Szabad Újság, 1992. június (2. évfolyam, 127-152. szám)

1992-06-23 / 146. szám

1992. június 23.

9

Szabad ÚJSÁG

Fradi-busz a sporttörténelemből

Arányút dudaszóval és csókokkal

A diósgyőri ünneplés még egy órával a mérkőzés után is tartott. Itt feltétlenül meg kell említeni, sőt dicsérni a miskolci rendőröket. Határozottságuk, türelmük jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy végül is igazi ünneppé vált a bajnokcsapat köszöntése. A találkozó lefújása után — amikor a pályára özönlöttek a ferencvárosi szurkolók — nem rendeztek hajtóvadászatot, sem gumibottal, sem pedig kutyákkal, hagyták ünnepelni a zöld-fehér zászlókkal, transzparensekkel kedvenceiket ölelő, csókoló Fradi-drukkereket Az aranyérmes gárda tagjairól nemcsak a mezt és a nadrágot tépték le, de még a sportszárat és a focicsukát is féltett ereklyeként gyűjtötték be az emléktárgyakra vadászó szurkolók. Simon Tibor például egyetlen, tanga nagyságú alsóneműben menekült az öltözőbe.

Jó hetven perccel a meccs lefújása után indult el a győztesekkel a Fradi-busz. A gyönyörű, légkondicionált, ultramodern Ikaruszt rendőrségi motorosok és felvezető kocsik kísérték egészen a megye határáig. Az úton végig csókokat dobálva köszöntötték a bajnokcsapatot, s felejthetetlen maradt számomra az a 70—80 év körüli nénike, aki háza udvarán állt, hóna alatt egy tyúkkal és zöld lapulevéllel integetett. Intim pillanatban lestünk meg egy középkorú urat, aki éppen kisdolgát végezte, de amikor meglátta a zöld-fehér buszt, úgy, ahogy volt „teljes harci díszben”, két kezéből a győzelem V-betűjét formálta meg. A szurkolók autói Miskolcról az Üllői útig kísérték a diadalmas csapatot. A Ladák ablakaiból Fradi-zászlót lobogtatva, derékig kilógtak, de a kis Polskik is zöld-fehérbe borultak. A nyugati autócsodák nyitott tetején, mint a hajdani díszszemléken a harckocsiparancsnokok, úgy bújtak ki derékig a legelszántabb rajongók. Kész középfülgyulladás, meghűlés, de kit törődik ezzel, amikor „bajnokok a fiúk”.

Az autóbuszban pedig új oldalukról mutatkoztak be a zöld-sasok. Kórusként is hangulatos programot nyújtottak. Nóták. Fradi-indulók egymást követték, de amikor megszólalt a magnóból a Queen-együttes örökzöld dala a „We are the champions”, gyanúsan csillogni kezdtek a szemek. Aktuális nosztalgia-muzsika, amelyik talán sosem volt ilyen időszerű a kilencedik kerületben. Most ugyanis teli torokból énekelhetik: „Mi vagyunk a bajnokok”.

Megyesi Lajos édesapjától örökölte a Fradi-busz volánját, de a focisták bajnokcsapatát most először fuvarozhatta: „1981-ben, amikor Nyilasi Tobiék utoljára nyertek aranyérmet, még édesapám volt a sofőr. Boldog vagyok, hogy most mögöttem is ilyen nagyszerű aranyérmes csapat ül. ígérem, mindig vigyázok rájuk. Egyébként a hátuk mögött jön a tartalék együttesünk, azt a buszt a faterom vezeti.”

Simon Tibor szív-lélek játékával jelentős mértékben járult hozzá a sikerhez: „ősszel a teljesítményük hullámzó volt, elsősorban azért, mert akkor még nem volt ilyen összetartó, baráti szellemű a csapat. Sokat erősödtünk Fodor Imivel és Balogh Gabival, ráadásul a fiataljaink is egyre inkább beértek. Köszönet jár az edzőnknek Nyilasi Tibornak, de az aranyéremhez a közönségünk fanatikus és fantasztikus biztatása is hozzásegített minket.”

Robog a busz, újabb helységeken át és mindenütt megható volt a fogadtatás. A szerelmesek elengedték egymás kezét, hogy integethessenek, a gyermekét toló anyuka is egy puszit hajított a bajnokok felé, az öreg bácsi pedig szemét törölgette.

Albert Flórián szakosztály-alelnök: „Diósgyőr nekünk aranyos város, hiszen tavaly itt nyertünk Magyar Kupát, most pedig a bajnokságot. Csodálatos érzés, hogy tizenegy és után ismét miénk az elsőség!”

Vaszil Gyula amikor kellett, mindig jó beugrónak bizonyult: „Tízéves NB I-es pályafutásomnak ez a csúcsa.

Vác és környéke kivételével, azt hiszem, most mindenütt ünnepelnek.”

Páling Zsolt rengeteget fejlődött az elmúlt egy esztendő alatt: „Az ősz számomra jobban sikerült, hiszen tavasszal sérülés miatt nyolc mécsesét ki kellett hagynom. Mámoros ez az örömünnep.”

Szűcs Mihály, a jövő embere: „Mindössze öt percet voltam a pályán a bajnokság alatt, a Tatabánya ellen, ez azonban szó szerint aranyat ért számomra.”

Patkós Csaba: „Fradi volt, Fradi lesz, s most már a mi nevünk is kitörölhetetlenül belekerül a klub történetébe.”

Az ősszel enyhén szólva ingatag helyzetben lévő Wukovics László most ünnepelt labdarúgó: „A télen azon törtem a fejem, hogy valóban elmegyek kölcsönbe. Olyan helyre, ahol állandó játéklehetőséget kapok, de ismétlem csak kölcsönbe, mert nekem a Fradi az életem. A sors kegyes volt hozzám, mert az utolsó tíz meccsen kilenc gólt szereztem, talán azért, mert éreztem, hisznek, bíznak bennem. Ez adta vissza az önbizalmamat.”

Fodor Imre igazi sztár lett az Üllői úton, méghozzá rövid idő alatt: „A közönség, a Fradi-tábor szeretete határtalan és valóban megsokszorozza az ember erejét. Most szeretném megköszönni a siófoki vezetőknek, hogy minden herce-hurca nélkül a Ferencvároshoz tudtam kerülni. Ugyanakkor hálás vagyok a zöld-fehér vezetőknek, szponzorunknak és személy szerint Nyilasi Tibornak, hogy Fodor Imre ma boldog labdarúgó. Azt hiszem, az Üllői úton képes voltam megújulni.”

Balogh Gábor is révbe ért, néhány zsákutca, rossz kanyar után: „Sokan megkérdőjelezték, hogy szakmailag jó döntés volt-e, hogy idehoztak. Talán nem maradtam adós a válasszal. Ez az út Diósgyőrtől Budapestig életre szóló élmény marad.”

Ifjabb Albert Flóriánt, amikor lecserélték a DFC ellen, édesapja elsők között ment oda köszönteni.

„Könnyes szemmel csak annyit súgott a fülembe: ’Gratulálok Flórikám, végre neked is van már aranyérmed.’ Nagyon meghatódtam, s most azt hiszem, kevés ember van a világon, aki nálam boldogabb. A bajnoki címhez talán jó átlagteljesítményemmel tudtam hozzájárulni.”

Dr. Szívós István, a Ferencváros ügyvezető elnöke: „Gratulálok a csapatnak, a vezetőedző Nyilasi Tibornak, mert amit produkáltak, valóban csodálatos. Remélem, a sikerünk lendületet ad az egész magyar labdarúgásnak.”

Nagy Béla a Fradi krónikása: .Amióta meccsre járok, és a klubhoz kötődöm, ez volt a Ferencváros hetedik bajnoksága. Mindegyiknek megvolt a maga szépsége, nagyszerűsége. Ez a mostani a sporttörténelembe ’aranyos tavaszként’ vonulhat be.”

Lipcsei Péternek a válogatottban gyengén ment, de a Fradiban egyre inkább magára talált, főleg az utolsó fordulókban: „A társak segítsége, biztatása volt az, amelyik klubcsapatomba visszaadta a hitemet a magabiztosságomat. Úgy érzem, a végére tényleg összeszedtem magam, a bajnokság hajrájában már lényegesen jöbb erőben voltam. Még most sem fogom fel igazán, hogy a nagy álomból valóság lett.”

Telek András válogatott lett, most magyar bajnoki címmel is büszkélkedhet. Nagy karriert futott be 1992-ben: „Nem gondoltam, hogy huszonegy éves koromra, ennyi, életre szóló élménnyel leszek gazdagabb. Már most elértem azt, ami másoknak hosszú pályafutásuk alatt sem sikerül. Ez kell, hogy erőt adjon. Az biztos, hogy ezt a napot büszkén emlegetem majd unokáimnak is.”

Dr. Gyarmati Jenő, a csapat orvosa: „Ilyen ünnepre, csodálatos hangulatra nem számítottam. Huszonegy éve dolgozom a klubnál, de

ehhez hasonló fieszta még sohasem volt a sikerek után.”

Golecz Lajos intéző: „Ez az a nap a Fradinál, amikor a kisember is NAGY-nak érezheti magát.”

Dóra János szertáros: „Ha a jövőben még többet kellene dolgozni ezekért a remek srácokért, azt is zokszó nélkül vállalnám, a legszebb prémiumot kaptam tőlük, mert ez a siker sem pénzben, sem pedig értékekben ki nem fejezhető ajándék.” Mucha József pályaedző: „Óriási szakmai és erkölcsi kielégülést érzek. Ráadásul több olyan játékos is igazolta képességeit, akikkel már a tartalékgárdánál is együtt dolgoztam.” Szepessy László pályaedző: „Mámoros, csodálatos ünnepléssel köszöntött minket a Fradi-tábor. Azt hiszem, bebizonyítottuk, hogy a magyar labdarúgást, ezt a gyönyörű játékot itthon sohasem szabad leírni...”

Dr. Juhász József, az FTC vezető sportorvosa: „Ez a nyolcadik bajnokságom a klubnál, éppen úgy örülök, mint annak idején az elsőnek, 1949- ben. A közönség szeretetének, hőfoka pedig egyszerűen lenyűgöző.”

Deszatnik Péter most sérült, sőt kedden vagy szerdán meg is operálják a bal térdét: „A tavaszi első fordulóban, a Kosztéval történt ütközésnél sérült meg a porcom. Tíz hete még edzeni sem tudok. Az egyet

len gyógyír számomra, hogy bajnokcsapat tagja vagyok és dédelgetett álmunk teljesült.”

Nagy Zsolt képességeivel nincs baj, csak lehetne szerencsésebb, ugyanis általában amire gyökeret ereszt a kezdőtizenegybe, mindig közbejön valami gikszer: „Sajnos eddig elég sérülékeny voltam. A tavaszi Vidi-meccs után részleges bokaszalag-szakadást szenvedtem, pedig akkor már feflfigyeitek rám a válogatott keret összeállításánál is. Ma tényleg mennybe ment a csapat, nekünk tapsol az ország.”

Balogh Tamás egy év alatt jóformán az ismeretlenségből emelkedett ki: „Sok minden történt velem: hiszen bekerültem a válogatottba és most az aranyérem is a Fradié lett. Mi ez, ha nem varázslat?”

Bodnár József, gyúró: „Volt, aki azt mondta, hogy nekünk a döntetlen is megfelelő eredmény Diósgyőrben. Meglepődtek amikor haragosan azt válaszoltam erre: nekünk az kevés, győznünk kell, mert ezt a csapatot most nem lehet feltartóztatni... Most végre sikerült a nagy Fradiünnep, boldogok azok, akik ehhez a

klubhoz nemcsak kötődnek, ragaszkodnak, hanem hitvallásnak is tekintik azt, hogy a szívük zöld-fehér.” Szeiler József egy meccsen védett, a ZTE elleni 4:0-ás győzelemkor „A csapatszellem diadala ez a bajnoki cím. A kollégám, barátom Balogh Tomi sokat fejlődött, egyre magabiztosabb. Az új szezonban azonban szeretném én is bebizonyítani, hogy a szakma mestere vagyok...”

Szenes Sándor: két esztendővel ezelőtt Erdélyből érkezett a zöld-fehérekhez. Elcsukló hangon, könnyes szemmel a következőket mondta: „A szüleimnek, az országhatáron túl élő igaz magyaroknak egy bajnoki aranyérmet és egy kupagyőzelmet vihetek haza ez alatt az időszak alatt Hálás vagyok a sorsnak, hogy itt lehetek, talán el sem hiszik, hogy nálunk, Erdélyben most mennyien örülnek a bajnokságunknak.”

, Keller József csapatkapitány: „Számítottam rá, hogy drukkereink kitesznek magukért, de azért ezt elképzelni sem mertem. Egy ország ünnepel, én pedig minden fradistának a csókjaimat küldöm.”

Fonnyadt Zsolt tizenöt hónapja sérült, így érthetően szomorúan ült a buszban: „Boldog, de egyben elkeseredett is vagyok, hiszen nem tudtam hozzájárulni ehhez a sikerhez. Most törtött szárnyú sas vagyok.”

Horváth Dezső tartalékkapus: „Egyetlen percet sem védtem a bajnokságban, de most kit érdekel, bárki egyéni gondja-baja, bajnokok vagyunk, csupa nagybetűvel.”

Szekeres Tamás az egyik legtehetségesebb védőjátékos: „Annak idején, 1980-ban ezért a csodáért kezdtem el futballozni a Ferencvárosban.”

Schneider Gábornak elsőként egy MTK-szurkoló gratulált. Ki volt az? „Drága szomszédom a nyolcvanhárom éves Vadas Árpi bácsi. Igaz egyetlen gólt sem rúgtam a bajnokságban — s egy zöld-fehér csatár számára ez a legnagyobb kritika —, de azt hiszem, nem bánták meg, hogy Bajáról az Üllői útra hoztak.”

Szergej Kuznyecovról elterjedt, hogy a Kispest-Honvédhoz távozik. Most megy, vagy marad?

„Nem tudom, mert ezt nem tőlem kell kérdezni. Szeretnék itt maradni, mert jól érzem magam a fiúk közt. Azt hiszem, az elmúlt hónapokban sokat javult a bajnokság színvonala.”

Rácz László volt világválogatott középpályás: „Még egy évig szerződés köt a Ferencvároshoz, és itt is akarok maradni. Négyszer nyertem bajnokságot a Kijevi Dinamóval, háromszor pedig szovjet kupagyőztes csapatban szerepeltem, tagja voltam az Eb-második szovjet válogatottnak, de egyetlen ünneplés sem közelítette meg azt, amit a Fradi-szurkolók produkáltak.”

Nyilasi Tibor vezető edző: „Szeretném megköszönni valamennyi játékosunk odaadó teljesítményét, a vezetők támogatását és Mucha József, valamint Szepesi László edzőkollégáim segítségét. Legalább ekkora hálával tartozom lelkes közönségünknek is, amelyik még a vidéki meccseinken is hazai hangulatot tudott teremteni. Kalapot kell emelnem a Fradi-tábor előtt, mert közönségünknek is jelentős része van ebben az aranyéremben. Az ősszel még csak hatodikok voltunk — és bizony sokan leírtak már minket —, de mi tudtuk, hogy munkánk beérik. Sikerünk titka: szakmailag és emberileg is előrébb tudott lépni a csapat.”

Két Fradi-szurkoló is a leglelkesebbek közül autóbusszal, a csapattal együtt jött föl Diósgyőrből. Birkás Tibor és Karsai Ferenc érthetően ölelte-csókolta kedvenceit. Birkás hatalmas termetű izomkolosszus, Fradimúltjára így emlékezett: „Tizenkét éves voltam 1981-ben az utolsó bajnoki aranyéremnél és soha nem felejtem el, hogy Nyilasi Tibi után az ünneplésnél én ihattam harmadiknak a pezsgősüvegből. Gyönyörű ez a mostani nap, de hiba lenne ha elfeledkeznénk arról, hogy gratuláljunk a vádaknak az ezüstéremhez.”

Karsai is deltás legény, bicepsze olyan, mint másnak a combja: „Tfz-tizenkétezer törzsszurkoló nevében mondok köszönetét a csapatnak a valóban egyedülálló tavaszi meneteléshez, és a bajnoki címhez. Azt hiszem, mi is hozzájárultunk biztatásunkkal ahhoz, hogy a Fradi feljutott a csúcsra.

Feltűntek Budapest fényei és az Andrássy úton, majd a belváros különböző részein, egészen az Üllő úti pályáig szó szerint megállt a forgalom. Utcára tódultak a presszókból, éttermekből, tágra nyíltak az ablakok, erkélyekről integettek az emberek. Az autósok, a buszosok, a taxisok pedig dudaszóval köszöntötték a győzteseket 1992. június 20-án valamivel este fél tíz után az arányút végállomásához értünk.

GYENES J. ANDRÁS

Sikerült a nagy bravúr: Nyilasi Tibor (fehér mezben) bajnoki címet szerzett a Ferencváros színeiben, majd az osztrák ligában az Austria Memphis együttesével, s edzőként az FTC-vel megnyerte azNB let A kép egy régi ZTE—Austria összecsapáson készült

(László Sándor felvétele)