, hogy az ülésteremben élénk vita alakult ki két képviselő között, s ezek után a folyosón találkozva barátságosan beszélgettek, ez a látvány már természetes volt számomra. Ez, azt hiszem, a képviselők politikai érettségét bizonyítja. Ám kezdetben nem volt ez így, a folyosón kizárólag „önmegtermékenyítő“ beszélgetések folytak, a képviselők csak szűk csoportokon belül ismerkedtek, barátkoztak egymással. Idővel azonban kialakult egy egészséges kollektív szellem, ami alatt azt értem, hogy a képviselők egyénileg más pártokon belül is teremtettek személyes kapcsolatokat.- Ön szerint az új Szövetségi Gyűlés mikor lesz a legtermékenyebb és hozza a legtöbb törvényt?- Parlamenti megbízatásunk négy évre szól, hogy a valóságban milyen hosszú életű lesz, arra ma még nem tudok választ adni. Vegyük a négy évet alapul. Szerintem kezdetben a két „vezérpárt“ képviselői között élénk vitákra lehet számítani. Ha egyáltalán elkülöníthető az úgynevezett termékeny időszak, akkor az a második év második felében és a harmadik évben várható. Akkorra talán a képviselők felismerik, hogy hogyan lehet a törvényjavaslatokat úgy beterjeszteni, hogy a közmegegyezéssel elfogadható legyen.- Visszatérve a kétéves parlamenti időszakra, kezdetben a konfrontációk miatt, később pedig már az új választások előtt nehéz volt törvényjavaslatot elfogadtatni. Úgy is jellemezhetnénk a kétéves időszakot, hogy több mint a fele meddő vitákkal telt el. Ön szerint helyes volt két évben meghatározni az alkotmányozó időszakot, vagy szerencsésebb lett volna eleve négy évre választani a képviselőket?- így van. A parlament már jó háromnegyed éve nem töltötte be hivatását, politikai színezetű törvényeket már nem lehetett elfogadtatni. A két év, szerintem, egy szempontból nem volt a legszerencsésebb. Az ország gazdasága ugyanis ez idő alatt még nem érte el a mélypontot, de már erősen közeledünk hozzá. Azok a politikai erők, amelyek a piacgazdaságra való áttérést szorgalmazták, ezáltal a legrosszabb helyzetbe kerültek, hiszen, amikor a legkritikusabb a helyzetünk, akkor kell meggyőzni a polgárokat: igen ez a helyes út, mi így akarjuk továbbra is, ránk szavazzatok. Ezt tovább azt hiszem felesleges is részleteznem, hiszen ez megmutatkozott a mostani választásokon is, nem sikerült meggyőzniük a lakosságot. Ha a másik szempontot nézzük, akkor megállapíthatjuk, helyes volt két évben meghatározni a korábbi parlament munkáját. A nagy politikai mozgalmak felbomlása után egy sor képviselő mögül „eltűntek“ a választópolgárok. Sokan ültek a parlamentben olyanok, akikről már nem lehetett tudni, hogy kit vagy kiket képviselnek. A mostani választási statisztikából az is világosan kirajzolódott, hogy a lakosságnak sem volt közömbös az ország sorsa. Nálunk - az ország lakosságának arányszámát tekintve - sokkal többen járultak az urnákhoz, mint például Magyarországon vagy Lengyelországban.- Az elkövetkező négy évben meglehetősen nehéz feladat vár ránk, de Önökre képviselőkre is. Ismerve a választási eredményeket, a legerősebb pártokat, mozgalmakat, s képviselőiknek a számát: az ilyen összetételű parlamentben mennyire tudják teljesíteni a választás előtt meghirdetett programjukat?- Ezt a kérdést ma még nem lehet megválaszolni. Azt mindenesetre már most szeretném elmondani, hogy a koalíciónk a kisebbségek jobb boldogulásának az érdekében nem zárkózik el a parlamenten kívül rekedt politikai erőkkel való kapcsolattartás elől.- Eddigi képviselői pályafutása alatt történtekre hogyan emlékezik vissza. Bizonyára voltak kedves epizódjai...- Bush amerikai elnök látogatásakor Havel elnök fogadást rendezett a tiszteletére, amelyre meghívták a képviselői klubok elnökeit is. Duray Miklós helyett én vettem részt a fogadáson. Megjelent a két elnök, Bush kezet nyújott egypár jelenlévőnek, én átnyúltam a tömegen, egy kicsit tovább tartottam a kezét és közben átadtam neki a szlovákiai magyarok üdvözletét (a képviselő hat nyelven beszél - a szerző megj.).- Hogyan reagált erre Bush elnök?- Láttam rajta, hogy „vette a lapot“... „Van bennem szorongás“ A választások során a „karikázás“ nagyban megváltoztatta a szavazólisták eredeti sorrendjét. Komlósy Zsolt az Együttélés Politikai Mozgalom jelöltje a hármas magyar koalíció közép-szlovákiai szavazólapján az 5. helyen indult az SZNT-be való bekerülésért. Összesen 10 545 „karikát“ kapott, s ezzel az első helyre került, így tagja lett az új SZNT-nek.- Meglepte az eredmény?- kérdeztük, amikor az eredményt megtudtuk.- Nagyon és ezúton szeretném választóimnak megköszönni az irántam tanúsított bizalmat, amire a jövőben mindenképpen szeretnék rászolgálni.- Minek tulajdonítja ezt a népszerűséget?-Talán az eddigi munkakörömnek. Több mint tíz évig ugyanis a rimaszombati szövetkezet mellett működő, úgynevezett applikációs csoportban dolgoztam, amelynek feladata volt a járás mezőgazdasági üzemeiben szorgalmazni a számítógépes adatfeldolgozást. így kerültem kapcsolatba a falvakkal és a mezőgazdasággal. Gondolom ezáltal ismerték meg nevem és a munkám a vidéken. Édesapám losonci születésű, szüleim huzamosabb ideig éltek a városban a választási kampány- során tapasztaltam, hogy Losoncon még ma is sokak által ismert a Komlósy név. Szerintem így gyűlhetett össze az a több, mint tízezer szavazat.- Sokan ismerik, ennek ellenére szeretném, ha röviden bemutatkozna, hogy megismerjék Szlovákia más vidékein élő olvasóink is.- A gimnázium befejezése után a kassai Safárik Egyetem kibernetikai szakán végeztem, harminchét éves vagyok, Rimaszombatban élek. Eddigi munkaköreim általában a számítógépes adatfeldolgozáshoz kapcsolódtak. Jelenleg a rimaszombati Vagyonjegyes Regisztrációs Központ vezetője vagyok.- Milyen érzésekkel készül képviselői pályafutására?- Érzéseim vegyesek, tagadhatatlan, hogy van bennem némi szorongás, hiszen ezen a téren bizony még nincsenek kellő tapasztalataim. Ennek ellenére bízom benne, hogy rövid időn belül „beletanulok“, és jól fogom képviselni válaszókörzetemet, hiszen ismerem az itteni - a gömöri, a nógrádi - emberek gondjátbaját.- A számítógépeken kívül mely területek állnak legközelebb Önhöz?- A mezőgazdaság. Mint már említettem, több mint tíz évig lehetőségem volt megismerni ezt az ágazatot, továbbá gyakorlott természetjáró vagyok, a környezetvédelem terén is vannak elképzeléseim. A feleségem gimnáziumi tanár, sógorom iskolaigazgató, barátaim egy része pedagógus, tehát az iskolaügy gondjai sem állnak távol tőlem. Komlósy Zsolt- Nem a karom a szaván fogni, de kíváncsi lennék rá, hogy ön milyennek látja ma Rimaszombatban az alapiskolák helyzetét?- Azt hiszem nem túlzók, ha azt állítom, hogy az alapiskolák helyzete éppen Gömörben és Nógrádban a legkritikusabb. Ezeken a helyeken ugyanis nem olyan tömören él a magyarság, mint Komárom, Dunaszerdahely környékén, illetve a Bodrogközben. A magyarok lakta falvakban több helyen összevonták a magyar és a szlovák alapiskolákat, idővel ezekben fokozatosan - és tudatosan - megszűnte(tté)k a magyar nyelvű oktatást. Hogy konkrétan Rimaszombatban milyen ma a magyar alapiskolák helyzete? Ezt az egyik városi önkormányzati ülésen hallottakkal tudom legpontosabban vázolni. Tudniillik a városban - másutt hely nem lévén - az egyes magyar évfolyamokat a pincében helyezték el. Amikor szóba került a magyar iskola áldatlan helyzete, az egyik városi képviselő magabiztosan kijelentette: „Ki kell várni még azt a négy-öt évet és a városban nem lesz probléma a magyar iskola..."- Ön szerint mi lehet a megoldás?- Az iskolaügyet önkormányzati felügyelet alá kell helyezni, a helyi polgároknak kell dönteniük arról, hogy milyen tanítási nyelvű alapiskolát akarnak a településeiken.- A mezőgazdaságban?- Folytatni tovább a privatizációt, de nem kell minden áron szétverni a szövetkezeteket. Ez így nagyon általános megfogalmazásnak tűnhet, konkrétan én úgy gondolom, hogy a mezőgazdaságnak nagyobb támogatásra lenne szüksége, mint amilyenben eddig részesült. Vegyük szemügyre az elmúlt negyven egynéhány évet. Ezen a vidéken a szlovák kormány kevesebbet ruházott be, mint amennyit megérdemelt volna. Ez a helyzet az elmúlt két évben sem változott. A másik segítség szerintem az lehetne, ha lennének garantált árak, továbbá - például - az üzemanyagot olcsóbban kapná meg a mezőgazdaság.- A természetvédelem terén?- Itt már történtek lépések, gondolok itt konkrétan a nyústai vegyi üzemre, amely már nem (annyira) szennyezi a Rima folyót, mint eddig. További intézkedésekkel el kell érni, hogy az üzemek csökkentsék a mérgező anyagoknak a levegőbe, vízbe juttatását. Valószínűnek tartom, hogy ezek a tényezők nagyban befolyásolják a járásban az elhalálozás, a születések számát, ugyanis az első negyedévi statisztikai kimutatás szerint szlovákiai viszonylatban ezekben a Rimaszombati járás áll az élen. FARKAS OTTÓ
