Szabad Újság, 1992. június (2. évfolyam, 127-152. szám)

1992-06-24 / 147. szám

4 Szabad ÚJSÁG 1992. június 24. Szlovák privatizációs elképzelés Az EGT új aktualitást nyert Vagyonjegy helyett talon A szlovákiai privatizációs tervezet annak idején nem számolt vagyonjegyes mód­szerrel, hanem talonokat akart kibocsátani. Kidolgozója Augustin Marián Húska volt, a Meciar-kormány akkori privatizációs mi­nisztere. A forgatókönyv szerint a szlovák állami vagyon 20-30 százalékát osztották volna szét az állampolgárok közt talonok segítségével, mégpedig úgy, hogy egy főre nagyjából 70 000-100 000 korona névérté­kű vagyon jutott volna. Augustin Marián Húska most újra aktuá­lis privatizációs tervezetét a Práca című szlovák napilap tette közzé, s mivel a jelen­legi győztes szlovák politikai erőről van szó, mely változtatásokat ígér a privatizáci­ós folyamatban, néhány részletével mi is megismertetjük olvasóinkat. Mit tart rossznak Klausnál? Klaus úr a szövetségi főkor­mány segítségével egységes megoldást kényszerített az or­szágra, melyben ugyan felhasz­nálta a mi elképzelésünket az ún. privatizációs trösztökről (a jelenle­gi vagyonjegyes privatizációs be­fektetési alapok), de nem fogadta el egyértelmű hazai tőkealakító szerepét, mely a lakosság, a va­gyonjegy-tulajdonosok érdekeit védte volna. És nem fogadta el azt az elképzelésünket sem, hogy a vagyonjegynek legyen névleges értéke, ehelyett egy zavaros több fordulós privatizálást talált ki, melynek során a vagyonjegyek­nek valós piaci értékűvé kellene válniuk. Ezzel semmibe vette azt a tényt is, hogy a valós változás nélkül részvénytársasággá transzformált állami vállalatok törzsvagyona is csak névleges ér­téket képvisel. Ezek a statisztikai­lag és könywitelileg kimutatott ér­tékek ugyanis a még el nem évült vállalati adósság leszámítása után nagyon távol kerülnek a va­lós piaci értéktől, s az esetek döntő többségében alulértékeltté válnak. Az állami vállalatok adósságai Sokkal tisztességesebb lenne, ha a központi tervgazdálkodás következtében felhalmozódott vállalati adóssághegyek kezelé­sére létrehoznánk az Államadós­sági Hivatalt, amely befagyaszta­ná ezt az adósságterhet egy ala­csony szintű regisztrációs kamat ellenében, azt követően pedig a költségvetési feleslegből foko­zatosan likvidálná azokat. Más, talán elfogadhatóbb módja az adósságkezelésnek az lenne, ha a Szlovák Köztársaság magára vállalná a behajthatatlan tartozá­sokat és ezeket mint saját (állami) tőkerészét visszajegyeztetné az adósságuktól megszabaduló vál­lalatokba. Ezt a módszert végig kell gyorsan gondolni, és csele­kedni is gyorsan kell, hogy a válla­latok mielőbb megszabaduljanak adósságterheiktöl. Az adósság ál­lami vagyonrészesedésre való át­váltása természetesen „felhígíta­ná“ a vállalati törzsvagyon névle­ges értékét, de lehetővé tenné, hogy a vállalatokat kivigyük a tőzsdére, ahol gyorsan megálla­pítást nyerne valós piaci értékük. Ha ez kiderülne, a privatizáció az ún. közvetlen eladás mellett oly formában is történhetne, hogy részvényeket bocsátanának ki s ezeket a tözsdéken-börzéken árusítanák. Az adósságuktól megszabadított vállalatok vagy ál­lami részvénytársaságok az állam pótlólagos részvételének követ­keztében ugyan némileg „olcsób­bak“ lennének, de az esetek többségében gyorsan hasznosí­tani tudnák egyéb előnyeiket (jó, viszonylag olcsó, szakképzett munkaerő, a fekvésükből eredő előny, az általuk ellátott piac stb.). Az így „felhígított“ névérték a törzsvagyon jobb értékesítésé­hez vezethetne, mint a jelenlegi helyzet. Vagyontalonok Hasonlítsuk össze, mekkora névleges vagyonrészt kapnak most az állampolgárok a kuponos privatizációban az eredeti 70-100 ezer koronával szemben! A mi­nisztériumok jelenleg 27 ézer ko­ronára becsülik az egy főre jutó vagyon értékét. A bonyolult „ru­lett-rendszer“ tehát egyharmados eredményhez vezetett. Ugyanak­kor a privatizáció felgyorsítása ér­dekében elfogadtatott az az ab­szurd alapelv, hogy a vállalatok átalakulnak részvénytársasággá anélkül, hogy lejátszódott volna bennük a szerkezetváltás, s így csak a csődlehetőségek száma szaporodik, ami által a részvé­nyek piaci értéke egyre csökken. Szlovákiában mindenképpen meg kell fontolni a vagyonjegyes privatizáció leállítását az első for­duló után. Ezt követően pedig az SZK állami vagyonából ki kell venni akkora terjedelműt, amely­ből futja a minden egyes felnőtt lakosra szánt 70 000 korona név­leges értékű vagyonra. Ez a va­gyon ún. talonokkal lenne kivonva az állami vagyonból. Portfolió Szolgálat Most már csak az a kérdés, kinek kellene megvásárolnia és őriznie az egyéni vagyontalonok fejében az adott mennyiségű részvényt. A befektetési vagyon­jegyes alapokkal szerzett tapasz­talatok után az a véleményem, a spekulációt megelőzendő olyan állami szervezetnek kellene ezt a szerepet elvállalni, amely Szlo­vákia egész területén ott van és képes pénzügyi műveletekre. Le­hetne ez a Szlovák Posta, mely­nek szinte minden településen van kirendeltsége. A Szlovák Postán belül létrejöhetne egy spe­ciális szervezet (a talonok név­értéke alapján kiszámított száza­lékos díj fejében), mely kezelné a felnőtt állampolgárok részvé­nyeit. Ezért az említett postai szervezet neve „a Szlovák Posta Portfolió Szolgálata“ lehetne. Ez vásárolná meg az állampolgár számára a talonérték megadott részének megfelelően a részvé­nyeket és vállalná az állampolgá­rok portfolió számlájának vezeté­sét is. A részvényeket a szolgálta­tó venné meg, a kockázat csök­kentése érdekében legalább há­rom különböző részvénytársaság­tól. A kezelési költség a nominális talonérték egy bizonyos százalé­ka lenne. A Portfolió Szolgálat együttműködne a Szlovák Statisz­tikai Hivatal számítógépes köz­pontjaival. A Portfolió Szolgálat később évente egyszer tájékoztatná a tu­lajdonost, milyen a részvényei ár­folyammozgása a tőzsdén, illetve hogy kezdenek-e már jövedel­mezni a részvények (a várható osztalékról). A Szolgálat a kezdetektől há­rom éven keresztül köteles lenne az állampolgár számláját meg­őrizni, azt követően pedig lehető­vé tenné, hogy eldöntse, meg­­hagyja-e részvényeit, vagy mást tesz velük (pl. eladja azokat hazai vagy külföldi érdeklődőknek). A szolgálat azonban az első há­rom évet követően is fennmarad­na és szolgáltatásokat nyújtana az állampolgároknak értékpapír­jaik megőrzésében, kezelésében. Ezek már lehetnének akár állami kötvények is. Az egyén megbíza­tást is adhatna a Portofolió Szol­gálatnak, hogy értékpapírokat vá­sároljon vagy adjon el neki a tőzs­dei árfolyammozgásnak megfele­lően. Ilyen módon maga az állam­polgár is elsajátítaná az értékpa­pírban fekvő vagyonnal való munkát. Kupon és talon Az SZK állampolgárának tehát joga lenne a vagyonjegyes privati­záció „kuponjai“ után járó va­gyonra (kb. 27 ezer korona) és a talonos privatizáció után járóra (kb. 70 ezer korona). A talonok névreszólóak lennének, az értük szerzett részvények forgalma há­rom évre be lenne fagyasztva, s ez később lehetővé tenné a portfolió összetételének meg­változtatását. így fenntartható len­ne a szolgáltató szervezet, de megvédhető lenne az állampolgár is attól, hogy idő előtt „megszaba­dítsák“ egyszer talán többet érő értékpapírjaitól. Az