Szabad Újság, 1992. június (2. évfolyam, 127-152. szám)

1992-06-22 / 145. szám

1992. június 22. 5 Szabad ÚJSÁG SWATCH - filozófia Új idők szava A svájci Nicolas Hayeknek, a nyolcvanas évek elején világsi­kert aratott Swatch-órák atyjának, úgy tűnik, megint bejön egy üzle­te: a tavaly beharangozott, mind­össze három méter hosszú, öt­száz kilogramm súlyú, Swatch­­filozófiát sugalló elektromos váro­si autóra sorra érkeznek a meg­rendelések, méghozzá ,,ár nem számít“ megjelöléssel. Pedig a német Volkswagennel közösen gyártandó járgány prototípusát még csak most tesztelik, s az első példányra legalább 1995-ig kell várni. A bizalom természetesen nem a fantomautónak, hanem Hayeknek szól, aki a Société Su­isse de Microéléctronique et d'Horlogire (SMH) óragyár elnök­tulajdonosaként az elmúlt évtized leglátványosabb svájci gazdasági sikerét érte el. A gyár nem mindennapi rekor­dot ünnepelhetett a napokban: el­készült a százmilliomodok Swatch-óra. E tekintélyes meny­­nyiség nemcsak a cégnek hozott hatalmas nyereséget, hanem a nyolcvanas évek elejére meg­rendült pozíciójú legendás svájci óraipar megmentőjének is bizo­nyult. A távol-keleti - elsősorban japán - gyártók ugyanis olcsó órákkal árasztották el a nemzet­közi piacokat, kiszorítva onnan a drága, márkás svájci terméke­ket. Az eredmény: az alpesi or­szágban a termelés a felére, a foglalkoztatottak száma a har­madára csökkent, az iparág pedig évente többszáz millió frankos veszteséget kényszerült elköny­velni. A svájci bankok hiába pum­páltak milliárdos hiteleket az ága­zatba, a katasztrófa elkerülhetet­lennek tűnt. ,,Meghökkentő design, agresz­­szív marketing, alacsony ár“ - állt elő ekkor a mentőötlettel Hayek. „Csak ez a három forradalmi vál­tozás mentheti meg a négyszáz éves múltra visszatekintő svájci óraipart“ - tette még hozzá. Bár ötletét szakmai körökben kétke­déssel fogadták, sikerült meg­nyernie egy bankkonzorciumot, mely megtette a két vergődő óra­konszern fúziójából létrejött SMH igazgatójának, igaz, Hayeknek saját tőkével is jócskán be kellett szállnia az üzletbe. Instrukciói alapján az SMH hamarosan el­kezdte futószalagon gyártani - a svájci hagyományoktól megle­hetősen elütő - a vadabbnál va­dabb színekben pompázó, mű­anyag Swatch-órákat. Az első, 1983-ban piacra do­bott modellekből röpke két hét alatt tízezret vásároltak, ami töb­bek között Hayek ügyes reklámfo­gásának köszönhető: egy giganti­kus Swatch-órát rakatott ki még 1983-ban a frankfurti Commerz­bank felhőkarcolójára. A termék ettől egy csapásra ismertté vált, s a cég azóta is alig győzi a gyár­tást. Mindennapos látvány, hogy a vevők az új modellekért sorban állnak a Swatch-órákat árusító boltok előtt. Az első három évben 10 millió darabot adtak el, a rá következő két esztendőben már 50 millió kelt el belőle, azóta pedig még egyszer ennyi Swatch talált gazdára. Az SMH által évente értékesített mintegy 30 millió óra fele e formatervezett ketyegő a 2,3 milliárd frankos forgalomnak pedig egynegyede származik a Swatch-eladásból. Bármilyen sikeres legyen is a Swatch, az SMH nem mondott le a régi nagy márkák gyártásáról. Furcsa, hogy épp a „műanyag-őrület“ lendített a hagyományos, elegáns órák ke­resletén, s így a patinás svájci márkák - az Omega, a Longines, a Rado és a Tissot - ismét rene­szánszukat élik. A cég filozófiája az elmúlt ki­lenc év folyamán nem változott: folyamatosan újítani, s tartani az alap-Swatch eredeti 50 svájci frankos árát. Ennek szellemében az SMH félévenként 60 új model­lel rukkol elő, amelyekért a vevők tülekednek. A Swatch ma már több, mint egyszerű időmérő esz­köz: világszerte egy réteg elen­gedhetetlen öltözködési kellékévé vált. A formatervezett óráknak önálló egyénisége van, egy-egy darab meghatározott alkalomra, s nem is akármilyen ruhához ve­hető csak fel. A márka igazi sze­relmesei Swatch-ok tucatjait gyűj­tik be, hogy minden ruhadarabjuk­hoz a megfelelő színű és stílusú órát tudják felcsatolni. A Swatch-órák már-már igazi műtárgynak számítanak: a Col­lectors’ Clubba tömörülő, mintegy 65 ezer gyűjtő horribilis összege­kért árveréseken próbál meg hoz­zájutni egy-egy Swatch-relikviá­­hoz. Nemrégiben például egy genfi aukción egy 20 gramm sú­lyú, 51 alkatrészből álló Paladino típusú Swatch-ért 28 ezer dollárt is megadtak. Ez persze rendkívül ritkán fordul elő, általában az ere­deti ár 150-szereséért kelnek el. Az elmúlt kilenc év alatt mint­egy 500 különféle színű és mintá­jú óra hagyta el a Bernhez közeli Bielben lévő gyárat. Az „agyköz­pont“, a tervezőstúdió Milánóban működik, az SMH ugyanis - sza­kítva a svájci szokásjoggal - nem hazai, hanem olasz formaterve­zők gondolat- és színvilágában találta meg a Swatch-filozófiához illő megjelenést. A cég vezetői között - a svájci ipar történetében rendhagyó módon - több külföldi található: a reklám és marketing ügyek felelőse például Carlo Gior­­danetti, aki elérte, hogy a Swatch­­eladásból származó 600 millió svájci frankos forgalom mintegy 13 százalékát reklámra fordítsák. Hayek a sikerek ellenére sem nyugszik: nemrég megkezdte a Swatch-mintájú telefonok for­galmazását, s úgy hírlik, most győzködi az egyik legnagyobb távközlési céget, gyártsanak kö­zösen telefaxokat és rádiótelefo­nokat. Sokan persze, csakúgy, mint kilenc évvel ezelőtt, most is tamáskodnak, képtelennek talál­ják legújabb ötletét. Igazán ab­szurdnak azonban sokan a Swatch-autót tartják. Az olcsó, a tervek szerint mindössze 6500 dolláros környezetbarát városi kis­autóra eddig 10 millió dollárt köl­tött, ugyanannyit, mint a partner­nek megnyert Volkswagen. Hayek ezúttal sem kicsiben gondolkodik: reményei szerint a bemutatkozás utáni években akár évi 100 ezer elektromos Swatch-kocsit is el tud majd adni. HVG Haragszom rád! Mindennapi (kisded) játékaink Az apró gyermekek szü­leiktől, környezetüktől „le­sik el“ játékaikat, szavaik­kal, cselekedeteikkel a fel­nőtteket utánozzák. Éppen ezért néha megdöbbentő dolgokat művelnek, érde­keseket mondanak. Akár a játszótéren is... Kipirult arcú copfos, gön­dör hajú pöttöm „Sindy ba­bák“ játszadoztak a bérház felemás belső udvarán, öten voltak, a homokozó kellős közepén ültek: sütöt­tek, főztek, várat épí­tettek ... A teknő betongátján ve­lük egyidős pufók fiúcska ücsörgött, gubbasztott. Édesanyja pár méterrel ar­rébb, az ütött-kopott rönk­­lap-padon napfürdőzött.- Milan - szólt egy idő után a magányosan kupor­gó csemetéjére -, te miért nem játszol együtt a többi­ekkel?- Azért - felelte a kis emberpalánta mogorván -, mert nem állnak szóba velem!- Vajon miért - vette le szemüvegét az anyuka -, talán megverted őket?- Á, dehogy! - sietett a gyerek a válasszal -, „csak“ állandóan széttú­rom a „süteményeiket“.- És - kíváncsiskodott tovább az asszony -, miért teszed? - Mert unatkozom! - Hogy-hogy unatkozol? Miért nem mégy közéjük?- Mondtam már, mert nem állnak szóba velem!- De hát miért nem áll­nak szóba veled?- Mert állandóan ártok nekik!- Édes fiam - csattant fel a mama -, akkor miért ár­tasz nekik?- Mert élvezem, jó az nekem! Az anyuka elvörösödött, felpattant a pádról, a fiúcs­kához rohant, s lekevert a kis vadécnak egy jókora, pofont. Félő, hogy a gyerkőc, ha felnő, sokra viszi! ZOLCZER LÁSZLÓ % Az előadók szűk „nagyitó alá“ ... Szóval még így sem találunk minden járásban például óvodák számára gyakorlattal rendel­kező magyar módszertani oktatót. A Rimaszombati járásban ezt a hiányt úgy oldották meg, hogy Csutor Mária és Rák Magda személyében kinevez­tek két tapasztalt óvónőt és megbízták őket azzal, hogy e téren bővítsék szakmai ismereteiket és adják azt tovább. A két óvónő felvette a kapcso­latot magyarországi pedagógusokkal, tavaly novemberben kéthetes tanul­­mányiúton vettek részt Budapesten, de mint azt elmondták: az ott hallotta­kat olyan magas szakmai szinten, mint ahogy azt nekik előadták, képtelenek voltak tovább adni. Ezért felkérték dr. Könyves Tóth Lillát, a budapesti Ta­nárképző Főiskola tanárát és Boza Erzsébetet, a budapesti Óvónőképző Budapesti előadók Tornaiján „Csakis anyanyelveden lehelsz tudós11 „Engedjétek hozzám a gyermeke­ket“ - mondta Jézus tanítványainak. „Engedjétek hozzám az anyanyelvet“- mondaná a gyermek szüleinek, ha érzését, vágyait kellő érvekkel alátá­masztva tudná megfogalmazni. Pedig ö még Komensky tanításait nem is­merheti, hogyan is ismerhetné, azok még magasan értelmi szintje fölött állnak. És mit tesz a „gondos“ szülő?- Bizony, számtalan esetben tapasz­talhatjuk, hogy ennek éppen az ellen­kezőjét, vagyis megfosztja gyermekét az anyanyelvi oktatás előnyeitől. Mi­lyen előnyei lehetnek Szlovákiában a magyar anyanyelvű oktatásnak?- kérdezheti az olvasó. Szlovákiában? Nos, én az anyanyelvi oktatást nem kötném tájakhoz, sem országhoz. Csupán azt tartom szem előtt, hogy napjainkban - az egyre igényesebb oktatói-nevelői feladatok korában- a gyermek csak akkor tud megbir­kózni a tananyaggal, ha az alapisme­reteket már anyanyelvén tökéletesen elsajátította. Később csakis úgy tanul-Föiskola előadóját, tartsanak hazánk­ban is előadást. Erre Tornaiján került sor, amelyen a járás minden magyar tannyelvű óvo­dája képviseltette magát. (Sőt Fülekre is küldtek meghívót.) Meghallgattam dr. Könyves Tóth Lilla előadását, azután döbbentem rá, mennyire szükséges lenne óvónőink­nek (nekünk) ilyen előadókra, előadá­sokra. Valóban utánozhatatlanul, könnyedén, szinte játékos formában ismertette meg hallgatóságát, hogyan lehet a gyerekkel megtanítani népda­lainkat, mondokáinkat, költőink verseit úgy, hogy azok tanulásvágyat ébresz­tenek a gyerekekben, ne pedig ellen­szenvet. Be kell vallani őszintén, ná­lunk egyelőre még hiányoznak az ilyen és hasonló foglalkozások óvodá­inkban. Az ott látott módszerrel köny­­nyűszerrel elsajátíthatók az idegen nyelvek is, például a szlovák nyelv, mert mindamellett, hogy a nemzet ... és hallgatóik nyelvét illik tudni, szükség van rá, ha az életben „itthon“ boldogulni aka­runk. Ezért lenne szükség minél előbb magasabb szintre emelni anyanyelvi oktatásunkat, beleértve az óvodai ne­velést is. Ehhez azonban az kell, hogy mi dönthessük el és ne más, hogy az oktatás terén mire van szükségünk. A nemes ügynek mindig voltak és vannak is támogatói. Visszatérve a tornaijai összejövetelre: annak anyagi támogatását több magáncég illetve magánvállalkozó is vállalta. íme a névsor: a rimaszombati KODER cég, a VASKÓ cipőüzlet, az INTER­­COP Kft., a tornaijai INTERREX Kft., Ohár György, a tornaijai tejgyár tulaj­donosa, Mészáros Gyula cukrász, Hö­­kő Csaba, a Jázmin virágbolt tulajdo­nosa, Kovács Árpád, Kovács István, Barczi Tibor, Bedécs Barnabás tornai­jai magánvállalkozók, valamint Meny­hárt István, a tornaijai ág igazgatója. F. O. (A szerző felvételei) hat gyorsan és jól idegen nyelveket - és bővítheti egyéb téren ismereteit -, ha pontosan tudja, mi rejlik egy-egy szó, illetve fogalom mögött. Ismerjük a bölcs mondást: „Csak anyanyelveden lehetsz tudós, más nyelvén soha“, ehhez még hozzákí­vánkozik korunk legújabb - legalább is az utolsó iskolai beiratás-tapasztala­ta: minden nemzet fia megveti azt, aki fajtáját megtagadja. Hiszen hallhattuk: némely szlovák nyelvű alapiskolákban tiltakoztak a szlovák nemzetiségű szü­lök és nyíltan kijelentik, nem (szíve­sen) adják olyan szlovák alapiskolába gyerekeiket, amelybe „ilyen“ szülők íratták övéiket. Erről egyelőre ennyit; ha lesz folytatása, szeptemberben még visszatérünk a témára. A szlovákiai magyar pedagógus­hiányt, azt hiszem, nem szükséges hosszasan elemeznem, egyetlen szó­val ki lehet fejezni az állapotot: siral­mas. Ha pedig a szakterületeket vesz-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents