Szabad Újság, 1992. június (2. évfolyam, 127-152. szám)

1992-06-20 / 144. szám

1992. június 20. Szabad ÚJSÁG 5 Zsolnai kontra Tolnai, Lovászi Alternatív oktatás Magyarországon Az iskola mindenkor a jövőt jelenti. Meghatározza a társadalom intelli­genciaszintjét és életminőségét. Éppen ezért minden rendszer az oktatá­son keresztül igyekszik kiterjeszteni hatalmát és befolyását. A nemzetek szellemi nagyjai is minduntalan azon fáradoztak, hogy az iskolarendszer megreformálásával és új oktatási módszerek bevezetésével készítsék elő népüket egy-egy újabb szellemi érettségi szint átlépésére. Mivel az utóbbi egy-két esztendőben Szlovákiában is egyre több alapis­kola érdeklődik a Magyarországon kipróbált és bevált módszerek iránt, érdemes utánanézni, tulajdonképpen mit is kínálnak az alternatívok. A tanuló - partner Már több mint két évtizede folynak Magyarországon pedagógiai kísérle­tek. Az új gazdasági mechanizmus bevezetése után engedélyezték - sőt helyenként támogatták is - a másfajta elképzeléseket. A jó elképzelések kiállják az idő próbáját és a politikai viharokat egyaránt. Márpedig az akkor születő iskolai kísérletekben alapvető, örökérvényű célokat tűztek maguk elé kidolgozóik, például, hogy megtanít­sák a gyerekeket arra, tanulni jó, mert akkor könnyen eligazodik a felnőttek világában és jobban érezheti magát közöttük. De ugyanakkor dolgozni is megtanítják, méghozzá közösségben, egymást segítve és hasznos munkát végezve. Igazi egyéniségek képezhe­tők ezekkel a módszerekkel, akik önál­ló gondolkodásukkal, eredeti ötleteik­kel valóban hasznos tagjaivá válhat­nak a társadalomnak. Szerencsére a kísérleti stádiumból immár a gyakorlati pedagógia szintjé­re emelkedtek a hajdani kezdeménye­zések. Ma már se szeri, se száma a gyakorlatba átültetett pedagógiai el­képzeléseknek. Ezek időnként - ki­­sebb-nagyobb viharok közepette - üt­köznek is egymással: vannak, akik a Zsolnai-, vannak, akik a Tolnai-féle módszerre esküsznek, megint mások újabb metodikákat terjesztenek el, de a viharok rendre elülnek, s az eljárá­sok közben csiszolódnak, tökélete­sednek. Az igazi nyertese ezeknek a vitáknak valójában nem a kísérlete­ző pedagógus, hanem az új nemze­dék, amely a hagyományos elgondo­lásoktól elszakadó, letisztult progra­mot kapja kézhez. Az új módszerek kipróbálása és továbbfejlesztése tetemes összegek­be kerül; főként az egyedi eszközök előállítása, a tankönyvek nyomdakölt­ségei és a külső szakértők bevonása növeli a költségeket. Hogy a megkez­dett programokat ne kelljen pénz hiá­nyában abbahagyni egy-két év után, a? iskolák igyekeznek támogatókat szerezni és saját maguk is gazdálkodó tevékenységet folytatni - ez utóbbi egyébként tantervűk, alapkoncepció­juk szerves része. Az alternatív módszerek szerint há­rom fontos emberi tényező vesz részt a tanítási-tanulási folyamatban: a gye­rek, a tanár és a szülő. Természetesen a tanfolyamot a ta­nár irányítja, aki állandó kapcsolatot tart fenn a szülővel. Ez az „egység" nagyon fontos a gyereknek, hiszen nem kell egyensúlyoznia az iskola és a család között, mert ez a kettő egyet­értésben munkálkodik nevelésén, ok­tatásán. A húszéves tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az óvodától a közép­iskoláig minden korosztály jól érzi ma­gát ezekben az intézményekben, sze­retnek ide járni a gyerekek. Itt ugyanis - összehasonlítva a hagyományos ta­nár-diák kapcsolattal - emberszámba veszik, partnernek tekintik őket. Személyiségfejlesztő „elitprogram“ Az Edelényi 1. számú Általános Iskolában egy Lovászi-, egy Zsolnai- és két hagyományos tantervből válo­gathatnak a szülők. Mindezek közül legnépszerűbb a Zsolnai „Nyelvi-iro­dalmi kommunikációs módszer", Vaszilko Ferenc (A szerző felvétele) amely szerint immár 7 esztendeje ok­tatják a „NYIK“ osztályba íratkozókat. Vaszilko Ferenc, az iskola igazga­tója már összegezheti az új módszer­rel kapcsolatos, tanulságos tapaszta­latokat:- Én annak idején fantáziát láttam a „Zsolnaiban“, bár kezdetben nem vettem észre a később kiütközött ne­gatívumokat. Mert azt azért hozzá kell tennem - hiszen végül is kiderült -, hogy ehhez a módszerhez sem elővá­logatásra, sem pedig napközire nincs szükség. Később a „feltalálók" is mó­dosították eredeti kijelentésüket. Tud­ni kell, hogy a módszer sikerét csak alapos felkészültséggel lehet garantál­ni. Kevés pedagógus vállalja az ezzel járó többletmunkát, hiszen aki ered­ményesen akarja csinálni, annak órá­ról órára kétszer annyit kell készülnie, mintha a hagyományos tanterv alap­ján tanítana. Mégis: a megyében és Edelény város vonzáskörzetében is egyre több iskolában vezetik be az új módszerek valamelyikét. Az előkészí­tő (átképző) tanfolyamon résztvevő pedagógusnak az első négy évet vé­gig kell szenvednie, bár vannak olyan iskolák is, ahol a tanító a 8. évfolyamig viszi az osztályát. A nehézség oka, hogy az oktatónak egy merőben szo­katlan előadói stílust kell magáévá tennie, amihez „megreformált" maga­tartásforma és jellembeli megnyilatko­zás is társul. A befektetett energia azonban kamatostól megtérül. Nem véletlen, hogy a körzet többi iskoláiból is mind több szülő íratja át hozzánk a gyermekét. Mi hét esztendővel ez­előtt, 21 gyerekkel indítottuk be az első „nyikes“ osztályt, amelyet min­den évben újabbak követnek. Ebben a tanévben a 87 elsősből 28-an vá­lasztották a Zsolnait, s ezzel mintegy 180 főre bővült az iskola „elitközössé­ge“. A speciális tantermekben, komp­lex képesítő programok, speciális út­mutatók és időtervek szerint művelődő gyerekek szinte mindenben kitűnnek a hagyományos képzést választó tár­saik közül... Ott kell kezdenem, hogy óriási előnye van a módszernek a ma­gyar nyelv és irodalom oktatásában. Ezek a tanulók egészen másként vi­selkednek, olvasnak, mondanak pró­zát és verset, hiszen a kommunikációs képességet, a tiszta artikulációt min­den órán gyakorolják. A viselkedéskul­túra elsajátítása is a tanterv részét képezi. Szóval az egész személyisé­gükön és minden megnyilatkozásuk­ban érződik a jótékony hatás. Nyelvoktatás számítástechnikával A közel félezer tanulóról gondosko­dó abaújszántói llosvai Selymes Pé­ter Általános Iskolában még az ede­­lényinél is sokrétűbb oktatási módsze­reket alkalmaznak. Czinai Imréné igazgatónő így vall tapasztalataikról :-Természetesen mi is alkalmazzuk a Tolnai-, Zsolnai- és Lovászi-módsze­reket. Am a zsolnai-módszert a nyelvi­irodalmi kommunikációs programon túlmenően az idén az ének, a techni­ka, a környezet és a számítástechnika oktatására is kiterjesztettük. Sőt, a szülők kérésének eleget téve (az oroszszakos tanárok átképzésével ol­dottuk meg), az első osztálytól taní­tunk idegen nyelveket (németet, an­golt) és számítástechnikát. Az eddigi tapasztalataink nagyon biztatóak. Ami a nyelvoktatást illeti: az első évfolyam­ban beszélni tanulnak, a másodikban az írással ismerkednek, és csak a har­madikban dől el, hogy kik folytathatják tagozatos szinten az angol vagy a né­met nyelv tanulását. A cél, hogy a nyolcadik évfolyam végén egy alap­fokú nyelvvizsgával „gazdagodjanak" az arra érdemes tanulók.- A számítástechnika - tantárgyke­retben és szakkörként történő - okta­tását egy pályázat útján nyert pénz­összegből és a helyi önkormányzat anyagi támogatásával vásárolt IB- 386-os gépeken indítottuk be. A gye­rekek imádják és elképesztően ügye­sen kezelik a számítógépeket. Szilárd elhatározásunk, hogy a jövő eszten­dőben - egy most megjelenő francia módszer alapján - Magyarországon elsőként megpróbálkozunk a számí­tástechnikával támogatott nyelvoktató programmal is. A módszer, illetve a program roppant érdekes, a gyere­kek számára is vonzó, és a haté­konyságát tekintve (véleményem sze­rint) felülmúl minden eddigi mód­szert ... Ebben az alma materben szinte valamennyi új módszert, megpályázott „alapítványi úton" indítottak be. Tőlük tudjuk, hogy a Kulturális Informatikai és Innovációs Kft. (Budapest 1011, Corvin tér 8.) által havonta megjelen­tetett Pályázatfigyelő című kiadványá­ban az ország határain túl élő magyar közösségek (iskolák) számára is talál­hatók megpályázható felhívások. Segítenek, ha kérik A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei és a Miskolci Pedagógusok Egyesüle­te, a B.-A.-Z. megyei Önkormányzat Művelődési Osztálya, valamint az em­lített iskolák felajánlották a segítségü­ket a határon túli szomszédos járások­ban működő alap- és középiskolák­nak, a különféle oktatási módszerek bevezetését illetően. Biztosítják a pe­dagógusok át-, illetve továbbképzését, a szükséges szakirodalmat és videó­anyagot. Sőt, még a tankönyvek be­szerzésében is segítenek, amennyi­ben erre határozott igénylés érkezik a címükre. KORCSMÁROS LÁSZLÓ A kisebbségi oktatásügy koncepciójának új alapelvei A Szlovák Köztársaság Oktatási-, Ifjúsági és Sportminisztériuma a közeljövőben szándékozik kidolgozni a nemzetiségileg vegyes területek oktatásügyének koncepcióját, s ennek sikeressége érdekében nemrég vitára bocsátotta a tervezett koncepció alapelveit. Ezek szerint a nemzeti kisebbségek iskolái és egyéb oktatásügyi intézményei a Szlovák Köztársa­ság oktatási rendszerének szerves részét képezik, és az országosan alkalmazott alapelvek és iskolatípusok a nemzetiségileg vegyes lakosságú területek iskolahálózatában is érvényesülnek. Az oktatási törvény bizto­sítja minden állampolgár számára, hogy az anyanyelvén tanuljon. A nem­zeti kisebbségek oktatási intézményei teljesen egyenrangúak az ország többi oktatási intézményével. A nemzetiségileg vegyes területek oktatás­ügyének irányítása céljából létesült az oktatásügyi minisztérium keretében a nemzetiségileg vegyes lakosságú területek oktatásügyének főosztálya. A szülő, illetve a már érett diák maga választja ki, hogy milyen tanítási nyelvű iskolában kíván tanulni. r ....." > Nemzeti tudatot...?! A nemzeti kisebbség iskoláiban nemzetiségi (nemzeti) öntudatra kell nevelni a tanulókat, összhangban a Szlovákiához és a Cseh-Szlovák Föderatív Köztársasághoz fűződő ha­­zafisággal, amint ezt a tantervek és a tankönyvek is megkövetelik. A nem­zeti kisebbségek iskoláiban a diákok­ban ki kell alakítani a teljes egyenran­gúság tudatát, mindennemű soviniz­mus vagy nacionalizmus nélkül. A kö­vetkező alapelv álljon itt szó szerinti idézetben: ,,A nemzetiségileg vegyes területeken levő iskolák tanítóinak a tolerancia, a kölcsönös megbecsü­lés és a konstruktiv együttműködés példaképeivé kell válniuk a többi ál­lampolgár számára, s erre nevelik őket a tanítóképzők is". Oktatási rend­szerünknek tükröznie kell azt a válto­zást, mely bekövetkezett a rendszer filozófiájában, s el kell fogadnia a nemzeti kisebbségekhez tartozó di­ákok nemzetiségbeli, kultúrális és szociális másságát, meg kell teremte­nie a feltételeket a multikulturális okta­tásügy számára, melyet éppen a ki­sebbségi társadalom jelenléte gazda­gíthat. ,,A nemzeti kisebbségek isko­láiban be kell biztosítani a szlovák nyelv oktatását a kommunikáció és a szakszerűség szintjén, ahogyan az megfelel az adott iskolatípusnak". A 12. számú alapelvet - elgondol­koztató tartalma miatt - szintén teljes egészében idézem: „Azokon a terüle­teken, ahol olyan iskolák vannak, me­lyekben valamely nemzetiség nyelvén folyik az oktatás, a szlovák tanítási nyelvű iskolák különleges helyzetben vannak, mely egyrészt a többnyelvű környezetből ered, másrészt azért, mert az önkéntes iskolaválasztás alapján ezeket az iskolákat 30 száza­lékban a nemzetiségek nyelvét beszé­lő diákok látogatják. E tényeket bele kell foglalni az oktatási rendszer kon­cepciójába, a tantervekbe és a tan­könyvekbe". Hasonlóan fontos a kö­vetkező alapelv is: ,,A nemzetiségek nyelvén folyó oktatás céljaira a valós igényeknek megfelelően a nemzetisé­gileg vegyes körzetekben be kell biz­tosítani a pedagógusképzést az óvo­dai, az alap és a középiskolai oktatás számára. A nemzeti kisebbségek is­koláiban a specifikus tantárgyakat ok­tató pedagógusok számára a tanügyi igazgatóságoknak és a módszertani intézményeknek kel! bebiztosítaniuk a pedagógusok permanens tovább­képzését". ,,A specifikus tantárgyak tartalmá­nak alapján biztosítani kell, hogy a nemzeti kisebbségek nyelvét beszé­lő diákok kellő szinten elsajátíthassák a nemzeti és nemzetiségi kultúrájuk­kal és történelmükkel kapcsolatos is­mereteket is nemzeti identitásuk meg­tartása érdekében". A nemzeti ki­sebbségek iskoláinak diákjai a többi iskolával azonos műveltséget szerez­nek. Az oktatás tartalmának és terje­delmének azonosságát a tantervek és a tankönyvek biztosítják, melyek- a specifikus tantárgyak kivételével- a nemzeti kisebbségek iskoláiban is teljesen azonosak a szlovák tannyelvű • iskolák tanterveivel és tankönyveivel. Az anyanyelven történő oktatás mel­lett a nemzeti kisebbségek iskoláiban lehetővé kell tenni a szlovák nyelv csoportokban történő oktatását, és gondoskodni kell a specifikus tantár­gyak oktatásához szükséges tanköny­vekről és segédeszközökről, s mind­ezt figyelembe kell venni az oktatás­ügy költségvetésében. Az állami is­kolákban az állam azonos anyagi és személyi feltételeket biztosít - tekintet nélkül az oktatási nyelvre. Ami módosításra szorul ______________________/ A fentebb ismertetett alapelvek a nemzeti kisebbségek érdekeinek szempontjából többnyire elfogadható­ak, és pozitívan kell értékelni azt is, hogy tartalmaznak új és ígéretes ele­meket is. Az alapelvekben azonban számos oiyan megfogalmazás van, mely szá­munkra egyrészt elgondolkoztató, másrészt bírálatra késztetnek. Itt van például a 6. számú alapelv, mely az iskola, az oktatási nyelv kiválasztásá­ban tiltja a szülők befolyásolását. Meggyőződésem, hogy sok magyar szülő csupán tájékozatlansága miatt adja a gyermekét szlovák tanítási nyelvű iskolába, mivel nem tudatosít­ja, hogy a nem anyanyelvén történő tanulás mennyi gondot és nehézséget jelent gyermeke számára iskolai tanul­mányai folyamán és később is, az életben való boldogulása során. A gyermek az idegen nyelven elsajátí­tott tananyagot csupán reprodukálni tudja, kreatívan hasznosítani nem, mi­vel tanulás közben a magolástól a megértésig, megismerésig nem jut el. Ez a tény elgondolkoztató azért is, mert a 12. számú alapelvben benne foglaltatik, hogy a nemzetiségileg ve­gyes lakosságú területek nem magyar tanítási nyelvű iskoláiban a magyar tanulók képezik a diákok összlétszá­­mának 30 százalékát (!). E megen­gedhetetlenül magas százalék miatt is feltétlenül módosítani kell a 6. számú alapelvet olyan értelemben, hogy a nemzeti kisebbségek nyelvén tanító pedagógusoknak kötelességük (!) a szülők felvilágosítása az anyanyelvi oktatás szükségességéről és előnyei­ről. A 8. és a 9. alapelv kimondja, hogy a nemzetiségileg vegyes területek is­koláiban nincs helye a sovinizmusnak, nacionalizmusnak, s az ilyen területe­ken tanító pedagógusoknak ebben példát kell mutatniuk. E követelmé­nyek helyességéhez nem fér kétség, ám ezek az alapelvek is némi kiegé­szítésre szorulnak. Határozottan le kell szögezni ugyanis, hogy ezek az igen helyes és mindenképpen a de­mokráciához méltó követelmények nem csupán a nemzeti kisebbségek iskoláinak diákjaira és pedagógusaira vonatkoznak! A szlovák nyelv effektiv oktatásá­nak biztosításával kapcsolatban (11. számú alapelv) el kell ismétel­nünk követelményünket, hogy ehhez a nemzeti kisebbségek iskoláinak a legkorszerűbb oktatási segédeszkö­zökre van szükségük, melyek a leg­több iskolában hiányoznak, s ez gátol­ja a pedagógusok eredményes mun­káját. A 14. számú alapelv leszögezi a pedagógusképzés szükségességét a nemzeti kisebbségek oktatási intéz­ményeinek utánpótlását illetően is. E követelményt régóta hangoztatjuk. Itt az ideje, hogy az óvónőképző középiskolák hálózatának bővítése és az egyes iskolatípusok pedagógusait felkészítő felsőoktatási intézmények kapacitásának növelése a realizálás stádiumába lépjen! A 15. számú alapelvben ugyancsak régen hangoztatott követelményünket látjuk viszont a nemzetiségek iskolái­nak specifikus tantárgyaival kapcso­latban. Le kell szögeznünk, hogy min­den más állítással szemben a szlovák nyelvet a magyar tanítási nyelvű isko­lákban filológiai (nyelvtudományi) szempontból, valamint a nyelvoktatás módszerének szempontjából igenis idegen nyelvként kell tanítani, s ennek megfelelően kell a tantervet, a tan­könyveket és a módszertani segéd­könyveket összeállítani. A magyar nemzet és a magyar nemzeti kisebbségek történelmének, kulturális értékeinek oktatása pedig csakis teljesen objektív, nem manipu­lált és nem hamisított oktatás lehet, mert a magyar diákok identitástudatuk érdekében csakis így szerezhetnek valósághű képet saját nemzetük múlt­járól, helytállásáról, erkölcsi és kultu­rális értékeiről. A magyar pedagógusok az is­mertetett alapelvekkel kapcsolatos véleményüket, módosító javaslatai­kat eljuttathatják az oktatási minisz­tériumba, a következő címre: Odbor skolstva na národnostne zmiesa­­nom üzemi, MŐMŐ SR, Hlboká 2, 813 30 Bratislava. SÁGI TÓTH TIBOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents