Szabad Újság, 1992. június (2. évfolyam, 127-152. szám)

1992-06-17 / 141. szám

1992. június 17. 5 Szabad ÚJSÁG Szülői tapasztalatok HURRÁ, ANGOL!... .. örvendeztünk a tanév elején, amikor megtudtuk, hogy az iskola 5. évfolyamától gyermekeink, a pozsonyi Duna utcai iskola ötödikesei, angolul fognak tanulni. Az iskolaév vége felé tartunk, s lelkesedésünk, akárcsak gyermekeinké, lelo­hadt. Discovery - (Felfedezés...) is a course specially written for students in secondary schools - másodfokú iskolák diákjainak speciális szaktanfolyamai részére... Az angol iskolarendszer más, mint a miénk, a könyv tehát valamivel „koro­sabb" tinédzserek részére készült, mint a mi csemetéink. A germán nyelvek szer­kezete még csak nem is hasonlít a ma­gyarhoz - éppen ezért kétlem, hogy egy, a magyar (vagy más adott nyelv) sajátos­ságait nem ismerő szerzőpáros (Brian Abbs és Ingrid Freebairn) univerzális nyelvkönyvet írhat a földkerekség minden kezdő nyelvtanulója számára. A tankönyv elején lévő megjegyzést: „Pre potreby v Cesko-Slovensku" teljesen formálisnak érzem, mivel a tananyagot, a tartalmat, témát egyáltalán nem igazították a szlová­­kok/csehek igényeihez (pl. a nyelvek fel­sorolásában nem említik sem a csehet, sem a szlovákot); a könyvben hátul pedig csak egynyelvű (angol) „szótárt“, helye­sebben: szójegyzéket közölnek - hiányzik a szlovák/cseh megfelelő. Az anyanyelv szavaival való kiegészítést a szerzők, szerkesztők persze az oktatóra is hagy­hatták - az említett iskola tanítója azon­ban nem élt a lehetőséggel. Mivel nem beszélek angolul, gyerme­kemmel együtt tanulom a nyelvet. A tan­könyv hátrányait a saját bőrömön tapasz­talom. Csak néhányat említek. A könyv egynyelvű - angol nyelvűek a feladatok, a kérdések; a szülő (aki nem tanult angolt, és mostanáig nem sikerült szótárt besze­reznie) csupán totózhat, ha segíteni sze­retne gyermekének. Keveset időzik a tan­könyv az alapvető tárgyak, cselekvések megnevezésénél, környezetünk helyett az egzotikus (ázsiai, afrikai) élővilágot része­síti előnyben. A témák nem mindig iga­zodnak a tízéves gyerek értelmi szintjé­hez. Helytelennek tartom koraérett gyer­mekeink „érését“ még siettetni is. Mi, felnőttek sem mindnyájan ismerjük Isabel­le Huppert-t, Daley Thompsont, Harrison Fordot vagy Severiano Ballesterost, sőt, egyikünk-másikunk azt sem tudja elma­gyarázni kapásból, hogy miért Dover Eu­rópa kapuja, s egyáltalán, mit takar ez a fogalom. Egyszerű mondatok helyett olykor eléggé nyakatekert, vagy legalább­is nem kezdőknek való, összetett monda­tok nehezítik a tanulást, stb. Az említettek ellenére a könyv megfe­lelő módszerrel, hozzáértéssel már tíz­éves gyermekek esetében is eredménye­sen használható. Eredményes, sikeres alkalmazásához azonban kitűnő oktatóra van szükség. Az agykontroll-oktatókkal együtt val­lom, hogy a tanulás leglényegesebb felté­tele a motiváció, az érdeklődés felkeltése. Ha a tanuló érzelmileg „nincs benne“ a tananyagban, aligha lesz képes azt elsajátítani. Rendkívüli szerepe van a ta­nító-tanuló kapcsolatnak - az érzelmi kötődés, különösen gyerekek esetében - elengedhetetlen feltétele az eredmé­nyességnek. A fokozatosság elvét mindenütt, az idegen nyelvek tanulásánál is be kell tar­tani: az órákat egymásra építeni, az új fogalmakat először anyanyelven megma­gyarázni (lásd: Európa kapuja) és egy­szerre csak annyi új ismeretet, idegen szót átvenni, amit a tízévesek „koponyá­ja“ bizton és tartósan befogad. Alapos­ság, rendszeresség, türelmes odafigyelés és állandó hangos beszéltetés nélkül meddő a pedagógusi igyekezet. A tanultak begyakorlása, az anyag el­mélyítése rendszerint elmarad, holott ál­landó, intenzív konverzáció híján gyerme­keink hosszú idő után is kínlódva, csiko­rogva ejtik ki az idegen nyelv szavait. Sekélyes ismeretekre nem támaszkodhat az oktató, ezért, amíg az anyag nem rögződött, nem lehet a könyv következő leckéjére térni. A sietség káros, s még­­csak a tanterv sem kötelez (nincs is tan­terv, amely előírná, hogy a Discovery egész terjedelmét egy iskolaév alatt kell átvenni). Az állandó, rendszeres ismétlés szere­pét, azt hiszem, nem kell hangsúlyoznom. A napirenden íratott felmérés, miközben az oktató minden lehetséges eszközzel (pl. stopperóra) maximális stresszhelyze­tet alakit ki az osztályban - sokkal inkább a tanár, semmint a diák bizonyítványa. Természetesen, a felmérőknek is megvan a saját szerepük... Az egynyelvű könyv autodidaktikus ta nulásra alkalmatlan. Az otthonra kirótt terjedelmes ismétlési anyaggal a pedagó­gus, helytelenül, skizofrén helyzetbe ker­geti a gyermeket és az angolul nem tudó szülőt egyaránt. Egynyelvű könyv esetén még több hárul tehát a tanítóra: rendsze­resen ismétlő órákat kell beiktatnia. A Elsősorban kitűnő, központilag kidolgo­zott, irányadó tantervre van szükség, amely feltünteti az új szavak korosztá­lyonkénti normáját is. Kezdők, különösen gyermekek esetében kétnyelvű, képes nyelvkönyvet ajánlatos alkalmazni, hogy az otthoni tanulás hatékonyan segíthesse az oktató munkáját. A nyelvoktatók mód­szereit felül kell vizsgálni - az idegen nyelv ne legyen „kipipált" tantárgy, mivel hovatovább létszükséglet. A nyelvoktatói státuszokra az iskolák pályázatot írjanak ki, s a pályázóknak necsak a nyelvtudá­sát, hanem pedagógiai felkészültségét, oktatási koncepcióját is vegyék figye­lembe. - - -Úgy vélem, oktatásügyünkkel bajok vannak. Keserűen tapasztalom, hogy pe­dagógusaink többségében kihunyt az el­hivatottság érzete. Ehhez hozzájárul, hogy bár fizetésemelésük jóváhagyását az illetékesek és a sajtó botrányosan szellőztette, konkrét intézkedésre a mai napig nem került sor. Elvárható-e a kis­pénzű tanítóktól, oktatóktól, hogy lelke­sen, „odaseneki“ ambícióval, gyermek­­központú pedagógiát míveljenek?! Visz­­szakerül-e valaha vitathatatlanul központi helyére az iskolákban az oktatás s vele a nevelés? Fognak-e még pedagógusa­ink, a „nemzet napszámosai", politikai, szervezési vagy anyagi jellegű problémák helyett nevelési, didaktikai, módszertani kérdésekről vitatkozni gyűléseiken, vagy akár folyosói beszélgetéseik alkalmával?? A pedagógushiány pótlására beveze­tendő gyorsított tanítóképzés csak szük­ségmegoldás. Mert lehet, hogy lesz elég tanítónk... De lesz-e elég JÓ tanítónk is? R. FERENCZI ÉVA Magyar szellemi hagyományok Szlovákia tájait elfogulatlan kíváncsisággal járva lépten-nyo­­mon a magyarság beszédes emlékeire bukkanunk. Nincs falu vagy város, amelyben egy kastély, egy templom, néha csak egy oltárkép vagy hímzett úrasztalterítö ne idézné a történelmet, bizonyságaként a közelmúlt vagy régmúlt fényeinek, felhőinek. Várak romkoszorúja üli meg a síkságból emelkedő hegyek csúcsát, a sebes folyókat kísérő sziklaormokat. Mondákat, legen­dákat idéznek fel bennünk. Különböző erők, történelmi és helyzeti adottságok formálták az itteni magyarságot teljesértékú magyarrá. E terület a Habsburg uralkodók személyében tisztelte királyát, de megtanulta, hogy nincs hatalom, amely megtörheti magyarságát és szabadságvá­gyát. A szabadságharcok seregeihez e vidék fiai is csatlakoztak, s a dúló háborúk sorozata sok kárt okozott a műemlékekben is. De minden pusztulás ellenére napjainkban még szépséges törté­neti, művészeti emlékanyag található a Felvidéken. A németeknek lehet óriási kölni dómjuk, a bécsieknek Szent István-templomuk, az olaszoknak csipkézett, nagy milánói kated­­rálisuk. Csodáljuk, lenyűgözve nézzük ezeket, ám nekünk a kas­sai dóm az a hely, ahol otthonosan érezzük magunkat. A mi méreteinkre épült. Nagy és mégsem óriási. Itt, a Szent Erzsébet­­székesegyházban pihen örökké élőn a Nagy Fejedelem, II. Rákóczi Ferenc. ^ A magyar szellem nem nélkülözheti tudatában a kassai dómot, de ugyanúgy magában foglalja a csütörtökhelyi kápolnát, a nagy­­szombati egyetemet, s egyáltalán a felvidéki városokat. A világtör­ténelem városok történelme - mondja Spengler - s Magyarország története jelentős részben a felvidéki városok története. A bőség zavarával küzdünk, ha megpróbáljuk kifejezni, amit a Felvidék a magyar szellemiségnek adott. Balassi Bálint, itt alkotta az új magyar líra örökszép ritmusait. Pázmány Péter ragyogó tolla a művészi prózát termette itt meg és tette korának eszméit idötállóvá. Itt ringott Jókai Mór bölcsője, s a komáromi Vármegyeház utcából indult és érkezett a maradandóság csú­csaira. A szigeten írta első regényét, a Hétköznapokat. Itt látogatta meg öt a pápai osztálytárs, Petrovícs Sándor. És Klapka városa is Komárom. A nemzeti ellenállás e sikeres harcosáé. A nógrádi dombok aljában, Alsósztregován élt Madách Imre. A kastélyparkban a Tragédia Ádámját szimbolizáló, szárnyaló bronzszobor Madách-síremléke, de számunkra több ennél. Ugyanezen a tájon ólt és írt Mikszáth Kálmán, a derű, a jókedv, a szellemiség írója. Madách és Mikszáth: Mindketten ugyanannak a földnek a szülöttei. Térjünk be a losonci református temetőbe, ott alusszák örök álmukat a református Kármán József, a Fanni hagyományai szerzője és gróf Ráday Pál, a költő, Rákóczi hűséges embere. A magyar irodalom újjáébredését jelentette Kazinczy Ferenc tanfelügyelő, Batsányi János kishivatalnok és Baráti Szabó Dávid paptanár irodalmi vállalkozása, a Magyar Museum. Az első magyar folyóirat Rákóczi városában, Kassán született. „Ah, minő munka volt, az, amit ők akkor véghez vittek! Magyar folyóiratot adni ki közönség nélkül, kiadó nélkül!“ - írta Jókai a róluk szóló emlékezésében. Rimaszombatban született a legszebb magyar allegóriák köl­tője, Tompa Mihály. A költő ércbe öntött alakja ma is látható. Itt született az első magyar szobrász, Ferenczy István és Rima­szombaté a tudós professzor, Hatvani István, Berecz Károly, Petőfi barátja. Petőfi táblabírósága is gömöri, de Rimaszombat­ban oktatta művészetére Izsó Miklóst Ferenczy István. Rima­szombatban látta meg a napvilágot (1902-ben) Szombathy Viktor, kinek - immár sajnos utolsó - ifjúsági regényében (Megszólal a töröksip) olvashatjuk, hogy hogyan is került Rimaszombatba a töröksíp a messzi Törökországból? A gyönyörű fekvésű Rozsnyót, a „Sajó parti Athén" jelzővel minősítették. A bányászok temploma, a gótikus stílusban épült püspöki székesegyház 1511 -bői való oltárképe a maga idejének bányászéletét örökíti meg. Kortörténeti érdekesség! A város 1654-ben befejezett őrtornya, eredeti toronyórával (ez a város címere is) Rozsnyónak ugyanolyan jellegzetessége, mint akár az Eiffel Párizsnak, vagy a Frauenkirche ikertornyai Münchennek. Érdekes megemlíteni, hogy Radnóti Miklós apai és anyai ágon is Gömörból származik, mint ahogy folytathatnám a költők Írók felsorolását, akik e tájakat mondhatják szülőföldjüknek. Dr. DOMONKOS JÁNOS Balta György EGY MONDAT A SZERETETTŐL / Üj versek Batta György Egy mondat a szeretetről című kötetének utószavában írja: „Engem a szenvedés térített vissza a költészet sejtelmes holdudvarába. Ez a kis kötet a fájdal­mak könyve, mégis örömet fényez, hiszen megtaláltam ideológiámat s ez a szeretet. Új reneszánszra várva építgetjük a Világházat, melynek falai a balladabeli Déva várához hasonlóan, hol itt, hol ott omlanak le. A megkötő matéria azonban - először a világtörténelemben! - nem a vér lesz, hanem a mosoly. Meg kell szabadulnunk az uralkodni vágyás, az önzés, a gyűlölködés kóros burjánzá­sától! Tisztítsuk meg a levegőt és a vizeket, fedezzük fel egymásban a jót!“ - Micsoda humánus elképzelés, vajha egyszer nemcsak a költőknek, hanem a politikusoknak és a nagy tömegeknek is ilyen célkitűzései lennének! Batta György kötetén - mely mindössze hat verset és egy lírai hangvételű vers-levelet tartalmaz - vé­gigvonul a szeretet. Az indító versben, az Árvacsalánban a nyelv szeretete, a palóc ,,a“ megőrzésének óhaja és tisztelete a vezérfonal, a következőben, az ölnek egy kislányt-ban pedig az emberszeretet, a gyilkos hús-vér robotok, az emberi szörnyek elutasítása, kiknek lelkében a „kondukátor rég elfútta ... a gyertyákat“, s akik nem tudatosítják, hogy egy ember elpusztításával is évmilliók csodálatos eredményét semmisítik meg. Az Édesanya és az Édesapa című verseket a szülők elvesztése feletti fájdalom hívta életre, ám a megénekelt lényeg a tőlük kapott örökség; a szeretet és „az emberi jó“. A Három pillantás a száguldó huszadik századból című vers mind­össze 19 szóból áll, s amit összefoglal, az maga az élet a bölcsőtől a sírig. A kötet címadó verse az Egy mondat a szeretetről a költő bevallása szerint húsz évig épült benne, míg megszületett. Ha létezik számmágia, vagy ha valaki éppen az életkor determináltságával foglalkozna, annak számára érdekes lehet, hogy egy francia költő 48 éves korában írta meg az Egy mondat a szabadságról című versét, Illyés Gyula szintén 48 éves volt, amikor megírta az egy mondat a zsarnokságról-t, s Batta György szintén 48 évesen állt éretté arra, hogy papírra vesse, az Egy mondat a szeretet­­ről-t. Ez a negyvenhat strófás egy mondat kizárások és megengedések halmaza, feltételek felsorolása, hogy elmondható legyen: itt szeretet van. A hat vers után még besorolt egy vers-levelet is a költő, melyet Tündér Ilonához írt, a betonba merevített csallóközi tájról, a Duna pusztulásáról a régvolt Aranykert visszaállí­tásának óhajával. Batta György majd húsz évvel ezelőtt jelentette meg utolsó verseskötetét - a frázisok kora nem ihlette őt versírásra. Hatványozott öröm hát, hogy visszatért a poé­­zishez, s hogy találkozott dr. Németh Jánossal, a salgótar­jáni Mikszáth Kiadói Kft. igazgatójával, aki vállalta a vékonyka kötet megjelentetését. Igaz, csupán, magán­terjesztésben vásárolható meg, de bátran ajánlom a vers­kedvelők figyelmébe, mert mindenképp új színfolt hazai költészetünkben az Egy mondat a szeretetről.-csanaky-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents