Szabad Újság, 1992. május (2. évfolyam, 103-126. szám)
1992-05-29 / 125. szám
1992. május 29. 5 Egy délután a klubban „Humorral kell venni az életet...“ Valamivel elmúlt már délután ötóra. A klub ennek ellenére még nem zárt be. Mert hát ugye a kártyapartit nem illik csak úgy egyszerűen félbeszakítani. Ami dukál, az dukál. A partit be kell fejezni... Mindez jól jött nekem is, ugyanis némi késéssel érkeztem... öten ülik körül az asztalt. Most is azok, akik úgyszólván mindennap ellátogatnak a nagymagyari nyugdíjasklubba. Most is, amikor már bőven akad tennivaló a kertekben, a háztájiban. De hát sok mindent el lehet végezni a délelöttök során, vallják, meg azért még este hattól is lehet motozni a kertben, ha éppen sürgős a tennivaló. Délután azonban szükség van egy kis lazításra, kikapcsolódásra. Mert kocsmába ők nem nagyon járnak, máshova meg hova mehet a vidéki ember - s főképpen ha már olyan korban van, mint ők valamennyien mint a nyugdíjasklubba. Ha létezik, ha működik egyáltalán. Szerencsére Nagymagyaron ez már régóta megadatik az időseknek. A főnökasszony- Nyugdíjasklubunk már a hetvenes évek közepe óta üzemel - meséli az egyedüli hölgy a férfitársaságban, a titkári teendőket ellátó Gyökeres Franciska, miközben a kártyázok még javában izgulnak, vajon kié is lesz az utolsó „csomó“. - Igaz ugyan, hogy ezt a helyiséget csak későbbtől mondhatjuk magunkénak, egészen pontosan ezerkilencszáznyolcvankettőtól. Jómagam egy évvel korábban lettem klubtag. Már a kezdetektől nagyon szívesen részt vettem mindennemű szervezésben-rendezésben. Tulajdonképpen én vagyok a jelenlegi klubvezető, bár van egy tiszteletbeli elnökünk is. Sokáig állt a klub élén a már 93 éves Sztrelka Lajos, aki azóta már Pozsonyba költözött. Ezt követően egyeztünk meg, hogy - egy hattagú vezetőség élén - én.irányítom a nagymagyari nyugdíjasklub életét. Megszoktam már, szívesen járok ide. Szombat kivételével a hét valamennyi napján, hivatalosan délután kettőtől ötig. De hát ugye itt a hivataloskodásnak nincs különösebb értelme. Hangulat, helyzet szerint vagyunk itt... A hatvanhat esztendős Franciska nénit fölöttébb kedvelik a klubtagok. Azt mondják róla, hogy ö mindent „le tud nyelni“, nem idegeskedik, mindenkit meghallgat, sosem dühöng. Pedig nem volt egyszerű az élete eddig sem. Férje immáron tizenöt éve meghalt, s bizony a házügyével kapcsolatosan alaposan megkínozták őt, a nemrégiben megbuktatott járási „kiskirályok“.- Jó, nagyon jó, hogy jött ez a vál-' tozás! Nem is tudom, hogyan bírtam volna tovább. Higgye el, már teljesen kikészültem idegileg. Remélem, most már némileg helyrerázódnak a dolgok - s ezek után nem kell tartanom semmiféle fölösleges háborgatástól... Nyertesek és vesztesek Miközben Franciska néni a számára olyannyira kegyetlen múltat idézi, a szomszédos szobában véget ér egy újabb játszma. A hetvennyolc esztendős Miklós Rezsőnek ma különösen jó a kedve. Heccelik is ám a többiek, hogy bizonyára azért az elégedettség, mert ma kevés „csomót“ kapott. Ellenkező esetben többnyire búskomoran, szinte szó nélkül eltűnik.- Hát melyikünk különb - kontráz Rezső bácsi. - Nemhiába mondják, hogy az öregkor - második gyerekkor. Mi már csak ilyenek vagyunk. Kicsiségeknek is nagyon tudunk örülni, s ilyen semmiségeken, mint például a „csomó“, tudunk bosszankodni. Sebaj! A probléma csak az, hogy nagy a kert. Tizenöt ár. Jobb volna, ha kisebb lenne. Mert akkor még többet lehetnék a klubban. No de így is ritkán hiányzik a partikból Rezső bá! Az egyik törzsvendégként tartják ót nyilván. Nem különben a már kilencvenegyedik életévében járó Szabó Gyula bácsit.- Akármit mondotok is, én járok ide a legtöbbet - próbálja húzni a többieket. - Mindennap eljövök, ez a második otthonom. Szeretek beszélgetni, és nem csupán a helybéliekkel. Mert ellátogatnak ám hozzánk a környező falvakból is, például Csenkéröl, Jányokról, Vajasvatáról, Csörgéról meg Tonkházáról. így aztán nem csupán arról diskurálgatunk, mi történik itt helyben, hanem arról is, miképpen zajlik az élet a környéken. Unják a politikát- Inkább az ilyen jellegű dolgokat vitatjuk meg, mert a politikát nem szeretjük - veti közbe a 83 éves Ágh Árpád. - Nekünk időseknek már nem kell a politika. Többet ér annál két deci finom borocska meg egy kis nótázgatás. Mert az sem hiányzik ám klubunk életéből. A dalolgatás... Minden hónap utolsó szombatján nagyobb összejövetelt szoktunk tartani, amelyen Franciska ismerteti a következő hónapra összeállított tervet, valamint beszámol az éppen véget ért hónapban történtekről. S mivel az utolsó szombaton általában többen jövünk össze, nagyobb a valószínűsége annak, hogy valamelyikünk rázendít egy szép nótára. Folytatókban pedig nincs hiány.. .Jubilánsaink is vannak... Hatvan-, hetven-... százévesek. De ünnepeltünk itt már például ötvenéves házassági évfordulót, sőt hatvanéveset is. A nyolcvanéves Pajger Péter, aki szintén alapitó tag, büszkén adja tudtomra, hogy a nagymagyariak baráti kapcsolatot tartanak fenn a magyarországi ecseriekkel.- Éppen a napokban készülünk Magyarországra. Igaz, nem valami régi keletű a kapcsolat, de annál őszintébb. Tavaly augusztusban, István király ünnepére hívtak meg bennünket első alkalommal az ecseriek. Húsz főből álló csoportunk valamennyi tagja igazán kitűnően érezte magát. Mindannyian több maradandó emlékkel tértünk haza. Azóta természetesen már az ecseriek is voltak nálunk - s mi Szabad ÚJSÁG A 90 éves Csermák Erzsébet köszöntése (1991-ben) most második alkalommal látogatunk el hozzájuk. Farkas Béla mind ez ideig szótlanul hallgatja társait. Hatvankilenc éves, s mivel az egyik legfiatalabb klubtag, gyakorta élcelődnek vele a többiek, hogy akár még cigarettáért is elküldhetik öt.- Humorral kell venni az életet. Bár sokszor ez valóban nehéz. Mert jómagam is átéltem egyet s mást. Mondjuk a könyörtelen kitelepítést. Ezerkilencszáznegyvenhétben voltunk kénytelenek útnak indulni. Ostravától mintegy harminc kilométernyire, egy Suchodol nevezetű faluban telepedtünk le. Azt viszont őszintén meg kell mondanom, azután, hogy ötvenegyben ismét hazakerültünk, rosszabb körülmények közepette voltunk kénytelenek élni. Harmincöt évet dolgoztam le a Domáce potreby vállalat somorjai üzemében kocsikísérőként. Hát szó, ami szó, Csehországban egész évben nem zsákoztam annyit, mint Somorján mondjuk egy hónap alatt. De hát mi egyebet tehettem. A hat gyereket - öt fiú és egy lány - fel kellett nevelni. Ezért muszáj volt gürizni. Most meg hova jutottunk? Sajnos, családomat is érintette-érinti a munkanélküliség. Konkrétan az egyik fiamat, aki egykoron a Gombai Állami Gazdaságban volt állattenyésztési ágazatvezetö. Hát jelenleg ez van! A helyzet napról napra bizonytalanabb. Ma igy alakul, de holnap egészen megváltozhat. Az ember csak nehezen igazodik el a fejleményekben. S a bizonytalanság mit szül? Rengeteg idegeskedést - ami nem vezethet máshoz, mint az emberi kapcsolatok, viszonyok romlásához. Nem politizálunk, de választani valamennyien elmegyünk. Mert becsület is van ám a világon. Nekünk, magyaroknak alaposan össze kell fognunk. Reméljük, a parlamentbe minél többen kerülnek olyanok, akik valóban a mi érdekeinket fogják képviselni. Programok Persze, nem csupán kártyáznak meg tereferélnek a nagymagyari nyugdíjasok, hanem szívesen megnéznek egy-egy videofilmét, általában komolyabb témájút. A férfiak tréfásan megjegyzik, hogy ók bizony néha egyegy jó szexfilmet is megtekintenének, csak hát szigorúak ám a szabályok... Évente néhány alkalommal hazai kirándulásokat is szerveznek. Viszonylag gyakoriak az egészségügyi témájú előadások. S ha már szóba hoztam az egészségügyet, a klubtagok azt is elmondták, hogy jó az együttműködés a helyi egészségügyi központtal, valamint a községi hivatallal és a kultúrházzal. A nagyobb rendezvényekről általában a fotós sem hiányzik, aki fényképeket készít a klub krónikájába. A nyugdíjasklub krónikáját Horváth Emília vezeti, aki jelenleg is rendszeres látogatója a „háznak“, amelynek egy gömöri kézimunkát is adományozott. Hivatalosan százkét tagja van a nagymagyari nyugdíjasklubnak. A májusi verófényes délutánon csupán néhányukkal találkoztam, beszélgettem. Meghallgattam visszaemlékezéseiket, figyeltem érdekes okfejtéseiket. Ha csak pár órára is, de jó volt köztük lenni... SUSLA BÉLA (Felvételek a klub krónikájából) A hatvanasok: (balról Mikóczi Jolán, Untermayer Anna, Gyökeres Franciska és Szilinszky István) 1985 Családi gazdaságok gondjai Szálastakarmányok Az idősebb gazdák még bizonyára emlékeznek rá, hogy az egykori maszek világban a tehenek ellését úgy igyekeztek szabályozni, hogy a borjú elválasztása után friss takarmányt kaphassanak. A gazda ugyanis tudta, hogy ettől több tejre számíthat. A legtöbb állatnak, de különösen a kérődzőknek szükségük van az úgynevezett szálastakarmányokra. E növények közé soroljuk a zölden vagy a szénának szárítva etethető takarmányokat, de ide tartoznak a réteken termesztett szénafélék is. A szálastakarmányoknak tehát két nagy csoportjuk van: a pillangósok és a fűfélék. Közöttük még két alcsoportot ismerünk, az évelőket és az egynyáriakat. Az évelő pillangósok előnye a fehérjetartalmukon kívül, hogy több esztendőn át termesztésben maradnak, így termelési költségük kisebb. A fűfélék előnye viszont, hogy bojtos gyökérzetükkel fontos szerepük van a jó talajszerkezet kialakításában. A takarmányok ugyancsak két, de mesterségesen megbontott csoportra oszthatók: a frissen etetett takarmányokra, és a téli etetésúekre. A friss, zöldtakarmányok közös jellemzője, hogy bőséges víztartalmúak, s így az állatok szívesen eszik. Ráadásul nagy mennyiségben is termelhetők. A bennük lévő táplálóanyag nagyobb része vízben oldott, tehát könnyen emészthető és hamar felszívódik az állatok szervezetében. A zöldtakarmányok vitaminokban gazdagok, a pillangósok pedig - különösen a bennük lévő fehérje- és ásványianyag-tartalom miatt - értékesek. Fájdalmas felismerése napjainknak, hogy az állatok számára értékes tavaszi és nyári takarmányok betakarításának gépesítése rendkívül hiányos a kisgazdaságokban. A forgalomban lévő gépek kapacitása nagy, áruk magas, így két okból sem ideálisak a leendő családi gazdaságok számára. Várhatóan ezért sokfelé visszatér majd a kézi kasza, a gereblye és a lófogattal való szállítás. Ha erre kényszerül a gazda, törekedjék arra, hogy tanyájához, istállójához minél közelebb termessze a szálastakarmányokat, így időt, energiát takarít meg legalább a szállításban. A zöldtakarmányok etetésének kialakult gyakorlati szabályai vannak. Talán a legfontosabb, hogy tartsuk be a fokozatosságot. Helyes, ha előbb a zöld- és a száraz takarmányok keverékét rakjuk a jászolba. Az átmenet ideje körülbelül két hétig tartson. Ismert és széles körben elterjedt zöldtakarmány-termesztési módszer a zöld futószalag. Ennek lényege, hogy a növényeket és azok vetési idejét úgy válaszszűk meg, hogy a lehető leghosszabb ideig legyen zöldtakarmány a farmon. Időben a két szélső érték április vége-december közepe. A legkorábban etethető zöldtakarmány az őszi káposztarepce és a rozs keveréke. Kora ősszel kell vetni, hogy a tél beálltáig jól megerősödjenek a növények. Legkésőbb a takarmánykáposzta etethető, amit fönövényként és másodvetésben is termeszthetünk. Arra vigyázzunk, hogy másodveteményként csak korán lekerülő őszi takarmánykeverékek után vessük. Gabonafélék után, kiváltképpen sülevényes, aszályra hajló vidékeken kockázatos a termesztése. Ilyenkor a zöldtakarmányok közül a legtöbb féle etethető: a búzás szöszösbükköny, a búzás pannonbükköny, a lucerna első kaszálása. Környezetkímélő csomagolás A német Parlament új csomagolási rendeletet hozott. Ennek célja, hogy a közüzemi szemétégetők és depóniák terhelésének csökkentése érdekében a csomagolóipart és a kereskedelmet a használt csomagolások visszagyűjtésére és anyaguk másodlagos felhasználására kötelezze. Az új csomagolási rendelet megismerése a hazai élelmiszeripari szakemberek, kereskedők számára is igen fontos. Egyrészt azért, mert a rendelet által előírt használtcsomagolás-visszavételi kötelezettség a külföldi termékek importőreit is érinti, akik a nem előírt csomagolás többletköltségeit majd az exportőrre hárítják. Másrészt, mivel az Európai Közösség ,,EK Csomagolási Irányelv“ kiadását tervezi, ami sok hasonlatosságot fog mutatni a német rendelettel. A német rendelet további kitétele, hogy a csomagolási hulladék elkerülése érdekében a csomagolásokat környezetbarát anyagokból kell előállítani, amelyek ismételten hasznosíthatók. A hulladék elkerülésének módjai között szerepel, hogy a csomagolás térfogata és tömege ne legyen nagyobb, mint ami a becsomagolt termék védelméhez szükséges. Még előnyösebb, ha a csomagolás újratölthető. Amennyiben a csomagolás nem újratölthető, el kell érni, hogy újrafelhasználható legyen. A rendelet hatálya kiterjed mindenkire, aki csomagolóanyagot előállít vagy forgalmaz. Úgy véljük, hogy minderre nagyon oda kell figyelniük és idejében felkészülniük az exportálni szándékozó cégeknek, vállalkozóknak, mert igen hamar bekövetkezik az az idő, amikor árujuk csak az engedélyezett csomagolásban lépheti át a határt.
