Szabad Újság, 1992. június (2. évfolyam, 127-152. szám)

1992-06-11 / 136. szám

8

1992. június 11.

Szabad ÚJSÁG

A felvidéki magyar kisebbség sorsa

Deportálás és lakosságcsere

„Nyelvem, mely az emberi hang egyik legcsodásabb hangszere volt, kihágási objektummá szürkült. Újság a bűnös nyelvén nem jelenhet meg, rádiót tilos hallgatnom. Lekonyult fejjel járok és némán, és ha lehet, ki sem mozdulok emberek közé. Vak, süket és mozdulatlan gettóélet ez mindenképpen: a jogfosztott emberek szégyen- és félelemterhes élete. És az ok? Egyetlenegy tény, vádak vádja: magyarságom. ”

(Fábry Zoltán: A vádlott megszólal; Stósz, 1946 május)

A kassai kormányprogram és az ezt követő elnöki dekrétumok a magyar kisebbséget minden szempontból jogfosztottnak nyilvánították. Minthogy a csehszlovák kormányzat még ezzel — a háború utáni Európában párját ritkító cselekedettel — sem elégedett meg, a 88. számú elnöki rendelet értelmében elkezdődött a dél-szlovákiai magyarságnak a cseh-morva területekre való kitoloncolása.

Angol—szovjet elutasítás

A szlovákiai események nagy felháborodást keltettek a magyar közvéleményben és a kormánykörökben. Ezért magyar részről 1945 novemberében felkérték a szövetséges nagyhatalmakat, hogy a szlovákiai magyarok ügyét vonják ellenőrzésük alá. A kérést mind a Szovjetunió, mind az angolszász nagyhatalmak elutasították. Valójában ez a körülmény kényszerítette a magyar kormányt arra, hogy elfogadja a csehszlovák kormány ajánlatát a lakosságcseréről szóló tárgyalásokra. Budapest az egyezmény megkötését eredetileg ahhoz a feltételhez szerette volna kötni, hogy a visszamaradó magyarok kisebbségi jogokat kapjanak. Csehszlovák részről azonban ezt nem fogadták el. Végül is Gyöngyösi János külügyminiszter 1946. február 27-én minden feltétel nélkül volt kénytelen aláírni a magyar—csehszlovák lakosságcsere-egyezményt.

Maga az egyezmény szövege egyébként is sok vitára adott alkalmat, mert azt magyar részről körültekintő és alapos megvitatás nélkül írták alá. Például az V. cikkely nem mondta ki, hogy egy-egy paraszti termelő közösség csak egységesen jelölhető ki áttelepítésre. Ezt kihasználva a csehszlovák fél a paraszti közösségeknek csak azokat a tagjait telepítette át, akiknek a nevén az ingatlan vagyon telekkönyve volt. A név szerint kijelölt családfőn kívül így persze az egész család kénytelen volt áttelepülni, miközben azonban a családtagok nem tartoztak bele a „paritásba”, a kicserélendők számába!

A legnagyobb megdöbbenést a VIII. cikkely okozta. Eszerint a magyar kormány kötelezettséget vállal arra, hogy azokat a személyeket, akik a Szlovák Nemzeti Tanács 33/1945. számú — a népbíráskodásról szóló — rendelete értelmében meghatározott bűncselekményeket követtek el, a paritáson felül átveszi. Ez mind az úgynevezett nagy, mind pedig a kis háborús bűnösökre vonatkozott. Csehszlovák részről kijátszva a rendeletet, amelybe a magyar fél meggondolatlanul beleegyezett, tízezerszám vonta felelősségre a háború alatti magatartásáért a magyar nemzetiségű állampolgárokat. így történhetett meg az, hogy a szlovák kormányszervek utasítására a kerületi és járási népügyészségek 19 564 „nagy háborús bűnös” magyart írtak össze, s ők a családtagjaikkal együtt 73 187 főt tettek ki. A kis háborús bűnösök névjegyzékén 1927 személy szerepelt. Jellemző a szlovák fél, Vlado Clementis külügyminiszter-helyettes erkölcsi magatartására, hogy amikor Gyöngyösi külügyminiszter előzetesen megkérdezte: mennyire becsüli a magyar háborús bűnösök számát, ő szemrebbenés nélkül azt válaszolta, hogy mindössze 50—60 emberről van szó.

Etnikai határsávot!

Gyöngyösi a lakosságcsereegyezmény végső céljával tisztában volt, mert a parlamenti előadóbeszédében így nyilatkozott: „A csehszlovákok nem csináltak titkot belőle, hogy a lakosságcserével a magyar határ mentén lévő egységes tömböket, egy bizonyos etnikai határsávot akarnak ide áttelepíteni...”

Az egyezmény aláírása után a csehszlovák fél óriási propagandakampányba kezdett Magyarországon, hogy az itt élő szlovákokat áttelepedésre bírja. E propaganda főképp az érzelmekre kívánt hatni. A fő érvek között szerepelt, hogy Csehszlovákia győztes állam, Magyarország pedig mint vesztes, a maga háborús veszteségei és kötelezettségei miatt, még évtizedekig súlyos gazdasági körülmények között él majd. De más érveket is hangoztattak. Mindezekről jómagam, mint a Magyar Külügyminisztérium Pest megyei összekötője a

csehszlovák bizottságnál, egy 1946. szeptember 5-ei jelentésemben — egyebek között — így írtam: „Általános tapasztalatom volt, hbgy az érintett lakosság kezdettől fogva a mai napig ki volt és ki van szolgáltatva a csehszlovák propagandisták tevékenységének. Autóikon a legelhagyatottabb falu szlovák lakosságát is elérik és megagitálják. Olyan helyeket, ahová magyar hivatalos részről senki be sem teszi a lábát. (Ugyanis a magyar összekötőknek csak vonat, autóbusz és kocsifogat állt rendelkezésére, autó nem.) A csehszlovákok leggyakoribb érvei: minden szlovákot akár akar jönni, akár nem, kiviszünk. Akik nem jelentkeznek, azok csak 30 kilós csomagokkal jöhetnek. Egy másik változata propagandájuknak, hogy

akik nem jelentkeznek, azokat a magyarokkal együtt Szibériába telepítik az oroszok. A visszajelentkezőket, akik szép számmal akadnak, azzal rémítik, hogy azokat magyar részről politikailag megbízhatatlanoknak minősítik és internálni fogják.”

Ilyen körülmények között nem volt irigylésre méltó a lakosságcserét végrehajtó magyar szerv helyzete. Áttelepítési kormánybiztossá az érsekújvári születésű Jócsik Lajost, míg az áttelepítendő magyarok érdekvédelmét ellátó meghatalmazottá — pozsonyi székhellyel — Wágner Ferencet nevezték ki.

A csehszlovák kormány annak érdekében, hogy a magyarság lélekszámát minél kisebbre zsugorítsa, s a népességcsere után megmaradó magyarokat egyoldalúan áttelepíthesse Magyarországra, 1946. július 17-én kiadta az úgynevezett reszlovakizációra — visszaszlovákosításra — vonatkozó hirdetményt. Ez a rendelet abból a valótlan és történetieden állításból indult ki, hogy a felvidéki magyarság valójában eredetileg szlovák elem volt, csak egy évezred folyamán „elmagyarosodott”, de most lehetőséget kap a „reszlovakizálódás”-ra... Minthogy a szlovákiai magyarság előtt a csehországi deportálás és a kényszerű lakosságcsere alternatívája lebegett fenyegető veszedelemként, mintegy 300—350 ezren kérték „visszaszlovákosításukat”.

Közben a csehszlovák kormány 1946. augusztus 26-án a pozsonyi magyar meghatalmazott útján átadta az áttelepítésre kijelölt 106 398 személy névjegyzékét. Ehhez járult volna a már említett „nagy és kis háborús bűnösök” jegyzékében szereplő, a családtagokkal együtt mintegy 75 ezer(!) személy együtt. A magyar kormány azonban nem fogadta el a háborús

bűnösök névjegyzékét, s átvételük feltételéül az 1946. május 15-éig hozott jogerős ítéletet szabta, valamint közölte még, hogy az ingóságokról intézkedő 16. számú véghatározat alapján nem tudja megkezdeni a népcserét, s ragaszkodott annak semmissé nyilvánításához. Erre válaszul a csehszlovák fél 1946. november 15-én a honfoglaláskori magyar településen, Köbölkúton (Párkányi járás) és Szemeten (Somorjai járás) megkezdte a szegényebb, általában 5 holdon aluli magyar parasztoknak és a családtagjaiknak Cseh- és Morvaországba, cseh gazdákhoz való erőszakos elköltöztetését.

VÍGH KÁROLY

(Folytatás szombati számunkban)

Áttelepítés Szlovákiából Magyarországra (1946. szeptemberében)----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------\

Pályázati felhívás

A Magyar Köztársaság Művelődési és Közoktatási Minisztériuma pályázatot hirdet a határontúli magyar könyvek kiadásának támogatására.

Pályázati feltételek

A pályázattal a határainkon túl élő magyar szerzők anyanyelven írt műveit kívánjuk támogatni. Pályázhat minden olyan határontúli kiadó, egyházi szervezet, kulturális műhely, alapítvány vagy magánszemély, amely, illetve aki ilyen művet vagy műveket kíván megjelentetni.

A bíráló bizottság előnyben részesíti a nemzeti önismeretet szolgáló könyvek, tudományos, egyházi, eredeti, illetve magyar klasszikus szépirodalmi művek megjelentetését.

A pályázatokról bíráló bizottság dönt, két ütemben.

A kéziratokat a Fórum,

Kriterion,

Madách,

Kárpáti Kiadóhoz és a

Burgenlandi Magyarok Kulturális Egyesületéhez kell benyújatni, amelyek az illető ország érdekelt intézményeivel történő konzultálás után véleményezik és pályázatban terjesztik a Kuratórium elé, amely elbírálja a kiadók javaslatát. A kiadók által nem javasolt pályázó közvetlenül a Kuratóriumhoz fordulhat.

Beküldési határidő: Elbírálás:

I. ütem: 1992. június 30. augusztus első hete

II. ütem: 1992. szeptember 30. október első hete

Fenti kiadók a pályázatokat a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Etnikai és Nemzeti Kisebbségi Főosztályához (Budapest, V. kerület, Szalay utca 10—14, Pf: 1., 1884) kell eljuttassák.

Az MKK Etnikai és Nemzeti Kisebbségi Főosztálya külön-külön szerződést köt a nyertes pályázókkal.

Pályázat

A határon túli könyvkiadás kiadói véleményezéséhez

1. A mű szerzője:

Gyűjteményes kötet esetén szerkesztője: címe:

2. Ha a mű sorozat tagjaként jelenik meg a sorozat címe:

a sorozat távlati terve:

3. Első kötetes szerző esetében rövid szakmai önéletrajz:

4. Ha a mű nem először jelenik meg, a korábbi kiadások éve: közreadója:

5. A mű kiadásának feltételei:

5.1. A megjelenés időpontja: (év, évnegyed, esetleg alkalom)

5.2. A mű példányszáma:

5.3. A mű műszaki adatai:

5.3.1. Kiadói ívek száma:

5.3.2. Nyomdai ívek száma:

5.3.3. Illusztráltság foka:

5.3.4. Amennyiben a megítéléshez fontos, a könyv tervezője, illusztrátora

5.3.5. Jellemzőnek tekinthető további információ (formátum, kötésmód, papírfajta)

5.4. Összköltség:

5.4.1. Nyomdai költség:

5.4.2. Kiadói költség:

5.5. A mű bolti ára:

5.6. Bevételek:

5.7. Veszteség:

5.8. Egyéb támogatást kapott-e (kitől, mennyit)

6. Az igényelt támogatás forint összege:

7. A pályázó kiadó adatai:

7.1. Név:

7.2. Cím:

7.3. Számlaszám:

8. Tartalmi ismertetés:

9. Egyéb közlendők:

10. Ajánlás a szakma ismert személyiségeitől:

A pályázatot kérjük a MADÁCH Könyv- és Lapkiadó Michalská 9 816 21 Bratislava

címére elküldeni f. év június 23-áig; a borítékon, illetve a pályázaton kérjük feltüntetni „A Magyar Köztársaság Művelődési és Közoktatási Minisztériumának pályázata”. ^