Szabad Újság, 1992. május (2. évfolyam, 103-126. szám)
1992-05-28 / 124. szám
6____________________________________ SzabadIJSÁC;_1992-'"i|us2 Mit sütöttek (ki) kilenc hónap alatt? „Ro ssz hírnevet örököltünk, semmi egyebet” Libasorban kanyarodnak be a vágsellyei pékség udvarára a kék tehergépkocsik. A fehér köpenyes sofőrök és kísérőik csupán kilenc óra tájban végeztek a hétfői kenyér és péksütemény kihordásával. Szabó László a kocsi motorját bütyköli a hátsó udvarban. A mára magánüzemmé vált állami pékségben a változásoktól függetlenül kellő figyelmet szentel járművének. Amikor látogatásunk céljáról értesül, dr. Milan Knipa irodájába irányít bennünket. A társtulajdonost a kilenc hónapja tartó munka eredményeiről faggatjuk. Érezzük, nem szívesen mondja ki, hogy az árverésen tulajdonukká vált pékséggel csupán a rossz hírnevet örökölték. Egy lépéssel vissza a múltba — Klasszikus gépi technológiával folyt az üzemben a termelés mindaddig, amíg meg nem vásároltuk a pékséget — mondja Krupa úr, majd nagy meglepetésünkre nem az egyes részlegek felújításáról, hanem arról kezd beszélni, hogy jobbnak látták visszalépni egyet a múltba, s tanácsot kérni a mesterség valódi szakembereitől. — Azelőtt emberi kéz nem érintette a sellyei kenyeret. Ma kézzel dagasztják, az egy hónapja gyártott fehér krumplis kenyér pedig már a gépi adagolóba se megy. Dolgozóink munkája így több lett, de a minőség jelentősen javult ez alatt a kilenc hónap alatt. Huszonhárom féle árut termelünk, de ha lesz rá igény, akár ötven félét is képesek leszünk előállítani — tudjuk meg a fiatal magánvállalkozótól, aki a hatvanas—hetvenes években kezdett szakmájához tért vissza magánvállalkozásában. Megbecsülést a pékeknek Az üzemben húsz szakképzett pékmester dolgozik. A munkások három műszakban váltják egymást, s nem egy nő tette le már munkakönyvét a tulajdonos asztalára, amikor rádöbbent, nem bírja a diktált tempót. — Természetesen, igyekszünk motiválni dolgozóinkat, ingyenesen juthatnak hozzá termékeink egy részéhez, s ha valamiből többet szeretnének vinni, azt jutányos áron vehetik meg. Fülledt, lisztporos a munkahelyünk, igazán megérdemlik, hogy gondoskodjunk róluk. A pékségben már nem működik szakszervezet, így a saját alapunkból járulunk hozzá az üzemi étkeztetéshez. A vártnál több meglepetés ért bennünket az anyagi terhek tekintetében. A kölcsönt minél hamarabb vissza kell fizetnünk, az új adórendszer pedig olyan terhet jelent, amelyet nem szabad éreztetnünk a dolgozókkal — mondja Milan Krupa gondfelhőbe boruló arccal. Legtöbb munka éjszaka van Az éjszakai műszak a „legerősebb”, hiszen az üzletekbe a legtürelmetlenebbül a hajnali pékárut várják, s ez is fogy el leggyorsabban. Délelőtt kissé nyugodtabb a tempó. Pavol Kvas pékmester az üzem megnyitása óta dolgozik itt, csaknem húsz éve, így össze tudja hasonlítani eddigi munkáját, s azt, amit kilenc hónapja végez. Jóval nehezebb kézzel gyúrni a kenyeret, de más érzés látni a barna hasú, kesernyés illatú kenyereket a ládában. Büszkén érzem, szakmámat kezdik újra elismerni. A kezem ugyan nem a régi, mégis biztosan gyúrja a kovászt. Régi munkás vagyok, más a viszonyom a munkához is. Jöttek ide fiatalok, akik bármit megtettek, hogy újra dolgozhassanak, aztán riadtan meghátráltak. Ráébredtek arra, mit is várnak el tőlünk, s inkább a munkanélküli-segélyt választották. Félnek az emberek a fizikai munkától, ez az igazság — állítja a pékmester. Tudták, mi vár rájuk Újra Milan Krupa irodájában vagyunk, s a termelésről