Szabad Újság, 1992. május (2. évfolyam, 103-126. szám)
1992-05-08 / 108. szám
1992. május 8. Szabad ÚJSÁG 11 Beszélgetés Kvarda Józseffel, az Együttélés Önkormányzati Tanácsának titkárával Önkormányzat, önigazgatás, demokrácia A helyi önkormányzatoknak jelentős szerep jut a demokrácia kiteljesítése során, s ez fokozottan érvényes a központosított totalitárius állam örökségétől nehezen szabaduló közép- és kelet-európai államokra. Lapunk hasábjain a közelmúltban közöltük az Európa Tanács Helyi és Regionális Hatóságok Állandó Konferenciájának 232. idei határozatát, melyben többek között e szervezet szükségesnek ítéli, hogy minden tagállam tegyen lépéseket annak érdekében, hogy „...teremtse meg a társadalom egészére kiterjedő demokráciát a szubszidiaritás elve alapján, amelyen a Helyi Önkormányzat Európai Kartája alapul, olymódon, hogy a hatalom széleskörűen megosztásra kerüljön a központi kormány, a régiók és a helyi hatóságok között, és különösképpen azáltal, hogy ismerje el és támogassa a kisebbségek identitását és azt a jogukat, hogy részt vehessenek a közigazgatásban a szubszidiaritás elve alapján...”. Ezt az elvet a Karfa a következőképpen határozza meg: „A közfeladatokat lehetőleg az a hatóság lássa el, amely a legközelebb van az állampolgárokhoz A feladatnak más hatósághoz való átruházása esetén mérlegelni kell a feladat nagyságát és jellegét, a hatékonysági és költségszempontokat ” A helyi önkormányzatok szerepe a helyi demokrácia biztosításában a törvény által szabályozott jogkörök és eszközök függvénye. Különös jelentőséggel bír ez a kisebbségi jogok biztosítása szempontjából is. Erre kötődik a közigazgatási-területi felosztás kérdése, ebből a szempontból fontos szemügyre venni a kialakítandó körzeti, járási, megyei esetleg kerületi közigazgatási határokat, a létrehozandó önkormányzati és közigazgatási szervek jogköréi Az előző rendszerben a nemzeti bizottságok háromlépcsős rendszere (helyi, járási, kerületi) közvetlenül néhány tényezőre kötődött — az állam közigazganöksége, mikor 180-as számú határozatával megbízta az SZK kormányát, dolgozza ki Szlovákia új területi és közigazgatási felosztására vonatkozó javaslatát. A szakmai munka eredményeként három változat készült el A Szlovák Nemzeti Tanács 1991 január 31-ei, 249. számú határozatával megbízta Frantisek Miklósitól, a parlament elnökét egy — képviselőkből és szakértőkből álló — munkabizottság létrehozásával. A bizottság munkájának eredményeiről, ez év április közepéig volt köteles jelentést beterjeszteni az SZNT elé. E bizottság tagja volt Kvarda József, az Együttélés Önkormányzati Tanácsának titkára, akit tapasztalatairól és a munka eredményeiről kérdeztük. — Mi volt a bizottság feladata, s kik voltak annak tagjai? — A bizottság elsődleges feladata az lett volna, hogy kidolgozza a Szlovák Köztársaság területi és közigazgatási felosztására vonatkozó új alapelveket és komplex módon értékelje a kidolgozott javaslatokat, majd pedig munkájának eredményéről jelentésben adjon számot az SZNT-nek. !íí kerültem dilemmába, mert a bizottság tagjainak túlnyomó része ugyan elfogadott egy alapelvrendszert, amelyből az új területi felosztás látszott kibontakozni, azonban a tervektől eltérően változott a helyzet. A bizottság munkájában szintén részt vevő Marián Minarovié festőművész által kidolgozott 3 b változathoz kellett ugyanis utólag alapelvrendszert kidolgozni. A Szlovák Nemzeti Tanács munkabizottságát a parlamenti pártok által javasolt képviselők és szakemberek alkották. A 17 bizottsági tagból heten voltak parlamenti képviselők. — Mely alapelvekből indult ki a bizottság munkája során? — A területi és közigazgatási felosztásnál kilenc alapelvről volt szó, melyek két csoportra oszthatók: az eddigi ta(183. oldal) a következőket írja:"Az 1960-as területpolitikai átrendezés jelentős mértékben rontotta a nemzetiségek helyzetét. A nagy járások kialakítása jelentős mértékben megbontotta az egyes nemzetiségek pozícióit. Pl. a területi átrendezésig magyar többségű volt 7 szerepelt az ún. Szlovák Vidék kialakítására vonatkozó igény, mely a megyehatárok etnikai határokat figyelembe vevő kiigazítását célozta. A területi és közigazgatási felosztásnál most megemlítik azt, hogy tiszteletben tartja Szlovákia területi egységét, kellene most létrehozni. Hadd idézzem itt dr. Mikolaj, a Právny obzor 91/6. számában (279. old.) megjelent „A CSSZSZK területi önkormányzatának mechanizmusa” című írásának egy gondolatát, mely szerint „a mai járások aligha felelnek meg annak a követelményjárás, a területrendezést követően pedig már csak kettő maradt ilyen (meg.: a Dunaszerdahelyi és a Komáromi járás) Az új járások határait úgy választották meg, hogy azokban mindenhol csökkenjen a nemzetiségiek számaránya, és többen közülük a nemzetiségi lakosság csak .jelentéktelen töredékké” vált. Az egyes nemzetiségek számaránycsökkenését a fejlődésük és sajátos problémáik iránti érdeklődés teljes hanyatlása kísérte." Történelmi példához nyúlva megjegyzem, hogy a szlovákság múlt századi követeléseiben, a memorandumokban Az 1980-as népszámlálás adatainak alapján még a térképien látható területeken alkottak összefüggő egységet a magyar, illetve a rutén —ukrán többségű települések ami közigazgatási felosztás esetén természetes. A további elvek közül érdekesek még az egyes területek homogenitására és határainak stabilitására, valamint a jelenlegi járások határainak és székhelyeinek maximális tiszteletben tartására vonatkozó elvek. A homogenitás hangsúlyozásában a nemzetállami eszme jelenlétét látom, ahogy a jelenlegi, a kisebbségek számára hátrányos járáshatárok maximális megőrzésére való törekvésben is. — Az állami közigazgatás és az önkormányzat szervezését meghatározó elvekről mi a véleménye? — Az állami közigazgatás és önkormányzat szervezésének elveivel az a gondom, hogy ezen elveknek épp a Minarovié által kidolgozott változat mond ellent. Ez az elvrendszer feltételezi a kétszintű önkormányzati rendszert és közigazgatást. Az önkormányzás első fokon a falvakban, városokban valósul meg, másodfokon a járási szenátusban, harmadfokon a megyei közgyűlés útján. Ebből is világos, hogy az önkormányzat nem kétszintű, hanem három. A kis járásokban az önkormányzatnak nincs semmilyen jogköre, csak a központilag lebontott vezetés érvényesül. Központi szerepet kap a megye, a megyei közgyűlés pedig paritásos alapon jön létre. Ám a nemzeti kisebbség szempontjából a megyehatár megvonása hátrányos, így a kisebbségi képviselet mindig leszavazható, semmi sem védi a majorizáció ellen. Itt egy tettetett kétszintűségről van szó, mely a háromszintű önkormányzat újraélesztését hivatott leplezni. Szerintem a kétszintűséget és a kis járásokat nek, hogy belsőleg viszonylag integrált közösséget alkossanak és teljesíteni tudják önigazgatási szerepüket”. — Milyen az Ön közigazgatási és önkormányzati elképzelése? — Gazdaságilag erős, önálló önkormányzatokra van szükség, az iskolaügy, az építésügy, a környezetvédelem, az egészségügy terén és szociális téren további jogkörökkel. Méghozzá olyan mértékűekkel, hogy önkormányzati jellegük megmaradjon, ne váljanak államigazgatási szervvé, ne lehessen megfojtani őket alacsonyabb szintű jogszabályokkal. Az önkormányzat életébe csak törvényekkel lehet beavatkozni, míg az államigazgatásba rendeletekkel is — ezt fontos tudatosítani. A kétszintűségről és a kis járások szükségességéről már korábban szóltam. — Mi volt a bizottság munkájának eredménye? — A bizottság az SZNT 249. határozata értelmében elkészítette jelentését, melyben a Minarovié-féle 3/b változatot támogatta és ezt javasolta immár a választások után létrejövő parlament és kormány számára alapanyagként. Én nem szavaztam meg ezt a javaslatot, mert véleményem szerint itt a kerületi, járási és helyi nemzeti bizottságok leplezett visszaállításáról van szó, léteznének járási és kerületi szervek is a javasolt 77 járásban és 16 megyében. Továbbá ez a javaslat nem mellőzi a reszortszellemet, nem szünteti meg az államigazgatás atomizáltságát, nem veszi figyelembe a természetesen létező régiók önszerveződéseit. — Köszönöm a beszélgetést. í-k-n) tási-területi felosztására, az egyes szinteken lévő szervek jogkörére stb. A totalitárius államon belül a nemzeti bizottságok nem a helyi demokrácia szerveiként, hanem a központi hatalom kihelyezett helyi részlegeiként működtek. A nemzeti kisebbségek szempontjából még súlyosabb következményei voltak a központosított hatalomnak, a közigazgatási-területi felosztással való manipulációnak. Az 1960-as közigazgatási felosztás felszámolta a kis járásokat és a „közigazgatási földrajz” segítségével törekedett arra, hogy a minimálisra csökkentse a magyar többségű járások számát, ezzel is nehezítve a kisebbségi érdekek megjelenítését — hozzájárulva elsősorban a városok kisebbségi lakosainak asszimilációjához—, a járási szervekre kötve jelentős jogköröket és eszközöket. Az észak-dél irányú közigazgatási felosztás, a természetes területi ességek megbontása a kisebbségek fokozatos asszimilációját, a „tiszta nemzetállam” létrejöttét célozta közigazgatási hatalmi eszközökkel Egy új közigazgatási területi felosztás törvényes szabályozását a demokratikus változást követően még 1990-ben határozta el a Szlovák Nemzeti Tanács Elpasztalatokra épülő követelményekre és a jelenkor igényeit tartalmazó elvekre. Az első inkább a területi átszervezés, a második az állami közigazgatás elveit fogalmazta meg. Például a kulturális és történelmi összefüggések figyelembevételére vonatkozó alapelv alatt gyakorlatilag a történelmi Magyarországon kialakult megyerendszer átképzését értették a jelenlegi körülményekre, a kisebbségek szempontjából hátrányos módosításokkal. Az említett megyerendszerhez képest főleg Nyugat-Szlovákia térségében, ahol a legtöbb magyar él, a megyéket különböző indokokkal észak-déli irányba nyújtanák meg, ahol a megyén belül a nemzetiségi arányok számunkra hátrányos módon eltolódnának. Ezek a megyék a mai járásoktól még nagyobb területi egységek volnának, holott már az 1960-as nagy járások kialakításánál is az volt a cél, hogy minél kevesebb járásban legyen többségben a magyar kisebbség. Ezt a tényt már az előző rendszerben is megállapították néhányan, például 1982-ben Ivan Bajcura „Cesta k internacionálnej jednote” (Az internacionalista egység útja) című munkájában OBJEDNAVKA DENNIKA Szabad ÚJSÁG (Objednávky prijíma poSta a doruíovatef.) Evident né őíslo predplatlteFa — platitefa sústredného inkasa: / / Szabad ÚJSÁG Poéel objednanych vytlaékov Zaéatie dodávky denn fka Katalógové őíslo (vyplrtuje PNS) Predplatené vytlaőky dodajte na adresu: Menő a priezvisko (názov organizácie):...........................................................................ulica: é. domu:.....................poschodie:..................ő.bytu:............ dodáv. poáta: Platca predplatného (vyplrtuje len organizácia): Oznaőenie (úplny názov):................................................................................... Adresa:..........................................................................................dodáv. poáta: Objednávku vybavuje (éitaterne priezvisko):........................................................................... telefón:......................... Názov a sídlo pertainého ústavu:............................................................................................................................................ Őíslo úétu:........................................ Dátum: Podpis predplatiteía (odllaéok peőiatky): 1 A Minarovií-féle változat (A vastag vonal jelzi a megyehatárt)