állampolgárok szervezetet hozhatnának létre részvényesi érdekeik védelmére, ezek képviselhetnék őket a rész­vényesek közgyűlésein. Az állami részvénytársaságokban a talonos privatizációra eső vagyonrész nem haladná meg a 30-40 száza­lékot. Ez az elmélkedés mutatja, min gondolkodnak azok a szakem­berek, akik módosítani akarják a privatizációs törvényt. Ez nem elhajlás a tőkepiactól, hanem épp ellenkezőleg, a szlovák tőkepiac kialakításának erősítése minden állampolgár részvételével, a spe­kulációkból származó deformáci­ók kizárásával, a megfelelő szol­gáltatások megteremtésével. És ez áttekinthetőbb, tisztessége­sebb, szakszerűbb és szlová­­kabb, mint a jelenlegi egységes reform. És levonja a tanulságot az eddi­gi hibákból is. Céltudatosan védi a Szlovák Köztársaság gazdasági érdekeit. Nem visszalépés, ha­nem lépés előre, hisz a jövőre nézvést nem zárja ki a talonos privatizációból a nemzetközi tőkét sem (csak három évre). A mostani vagyonjegyes befektetési alapok­nak pedig adott a lehetőség, hogy átalakuljanak rendes befektetési társaságokká. AUGUSTÍN MARIÁN HÚSKA Az EFTA is érdekes lesz Kelet-Európának A maastrichti szerződések dán le­szavazása nyomán az Európai Gaz­dasági Térség (EGT) még érdekeseb­bé vált gazdaságilag, pénzügyileg és politikailag - hangoztatta genfi sajtó­szemináriumán Georg Reisch, az Eu­rópai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) főtitkára, hozzátéve, hogy Dá­niának az EFTA-ba való visszatérését nem tartja nagyon valószínűnek. Dá­nia ugyanis mindenekelőtt agrárex­portőr ország, és az EFTÁ-n, illetve az EGT-n belüli agrárpolitika lényegében a liberalizáláson kívül marad - tette hozzá. Reisch szerint az EFTA és az EGT Kelet-Európa számára is érdekeseb­bé válhat. Csehszlovákia esetleges szétesése az EFTÁ-val kötött szabad­kereskedelmi megállapodását leg­alábbis veszélyeztetheti, illetve olyan megállapodást kellene elérni, amely lehetővé tenné, hogy fennmaradjon a szabadkereskedelem Csehszlová­kia két volt köztársasága között. Mind­azonáltal az EFTA titkársága reméli, hogy sikerül szövetségi megoldást ta­lálni, és érvényben lehet tartani az EFTA jelenlegi megállapodását. Az EFTA elvben az összes kelet­európai és Európán kívüli államot, amellyel szabadkereskedelmi egyez­ményt kötött (Csehszlovákia, Törökor­szág), vagy irányoz elő (Magyaror­szág, Lengyelország, Izrael, később Szlovénia. Bulgária, Románia és a balti államok), arra bátorítja, hogy az EFTA-államok - Norvégia, Svédor­szág, Finnország, Izland, Ausztria, Svájc - mintájára alakítson ki egymás között szabadkereskedelmet. Reisch szerint ily módon a Kelet-Nyugat sza­badkereskedelmi övezettel párhuza­mosan Kelet-Kelet szabadkereske­delmi övezet is létrejöhet, esetleg kö­zel-keleti országokkal is kiegészítve. Az EFTA-főtitkár felhívta a figyel­met arra, hogy valamennyi európai ország EFTA-tag lehet, a kelet-euró­pai országokat is beleértve. Ehhez nincs szükség az EK hozzájárulására. Az EK jóváhagyása akkor szükséges, ha az EFTÁ-ba belépni kívánó orszá­gok az EGT-nek is tagjai akarnak lenni. A kelet-európai országoknak az EFTÁ-ba való felvétele esetén - ami­ről akkor lehet dönteni, ha ezen orszá­gok EK-ba való felvételének esé­lye csökken vagy túlságosan későre tolódik - mindenesetre funkcióképe­sen kell tartani az úgynevezett Stock­holmi Szerződéseket. Ezek ugyanis az EFTA alapító okmányai, azt a sze­repet töltik be, amit a Római Szerző­dések játszanak az EK esetében. Amennyiben valamennyi EFTA-állam belép az EGT-be, a Stockholmi Szer­ződések fölöslegessé válnak a klasz­­szikus EFTA-államoknak, miután rá­juk is az EGT-szerzödés lesz érvé­nyes. (Handelsblatt) Albánia Reménytelen helyzetben Albániában 3 millió ember küzd a betevő falatért; két éve, hogy a gyá­rak kéményei nem füstölnek, a bányák többségében bezárták az aknákat. Törvények híján egyes vállalatvezetők néhány dollár reményében ócskavas­ként exportálták a gépeket. A textil­iparban, ahol lehetőség adódott volna a termelés újraindítására, megbénítot­ták a munkát a béremelést követelő dolgozók sztrájkjai - írja a Progress Fast. A hírügynökségi körkép szerint az új albán kormány kétségbeesett erőfe­szítéseket tesz. Nap mint nap érkez­nek a delegációk - amerikai miniszter­­helyettes, török miniszterelnök, mon­tenegrói elnök, német, svéd miniszter vagy kuvaiti üzletemberek. Fogadja őket a kormány minden jelentősebb tagja, és miután vázolták Albánia sú­lyos gazdasági problémáit, mindőjük­­töl segítséget kérnek a közellátásra. És minden vendég ígér: 20 tonna étolajat, 30 tonna cukrot vagy lisztet, néhány tonna húst. A meglepő az, hogy míg az ország­­vezetők segélyekért folyamodnak a parlament keveset foglalkozik azzal, hogyan nyisson utat a külföldi töke számára, ami pedig a gazdaság moz­gásba hozására és az albánok megél­hetésének biztosítására az egyetlen út lenne. A törvényi feltételek egyáltalán nem vonzóak, a külföldi cégek beru­házásai hónapokkal ezelőtt megre­kedtek. Sót ahol ezek a cégek a ne­hézségek ellenére megjelennek, ott akadályozzák tevékenységüket. Az eddig Albániában létrejött 64 vegyes vállalat közül 49 perben áll az albán állammal. A bérek jó ideje nem emelkednek, a havi átlagbér 10-15 dollár, az árak viszont a háromnegyed év alatt ötszö­rösükre nőttek. Ma egy pár cipó egy átlagos tisztviselő egyhavi bérébe ke­rül. Ugyanezért a bérért mindössze 35 kiló paradicsomot lehet venni. A mo­sógépvásárlás elérhetetlen luxus, hi­szen az 30-36 havi fizetést emészte­ne fel. Júliusban liberalizálják az ét­olaj, a kenyér, a cukor, a liszt és a rizs árát, amelyeket a fogyasztók ezután ötször drágábban vásárolhatnak meg. (MTI) Bonn döntött: Kiszáll Krivoj Rogból A német szövetségi kormány kiszáll az 1983-ban a Szovjetunió, Románia, Bulgá­ria, Csehszlovákia és az NDK által ukrajnai vasércfeldolgozó létesítése céljából alapí­tott Krivoj Rog Projekt nevű közös vállalko­zásból. A döntést Jürgen Möllemann gaz­daságügyi miniszter közölte a részt vevő országok illetékes minisztereivel. A vállalkozás többi résztvevői nem lát­nak esélyt arra, hogy a projekt gazdaságo­san teljesíthető legyen. A szállítandó vasér­cek a bonni gazdaságügyi minisztérium szerint gyenge minőségük miatt eladhatat­lanok a világpiacon, és ezért Ukrajna csak kis esélyt lát arra, hogy e nyersanyagok révén devizabevételhez jusson. Ukrajna már most 40 százalékkal több vasércet termel a saját vas- és acélipara által igé­nyelt mennyiségnél. A prágai kormány is elhatározta, hogy kiszáll a Krivoj Rog-i munkálatokból. Az eredeti szerződések alapján a részt vevő országok által az építkezések során nyújtott teljesítményeket később vasérccel kellene törleszteni. A bonni gazdaságügyi miniszté­rium adatai alapján a volt NDK 1 milliárd keletnémet márkát, a szövetségi kormány pedig kereken 700 millió nyugatnémet már­kát fektetett a projektbe. (Handelsblatt) HASZNÁLATI ÜVEG poharak hamutartók vendéglátóipari üvegáru (korsók, poharak) levesestálak porcelán ______________________________ mindez a pozsonypüspöki nagyraktár (Lieskovec település - Komárom irányában) kínálata. T ?! Nyitva: hétfőtől - péntekig: 8.00 -17.00 óráig Tel./fax: 07/583 66, 31 29 87,556 54, 505 89 SZÚP-341

Next

/
Thumbnails
Contents