Szabad Újság, 1992. június (2. évfolyam, 127-152. szám)
1992-06-20 / 144. szám
1992. június 20. 11 Szabad ÚJSÁG A titkos férj dokumentumfilmje Marilyn Monroe Harminc évvel az életből való önkéntes távozása után, elkészítették az első „dokumentumfílmet” Marilyn Monroe életéről. A forgatókönyv írója, Bob Slatzer újságíró nem kevesebbet állít, mint azt, hogy egy ideig a férje volt a szőke szépségnek. S e mivoltában többet látott belőle, mint akik csak a térdéig figyelték a sztárt. Nevezetesen, hogy a bal lábán hat ujja volt. Ila más nincs, az utóbbi is szenzáció. Az új „dokumentumokhoz” fűzött megjegyzést az Oggi tudósítója New Yorkból. Beválik a jóslat? A könyvkorszak vége Nyomozás Olykor felmerül a kérdés, hogy ha nem vet véget az életének, ha az egyre kevésbé szexi szerepekhez hozzáöregedett volna, ha nem lépett volna ki titokzatos módon a díszletek közül, akkor is megmaradhatott volna vonzónak? Mint minden feltételes mondat, ez is válasz nélküli, tény viszont, hogy MM mítosz; szomorú mosolya ma is rabul ejt. Rejtélyes a halála is, senki sem tudta még megfejteni. Most Bob Slatzer, a hetvenes éveit taposó újságíró kísérletezik, aki a népszerűségét, a témát és nem utolsósorban a pénzét köszönheti a Marilyn-mítosznak, 1972 óta. Mi több, a felesége mítoszának, minthogy állítása szerint ő volt a színésznő második, titkos férje. (Az első Jim Dougerty volt, akivel 1942-ben kötött házasságot és 46-ban vált el tőle, mert Norma Jean Baker többre vágyott, egyelőre fotómodell akart lenni.) Az ABC tévétársaság ettől a kútfőtől vette meg a sztorit és forgatta a „dokumentumfilmet” Marilyn és én címmel. Slatzer tíz évvel a haláleset után kezdte írni a könyvét (Marilyn Monroe különös élete és halála), a dokumentumok gyűjtését azonban korábban kezdte, s nem is egyedül, hanem egy újságíró és egy magándetektív bevonásával. Voltaképpen ő hozakodott elő elsőként azzal, hogy Marilynt az FBI vagy a CIA ölette meg. A közlés bejárta a világot. Mindenesetre a szerződésre is fölfigyeltek. És amikor arról faggatták, hogy honnan ered az igazságnak ez a lázas keresése, azt felelte, hogy mindig is szerette Marilynt, sőt egy ideig a férje is volt. Úgy mesélte el az első találkozásukat, mint valamiféle varázslatot. Mindenesetre Susan Griffithnek — aki Marilynt személyesíti meg — nem könnyű a dolga, hiszen őrült szenvedéllyel kell Jesse Dabson — alias Slatzer — karjaiba hullania. A sztori további fordulata szerint Slatzerből menő újságíró lesz, Norma Jean Baker pedig Marilyn Monroe-vá válik és az Aszfaltdzsungelben debütál. Azonban még 1952-ben vagyunk és ők ketten jól érzik magukat Mexikóban, Tijuanában, ahol a szatócsüzletben is lehet házasságot kötni. Egy kiadós ivászat után úgy is döntenek, hogy összeházasodnak. A mexikói gyorsfrigyrő( köztudott, hogy kabaré, nincs semmilyen legális értéke. A házasságlevél díszes ugyan de az USA hatóságai nem tekintik érvényesnek, csak ha ott is bejegyeztetik. Bizonyíték A szerelemnek vége szakad. Egyesek szerint Marilyn eldobja a csicsás házasságlevelet, mert már jobban érdekli egy baseball-játékos, Di Maggio, akihez másfél év múlva férjhez is megy. Slatzer szerint azonban az történt, hogy amikor a színésznő és a férje megjelennek a Fox Filmnél, a cég főnöke — szintén szerelmes Marilynbe — 50 dollárt ajánl az újságírónak, hogy tépje szét a dokumentumot és hallgasson. A „dokumentumfilm” szerint emiatt az 50 dollár miatt hűlt ki a kettőjük szerelme; az érdek győzött a szív fölött. Marilyn Monroe tehát két film szerepére készülhetett. A tévéfilm további érdekessége, hogy először kísérel meg nyomozást filmes eszközökkel MM halálának körülményeiről. Egy dolog bizonyos: 30 évvel a távozás után a téma még mindig kelendő cikk. És sokan el is adják. Még a kórboncnok is, aki utoljára látta meztelenül azon a tragikus reggelen. Nos, Moguchi doktor „A kórboncnok nyomoz” című írásában erősen gyanakszik az öngyilkosságot illetően és tulajdonképpen Slatzemek ad igazat: Marilyn lakásában túl nagy volt a felfordulás, a Nembutolos flakonok üresen sorakoztak, de a közelben nem volt pohár, a színésznő teátrálisan feküdt, meztelenül, kezével a telefon felé nyúlva... Marilyn Monroe megelőzte korát. Ha megvárta volna 68-at, a feministákat, ha megismerhette volna Vaness Redgrave, Jane Fonda, Meryl Streep társaságát, ha dolgozott volna Robert Redforddal, vagy Woody Alennel, nyugodtan kormányozhatta volna élete hajóját az eltárgyiasult dívától az alanyi színésznőig. Meg lehetett volna menteni? Talán, de csak talán. Ha az utolsó telefon csakugyan valamelyik Kennedytől jött, akik ahelyett, hogy a boldogtalan szeretőhöz siettek volna valamelyik CIA-ügynököt küldték egyetlen utasítással: tüntessen el minden nyomot erről a kapcsolatról. Amikor a 007 emberei megérkeztek, Marilynt már holtan találták, s így még egy órácskát nyugodtan kutathattak a lakásban. Túlságosan regényes? Az, de minden lehetséges. Poroljuk le a mítoszt; Ő, ha megölte magát, valószínű azért tette, mert igazi színész akart lenni és nemcsak egy szereplő. És ha a következő 30 évben egy kis feledéssel ajándékoznánk meg? Amikor két évtizede megjelent a bibliotékákban a mikrofilm, sokan arra gondoltak, nem lesz-e igaza Marshall McLuhan népszerű kanadai filozófusnak, aki megjósolta: — Vége a könyv korszakának! Ma már könyvek nemcsak mikrofilmeken, hanem hangszalagokon, kazettákon is léteznek. A számítógépek valamennyi új generációja pedig a szövegek minél tökéletesebb elektronikus rögzítését teszi lehetővé. Jelenleg nem ritkaság, hogy a diákok képernyőről sajátítják el nagyon hatékonyan és sokoldalúan az ismereteket. Ez az irányzat veszélybe sodorhatja a könyvnyomtatást és -kereskedelmet. A több feladat megoldására alkalmas miniszámítógépeket már igen sok tolmács használja. Olyan kérdéseket fordítanak le, mint például: — Hogyan jutok el az állomásra? A piacon már mindenütt kaphatók a cigarettacsomag nagyságú, többnyelvű tolmácsszámítógépek. Ötventől négyszázezerig terjedő szókészletükkel hat, nyolc, sőt tizennégy nyelven is fordítják a szavakat. Áruk száz—négyszáz márka között mozog. Már olyan számítógépek is léteznek, amelyek a szavakat és mondatokat hangosan ki tudják mondani. Ezek nagy segítséget nyújtanák például a vendéglőkben, a vonaton utazóknak, vagy kézikönyvként az orvosoknak, a jogászoknak. Egyesült Államok Az Egyesült Államok-beü Detroitban páratlan szobormű áll az egyik téren. Joe Louis (1914—1981), a világhírű ökölvívó félelmetes jobbjának állít emléket. A „barna bombázó” gyermekéveit szegénységben élte le. Ebből a körből csak rendkívüli tehetséggel lehetett kitömi. Joe 23 évesen, 1937. június 22-én lett először nehézsúlyú profi világbajnok. Ettől kezdve sikert sikerre halmozott. Egyik legemlékezetesebb mérkőzését 1938-ban, a július 4-i Függetlenségi Ünnepség alkalmával vívta. Ellenfele a német híresség: Max Schmeling volt. Hitler sokáig nem engedélyezte, hogy honfitársa színesbőrű ökölvívó ellen lépjen szorítóba. Végül azonban mégiscsak létrejött a mérkőzés. A német hatóságok bíztak a faji „felsöbbrendűség-Franciaország A legősibb Párizsban mintegy tízezer prostituált él. Egyebek között ezt tartalmazza a városi tanács közbiztonsági és bűnmegelőzési bizottságának közzétett jelentése. A bizottság meglehetősen aggasztó képet fest a közbiztonságról: gyorsan terjed a kábítószerezés és gyakoribbá váltak a rablások. A legősibb mesterséget űző tízezer nő között megnőtt az afrikai országokból bevándoroltak száma. A bizottság sürgeti, hogy fordítsanak nagyobb gondot a vízumkiadásoknál erre a veszélyre, és növeljék meg az ellenőrzést a bevándoroltak bizonyos körében. A nagy létszám egyébként azt jelenti, hogy Franciaroszágban minden második prostituált a fővárosban ütötte fel a székhelyét. A kábítószerek terjedésében nagy szerepet játszik, hogy a hatóságok ismerik ugyan a főbb forgalmazási közpon-Miben előnyösebbek ezek az úgynevezett elektronikus könyvek a klasszikus megjelenésűekkel szemben? Egyesek csupán azt mondják: jól el lehet velük játszani! Megjegyezzük, hogy a Sony cég, amely a tömegszórakoztatás olyan eszközével ajándékozott meg bennünket, mint a walkman, így reklámozza új termékét: — Megnyílt a hordozható állami könyvtár! Ezzel az úgynevezett data-discman gyártmányát ajánlja, amely olyan, mint egy vastagabb CD-lemez. Súlya tízdekányi. Körülbelül ezer márkába kerül. Százezer kéziratoldalnyi szöveg fér rá. A Biblia (vagy más terjedelmesebb mű) szövegét könnyen lehet rögzíteni rajta. Az új típusú könyvtárakban a számítógép képes arra, hogy nagyon rövid idő alatt kikeresse az összes egyforma szövegvégződést. Az adatok szelektálásában pedig felülmúlhatatlan az elektronika. Az idézetek, szövegrészek kikeresésében sem képes a nyomtatott könyv arra, hogy felvegye vele a versenyt. Áz elektronikus könyvek perfekt és lenyűgöző „játékok”. Nem is beszélve a miniatürizációból és az időmegtakarításból származó előnyökről. Csak azok járnak rosszul, akik szeretnek a könyvekbe belefirkálni és szamárfüleket csinálni. (Frankfurter Allgemeine Zeitung) ben”. A New York-i Yankee Stadionban hetvenezer néző zsúfolódott össze. A jegyeket hónapokkal előbb eladták, egy jó ülőhelyért 125 dollárt is megadtak. Az első menet 124. másodpercében Joe Louis jobb horogütésétől Max Schmeling elterült. A játékvezető ötig jutott a számolásban, ekkor Max térdre tápászkodott, de felegyenesedni nem tudott. A közönség óriási tüntetésbe kezdett. Ünnepelte kedvencének győzelmét, másrészt tombolva tiltakozott a hallatlanul rövid mérkőzés miatt. A rendőrség és a tűzoltóság oszlatta szét a feldühödött tömeget. Joe Louis 1949-ben vonult vissza a versenyzéstől, 68 győztes mérkőzés után. Halála után szülővárosa, Detroit, hálából emelte az impozáns emlékművet. (e) mesterség tokát, de kevés az erejük ahhoz, hogy ezeket a szigorúbb ellenőrzés alatt tartsák. A főváros XVIII. kerületében működik például az az „elosztóközpont”, ahonnan Párizs elővárosait is ellátják heroinnal és kokainnal. A „kiskereskedők” főként a XI. kerületben találhatók, a keleti és az északi pályaudvar környékén pedig kialakult a kábítószerpiac. Egyes nagyobb iskolák környékén, de a főváros egészében is megnövekedtek a kisebb rablások. Az áldozatok mind nagyobb száma kerül ki a fiatalkorúak köréből: őket fenyegetéssel, erőszakkal kényszerítik értéktárgyaik, értékesebb ruhadarabjaik, pénzük átadására a többnyire ugyancsak fiatalkorú rablók. Legújabban személyi okmányok is gyakran szerepelnek a rablók zsákmányában. -a-r-Gömöri Múzeum Jubileumi kiállítás Rimaszombat első monográfiája kiadásának 170. évfordulója alkalmából tegnap kiállítás nyűt a Gömöri Múzeum bemutatótermében —A Idshonti tudós, Kollár Sámuel címmel A szlovák nemzetiségű Kollár Sámuel annak az alsószkámoki székhelyű kishonti tudós társaságnak volt a tagja, amely a felvilágosodás korában egyesítette a környék evangélikus lelkészeit , valamint a németországi egyetemeken végzett értelmiségeket. Évkönyveikben — amelyeket Solennia címmel adtak ki — latin, német, szlovák és magyar nyelven közöltek tanulmányokat Ebben a sorozatban jelentek meg Kollárnak Ozsgyánról, Kishonból, Rimaszombatról írott munkái is. Rimaszombat története 170 évvel ezelőtt, 1822-ben látott napvilágot latin nyelven (az idén tervezik a monográfia szlovák és magyar nyelvű kiadásának megjelentetését). A társaság működésének korában Kishontól Saxonia Parva (Kis-Szászország) néven emlegették, mivel a Szászországban tanuló diákok ott megismerték a fólvüágosodás korabeli leghaladóbb nyugat-európai kulturális áramlatokat, s nazalétve azokat terjesztették Napjainkban követendő példaként szolgálhat a társaság szemléletmódja, amely nem nemzeti prizmán keresztül nézte kora történelmét, hanem nemzeti hovatartozástól függetlenül a régiót mint egységes területet tartotta szem előtt. Kollár Sámuel Rimaszombatról írott munkája a későbbiek folyamán forrásmunkaként szolgált a monográfia íróknak. A kiállítást Renáta Klementová, a besztercebányai Zenei és Irodalmi Múzeum munkatársa készítette elő. A bemutató anyagának egy része a Gömöri Múzeum tulajdona, más részét a Cserencsényi Evangélikus Lelkészi Hivatal és a besztercebányai Zenei és Irodalmi Múzeum kölcsönözte. A kiállításon — amely augusztus 15-éig tekinthető meg — Kollár Sámuel tárgyi emlékei, valamint munkásságával kapcsolatos írásos dokumentumai láthatók (farkas) * I Bronzököl
