Szabad Újság, 1992. június (2. évfolyam, 127-152. szám)
1992-06-02 / 128. szám
1992. június 2. Szabad ÚJSÁG Anton Vavro szerint: Két szemszögből nézzük a transzformációt! A transzformáció a központi tervutasításos gazdasági rendszertől a piacgazdaságig bonyolult fárasztó utat jelent, amelyre Csehszlovákia két évvel ezelőtt lépett. Mit értünk el azóta, merre vesszük az irányt, mi az, ami fontos ma és mi a teendőnk holnap? - Erről és egyéb gazdasági kérdésekről nyilatkozott a közelmúltban Anton Vavro, a Szlovák Köztársaság kormányának alelnöke a Národná obroda napilapnak. A beszélgetést - tekintettel arra, hogy témája mindannyiunkat érzékenyen érint, és időszerű, az alábbiakban teljes terjedelemben közöljük. • Vágjunk mindjárt a sűrűjébe! Miként tekint gazdaságunk transzformációjának jelenlegi helyzetére az az ember, akinek a kormányban épp a gazdasági reszortok irányítása a feladata?- Ezúttal is csak azt ismételhetem meg, amit már több alkalommal elmondtam és ami mély meggyőződésem. A gazdaság transzformációját két szemszögből ítélem meg. Először is a statisztikai adatok szerint, másodszor pedig egy prizmán keresztül, hogy az elmúlt időszak mit jelentett a transzformáció egészét tekintve. Sem én, sem a kormány többi tagja nem tagadja, hogy az első esetben- tehát a statisztikai adatok szerint- a polgárok számára nem a legjobb a helyzet. Ugyanis a termeléscsökkenés valamennyi ágazatban, a munkanélküliség arányának növekedése és az életszínvonal bizonyos fokú csökkenése nyilvánvaló. Mindez valóban igaz, de az is hozzá tartozik, hogy mindezzel, számolnunk kellett, ahogy az inflációval és további negatív jelenségekkel is... • A gazdasági reform bírálói azonban azt állítják, hogy mindez már túllépte az elviselhető határt.- Hadd kérdezzek vissza: mi az elviselhető határ? De ehhez még viszszatérek. Igazság szerint arról lehetne vitatkozni, hogy mely negatív jelenségek a transzformáció elkerülhetetlen következményei, s hogy melyek nem azok, illetve milyen mértékben és minek vehettük volna elejét. • De talán fejezzük be a választ az első kérdésre...- Mint mondottam, a statisztikai adatok a transzformáció eredményességének vagy eredménytelenségének csupán az egyik - bár a polgár számára minden bizonnyal fontos - mércéjét jelentik. Ezeket azonban ki kell egészítenünk egy globális képpel arról, hogy a transzformációval mit kell elérnünk a közeljövőben, s hogy ebből mi sikerült az elmúlt időszakban. Leegyszerűsítve: választ kell adnunk a kérdésre, hogy gazdaságunk jó irányba fordult-e, s hogy az eddig megtett lépéseink a jövő, továbbá a gazdaság egészének szempontjából pozitívak-e, s az eddig jegyzett negatív statisztikai adatok pozitívakká változhatnak-e. Ebből a szempontból az elmúlt rövid időszakot pozitívan értékelem. Ha a piacgazdaság felé vezető útra tértünk, és leszögeztük, hogy az elején fontos megváltoztatni a tulajdonviszonyokat, meg kell szüntetni az árdeformációkat és alapvető változást elérni a külkereskedelemben, illetve annak orientációjában, akkor mérhetetlenül eredményesek voltunk. Az árliberalizáció ugyanis épp úgy megvalósult, mint a külkereskedelem liberalizációja. Már javában tart az úgynevezett kisprivatizáció és a nagyprivatizáció is valósággá vált. • • Itt elmondhatnánk, hogy az említett lépések következménye előnyös számunkra, vagy sem.-Azt gondolom; hogy erre majd a mindennapok valósága adja meg a választ. Az árliberalizáció például az elején jelentősen megnövelte az infláció mértékét. Ma pedig már elmondhatjuk, hogy ezt a gazdasági „mumust“ a kezünkben tartjuk. Már az 1991-es év végére is csökkent az infláció mértéke, és az idén az első négy hónapban mind erőteljesebbé vált ez a tendencia. Ha szemügyre vesszük az úgynevezett keleti blokk volt államainak a helyzetét, azt tapasztalhatjuk, hogy ez szinte kizárólag nekünk sikerült. Megváltozott továbbá külkereskedelmünk orientációja is. A nagyarányú passzívum helyett már jelentős aktívumot könyvelhetünk el. Ez erősíti a külföldi tőke velünk szemben tanúsított bizalmát és nem csupán pénzünk jövőbeni stabilitását biztosítja. A privatizáció - a tulajdonviszonyok megváltoztatása - is rövid időn belül meg kell hozza az eredményt. Például az oly szükséges gazdasági szerkezetváltás formájában. • Az említett pozitívumok ellenére még mindig sok bírálat éri a kormány gazdasági politikáját. Mi a véleménye erről?- Ha közelebbről megvizsgáljuk ezeket a kifogásokat, akkor rájövünk, hogy szinte valamennyi az intézkedések „adagolását" kifogásolja csupán vagy azt, hogy mit kellett volna másképpen csinálni, s hogy szükség volt-e a gazdaság ilyen mértékű recessziójára. A legtöbb esetben azonban ezek a kifogások nem veszik figyelembe a gazdaság valós helyzetét. Például vannak, akik szerint a gazdasági hanyatlás legfőbb oka a kereslet hazai piacon tapasztalható visszaesése. Valóban így van? Már említettem, hogy a külkereskedelmünkben rettenetes sokat kellett tennünk a behozatal és a kivitel átirányítása érdekében. Az elvesztett keleti piacot sikerült pótolni, de tudatosítanunk kell, hogy az új piac számára sok esetben egészen más árufajtáról kellett gondoskodnunk, mint amilyet a korábbi partnereink igényeltek. Ezáltal egy egész sor gyárunk terméke vált nem exportálhatóvá. És épp ezért állíthatom jogosan, hogy gondot a külföldi piacon való értékesítés jelent. Ezért mondom, hogy bizonyos bírálatok figyelmen kívül hagyják a gazdaság valós helyzetét. Főleg azért, mert azok a gyárak, amelyek termékeit a keleti piacok elvesztése után máshol nem tudjuk értékesíteni, semmiképpen nem mondhatók kicsiknek, sót gigantikusak, amelyek magukkal rántották a kisebb szállítópartnereiket is. A számok tehát arra utalnak, hogy a kivitel nem változott, de az említett probléma nem látható. • Elérkeztünk ahhoz a problémához, amelyről már ön is tett említést: sok gyár terméke nem értékesíthető. Ennek viszont több oka van. A keleti piacok elvesztése, a nem effektiv termelés, a termékek nem kielégítő minősége stb. A gazdaság szerkezetváltásának szükségessége nyilvánvaló. Ehhez azonban sok pénz kell. A kérdés az, hogy honnan lehet előteremteni?- Erre csupán két, a nyilvánosság előtt is jól ismert lehetőség van. A hazai források és a külföldi tőke. Hazai források nincsenek, pontosabban a szükségletekhez viszonyítva minimálisak. Ezzel kapcsolatosan is akadnak olyan nézetek, melyek szerint hitelek és az állami költségvetés deficitje árán több pénzt kell a gazdaság rendelkezésére bocsátani. Kérdés viszont, hogy a gazdaság miképpen reagálna a több pénzre. Még mindig indokolt attól tartani, hogy a gyártók a kereslet ily módon eszközölt felélénkítésére is áremeléssel reagálnának. A kereslet és a kínálat közötti egyensúly még nagyon érzékeny, amelyet egyelőre csak megszorításokkal, ma inkább semleges hitel- és költségvetési politikával értünk el. No, és nem utolsósorban itt van még egy probléma, amelyről érdekesmód hallgat mindenki. Mégpedig az, hogy mennyi lehet a költségvetési hiány, amely Szlovákiában 130 milliárd korona körüli. Az említett - tegyük hozzá egyszerűsített - elmélkedés eredménye: kiutat a külföldi tőke beáramlása jelenthet. Az első pozitív eredmények már észlelhetők is, bár igaz, hogy Szlovákiában kevésbé, mint Csehországban. Lehetőség több is kínálkozik - a vegyes vállalatok létesítésétől kezdve a külföldi hitelfelvételig. • Gyakran esik szó arról, hogy kezdetben kiutat jelentenének az úgynevezett közhasznú munkák, mint például a közlekedési infrastruktúrák építése stb. megalapozott elképzelések ezek?- Ez esetben szintén két szempontot kell alapul vennünk. Az igaz, hogy például a közlekedési beruházásokkal az állam nem igen foghat mellé. Tudjuk is, hogy e téren hol, mire lenne szükség. Csakhogy a felhasznált pénzösszegért általában minimális számú munkalehetőséghez jutnánk. Egy kilométer autópálya például kb. 80 millió koronába kerül, tehát egymilliárd koronáért nagyjából 12 kilométert építhetnénk. Ez pedig azt jelenti, hogy a gépesítés mai színvonala mellett 1 milliárd koronáért legfeljebb néhány száz munkalehetőséget teremthetnénk. • Azzal kezdtük, hogy a gazdaság hanyatlása a transzformáció elkerülhetetlen kísérő jelensége. Leszögeztük, hogy bár nagyon kellemetlen, bizonyos méretekben azonban elviselhető. Ezt igazolja az is, hogy másokkal szemben sikerült megőrizni a szociális stabilitást. De csupán ez nem a legfontosabb. Hogyan tovább?- Végezetül szívesen szólnék arról, hogy az idén mi gazdaságpolitikánk célja, és hogy mitől lehet várni az egyes mennyiségi mutatók dinamizáló hatását. Folytatnunk kell a privatizációt. További pozitív tényező kell hogy legyen az exportbarát politika, a kis- és középvállalkozók támogatása és az építőipar fellendítése. S már most észleljük az imént említett tényezők kezdeti hatását. Ezekből kiindulva a hazai és a külföldi előrejelzések szinte egyöntetűen arról tanúskodnak, hogy ez év végén, de legkésőbb jövő év elején véget ér a gazdaság hanyatlása és megkezdődik élénkülése. A visszaesés lassulására utal az említett előrejelzésekben az is, hogy az idei infláció mértékét már csak 12, maximum 15 százalékra becsülik, s a bruttó hazai termék csökkenését is legfeljebb 6 százalékra tippelik. Mindez a többi gazdasági mutatót figyelembe véve jelentős javulást ígér az 1991-es évi eredményekhez viszonyítva. Az elmondottak - a cikk terjedelme miatt - sok esetben túlságosan leegyszerűsítettnek tűnhetnek, a valóságban a problémák sokkal bonyolultabbak. Egy valami azonban vitathatatlan. Ha nem léptünk volna a transzformáció útjára, okkal feltételezhetnénk, hogy gazdaságunk állapota ma nagyon-nagyon rossz volna. ^Hazai gazdasági körkép Éledő építőipar Úgy tűnik, kimozdul a hullámvölgyből Szlovákia építőipara. Legalábbis erre enged következtetni az a kereslet, amelyet bizonyára örömmel tapasztalnak a hazai építők ez év második negyedében. Vállalataik egyharmada már bízik abban, hogy az elkövetkező hetekben tovább nő az igény munkájuk iránt, 46,4 százalékuk pedig azzal számol, hogy nem lesz e téren változás. A 63 építövállalat - amelyek kaptak vagy kapnak külföldi megrendelést - 48,1 százaléka úgy véli, hogy a második negyedévben több munkája lesz, mint az év első három hónapjában volt. Ez derül ki abból a felmérésből, amelyet a Szlovák Statisztikai Hivatal végzett az építőipari vállalatok vezetőinek közreműködésével. A 159 vállalat - ebből 120 állami, 22 szövetkezeti és 15 a magáncég -, amely bekapcsolódott a statisztikai felmérésbe, jelenleg Szlovákiában az építőipari munkák háromnegyed részét végzi. Tájékoztatásuk szerint az elmúlt időszakhoz képest most jobb az építőipari kapacitások kihasználtságának foka. A vállalatok 14,8 százalékának van fél évnél rövidebb időre szóló szerződése, 53,1 százalékának 6-12 hónapra van még munkája, 32,1 százalékának pedig több mint egy évig nem kell félnie attól, hogy nem igénylik szolgáltatásait. A megkérdezettek úgy vélekednek, hogy a második negyedévben a fentiek ellenére sem várható anyagi helyzetük javulása. Ez idő tájt az építőipari vállalatok 43,2 százalékának okoz gondot fizetésképtelenségük, s ez negatívan befolyásolja fejlődésüket is. Pontosabban 38,1 százalékuk számára az ún. másodlagos fizetésképtelenség, 21,4 százalékuk esetében a hazai piac elvesztése, további egyötöd részüknek pedig a felhalmozott anyagkészlet nehezíti meg az életet. Lignumexpo ’92 - Nyitrán Lehet, hogy még túl korainak tűnik az október 7 és 8 között Nyitrán (az Agrokomplex területén) megrendezésre kerülő Lignumexpo ’92 kiállításra invitálni lapunk olvasóit, de így legalább már előre betervezhetik megtekintését, ha érdeklődnek a legmodernebb faipari és erdőgazdasági gépek iránt. A rendezvényen majd mintegy 120 kiállító - ebből 30 külföldi - mutatja be legújabb termékeit. A kiállítás célja megismertetni a hazai fafeldolgozóiparban dolgozókat Dánia, Ausztria, Svédország, Németország, Olaszország, Finnország és Jugoszláviái?) legismertebb cégeivel, lehetőséget kínálni egymás kölcsönös megismerésére, a tapasztalatcserére és a jelenlegi faipari csúcstechnika megvásárlására. A csehszlovákiai fafeldolgozó cégek korszerűsítése ugyanis nagyon sürgős feladat, ha a jövő évtől helyt akarnak állni a nemzetközi piacon. A Lignumexpoval egyidóben kerül megrendezésre (ugyancsak az Agrokomplex kiállítási területén) a Fal-Nyíiás-Födém-Talaj ’92 című kiállítás is, amelyen a faipar a lakásokban és a középületekben használatos termékeit fogja bemutatni. A földmérők gondjai Azt, hogy a földtörvény adta jogok érvényesítése közben mennyi időt kell vesztegetni a Geodézia földmérési és ingatlan-nyilvántartó vállalat irodái előtt, aligha kell ecsetelni. Arról viszont már sokkal kevesebben tudnak, hogy a szóban forgó intézménynek is meg vannak a maga gondjai. így pl. képzeljük el, hogy Szlovákiában 4,7 millió az ingatlanok száma, s átlag mindegyiknek 11 tulajdonosa van. Előfordul azonban olyan eset is, amikor több mint százan osztoznak egy akkora földterületen, amelyből ha mindenki megkapná a maga részét, akkor egy négyzetdeciméternél alig nagyobb földterülethez jutna. Ezenkívül az sem egyszerűsíti a tulajdonviszonyok rendezését, hogy ma a tulajdonosok 57 százaléka külföldön él. Imrich Hornansky, a Szlovák Földméréstani és Kartográfiai Hivatal elnöke a közelmúltban elmondta a csehszlovák sajtóiroda tudósítójának, hogy 1989 novembere óta több jogi szabály módosult, amelyek megkívánták a tulajdonjog és más vagyonjogi viszony igazolását, s mindez megháromszorozta, esetenként megnégyszerezte a lakosság és a jogi személyek információigényét. Ezért vannak olyan területek, pl. a Pozsony-vidéki, a Dunaszerdahelyi, a Nyitrai, a Nagyszombati és a Zsolnai járás, különösen ha az ingatlan azonosításához térképet is kell készíteni, ahol az információkra több hónapot, néha egy évet is kell várni. És mindezt annak ellenére, hogy a Geodézia alkalmazottjai már-már erejüket meghaladó teljesítményt nyújtanak. A helyzetet munkaszervezéssel már nem lehet javítani, ahhoz a törvényhozó testületekkel és a végrehajtó szervekkel való szorosabb együttműködésre lenne szükség - mondotta Imrich Hornansky. A Summit Motors Nissant kínál A 100 százalékos japán tőkerészesedésű Summit Motors Czechoslovakia Kft. vezetői az elmúlt napokban bejelentették, hogy még az idén el szeretnének adni Csehszlovákiában 800 darab Nissan gépkocsit. A kínálatban a Sunny és Primera személyautó, a Patrol terepjáró, valamint a Vanette furgon szerepel. Jóllehet, a behozott gépkocsik legtöbbjét a Nissan európai leányvállalatai fogják szállítani, a garanciát mégis a japán precizitás és kiváló minőség jelenti. A hatékony reklámról pedig külön Nissan-irodák gondoskodnak majd. Pozsonyban már működik egy, és továbbiakat is nyitnak Besztercebányán, Túrócszentmártonban, Kassán és más városokban. Egyébként a Nissan Motor Co. 22 országban működő 36 üzemében tavaly több mint 3 millió gépkocsit gyártottak, miáltal ez a japán cégóriás a világ negyedik legnagyobb autógyárának tekinthető. A Nissan Közép-Európában kifejtett aktív kereskedelmi tevékenysége nem véletlen: vezetői szerint kontinensünkön az ún. keleti piac a legígéretesebb. (A ÖSTK nyomán) V,_______________________________________________________________________i
