Szabad Újság, 1992. június (2. évfolyam, 127-152. szám)

1992-06-25 / 148. szám

1992. június 25. 7 Ismét lesz kuvaiti nemzetközi vásár Egy új kor hajnala Két évvel az ország függetlensé­gének visszanyerése után az 1993- as kuvaiti nemzetközi vásár szerve­zői az „Új kor hajnalát” kívánják köszönteni a február 10—15. kö­zött sorra kerülő rendezvénnyel. Az újjáépítési és helyreállítási munká­latok befejeztével az ország gazda­sága ismét fellendülés előtt áll. A kuvaiti nemzetközi vásár a tervek szerint páratlanul gazdag lehetősé­get nyújt majd mindazoknak, akik hozzá kívánnak járulni ehhez a fej­lődéshez. Az idei vásáron a becslések szerint 185 millió dollár értékű üzlet jött lét­re. Az 1993-as rendezvényre ugyan­csak az Arab-öböl legnagyobb kiállí­tási területének számító 250 ezer négyzetméteres fővárosi központban kerül sor. A várakozások szerint leg­alább 30 ezer látogató tekinti majd meg a kiállítást, hiszen a vendégek száma már az idei rendezvényen is meghaladta a 27 ezret. A kiállítás témakörei közül em­lítést érdemel az építőiparban, vala­mint a közmunkák és infrastruktu­rális beruházások során alkalma­zott berendezések, az elektromos és elektronikus felszerelések, a kommunikációs technológiák, az irodarendszerek és számítógépes hálózatok, az oktatásban használa­tos segédanyagok és eszközök, szer­számgépek és ipari berendezések, szállítási és csomagolási eszközök, valamint a fogyasztási cikkek. A fedett kiállítási terület négy­zetméterenkénti ára 295 dollár, be­rendezéssel együtt 350 dollár. A szabadtéri terület ára 150 dollár négyzetméterenként. (Hilal Gulf Exhibitions) Indiában egyszerűsítik a vámszabályokat Az indiai kormány olyan intézke­déscsomagot jelentett be, amelynek célja a kereskedőkre és az utazókra vonatkozó vámszabályok egyszerű­sítése. Az intézkedések között sze­repel egyebek között az is, hogy az importőrök maguk becsülik fel a vámot — írja a kereskedelmi mi­nisztérium közleménye. Az új sza­bályozás zöld utat ad az importá­ruknak, liberalizálja a turisták és a külföldön élő indiaiak csomagjaira vonatkozó szabályokat, és nagyobb rugalmasságot biztosít az egész vi­lágon tevékenykedő futárcégeken keresztül importált termékekre. A mostani szabályok a legutóbbi­ak azon intézkedések sorában, amelyeket India az elmúlt években hozott a világon a legvédettebbek közé tartozó kereskedelmi rend­szerének deregularizálására. Az import bizonyos kategóriái­ban a kereskedőknek lehetősége nyí­lik arra, hogy maguk mérjék fel az importált termékek értékét és hatá­rozzák meg a kivetendő vámot, amit aztán be is fizethetnek. Az áruk egy kis százalékát a vámhatóság véletlen­szerűen ellenőrizni fogja. A jelenlegi szabályozás meglehe­tősen időigényes, ugyanis minden egyes szállítmányt vizsgálatnak vet­nek alá. A turisták és a külföldön élő indiai állampolgárok tizenhá­romféle fogyasztási cikket hozhat­nak be, közte videokamerákat, CD- lemezjátszókat, laptopokat. Válto­zik a vámtarifa is: az eddigi bünte­tővámmal szemben, amely olykor a 100 százalékot is meghaladta, 25 százalék lesz. Az intézkedések egyébként az adminisztrációt is mérséklik, csökkentik az exporthoz szükséges okmányok számát. (re) Még mindig kevés Kínában kell a kenyér Bár az utóbbi három évben Kíná­ban rekordterméseket ért el a me­zőgazdaság — körülbelül 430 millió gabona termett — anyagi és műsza­ki bázisa továbbra is rendkívül si­lány, óriási befektetéseket igényel­ne. A terméshozam ugyanis nagyon esetleges, pedig Kína mezőgazdasá­gának 1,1 milliárd ember mindenna­pi betevő falatját kellene biztosí­tania. A rekordtermések ellenére hatal­mas problémák vannak az ország­ban, mert a népesség olyan ütem­ben növekszik, hogy a termésszint egy főre számítva képtelen megha­ladni az 1964-es szintet. Ha ilyen szemszögből nézzük azt, amit nem­rég a riói környezetvédelmi konfe­rencián Jacques Cousteau mondott, hogy tudniillik a túlnépesedés is ha­talmas természeti és környezetvé­delmi probléma, akkor talán nem is csodálkozunk el oly nagyon, hogyan kerülhetett napirendre ott ez a kér­dés is. Kína minden igyekezete ellenére sem tud elegendő gyapotot, olajos­­magvat, cukornádat termelni, tehát a gabona mellett ebből is importál­nia kell, ha jól akarja tartani állam­polgárait. A kínai lapok rámutatnak, hogy a vázolt helyzet ellenére sok tarto­mányban nem tudják értékesíteni a megtermett gabonafélét a földmű­vesek. A gazdasági szakemberek szerint ennek az az oka, hogy nincs elegendő raktár, és nem ösztönző­­ek a felvásárlási árak sem. Az éle­lemhiány ellenére most az a veszély fenyeget, hogy a földművesek vissza­fogják a termelést, nem vetnek sem elég gabonafélét, sem hüvelyest, vagy krumplit, ami ott szintén az alapélelmiszerek közé tertozik. Csehszlovákia jövője Közép-európai bumeráng Szabad újság__________________________ Közép-Kelet-Európában a tör­ténelem főleg arra szolgál, hogy vájkáljanak benne. Az előkotort tényeket és féligazságokat úgy le­het az ellenfél ellen fordítani, mint egy pisztolyt. Mifelénk a történe­lem a másik fél befeketítésére, zsa­rolására, elhallgattatására szolgál, miközben a szenvedő fél — ki is lehetne más? — általában vala­mely kisebbség. Ez történt kedden a bécsi tv éj­szakába nyúló Klub Zwei műsorá­nak kerekasztal-beszélgetése so­rán is, mely Csehszlovákia jövőjé­vel és a két országrész esetleges elszakadásának következményei­vel foglalkozott. A vitaest promi­nens szlovák résztvevője, Ján Őar­­nogursky a csehszlovákiai magyar kisebbség rovására elkövetett há­ború utáni igazságtalanságokkal kapcsolatosan ismét elsütötte ked­venc érvét: igaz ugyan, hogy már bocsánatot kértünk a zsidóságtól és a németektől, de a magyar ki­sebbségtől csak abban az esetben vagyunk hajlandóak bocsánatot kérni, ha a magyarok is ezt teszik 1939-cel kapcsolatban, amikor sok szlovák távozni kényszerült a Horthyék által Magyarországhoz csatolt területekről. És itt üt vissza a történelmi bu­meráng: igen, távozni kény­szerültek, zömük minden kény­szerítő fenyegetés nélkül is meg­tette, mert még élénken élt az em­berek emlékezetében az, amiről a szlovák történetírás szemérmesen hallgatott évtizedekig, olyannyira, hogy mára már szinte senki sem tud róla: hogy 1919 után, a monar­chia bukását követően az itteni magyarok tízezrei kényszerültek elhagyni szülőföldjüket, mert álla­mi alkalmazottakként megfosztot­ták őket egzisztenciájuktól. És nemcsak a régi rendszert kiszolgá­ló hivatalnokokat, jegyzőket, ha­nem még a vasutasokat, kisfizeté­sű, politikával sosem foglalkozó közalkalmazottakat is kitette az ál­lásából az újsütetű csehszlovák ha­talom. A budapesti menekültiroda több mint százezer menekültet tartott nyilván azokban a mozgal­mas időkben. 1919-et 1939-től mindössze húsz év választotta el, s az akkori szlovákok joggal tartot­tak attól, hogy az 1919-es prece­dens megismétlődik. Sajnálatos módon meg is ismétlődött, ismét kisembereken csattant az ostor, de az előzményekről többé nem esett szó. Igazságtalanság igazságtalan­sággal nem orvosolható, az csak igazságtalanság marad, semmi más, a kettő közé esetleg csak egyenlőségjelet lehet tenni, nem érvet kovácsolni valamelyikükből, ráadásul az örök szenvedő fél, a kisebbség ellen. Az ilyen érvelés még etikailag is sántít. A vitaest két magyar résztvevő­je — Bethlen István, a magyar par­lament ragyogó németséggel be­szélő, ízig-vérig européer szellemi­ségű képviselője és Flórián László, az Együttélés higgadtan érvelő, rendkívül felkészült tagja — nem reagált Őarnogursky úr megjegy­zésére. Nem sétált bele abba a zsákutcába, ahová a kölcsönös sérelmek felhánytorgatása vezet. Mert felesleges lett volna. Úar­­nogursky úr esetleg Őernovával, 1848-cal, majd az „ezeréves elnyo­más” mítoszával lőtt volna vissza, ahogy ezt már Úiő úr is megtette annak idején, ugyancsak a bocsá­natkéréssel kapcsolatban. Erről óhatatlanul eszembe jut egy anekdota, amelyet Meőiar bu­dapesti látogatása inspirált. A bu­dapesti parlamentben megtekin­tette Munkácsy Mihály nagyszabá­sú képét, a Honfoglalást, amelyen egy idős szláv mélyen meghajol a lovon ülő Árpád és kísérete előtt. Meőiar indignálódva mutatott az öreg szláv figurájára: „No, azért mi már így nem hajlongunk!” Göncz Árpád békítőén legyintett: „Ugyan, kérem, már mi sem já­runk lovon.” Azt hiszem, erről van szó. Hogy végre tudatosítsák Közép- Európa kis népei sorsközösségü­ket, azt, hogy közülük már egyik sem gyalogos vagy lovas, hogy mindnyájan egyazon problémák­kal birkóznak, s ezek megoldása felé nem a történelemben való vájkáláson, a bűnbakkeresésen, a történelemmel való zsaroláson keresztül visz az út. S a jó együtt­működés garanciája a kisebbsé­gek jogainak rendezése. VOJTEK KATALIN A Philips-részvények fekete napja A Philips, a Grundig és a szórakozta­tó elektronika más európai vállalatai panaszt tettek az Európai Közösségek Bizottságánál a hasonló termékeket gyártó japán vállalatok ellen, hogy azok dömpingáron dobják piacra az EK-or­­szágokban CD-lemezjátszóikat. Ahogyan az ilyenkor lenni szokott; a bizottság vizsgálatot kezd, a japánok pe­dig — már meg is tették — hivatalosan tagadják az ellenük felhozott vádakat. A szórakoztató elektronika nemzetközi piaca válságban van; ennek egyik jele a dömpingvád, másik az árcsökkenés. A CD-ügy elsősorban a holland Phi­lips céget érinti, mint a CD-rendszer egyik kiagyalóját és piaci élharcosát. Emlékezetes, hogy még valamikor ezen a téren együttműködni is kész volt a 89,4 százalékát románok alkotják (20,35 millió fő, 1,4 millióval több, mint ezelőtt 15 évvel), míg a magyar­­ajkúak száma 1,714 millióról 1,62 mil­lióra, arányuk 7,9 százalékról 7,1 szá­zalékra csökkent. Harmadára esett vissza a németek száma: 359 ezerről 119 ezerre. Ggány­­nak 1977-ben 227 ezren; 1992-ben 410 ezren vallották magukat, ám ez utóbbi szám is csak hozzávetőlegesnek mond­ható, mivel a különféle becslések szerint a cigányok háromnegyede más nemze­tiségűnek íratta be magát. A magyar lakosok részaránya az elmúlt 15évben mindenütt csökkent, Sonyval, a CD másik, távol-keleti fő le­téteményesével. A Philips cég nemrég kiszivárogtat­ta: második negyedévi, illetve félévi nyeresége kisebb lesz a vártnál. A szóra­koztató elektronikai üzletág vesztesé­ges, nem utolsó sorban a kényszerű ár­­csökkentések miatt. A cég rész­vényeinek ára jelentősen csökkent a hír hallatán. Az elektronikai óriás iránti bi­zalom ugyanis meglehetősen ingatag; még mindenki emlékeiben él az 1990. év eredménye, amikor is a Philips tete­mes veszteséggel zárt. Akkor nagy vál­tozásokat határoztak el, leginkább a cég új feje, Jan Timmer. A jelek szerint te­hát a Philips csak átmenetileg került ki a válságból, hiába küldte el dolgozóinak csaknem egyhatodát. foglalkozó részlegeit vagy eladják, vagy valamilyen más módon kihagyják a ve­gyes vállalatból. Az Olaszroszágban, Spanyolországban és Portugáliában mű­ködő vegyes vállalat így lemondva a mo­nopolhelyzetet ígérő részlegekről — a Kovászna és Hargita megyét kivéve, ahol ma a magyarok aránya 75,2, illet­ve 89,4 százalék. Bánát lakosságának 82,3 százalékát cigányok alkotják, Máramaros—Kőrös vidékének 71,9 százalék román, 21,2 százaléka ma­gyar, 2,6 százaléka cigány, és 1,4 szá­zaléka német, míg a történelmi Érdély lakosainak 72,3 százaléka román, 23,9 százaléka magyar, 2,8 százaléka ci­gány, és alig 0,9 százaléka német A lakosok 87 százaléka ortodox vallású­­nak mondta magát, a római katoliku­sok részaránya 5 százalék, a reformá­tusoké 3,5, míg a görög katolikusoké 1 százalék. (CSTK) A cég termelésének több mint a fele jelenleg is szórakoztató elektronikai termék. Tavaly a többi üzletág jó ered­ményei révén sikerült több mint 900 millió güldenes nyereséget produkálni, de a „vivőágazatban” csak 100 milliós többlet képződött. Most ennek a mini­mális szintnek az elérése is kétséges. A központi apparátus fenntartása válto­zatlanul drága, Timmer alig tudta csök­kenteni a vízfejet. A vállalti racionalizálásnak már ál­dozatul esett a félvezetőket gyártó részleg, jelentősen megnyirbálták a számítógépes üzletágat. Ha az elektro­nikait is ícomolyabb mértékben kell karcsúsítani, akkora leépülés réme fe­nyegeti a Philipset. ÜZLET felnőttek által használt egészségügyi pe­lenkákra és a hölgyek számára gyártott higiéniai cikkekre kénytelen korlátozni termékei körét. A Procter & Gamble ez utóbbi terü­letet tekinti a vegyes vállalati együttmű­ködés legfontosabb részének, ám ugyanakkor nem titkolja csalódását sem. A reakció érthető, hiszen amennyi­ben az óriáscégnek sikerült volna a Fi­naf kényszerűségből kirekesztett részle­geiben is beindítani a Pampers pelenkák gyártását, úgy ezzel a termékkel a nyu­gat-európai piacnak már csaknem felét mondhatta volna magáénak. A brüsszeli bizottság, amelynek jóvá­hagyása nélkül a vegyes vállaiat nem jöhet létre, a konkurens cégektől és egyes fogyasztói csoportoktól érkező ki­fogások nyomán szabta a fenti feltételt. Azonban az Európai Fogyasztók Szer­vezete, amely a legerősebben ellenezte a két cég eredeti szándékait, továbbra sem elégedett a fejleményekkel, mivel úgy látja: a Procter & Gamble még a korlátozás ellenére is túlságosan erős piaci helyzetben marad. (r) Román népszámlálás Nem lesz pelenkamonopólium Az Európai Közösség brüsszeli bi­zottsága jóvá fogja hagyni amerikai Procter & Gamble és az olasz Finaf SpA vegyes vállalati együttműködését, mi­után a két cég elfogadta azt a feltételt, hogy a Finaf gyermekpelenka-gyártással Az 1992-es januári népszámlálás előzetes adatai szerint Románia összlakossága 22,76 millió, az 1977- es népszámláláskor regisztráltnál 1,2 millióval több. A jelentés szerint 1990-ben és 1991-ben — mindenek­előtt az abortusztilalom megszünte­tése, valamint a nagyarányú kiván­dorlás miatt — a második világhá­ború óta példátlan módon, csökkent az ország népessége, és az idén vár­hatóan tovább apad. A visszaélések és a lakosságot félre­vezető manőverezések miatt már ko­rábban is sokat bírált népszámlálás nrlafm *•» n t m

Next

/
Thumbnails
Contents