Szabad Újság, 1992. június (2. évfolyam, 127-152. szám)

1992-06-15 / 139. szám

1992. június 15. Szabad ÚJSÁG 5 Mi lesz a kuntapolcai vasgyár sorsa 7 KAMIONT, KEMENCÉT, OPERÁCIÓS MŰSZEREKET... Manapság az emberek kezdenek pesszimistákká válni. Az újságok rossz hírekkel vannak tele. Még a légkör is vészjósló feszültségektől terhes, bármely pillanatban kitörhet egy-egy vihar-botrány. Szó ami szó: mindenki fél valamitől. Van, akit életkörnyezetünk szennyezettsége aggaszt, máso­kat bársonyszékük elvesztése tölt el szorongással, de azok vannak a legtöbben, akiket a csődeljárások rémísztenek munkanélkülivé. Szlová­kiában a gazdaságtalanul termelő ipari üzemek házatáján tapasztalható a legnagyobb riadalom. A fehér hollónál is ritkább az olyan vállalat vagy üzem, amely elmondhatja magáról - és partnerei is hitelt érdemlően bizonyíthatják hogy a piacgazdaság szigorú elvárásainak is meg tud felelni, azaz talpon tud maradni. Vállalatok, vállalkozások A Szlovák Magnezit Müvek kunta­polcai fióküzeme - az én megítélé­sem szerint - egy ilyen ritkaságszám­ba menő „ipari hely“, ahol ötletekben, kezdeményezőkészségben nincs hiány. Bár - amint az hamarosan kiderül - itt sem sikerül minden úgy, ahogy azt az üzem igazgatója, Mezei Viktor mérnök elképzeli. A jelenleg 365 dolgozót foglalkozta­tó gyár munkaerő-hiánnyal küszködik. Legalább kéttucatnyi szakképzett la­katosra és jónéhány tapasztalt műsza­ki rajzolóra volna még szükségük ah­hoz, hogy eleget tudjanak tenni az újonnan beindított gyártási progra­mokra épülő megrendeléseknek. Egy német céggel szövetkezve pár hónapja kezdték meg a kamionok gyártását. A speciális igényeket figye­lembe vevő tervdokumentációk alap­ján, német és csehszlovák gyártmá­nyú alkatrészekből szerelik össze azo­kat a teherszállító járgányokat (eddig mintegy tucatnyi típusra érkezett meg­rendelés), amelyekkel máris sikeresen szerepeltek a közelmúltban Hanno­verben megrendezett nemzetközi au­tókiállításon. Évente akár 750 jármű­vet is gyárthatnának, annyi az igénylés, de szakemberek hiányában ennek csupán a töredékét képesek előállítani. A gyár vezetői most ipari szakkö­zépiskolát végzett munkanélküli fiata­lok átképzésével próbálnak enyhíteni munkaerőgondjaikon. Ugyanakkor vendégmunkásokat is hajlandók alkal­mazni, hiszen újabb és újabb, nyere­ségesnek ígérkező megrendelésekkel keresik fel a gyárat. Kassa részére 12-15 millió korona értékben villamos- és trolibuszvezeté­keket tartó oszlopokat gyártanak. Még be sem fejezték, már Zsolnáról is jelezték: nekik is szükségük volna kö­zel ezer darab ilyen típusú tartóosz­lopra. Közben elkészültek egy gázolajjal üzemelő „farmertraktor“ prototípusá­val, amely tesztelésre vár. Szabadal­maztatása esetén akár a sorozatgyár­tását is beindíthatnák, ha... De itt vannak még a francia meg­rendelésre kifejlesztett és gyártás alatt álló speciális takarmányozó-kocsik, kaszák és hidraulikus kalapácsok! Úgy hírlik, hogy ebben az üzemben, jó értelembe véve: szinte mindenre képesek. Egy rozsnyói sebészorvos mesélte, hogy érkihúzó fogókra és egyéb, különleges rendeltetésű, finom kidolgozású sebészeti műszerekre volt sürgető szüksége. Ám, midőn ezeket sehonnan sem tudta beszerez­ni, egyik ismerősének tanácsát követ­ve, kérésével felkereste a kuntapolcai mesterembereket, akik, legnagyobb meglepetésére rövid idő alatt elkészí­tették a kívánt eszközöket. Az utóbbi időszak - méreteiben és jelentőségében is - egyik legnagyobb vállalkozásaként könyvelhetik el an­nak a magas hőértékú égetőkemencé­nek a felépítését, amelyet világmére­tekben is egyedülálló határidőre, azaz 12 helyett 8 hónap alatt, és így a terve­zett értéknél 46 millióval olcsóbban készítettek el Lovinobányánü! A nyu­gati munkastílussal és műszaki preci­zitással létrehozott hatalmas építmény olyan jóra sikeredett, hogy máris szá­míthatnak egy újabb megrendelésre. Sőt - amennyiben a próbaüzemelte­tés műszaki eredményei is igazolják a minőséget - India üzletkötői is ér­deklődést tanúsítanak az ilyen típusú kemencék építettsége iránt. A magnezit vállalat elkészítette- üzemeinek egybentartását célzó- közös privatizációs tervezetét. Azon­ban úgy hírlik, hogy a lubeníki és jolsvai üzemek ellentervezetet nyújtot­tak be. A kuntapolcai üzem - Václav Klaus gazdaságpolitikájának követke­zetes továbbvitelében bízva - várja a külföldi cégekkel való szoros együtt­működésre építő tervezet kedvező el­bírálását. Ennek megfelelően a válla­lat holding-rendszerben múköd(het)ne tovább. Vagyis, minden egyes üzem egy anyavállalaton belül, de külön bankszámlára „dolgozna“. Elképzelé­seik között szerepel még egy vállalati bank létrehozása, majdani beruházá­saikat kedvező kamatokkal finanszíro­zandó. De hogy mit sikerül a tervekből megvalósítani, és egyáltalán ki(k)nek a tulajdonába megy át az életképes gyár? Azt majd hamarosan eldöntik Szlo­vákia „újdonsült" közgazdászai. K. L. /-------------------------------------------------------' A Szlovák Köztársa­ság Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszte­re, Jozef Krsek a választá­sokat követően az általa vezetett tárcán belül várha­tó változásokra így reagált: Az állami tulajdon mono­polhelyzete mint olyan, teljes egészében csődöt mondott a múlt rezsimben. Ezért úgy gondolom, a privatizáció ob­jektív szükségszerűség, te­hát nem lehet megállítani. Tartok viszont attól, hogy las­sítani fogják a privatizáció ütemét, vagy kinn a „tere-Mit gondol Jozef Krsek? Privatizálni kell! pen“ fogják akadályozni a végrehajtását azok, akiken ez múlik. Már eddig is sok­szor voltunk tanúi annak, hogy sok szövetkezet vezetői lehetetlenné akarták tenni a jogosultak számára a föld­jük kiadását, vagy tulajdonjo­gának rendezését. A válasz­tásokon győztes szlovák poli­tikai erők eddigi kijelentései­ből arra lehet következtetni, hogy változások állnak be a privatizációban. Vannak olyan jelek is, hogy módosí­tani fogják a mezőgazdasági szövetkezetekre vonatkozó transzformációs törvényt, a földtulajdonról szóló tör­vényt és az egyéb mezőgaz­dasági vagyonról szóló tör­vényt. Mezőgazdaságunk szempontjából azonban nem lenne szerencsés, ha ezek a változások nem tartanák következetesen szem előtt a különböző tulajdonformák egyenrangúságát, vagy nem tennék lehetővé, hogy a je­lenlegi szocialista típusú szö­vetkezeteket valódi, nemzet­közi értelemben vett szövet­kezetekké alakíthassuk át. Azt hiszem azonban, hogy a mezőgazdaságban sem le­het már visszacsinálni a dol­gokat. Jövőjét és egészsé­ges fejlődését a szövetkezeti és a magánszektor szoros együttélésében és konkuren­ciájában látom. ^_________________________________< A Cseh Köztársaság kormánya jóváhagyta a Philip Morris cég azon ajánlatát, hogy részt vegyen a cseh dohányipari termelésben. A feltételek szerint a Philip Morris 30 százalékos tőkerészesedést kapna a Tabák Részvénytársa­ságban. Szeretné viszont tovább növelni a részesedését a fogyasz­tási cikkek e legnagyobb világcé­ge, mégpedig további kis rész­vénycsomagok felvásárlásával, míg el nem érné az abszolút több­séget. A Philip Morris nagyobb szabású invesztíciókat is tervez a Tabákba, s ha megszűnik a do­hányipari monopóliumot kimondó törvény, további részvényeket is vásárolni akar. A tranzakció mint­egy 400 millió USA-dollár értékű, így a legnagyobb egyesült álla­mokbeli befektetés Közép-Euró­­pában, a második legnagyobb külföldi befektetés Csehszlováki­ában a Volkswagen-ékoda fúziót követően. * * * Április végén kezdte meg hiva­talos működését Prágában Mit­subishi Electric Europe GmBH kirendeltsége. Közép- és Kelet- Európában e cég az első ilyen jellegű kirendeltségét nyitotta meg, s távlatilag a prágai irodának a térség képviseletei központjává kellene válnia. A cég elnöke, Ya­­suji Baba, gazdasági igazgatója, Yasuhiko Kasé, valamint a londo­ni koordinációs cégközpont veze­tője, Seigo Nishino nagyon örültek az irodanyitásnak, terveiket azon­ban egyelőre mélységesen tit­kolják. A Lednické Rovné-i Egyesült Üveggyár termékei 65 százalékát - főleg a kézi üveget - a világ 48 országába exportálja. A keleti pia­cok felbomlása és a hazai keres­let csökkenése ellenére 1992-ben is 80 millió korona nyereségre számíthat. A hazai nagykereske­delem megrendelésének csökke­nését részben kompenzálják a hazai magáncégek megrende­lései, de jövőjét a cég az állandó olasz, francia, német megrende­lők nem apadó érdeklődésében látja. A legnagyobb kereslet a rendkívül ízléses kelyhek, ital­készletek és dísztárgyak iránt mu­tatkozik. A CKD DUKLA PRAHA 760 millió koronás alaptőkével rendel­kezik. A privatizációs tervezet szerint ennek 39 százaléka va­gyonjegyes részvényekben kerül kiosztásra, 7 százaléka alkalma­zotti részvényként, 3 százaléka kárpótlásként, a fennmaradó 51 százalék pedig külföldi partnernek kerül eladásra. Tőkéstársnak két, eddig meg nem nevezett német partner jelentkezett, mindkettő azonban arra várt, milyen ered­ményekkel végződnek a választá­sok. A CKD gyártási programján most kazánházakon, szemétége­tő berendezéseken kívül szenny­víztisztítók is szerepelnek. Az évi forgalma 1,5 milliárd korona; megrendelői 250 millióval tartoz­nak neki, az adósságai pedig 140 milliót tesznek ki. Jelenleg két év­re van lekötve a termelőkapacitá­sa. Eddigi tapasztalatainak kö­szönhetően nyugati színvonalú ökológiai berendezések előállítá­sára is képes. * * * Az ETA két új típusú porszívó­jáért, az 1406-os és a 2406-osért - megkapta a Cseh Köztársaság Desing Centrumának nívódíját. Az új típusok önműködő kábel­­csörlővel, elektromos telítettség­jelzővel és biztosítókapcsolóval is fel vannak szerelve, ami a motort védi a túlhevüléstől. A dupla kö­peny csökkenti a zaját, a port négyszeres szűrő és két mikrofil­­ter nyeli el. Teljesítménye 950, illetve 1100 Watt. * * * A gömörhorkai Cellulóz- és Papírgyár vegyes vállalattá ala­kult. Partnere, a svéd Mölnlycke cég 380 millió korona tőkével szállt be, ami 80 százalékos tőke­­részesedést jelent. Ezen túlmenő­en a svéd partner csúcstechnoló­giával és marketinggel is támo­gatja a vállalkozást. A vállalat női intimbetétekre és pelenkára sza­kosodik, kezdetben félkészárut hoz majd be, fokozatosan azon­ban áttér a hazai alapanyag-elő­állításra is. A termelés áprilisban kezdődik meg, és tekintettel a ter­mékek világszínvonalára, egy ré­szük exportra kerül. A vegyes vál­lalat kínálata fokozatosan bővül majd. Az idei év végéig 200 em­bert foglalkoztatnak, azt követően azonban számuk majd megduplá­zódik. Egy háztartás nem lehet deficites Fogyasztás kontra takarékosság Hogy mennyire fejlett a lakos­ság „gazdasági“ tudata, azt nap­jainkban egyáltalán nem könnyű feltérképezni. Egy stabil gazda­ságban mindenképpen egysze­rűbb képet adni az általános szo­kásokról, mint egy bizonytalan helyzetűben. A mi háztartásaink­ban ugyanis ott van a gazdasági transzformáció minden következ­ménye, s úgy látszik, ugrássze­rűen változtatják meg a lakosság esetében is a dolgok fontossági sorrendjét. A lakosság reálbevé­telei mindeddig érezhetően csök­kentek, makroökonómiai szem­pontból viszont növekedett a fel­halmozási kedv (a spórolás), még a fogyasztás drasztikus vissza­szorítása ellenében is. És meg­változott a fogyasztás szerkezete (összetétele), valamint mennyisé­ge is. Mindebből arra lehet következ­tetni, hogy - még egységes - or­szágunkban sok százezren töre­kednek arra, hogy - akár lemon­dás, áldozatok árán is - a saját lábukra álljanak, magánvállalko­zásba kezdjenek. A bankok ugyan hajlandóak hitelezni, de csak ak­kor, ha ellentételként megfelelő nagyságú ingatlannal kezesked­nek az igénylők, a gyorsan válto­zó értékű gépi berendezéseket nem akarják fedezetként elfogad­ni. A vállalkozóknak így nincs más módjuk, mint saját megtakarított pénzüket felhasználni, vagy a jó­val drágább leasinghez folyamod­ni. A leendő vállalkozók pedig sok esetben éppen most, amúgy sem nagy fogyasztásukat még jobban visszafogva próbálják „összespó­rolni“ az olyan nagyon szükséges összeget. Szinte megmagyarázhatatlan azonban az, ami 1991-ben tör­tént: 60 százalékkal nőttek a vál­lalati szféra és 33 százalékkal a magánszemélyek lekötött, illet­ve devizabetétei. Mindez nem magyarázható meg csupán azzal, hogy a lakosság bízni kezdett: nem lesz infláció, stabilizálódik a korona árfolyama, vagy hogy a felelőtlen nem piaci viselkedés után piaci felelősséggel kezdett viselkedni. Feltehetőleg a háztartások egy részében az inflációtól való féle­lem feloldódása, vagy a „középtá­vú üzleti befektetés“ terve hatott - főleg, hogy kilátásba került a szövetkezeti és állami lakások megvásárlásának lehetősége -, de a 25 százalékos reáljövede­lem-csökkenés mellett az egész betétnövekedés ezzel nem indo­kolható. Sokkal inkább jöhet szá­mításba - s erre utal a különböző jövedelmű rétegek összevetése -, hogy a béren kívül más jövede­lemforrások is rendelkezésére áll­tak a háztartásoknak. Elsősorban tehát az úgynevezett árnyékgaz­daság vagy fekete gazdaság volt sokak számára akkumulálható tő­ke forrása, ugyanúgy, ahogy sok esetben az adómentes jövedelem teremtetett alkalmat a bankbeté­tek növelésére. További forrást je­lenthetnek a restitúcióból szárma­zó bevételek, vagyis a visszaka­pott ingatlanok eladásából szár­mazó pénzek. Hogy egy közönséges háztar­tás hogyan reagál gazdasági vál­tozásainkra, jelenleg még kimu­tathatatlan. Meg kell várni, amíg pontosan, az egyes jövedelemka­tegóriák szerint is felmérik, ho­gyan viselkednek az állampolgá­rok. Addig minden általánosítás csak a feltételezésen alapul, csu­pán égy dolog biztos: a vagyoni különbségek nagy különbségként tükröződnek majd vissza a bank­betéteken is.-ts-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents