Szabad Újság, 1992. június (2. évfolyam, 127-152. szám)
1992-06-18 / 142. szám
1992. június 18. 9 Amerika felfedezésének 500. évfordulója Budapest, Petőfi Csarnok Szabad ÚJSÁG______________ Kolumbusz norvég volt? A norvég Kristoffer Kolumbusz először 1477-ben lépett az Újvilág földjére. A felfedező nevezetes útjának ötszázadik évfordulóját tizenöt éves késéssel ünnepük — állítja Tore Borch Sannes norvég író a történelmi körülmények figyelemre méltó egyezése alapján a finn Helsingin Sanomatban. Hol nőtt fel? Kristoffer Kolombus — a felfedező nevét így írja a finn lap — Nyugat-Norvégiában, nemesi családban született. Nordfjordeid külvárosában nőtt fel. Famíliája később politikai okokból kénytelen volt Olaszországba költözni. Állítólag világjáróként egy norvég—dán—portugál expedícióval már 1477-ben járt a jelenlegi Kanada területén. Tore Borch Sannes Oszlóban élő, ötvenegy éves író kutatni kezdte Kolumbusz norvég származását, amelyről a skandináv országban már húsz éve beszélnek. Eleinte kitalációnak minősítette a hírt. Azután mégis kutatni kezdett Kolumbuszról Dél-Európában és Norvégiában. A világjáró norvég gyökereinek valószínűsége hónapról hónapAz észak-amerikai Új-Foundland norvég betelepítése ma már általánosan elfogadott tény. A norvégjai (viking) Leif Ericsont tekintik az amerikai földrész első felfedezőjének. Az egészre felteszi a koronát az a tény, hogy az Egyesült Államok első köztársasági elnöke, George Washington is norvég származású. A felfedező norvég eredetének elmélete Svein-Magnus Grodystól származik, aki a norvég ókor történetének írásakor számos név-, címer- és eseményegyezésre akadt. Sannes két év alatt Grodys adatai alapján áttanulmányozta Kolumbusz valamennyi kéziratát, és számos átfedésre bukkant. A fő forrásmű: Kolumbusz fiának, Fernandónak édesapjáról írt könyve. Közli benne: atyja megváltoztatta a nevét, hogy az összhangban legyen új hazá-A Kolumbusz életének későbbi korszakáról szóló fáma, miszerint jó kapcsolata volt a királyi családdal, nemigen egyezik a szegény környezetben felnőtt olasz ifjú származásával — állapítja meg Sannes. Kolumbusz Karl Knutsson Bonde nemzetségéhez tartozott, akit 1440- ben megfosztottak a tróntól. Apja Dominicus Bonde, anyja pedig a Roosov svéd nemesi családból származó Zuzana volt — véli a kutató. Kristoffer Nordfjordeidben, 1451-ben jött a világra. Politikai okokból ugyanebben az évben apja kénytelen volt Olaszországba menekülni. Kristoffer az anyjával Norvégiában maradt. Apja rendszeresen hazalátogatott mint pápai adószedő. 1470-ben az egész család Olaszországba költözött. Kristoffer ekkor tizenkilenc éves volt. Hatalmas, szőke férfi Kolumbuszról nem maradt fenn életében készült festmény. A későbbi portrék alátámasztják norvég Iá* l jLjrf S jÁti* -V $ ; Jfse «áfáwf? i ki iái ra nőtt. Sannes kutatásainak eredményét Kristoffer Kolumbusz — Norvégiából származó európai? című művében foglalta össze. Kolumbuszról sok száz könyvet és több ezer tanulmányt írtak, különösen most, Amerika felfedezésének 500. évfordulójára, de valamennyi a huszadik évét betöltött világjáró felfedező útjával foglalkozik. Latinosított név Ha elfogadjuk Sannes állítását, miszerint Kolumbusz norvég volt, akkor Amerika felfedezésének dicsősége kizárólag a norvégokat illeti. jának a nyelvével. Arra törekedett azonban, hogy megmaradjon benne eredeti nevének lényege. Királyi nemzetségből Kolumbusz, a Bonde királyi család sarja lefordította a nevét latinra. Az igazi neve Colón volt, a latin colonus rövidített változata, ami földbérlőt jelent. A norvég bonde jelentése ugyanez. Ráadásul olaszországi barátainak és munkaadóinak többsége norvég származású volt. Itáliában Kolumbusz apjának szomszédját szintén Bondénak hívták, és szintén politikai menekült volt. származását. Ezeken hatalmas termetű, szürkéskék szemű, vörösesszőke hajú férfiként tüntetik fel. Nordfjordeid városka mindenesetre nem várja tétlenül, hogy megoldódjék Kolumbusz norvég származásának kérdése. Az idegenforgalom nyomban rájött, milyen lehetőségeket kínál a természeti szépségekben gazdag országnak a Kolumbusz-sztori. Egyelőre csak el lehet szórakozni a városka Kristoffer Kolumbusz diszkójában. Ám emlékmű felállítását tervezik ott, ahol állítólag anyja bölcsőjében ringatta a nagy felfedezőt — írja a finn lap. Művelődési táborban Horváth Misi kopjafája Abroncsospusztán hat évvel ezelőtt rendeztek először művelődési tábort. A rendezvénysorozat tavaly megszakadt, de idén folytatódott. A múlt évben ugyanis egyfajta kitöltetlen űrt éreztek a környékbeli fiatalok a művelődési tábor elmaradása miatt. A tábor megszervezését most egy kultúrát szerető kis csoport kezdeményezte, öltetük támogatásra talált mind a füleki önkormányzatnál, mind a városi Csemadok szervezeténél. Rajtuk kívül a szervezési és kivitelezési kiadásaikhoz anyagilag jelentősen hozzájárult a Rákóczi Szövetség Csehszlovákiai Magyar Kultúráét Alapítványa, valamint a füleki KERGE számítástechnikai kft. Az esemény lezajlott, az előadások színvonaláról nem kívánok vitát kezdeményezni, a megkérdezett fiatalok ugyanis különbözőképpen vélekedtek. Egyben azonban megegyezett a véleményük: a rozsnyói Csurgó zenekar a táncházban jó hangulatot teremtett. Visszatérve az előadókra, egy tényt mindenképpen szeretnék megemlíteni, nevezetesen azt, hogy az előadók emberségből jelesre vizsgáztak. Ismerve a művelődési táborok szűkös anyagi körülményeit, nem vették fel az őket megillető tiszteletdíjat, sőt még az útiköltségre sem tartottak igényt. Bár ebben a gyönyörű környezetben eddig csupán öt alkalommal rendeztek tábort, mégis vaskos könyv kellene, ha valaki meg akarná írni eddigi krónikáját. Sajnos, nemcsak emlék, szomorú események is fűződnek hozzá. Három évvel ezelőtt tragikus baleset színhelye volt a tábor. Horváth Misit — ezt a magyarországi fiatalt —sokan ismerték Szlovákiában. Motorbiciklijén szinte minden szlovákiai magyar táborban megfordult, így Abroncsospusztán is. Három évvel ezelőtt az abroncsospusztai táborból köszönt el — szerette volna még a nyugat-szlovákiai fiatalokat is meglátogatni —, amikor a tábor területén halálos balesetet szenvedett. A baleset körülményei a mai napig tisztázatlanok, emlékét a szerencsétlenség színhelyén egy kopjafa őrzi a táborban. A kifaragásánál ő is segédkezett. Ennél a kopjafánál zárult az idei abroncsosi művelődési tábor, a résztvevők egyperces néma csenddel emlékeztek Horváth Misire, a szlovákiai magyar fiatalok barátjára. (farkas) Pop-rock „Ki mit (nem) tud?” Tulajdonképpen kettős szándék vezérelt a Petőfi Csarnokban május 13-án megrendezett POP-ROCK „KI MIT TUD?”-ra: egyrészt kíváncsi voltam, hogy a csehszlovákiai magyar színeket képviselő nagymegyeri TOTAL CHAOS együttes miként szerepel az erős(nek feltételezett) anyaországbeti mezőnyben; másrészt az „amatőr” bandák szemre (fülre) vételezése után a hazai ROCKMISZszió V2 előtt jótanácsokkal szerettem volna szolgálni a dél-szlovákiai magyar csapatoknak és szólistáknak. A produkciók megtekintése óta azonban „... én már mindenben kételkedem... keresem a szót, keresem a hangot”, hogy az elődöntőn tapasztaltakról beszámoljak. Kezdem a rendezvény előzményeivel: a „KI MIT TUD?”-pályázatra közel kétszáz (a zsűritagok nyilatkozata alapján fele-fele arányban budapesti és vidéki) jelentkező — együttes és szólista — küldte be kazettáját, majd a válogató bizottság döntése alapján 36 produkció jutott be a kétfordulós elődöntőbe, és kb. annak a felét kellett „kirostálni” a döntőig. De maradjunk az elődöntő 2. fordulójánál, hiszen — a zsűri elnöke szerint — a május 6-ai első fordulón bemutatkozók nem emelték túlságosan magasra a mércét. Ebből biztosan arra következtet a tisztelt Olvasó, hogy a 2. körben rajtolók sokkal inkább említésre méltóak. (Hát...!) Legalább is az öttagú zsűri (Benkő László, a zsűri elnöke, Vida Viktor, az AD Stúdió menedzsere, Nagyfi László, az ÓMEN vezetője, Csiszár Jenő, zenei szerkesztő, Németh Gábor, dobos) az előzőnél jóval erősebb mezőnyt emlegetett az eredményhirdetéskor. Viszont a nagyérdemű, de elég kis létszámú közönség sok esetbeimem értett egyet a szakma kiválóságainak véleményével, és ez alkalommal nem a befogadó réteg — a szirupos limonádészövegeket és a „gépzenét” is olykorolykor lelkesen üdvözlő tömeg igénytelenségét akarom felhánytorgatni, sőt...! A nézők—az önjelölt kritikusok ováció helyett fanyalogva fogadták a csöpögős, bugyuta popszövegeléseket, mint pl.: „Úgy jó nekem, ha jó neked... nem vagyok szuperférfi... csak tiéd leszek, egyetlenem... csipp-csiripp, úgy jó neked...” (Fekete Gábor Band — II. díjas!); „Nélküled félárbócon élek, köszönöm, hogy szerethettelek téged...”; — (F.G.B.) (Megj.: Az utóbbiról a „Köszönöm, hogy imádott, de ne küldjön virágot nekem...” — hajdani dal jutott eszembe.) „Számolj el tízig! Egy, két, három...”, „Nem jöttél, nem is írtál...” (teliholdas éjszaka, hiányzol nekem, gondolok rád stb. szókapcsolatokkal felhígítva) — (Attila és barátai — V. díjas) stb. Sajnos, ezekhez hasonló „színvonalú” volt jópár rockblabla is, ami a fődíjas O.C.T.S. (Talán bizony a produkált OBSZCENITÁS-CENTRIKUS TECHNOSHOW kezdőbetűi utalnak a banda nevére?) esetében a trágárságig fajult, pl.: b... meg!, faszfej, seggfej stb. — mindez angolul, mert hát így előkelőbbnek tűnik?! Némelyik szövegnél pedig az előadójában, illetve annak hangjában volt a hiba — a wattok szinte elnyelték a szöveget (pl.: a III. helyezett „COMPANY” jazz-rock és a tovább nem jutó „BOEGOE” rock csapat esetében). Ja, és a zene — a dallamok? „Minden szinten szinte minden.” — tehát rock, funky, jazz-rock, techno-pop, mediterrán dallamok, „BONANZA BANZAP’-dömping, csikidam-utánzat és különféle alternatív próbálkozások kerültek terítékre. Ez nem lett volna baj, ha külön kategóriákban versenyezhetlek volna az egymástól lényeges vonásokban eltérő stílusok képviselői, de erre nem került sor... Látvány? Az is akadt: parókás cicababák (SCHWEPPES — nem jutott tovább), II. Szikora Robi — gidák (F.G.B. — II. díjas), mikrofon-egyensúlyozó művész (WHY NOTE? —VIII. hely), illetve a nézők testközelségében vetkőző-vonagló-ordítozó sztárjelölt (O.C.T.S. — fődíjas) személyében. A publikum pedig sokszor kínjában nevetett a látottakcui-hallottakon. Azsűri azt hihette, hogy tényleg „cirkusz kell a népnek”, és felpontozta a kikacagott mutatványokat. Eképpen lett első az „O.C.T.S.”, második az „F.G.B.”, harmadik a „COMPANY”. Rajtuk kívül még hét produkció került be a döntőbe. Említésre méltó a 4. helyezett „NA-DENE” jazz-rock, a 6. (beteg énekese nélkül is fellépő) „RAMSES” rock, a 7. „Szépülő Városközpont” szaxofon- és szájharmonika-betétekkel színesített, valamint a (főképp az énekesnőnek köszönhetően) egyedi hangzású 8. „GREENWICH” alternatív produkciója. Szlovákiai együttesünk, sajnos — az egyik zsűritag szerint: főleg szlovákos (?!) kiejtése miatt — nem jutott be a döntőbe. Hiába, az angol a menő, akárcsak az együttesek elnevezésében is...! ' Volt hát egy „KI MITTUD?”-előööntő, és azóta kételkedem abban, hogy valóban a színvonalas zenének van-e jelene, jövője, vagy inkább a hatásvadász, kevésbé értékes produkcióinak??? Én mindenesetre nem ajánlanám példaképül hazai magyar együtteseinknek (sem) az ismertetett rendezvény győzteseit, és ebben valószínűleg egyetértenek velem azok a nézők is, akik félig tréfásan, félig komolyan a zsűritagok cseréjét és egy újabb verseny lebonyolítását kérték. Talán a döntőre — hozzám hasonlóan — már ők sem mennek el... MISKÓ ILDIKÓ ( Á Jótékony koncert A gútai művelődési központ körterme az elmúlt, hétvégén is rockzenétől volt hangos. A Komáromi járás egyik legnépszerűbb zenekara, a PARADOX ünnepelte fennállásának 10 éves jubileumát. Ott volt valamennyi zenész, aki az eltelt egy évtized során öregbítette a zenekar jó hírét Olyan nagy volt az érdeklődés, hogy nem mindenki jutott be a terembe. S amiért e sorokat is írom: a bevételt a rákbeteg gyermekek megsegítésére szolgáló alapítvány számlájára utalták át. Örömmel tapasztaltuk, hogy a zenészek és a rendezők közül is többen felajánlották tiszteletdíjukat az említett alapítvány számára Példaértékűnek tekintem a kezdeményezést íme a bizonyíték, hogy a jótékony rock nemcsak világra szóló koncertek kiváltsága Remélem, hogy mások is követik a pél^ dójukat.________________(T.L.) ^