Szabad Újság, 1992. június (2. évfolyam, 127-152. szám)
1992-06-20 / 144. szám
9 1992. június 20. Szabad ÚJSÁG A hidegháború végének „ára” Ártott (?) a világnak... Uj kocsi kell a (kelet)németeknek... Autótolvajok eldorádója Ha nem számítjuk az Öböl-háborút, már harmadik éve csökken a konfliktusok száma és egyre kevesebb anyagi eszközt fordít a világ a fegyverkezésre. Ez az állítás a stockholmi békekutatási intézet évkönyvében olvasható. A szóban forgó évkönyvet tegnap mutatták be Stockholmban egy sajtókonferencián, adataiból azonban hiányoznak az Öböl-háború kiadásai. A sajtóértekezleten mégsem kerülték ki az ezzel kapcsolatos kérdéseket, s elhangzott, hogy a szövetségesek hozzávetőleges kára ötven— hatvan milliárd dollár között mozog, míg a térség országai legalább százmilliárd dolláros kárt szenvedtek. Ez az összeg viszont még nem tartalmazza Kuwait és Irak újjáépítésre fordítandó kiadásait, sem fegyverzetveszteségeit, amelyeket szin-Az UPI megmenekül? Bajban van a második legnagyobb amerikai hírügynökség, a United Press International (UPI). Már eddig is többször jelentett csődöt, többször jelentette be, hogy leáll, azonban most újra reménykedhet. Ugyanis Leon Charney ismert amerikai ügyvéd június 22-éig megelőlegezte a működéséhez szükséges pénzt és addig eldönti, hogy megveszi-e a hírügynökséget. A csütörtöki Wall Street Journal című napilap tudósítója tudni véli, hogy egy holland jótékonysági alapítvány kész az elkövetkező öt év során 7 millió dollárt beruházni a UPI talpraállítása céljából. Charney, aki most a UPI anyagi helyzetét vizsgálja, bejelentette, hogy tervei szerint a hírügynökséget a megrendelők és a riporterek szövetkezetévé alakítja, így akar tökét szerezni. Az amsterdami székhelyű holland alapítvány, amelyet egy fogadási iroda működtet, pedig azért szeretné megszerezni a nagymúltú hírügynökséget, mert annak révén bővíthetné a harmadik világról, valamint a környezetvédelemről szóló tén százmilliárdos nagyságrendűre becsülnek. Ami a hidegháború befejezését illeti, a valóságban — rövidtávon — az intézet szakemberei szerint ártott a világnak. Ugyanis sok évre lesz szükség és még több pénzre az országok egész védelmi rendszerének átrétegezéséhez. A kevésbé fejlett országoknak azért kell a pénz, hogy stabilitásukat erősítsék, különösen azok, amelyek napjainkban nemzetiségi konfliktusokkal küszködnek, például az egykori Szovjetunió utódállamai. Oroszország és az Egyesült Államok pedig arra költ majd rengeteg pénzt, hogy munkalehetőségeket biztosítson azoknak a tudósoknak, szakembereknek és katonáknak, akik a hadiipar leépítése következtében munkanélküliek lennének. hírközlést, ami az alapítvány fő működési területe. Charneynek sincs ellenére ez az utóbbi és beleegyezne ezekbe a feltételekbe, hiszen véleménye szerint nem politikai célról van szó, hanem olyanról, ami az általános jólétet szolgálja. Egyébként az ügyvéd tervei szerint a UPI vagyonából részesedne mind a kétezer partner és a riporterek is. Az utóbbiak „független szállítóként” dolgoznának és az általuk leadott sorok vagy hírek száma szerint kapnák fizetésüket. Szinte példanélkül álló ahogy az egykori Kelet-Németország autóútjain megszaporodtak a gépkocsik: csak az idei esztendő négy hónapja alatt az új szövetségi államokban 314 900 új gépkocsit jegyeztek be, ami 17,5 százalékkal több mint a tavalyi év hasonló időszakában. Az autósok érdeklődésének középpontjában továbbra is a bevált autótípusok vannak a Volkswagen Golf, az Opel Astra, az Audi és a Renault 19. A Volkswagenek „családjából” az utóbbi időben egyre népszerűbb lett két újdonság is: az „1992 autója” a Golf III és a Vento. Ami a használtkocsipíacot illeti Németországban nem változott a helyzet. Az idei év első négy hónapja alatt az egykori NDK területén a múlt év hasonló időszakához hasonlítva 0,5 százalékkal nőtt az eladott használt kocsik száma, míg Németország nyugati felében 1,2 százalékkal csökkent. Lassan, de biztosan Berlin válik az autótolvajok eldorádójává. Itt naponta legalább 40 kocsit lopnak el, elsősorban a luxuskategóriába sorolható drága gépkocsikat, közülük is azokat, amelyek két évnél „fiatalabbak”. Tavaly a német metropolisban 15 634 autót loptak, és ebben a „vállalkozási kategóriában” a legnagyobb érdeklődésnek a Volkswagen, a BMW, a Mercedes és a Porsche egyes típusai „örülhetnek”. Willi Stoph 200 kalapja Csütörtökön nagy árverés volt Berlinben az egykori NDK kormányának „székházában”. Kalapács alá került 200 nyári kalapja, 100 esőkabátja, értékes porcelánholmik, amelyek a kormányfogadások „hátteréül” szolgáltak, sőt 286 darab kommunistakiáltvány a világ számos nyelvén és más „kincsek”. Az árverés színhelyén megjelent mintegy 100 gyűjtő kétségtelenül lelkes volt a kínálat nagy választéka láttán, mert a felsoroltakon kívül válogathattak valódi meisseni porcelánokból készült Lenin- és Ernst A német rendőrség szerint a legtöbb autólopás a kelet-európai országokban, elsősorban a Lengyelországban működő „autómaffiák” számláját terheli. Éppen ezekben a napokban akadt nyomára a német rendőrség a gdanski Nikodem Skotarczak nyomára, aki a lengyel „autókereskedők” kiterjedt hálózatát irányította. Hogy mennyire komolyan gondolta: számára az egész világon mintegy 200 ügynök dolgozott, akik aztán a lopott kocsikat „közvetítették” Skotarczaknak. Thälmann-mellszobrokban, az egykori „baráti országok” államférfiéinak különböző ajándékaiban, az egykori NDK címerével „ékesített” faliszőnyegekben, s több mint 17 500 képeslapban, amelyeket a kormány főhivatalnokai kaptak a különböző ünnepek, név és születésnapok alkalmából. Egy müncheni régiségkereskedő bizonyára jól járt, mert mindössze 50 márkáért vette meg Willi Stoph 200 kalapját, s most abban reménykedik, hogy darabjáért Münchenben 5 márkát is megkap. Méretre... íla valamibe a japánok belefognak... Most például egy 22 hónapig tartó adatfelvételi akcióba fogtak amelynek során 50 ezer japán méreteit rögzítik tetőtől talpig. Az eredményeket statisztikai módszerekkel dolgozzák fel és az adatokat továbbítják a gyártókhoz Majd azt követően készülnek a cipők nthák bútorok autók.. Méretre! Tokióban tegnap közölték hogy 1994 márciusáig az ország különböző helyein 7 és 70 év közötti egyéneket „mérnek fel”, s rögzítik az orr, a fej, a láb, a csípő, a derék a magasság és a testsúly adatait. Ez a világon a legnagyobb ilyen jellegű felmérés — állítják (alighanem így is van). Kérdés, mely piacokat kívánnak ennek alapján célba venni, merthogy a japánok nem éppen „világformátumúak”... Hét miiló öt évre? Árverés a kormánypalotában Én rohanok, te rohansz, ok rohannak... Meglepetés az autópiacon? Ford, Chrysler — a japánok előtt Nem a legkedveltebb a jobb éttermekben az ételek „utcai” árusítása Amerikában sem: a pincérek nem kapnak borravalót és ezáltal az étterem az érintettek szemében a McDonald’s típusú olcsó büfék szintjére degradálódik. Mindezek ellenére azonban az amerikai étteremtulajdonosok egyre több helyen folyamodnak ahhoz, hogy éttermük az'„ablakbói az utcára” adja el ételeit, merthogy a vásárló az úr, s az pedig ezt óhajtja. Egyébként az ilyen éttermi árusítási forma a leggyorsabban fejlődik az USA-ban, forgalma az elmúlt évben 5,9 százalékkal nőtt. A legújabb adatok szerint az Egyesült Államok éttermeiben lebonyolított 130 milliárd dolláros forgalom 35 százalékát éppen a szóban forgó árusítási forma tette ki. Szociológusok vizsgálják mostanság, hogy mi vezetett ehhez a jelenséghez. Az előzetes következtetések úgy szólnak, hogy azokban a családokban, amelyekben mindkét házastárs dolgozik, egyszerűen este már nem marad erejük a főzéshez, sem kedvük felöltözni az éttermi vacsorához. Közrejátszik azonban a jelenségben az is, hogy a biztonságos munkahelyek kora lejárt, és az alkalmazottak egyre gyakrabban ebédelnek a munkahelyükön a korábban szokásos nyugodt, kellemes étteremben elfogyasztott ebéd lehetőségével szemben — valahol a vállalat közelében. Az utcai árusítás biztosítja a legnagyobb forgalmat a gyorsbüfék számára is. A Wendy International közölte, hogy ez ma már a forgalom 65 százalékát teszi ki, míg öt évvel ezelőtt csak a fele volt. A szerdai Wall Street Journal című napilap szerint az utcai árusítás ilyen mértékű növekedésének az az oka, hogy a vásárlók megérkeznek kocsijukkal, leállnak a járda mellett, megveszik a hamburgert és a hasábburgonyát vagy grillcsirkét, majd visszaülnek a kocsiba és továbbállnak... Pénz kellene Harcot hirdettek „életre halálra” az orvvadászok, azok a szakemberek, akik a vadon élő állatok életkörülményeit vizsgálják. Az ok, hogy meg akarják menteni az orrszarvúakat a teljes kipusztulástól. Ennek a mentő „hadműveletnek” keretében e hónap elején a Zimbabwéban levő Matusadona nemzeti park alkalmazottai megszabadítják az: orrszarvúakat a névadó szervüktől, mert az minden veszélyforrás rájuk nézve. Ugyanis az orr-Hosszú idő után alighanem lehiggadtak az amerikai autóipar illetékesei, hiszen az USA Gazdasági Stratégia Intézetének szakemberei olyan megállapítást hoztak nyilvánosságra, amilyenre rég volt példa. Szerintük ugyanis a Ford és a Chrysler autógyárak termelési hatékonysága meghaladta a japángyártókét. A most közölt adatok szerint a Ford cég legújabb kisautóját 5415 dollárért (152 ezer korona), míg a Chrysler 5841 dollárért (164 ezer korona) tudja elkészíteni. Ezzel szemben a Toyota, amelyet mindezideig a legtakarékosabb gyártónak tartottak csak 6216 dolláros (174 ezer korona) önköltséggel gyártja gépkocsijait. szarvúak szarváról egyes országokban tudni vélik, hogy afrodiziákumként alkalmazható és egyéb gyógyhatásai is vannak. Erre a furcsa mentőműveletre azonban egyre kevesebb idejük marad. Ugyanis az említett nemzeti parkban levő — hivatalosan 150 — orrszarvúak közül eddig csak tizenötnek akadtak nyomára — jelentette a Reuter hírügynökség (egyébként Zimbabwéban állítólag ezer fekete orrszarvú él, Persze az amerikaiak azért még joggal tarthatnak a távolkeleti konkurenciától. A legnagyobb tengerentúli autógyár a General Motors ugyanis nagyon távol van a fent közölt adatoktól. Egy gépkocsira számított átlagköltsége 7205 dollár (202 ezer korona), s ami lényeges különbség. „Ez mindenesetre meglepő eredmény” —jelentette ki Clyde Prestowitz, az intézet elnöke — „hiszen így a Ford és a Chrysler versenyképes lett a japánokkal”. Más szakemberek azonban arra figyelmeztetnek, hogy a tanulmány körül bizonyos problémák adódtak. Elsősorban azért mert az árakat amerikai dollárban számolják, ez ami egyharmada a még meglévő állománynak. Azonban az orvvadászok sem tétlenkednek és a hírek szerint csoportokat szerveznek, amelyek feladata, hogy hamarabb bukkanjanak az orrszarvúak nyomára, mintsem azok „megszabadulnának” ékességüktől. Mivel azonban a „háromszáz fekete orrszarvú” elnevezésű mentőakció három hónapot késett, ezalatt az orvvadászok több mint negyvenet leöltek közülük. pedig az amerikai gyártóknak kedvező, ugyanis 1985 óta a dollár árfolyama a jennel szemben 85 százalékkal csökkent. Más tanulmányok éppen ezért a hatákonyságot nem pénzben fejezik ki, hanem az egy gépkocsi elkészítéséhez szükséges munkaórában. E szerint a „mutató” szerint azonban a Toyota még mindig a Ford előtt áll. Ezt a véleményt James Harbour, a Michigan állambeli Troy városának Harbour and Associates nevű intézetének munkatársa tette. Ez volt az az intézet, amely 198í-ben szinte sokkolta Amerikát azzal a megállapításával, hogy a japánok 1500 dollárral olcsóbban gyártják autóikat, mint Detroit. Még az elmúlt esztendőben kísérletképpen a Hwange nemzeti parkban 59 fehér orrszarvúnak távolították el a szarvát kísérletképpen. Hármat ugyan az orvvadászok megöltek, de a többit nem bántották. Mint minden területen itt is elsősorban a pénzhiány okozza a legtöbb gondot, mert az altatóinjekciók nem a legolcsóbbak és a szarvak eltávolítása sem olcsó. Összesen legalább 400 ezer dollárra lenne szükség, különben „Zimbabwéban két éven belül kipusztul az összes orrszarvú — írja a Reuter. Ha viszont lesz pénz, akkor van remény, hogy az orrszarvúak — igaz szarv nélkül — de megérik a harmadik évezredet. Orrszarvúak végveszélyben „Üzlet” az utcán
