Szabad Újság, 1992. május (2. évfolyam, 103-126. szám)

1992-05-12 / 110. szám

1992. május 12. 5 Amiről itt hallgatnak Szabad PJSAG____________________________ I Érvek a bősi vízerőmű ellen-A magyar félnek nincs semmilyen nyomós szakmai ellenérve. Környezetvédelmi kifogásai alaptalanok, politikai kérdést csinál a vízerőmű építéséből - hangoztatja a legtöbb szlovák politikus és manapság már a szlovák sajtó is egységesen kiáll a dunai víziszörny építésének befejezése mellett. Nos, ha a szlovákiai közvéleménynek nincs módja megismerkedni az erőmű építését ellenző magyar és hazai vízügyi szakemberek véleményével - ugyanis azt ma sem ajánlatos hangoztatni, akárcsak valaha, a letűnt totalitárius rendszerben -, akkor nem is lehet azon csodálkozni, hogy a lakosság végül is elhiszi a naponta hangoztatott, erőművel kapcsolatos manipulált „igazságokat“. Eközben a szakemberekre tartozó kérdésben a hazai politikusok nem az erőmű építését támogató vagy ellenző táborról, hanem szlovák és magyar álláspontról beszélnek, ami ugyancsak hamis kép (és egyes politikai erők számára különösen előnyös). Csakhogy az igazság egészen más. A vízerőmű építését ellenző magyar és szlovák, illetve külföldi szakembereknek komoly érveik vannak, amelyekkel - ha teret adna nekik a szlovák sajtó - biztosan ráébresztenék az itteni közvéleményt is arra, milyen beruházás támogatására bírta rá őt a hazai betonlobby. Lapunkban ezúttal magyarországi szakemberek legújabb véleményét, illetve a Magyar Tudomá­nyos Akadémia állásfoglalásai alapján elkészített érveket összegző tanulmányt adjuk közre az ökológiai kockázatokról, amely a múlt év áprilisában folytatott tárgyalások alapanyagaként szolgált. A későbbiek folyamán megkérdezünk ez ügyben néhány kimagasló tudású, ám ez idő tájt a háttérbe szorult tudóst is, akik szlovák létükre ellenzik a bősi vízerőmű üzembe helyezését. (bl) A Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalásai és véleményei alapján ■ Int r ■ f n Hl If I I I It _• I ■ r I i| A bosi vízlépcső okologicn-komyezeti hatosairól Az ökológiai kockázatok összefoglalója Mádl Ferenc és Vladimír Meciar 1991. április 22-i tárgyalására A vízlépcső működtetésének kö­vetkeztében várható ökológiai koc­kázatok áttekintéséhez figyelembe veendő alapelvek: 1. A legutolsó jégkorszak után ala­kult ki a Duna és a környező vízrend­szerek jelenlegi dinamikus egyensú­lya. Az elmúlt 10 ezer évben ezt lénye­gében nem háborgatták. A terv szerint a Dunát felemelik, arréb viszik, és szigetelt csatornába teszik. Nincs alap annak feltételezésére, hogy ez nem jelent potenciálisan káros következ­ményeket. 2. A Duna rendkívül bonyolult, a hatásmechanizmusok láncolatával jellemezhető, folyamatosan változó (vízhozam, áramlási sebesség, szennyezettség stb.) ökorendszer, ezért egyetlen paramétert sem szabad kizárólagosnak, sem állandónak tekin­teni. 3. Az ökológiai-környezeti hatások és következmények prognosztizálása­kor gyakran jutunk el olyan összefüg­gésig, amelyen túl az ismeretek hiá­nya miatt további egzakt következteté­seket levonni már nem lehet. 4. Az ökológiai hatások felmérésé­nél nagyobb hangsúlyt kell adni az időtényezőnek, amely a folyamatok egymásra épülését és egymásutánját megszabja, ezért rövid időléptékű mo­dellek a valóságtól eltérő következte­tésekre vezethetnek. A bősi vízlépcső működtetésének környezeti és ökológiai következmé­nyeit elsősorban a hidrológiai, hidrau­likai változások és a víz szennyezett­sége fogja előidézni. Ezek kölcsönha­tása szuperponálódó és egymást erő­sítő; sőt, új kölcsönhatások előidézője lehet. A) A duzzasztás következménye­ként a tározókban a víz sebessége csökken, pangó területek alakulnak ki, erőteljes üledékfeihalmozódás indul meg, a talajvizszint emel­kedik. Várható kockázatok: 1. A fenéküledékben már a felszí­nen is fokozatosan dominálóvá vál­nak az anaerob folyamatok, ennek eredményeként súlyosan káros ana­erob, erjedéses bomlás, rothadás lép­het fel, a szervetlen és szerves ipari szennyezőanyagok beépülhetnek bio­lógiai anyagcseretermékekbe. 2. Génkárosító, mutagén, rákkeltő és teratogén anyagcsere-mellékter­mékek jutnak a vizbe, az üledékek veszélyes, jellegükben rothadó ipari szennyiszapokká változnak át. 3. A fenéküledék felszínén kialaku­ló biolgiai szűrőréteg súlyosan károso­dik, így az ülepedés közvetetten szennyezi a parti szűrésű víztermelő telepek vizét is. 4. Az ülepedés fokozódása miatt megnövekvő fényáteresztöképesség és tartózkodási idő, valamint a tározó­térbe jutó víz bőséges N és P tartalma miatt jelentősen fokozódik a szerves­­anyag-termelés. A Duna-víz jelenlegi trofitás fokát is figyelembe véve, duz­zasztás esetén a megtorpanó víztest­ben káros mértékű algaprodukció ala­kul ki a fő tenyészidöszakban. 5. A duzzasztott területeken és a kapcsolódó térségben a talaj leve­gőtlenné válik, uralkodóvá válnak ben­ne az anaerob folyamatok, nő a bel­vízveszély, a rossz természetes drén­­viszonyokkal rendelkező területeken (elsősorban a Duna balpartján, a Vág torkolattól keletre) másodlagos szike­­sedés is bekövetkezhet. 6. A szigetközi és csallóközi sajátos hidrogeológiai helyzet (állandó dunai táplálás, helyenként 350 méteres vas­tagságot is meghaladó kiváló vízveze­­tóképességű kavicsos vízadó) miatt a talajvízbe jutó káros anyagok idővel (néhány évtized alatt) a teljes felszín alatti vízkincset elszennyezi. A felhal­mozódott iszap tervezett időnkénti kotrásai nemcsak a felszíni víz minő­ségére lesznek káros hatással, a szű­rőréteg teljes elbontásával lehetővé válik szerves mikroszennyezök és mikrobák talajvízbe jutása is. 7. Az üzemvízcsatorna gátjának és a dunakiliti tározó partfalának több százezer négyzetméter felületű aszfalt védőburkolata epibionta baktériumkö­zösségekkel vonódik be. Ezek kataliti­kus tevékenysége jelentékenyen elő­segítheti az aszfaltból rákkeltő policik­­lusos és aromás szénvegyületek víz­be jutását. B) Az Oreg-Duna elhagyott med­rében és a kapcsolódó területen a vizpótlás és az árterek nedvessé­ge csökken, a talajvíz-elszívás kö­vetkeztében a talajvízszint is csökken. Várható kockázatok: 1. Az elhagyott mederben posvá­­nyos vízterek alakulnak ki, elburjánzik a fás vegetáció. 2. Meggyorsul a növényi maradvá­nyok ásványosodása, csökken a tala­jok szervesanyag-tartalma, fokozódik a talajszerkezet leromlása és a táp­anyagok kilúgozódásának veszélye. 3. Ahol a talajvízszint jelenleg a fi­nom fedőrétegben áll, de a vízlépcső hatására a kavics fekübe süllyed, megszűnik a gyökérzóna kapilláris vízellátása, ezért a termesztett növé­nyeknél jelentős mértékben csökken a termés, ill. elsősorban a termésbiz­tonság, növekszik a terület asszályér­­zékenysége, megváltozik az ártéri er­dők kedvező vízellátása. 4. Talajvízszint-süllyedés ellensú­lyozására tervezett vízpótló rendszer a tápláló nyers víz minőségétől és a kolmatálódott hullámtéri ágrendszer állapotától függően a teljes tárolt víz­készlet elszennyezését és mennyiségi károsodását okozza. C) A hidrodinamikai viszonyok megváltozása és az általa is indu­kált biogeokémiai folyamatok elto­lódásai, továbbá a vízminőség rom­lása az életközösségek elszegénye­déséhez és leromlásához vezet. Várható kockázatok: 1. A jelenleg még összefüggő ártéri életközösségek foltokká izolálódnak; csökken a növényi életközösségek szervesanyag-termelése, az oxigén­ben gazdag vízhez szokott ligeti öko­szisztémák súlyosan degradálódnak. 2. Az életközösségek összetétele eltolódik, mintázataik rövid idő alatt átrendeződnek, a folyamat során a sokféleség (a fajszám és fajok gene­tikai változatossága) csökken, azaz jelentős degradáció következik be. 3. A gyors változások a génvarián­sok sokaságát (valószínűleg millióit) fogja végérvényesen eltüntetni a tér­ségből. Ez veszélyezteti a megmaradt életközösségek tagjainak további al­kalmazkodóképességét, melyre a megváltozott környezetben szüksé­gük lenne. 4. A tervezett vízvisszapótlási rend­szer növeli a növény- és állatpopulá­ciók zavarását. Ez az életterük minő­ségi romlásán át csökkenti a repro­dukciójukat. 5. A természetestől eltérő viszo­nyok következtében a parti sávokban lerakott halikrák, az ott tartózkodó hal­ivadékok nem viselik el az áramlásin­gadozást és feliszapolódást. Ezért a halállomány mennyisége csökken, összetétele pedig jelentősen megvál­tozik. D) Földtani szempontból a terü­letre vonatkozó ismeretek hiánya jelenti a legnagyobb kockázatot, hi­szen számos előkészítő és tervezé­si feladat (pl. környezeti hatásvizs­gálat, műszaki tervezés) csak en­nek birtokában juthat megalapozott eredményekhez. 1. Nem készült a bősi vízlépcső hatásterületének egészét értékelő földtani és geofizikai dokumentáció, az ehhez szükséges kutatások jelen­tős része is hiányzik. További problé­mát jelent, hogy mindezidáig nem tör­tént meg a magyar és csehszlovák oldalon végzett kutatások eredményeinek összesítése. 2. Külön problémakört alkotnak a bősi vízlépcső szeizmológiai kérdé­sei. A Közös Egyezményes Tervben rögzített szeizmicitás értékek nem fo­­gadhatóak el; a szükséges vizsgálatok hiánya miatt a szeizmicitás kérdésé­ben megalapozott válasz nem is ad­ható. Budapest, 1991. április 10. A dunai vízlépcsők tervezését nem előzte meg a térség szükséges mértékű földtani kutatása. A sú­lyos hiányosságokat jelzi, hogy a vízlépcsők hatásterületén egyetlen szerkezetkutató mélyfúrást sem végeztek az előkészítés korszakában. így érthető, hogy a magyar építők nem rendelkeztek (és még ma sem rendelkeznek) a magyar földtani hatóság engedélyével. Az építöcégek magukra vállalták a föld­tani kutatások szervezését, a geológusokat, geofizikusokat csak részfeladatok elvégzé­sére kérték fel. így semmi sem garantálta, hogy a földtani ismeretek beépülnek a ter­vekbe. A szakszerűség hiányát mutatja, hogy a BNV magyarországi szakaszáról geológiai, geofizikai, szeizmológiai kutatá­sok adatait összefoglaló zárójelentés (vagy­is a kutatási részjelentéseket szintetizáló és szakértő zsűri által elfogadott értékelés) nem készült, az ehhez szükséges kutatások jelentős része is hiányzik. További problémát jelent, hogy mind ez idáig nem történt meg a magyar és cseh­szlovák oldal földtani ismereteinek összesí­tése. Például magyar területen feltáratlan a szlovák oldalon ismeretessé vált neveze­tes bősi törésvonal. Pedig emiatt változtat­ták meg a 70-es évek elején a bősi ág helyét, az eredeti tervhez képest azonban csak mintegy 600 m-rel, ami földtani dimen­egyezményes tervben rögzített szeizmici­­tás-értékek nem fogadhatóak el, a szüksé­ges vizsgálatok hiánya miatt a szeizmicitás kérdésében a nemzetközi normáknak meg­felelő szintű válasz nem is adható. A tervezés időszakának zavarait mutatja például a dunakiliti térségre megállapított szeizmicitás-érték sokfélesége: a Közös Egyezményes Tervben 6.0 MCS (1965), a Csehszlovák Tudományos Akadémia szeizmológusainak térképén 8.7 MSK (1978), a bohumcei atomerőmű előkészíté­sében működő szovjet geofizikusok szerint ez viszont 7.4 MSK. (A számok sokfélesé­ge a megalapozó kutatások hiányát jelzi.) A probléma komolyságát - tavalyi kuta­tásaink eredményeként - a historikus ren­gések alapján a dunakiliti térségre számolt várható intenzitás-érték és a tervezésnél figyelembe vett érték összehasonlítása mu­tatja. A szokásos biztonsági szinten számí­tásaink szerint ez 9.0-es fokozatú az MSK skálán, míg a tervezés során - minden szakszerűséget mellőzve - a 6.0 MCS érté­ket használták A földgátak stabilitása A kutatási hiányosságokból fakadó ter­vezési bizonytalanságok sorában hangsú­lyos probléma a földgátak méretezésének kérdésköre. Geológiai-geofizikai kockázatok ziókban nem érdemi távolság. A gát így- szlovák szakvélemény szerint - egy föld­tani értelemben fiatal törésvonal térségében épült. Földtani szempontból tehát a területre vonatkozó ismeretek hiánya jelentette és jelenti a legnagyobb kockázatot, hiszen számos elökészitő és tervezési feladat- például a környezeti hatásvizsgálat vagy a műszaki tervezés - csak a hatásterület geológiai-geofizikai ismertsége birtokában vezethet megalapozott eredményhez. Tektonikai problémák A bősi vízlépcső hatásterületén a mély­­szerkezet legfontosabb eleme a Rába-vo­­nal, az Alpok és a magyar középhegység vastag üledékkel fedett határa. Helyzete mindmáig bizonytalan, ráadásul szlovák te­rületen gyakorlatilag feltáratlan. Szeizmikus szelvényekben takaróhatárként és meredek törésként egyaránt értelmezik. A Rába-vo-A dunakiliti tározó töltésrendszerének magyar szakaszán az 1991-es évben vég­zett alkalmazott geofizikai méréseink- a horizontális ellenállásszelvények- egyik lényeges infprmációja, hogy több helyen olyan nagy ellenállású, kavicsos me­derszerkezeteket mutattunk ki a töltések alatt, amelyekhez hasonlóak más folyónál gátszakadás és ezt követő árvizek kiinduló­pontjai voltak A töltéskoronán a vízzáró mag fölött telepített elektromágneses szelvények a beépített vízzáró mag jelentős inhomoge­nitására, helyenkénti kivékonyodására utalnak. A töltésrendszer egyes szakaszainak ál­lékonysága a 100 éves tervezett élettartam alatt várható földrengések hatására nem tekinthető biztosítottnak. Hasonlóan veszé­lyeztetett a 7 méternél magasabb töltések helyzeti állékonysága, az elcsúszással (Baranyai Lajos felvétele) nal ÉK-en Szlovákia területére fut ki, s to­­vábbkövetése két változatban lehetséges. Az egyikben a Rába-vonal egyenesen foly­tatódik tovább ÉK felé, ez azonban csak egy formális rajzi megoldás. A hegységek választóvonalaként történő értelmezése szerint viszont a vele jelentős szöget bezáró ógyallai-diósjenöi vonalban kellene folyta­tódnia. Szerkezeti vizsgálatok (szerkezetkutató fúrások) a fiatal üledékekben nem voltak, a nagyszámú űrfelvétel-kiértékelési változat nem ad lehetőséget egységes és meggyő­ző kép kialakítására. A neogén medence­üledékek szerkezetében - egyedi szeizmi­kus szelvények értelmezésével - lisztrikus és egyéb vetők mutathatók ki. A szerkezeti kép nem világos A szeizmológiai kockázat problémája Külön problémakört alkotnak a BNV te­rületének szeizmológiai kérdései. A közös szembeni biztonság nem kielégítő mértéke okán. A töltés fel- és alépítménye közötti kontaktfelületen számolni lehet a folyóso­­dás jelenségével is, ott, ahol a töltés szem­szerkezetében 50 százaléknál nagyobb mennyiségben fordul elő 2 mm-nél kisebb szemcseátmérő. A tározó megbízhatóságára irányuló vizsgálatok egyértelműen igazolják, hogy a dunakiliti tározót övező töltések biztonsági és megbízhatósági jellemzői nincsenek összehangolva a nemzetközi előírások kö­vetelményeivel A tervezés során számítás­ba vett kockázati szint ugyanis csak a lakó- és középületekre vonatkozik, ahol környe­zeti hatásokkal nem kell számolni A ki nem elégített biztonsági, veszélyez­­tetettségi és minőségi követelmények a töl­tésrendszert alkalmatlanná teszik rendelte­tésének betöltésére az előirt biztonsági szinten. Budapest, 1992. április Hajósy Adrienne geofizikus ELTE Geofizikai Tanszék Tóth László geofizikus MTA Szeizmológiai Obszervatórium I

Next

/
Thumbnails
Contents