most áttérünk az értékesítés során felmerülő nehézségekre. — Nem állíthatom, hogy a több mint száz viszonteladó, akivel tartjuk a kapcsolatot, felelőtlen, de vannak köztük, akik idén még egy számlát sem térítettek meg nekünk. Ha mi élesztőt akarunk, addig nem kapunk, míg egy kifizetetlen számlánk is van. Mi ugyanezt nem tehetjük meg a kereskedőkkel, mert a nyakunkon marad az áru. Türelmeseknek kell lennünk, de hát a türelem is véges. Magánpékségünk saját menedzserirodát is nyitott. Embereink nem csupán új partnereket keresnek, hanem a már meglévőknél is érdeklődnek a vásárlók igényei iránt. Mivel árunk olcsóbb, mint a kispékségeké, konkurenciaképesek tudtunk maradni. — Amikor Frantisek Zitny mérnök barátommal belekezdtünk a vállalkozásba, tudtuk, nem könnyű feladatot vállalunk. Nem csupán a környéket kellett rendbehoznunk, meg kellett győznünk az embereket is, hogy saját érdekükben dolgozzanak. Vissza kell szereznünk a pékség rég elvesztett becsületét. Dolgozóink nehezen vették tudomásul, hogy a restség a munkahelyükbe kerülhet. Ahhoz, hogy rugalmasan reagálhassunk mindenfajta változásra, olyan emberekre van szükség, akik nem riadnak meg a gyorsított munkatempótól — mondja Krupa úr, majd arról kezd beszélni, hogy a karácsonyi ünnepek idején, vagy május elsején még az éjszakai órákban is vásárolhattak a pékség kis boltjában kenyeret azok, akik rosszul gazdálkodtak készleteikkel. — Biztosítani kell a vásárlőpiacot készségünkről — teszi még hozzá. A portásfülke és a bejárati kapu közvetlen szomszédságában található kisüzletben hétköznap és hétvégén csakúgy, mint az éjszaka bármelyik órájában friss kenyér és péksütemény kapható. Olcsóbban, mint a boltokban, ahol a kereskedők saját hasznukat is szem előtt tartják. Itt a másfél kilós búzakenyér 11,50, a kifli 90 fillér, a kuglóf pedig 12,10 koronába kerül. — Mostohagyermekként kezelték a vágsellyeiek a pékséget ez idáig, s volt rá okuk bőven, hogy ezt tegyék. A visszajelzések szerint mind a város, mind pedig a környék kezdi méltányolni az új tulajdonosok igyekezetét. S hogy mi „sül” ki e kölcsönös bizalomból? A választ mindennapi kenyerünk adja meg helyettünk. SZÁZ ILDIKÓ A tehergépkocsik nemrég tértek vissza útjukróL A bobokban már ott van a kenyér és a péksütemény. (A szerző felvétele) A kenyér legyen barna és rostos Mit esznek a gazdagok? A privatizáció beindulása óta településeinken gombamód szaporodnak a maszek péküzemek. Csak úgy ontják az ízletes, ropogós, FEHÉR kenyérfinomságokat és süteményeket. Árpa vagy zabkorpával készített barna kenyeret, illetve péksüteményt még elvétve sem készítenek. Sajnos, hovatovább az állami üzletekben is hiánycikknek számít az efféle áru. A kedvenc „kijevi” kenyeremről is le kellett mondjak... Fura dolog, de így igaz, hogy az általunk követni próbált fejlett nyugati országoktól nem (csak) a kipróbált és bevált módszereket, recepteket és (étkezési) szokásokat vesszük át, hanem sok esetben éppen azt favorizáljuk, amit már kidobtak használati eszköztárukból. Vagyis: amiről bebizonyosodott, hogy — bár olcsóbb és nagyobb nyereséget hoz a vállalkozó konyhájára, éppen csak — nem az egészségünket szolgálja. A fejlett országokban, elsősorban az Egyesült Államokban, de Nyugat-Európában is egyre nagyobb erőfeszítéseket tesznek az egészséges táplálkozás elterjesztésére. Egyre nyilvánvalóbb ugyanis, hogy a hagyományos életmód és táplálkozás ártalmas az emberi egészségre, igen sok betegségnek a forrása. Az USA több államában is árulnak olyan kétszersültet, amely zsiradék nélkül készült, így koleszterinmentes és energiatartalma nem éri el a 100 kalóriát. A tv reklámhadjárata „Ön is ehet süteményt!” szlogennel bombázta a közönséget. A siker természetesen nem maradt el. A kenyérféleségek között az USA- ban is újdonság a zabkorpával készített kenyér, amelynek forgalma dinamikusan bővül. Az egészséges táplálkozás eszméje az államok határain túl, elsősorban Európában talált követőkre. Tavaly a legnagyobb gyártók közé tartozó Nestlé-konszern, valamint az amerikai General Mills megállapodást írt alá egy közös vállalat létrehozására, a reggelinek való gabonatermékek piacának fejlesztésére. E termékek forgalma az európai piacokon 2,5 milliárd svájci frank évente, és a századfordulóra várhatóan eléri a 10 milliárd svájci frankot; ez megegyezik a jelenlegi amerikai forgalommal. A pékáruk közül Európa-szerte a teljes értékű magvakból, rostanyagok hozzáadásával, adalékanyag nélkül készített termékek uralják a piacot. Németországban például már általános az olajos magvak — len, szezám, napraforgómag — hozzáadása mind a kenyér, mind a pékáruk sütésénél. Európa legjelentősebb piacán, Németországban az élelmiszeripar legdinamikusabb fejlődő ága a müzligyártás. Az üzleti forgalom 1984 és 1988 között 63 millióról 122 millió márkára nőtt, az eladott mennyiség pedig 8 millióról 16 millió tonnára. Míg 1984-ben a háztartások egynegyede fogyasztott müzlit, 1988-ban már több mint egyharmada. Az éves fogyasztás családonként 2,9 kilogrammról 3,9 kilogrammra emelkedett. Hollandiában, Franciaországban, Angliában, ezekben a világviszonylatban kevés (éves szinten fejenként 55-60 kg) kenyeret fogyasztó országokban is fokozódik a barna kenyér népszerűsége. Franciaországban páldául — ahol az utóbbi években a kenyérfogyasztás csökkent — a csomagolópapírját használják föl reklámcélokra, s azon hívják föl a figyelmet arra, hogy a kenyér igenis egészséges. Az előrejelzések készítői világszerte optimisták. A szakemberek arra számítanak, hogy az újfajfü táplálkozási szemléletnek megfelelő termékek jelenlegi 2-3 százalékos részesedése az élelmiszer-forgalomban hamarosan a 10 százalékot is elérheti a fejlett országokban. Nálunk, sajnos még mindig kevés propagandát kap a korszerű táplálkozás. Kevés bioélelmiszerrel rendelkezünk. Vegetáriánus éttermet pedig hiába is keresnénk. Az éttermek étlapjairól még a múltban honos hús nélküli ételek (spenót, kel, karfiol, lencse stb) is eltűnőben vannak, hogy átadják helyüket a szaftos-húsos fogásoknak. Sokaknak az a legnagyobb gondja az egészséges táplálkozással kapcsolatban, hogy drága, főleg a mai gazdasági helyzetben megfizethetetlen. Ez kétségtelenül igaz, de ha az ember saját egészsége érdekében mérsékelni tudja néhány táplálkozás-élettanilag értéktelen, sőt káros, de többnyire drága élelmiszer, italféle, élvezeti cikk fogyasztását, ki lehet gazdálkodni a reformkonyha többletkiadásait is. Persze, ha valaki nem tud, sőt nem is akar lemondani a füstölt kolbász vagy a töltött káposzta élvezetéről, azt nehéz jobb belátásra bírni. Többnyire késő már akkor cselekedni, ha a helytelen táplálkozás és életmód következtében károsodik az egészség. Az utóbbi időben megjelent számos cikk és könyv azonban azt bizonyítja, hogy fokozatosan növekszik azoknak a száma, akik fontosnak tartják, hogy változtassanak táplálkozási szokásaikon, és áldozni is készek ezért. A visszatérés a természetes táplálkozáshoz tulajdonképpen mindenki számára adott lehetőség. (korcsmáros)
