Szabad Újság, 1992. május (2. évfolyam, 103-126. szám)
1992-05-23 / 120. szám
!má|lls23-____________________________Szabad ÚJSÁG_____________________________ „Nehéz a hatalomtól búcsút venni” (Sz. ú., márc. 21) Tisztelt Főszerkesztő Ür! A Szabad Újság 1992. március 21-i, illetve május 7-i számában „...de szabadíts meg a gonosztól”, valamint „Közeleg az igazság pillanata” cím alatt megjelent írások szerzőinek, Mihályi M. Lászlónak és Borbély Józsefnek véleményével nem kívánunk vitába szállni: a vélemény szabad. A sajtóetika szabályai azonban a vélemény szabadságának tételét kiegészítik egy másik tétellel: a tény szent. Miután ez utóbbi szabály nem csupán íratlan erkölcsi törvény, hanem a sajtótörvény paragrafusaiban is benne foglaltatik, kérjük a szerzőktől a következő állítások bizonyítását, illetve helyreigazítását, és az olvasók félrevezetéséért, a Magyar Polgári Párt hitelének rontásáért a nyilvános bocsánatkérést: 1. Kérjük Mihályi Molnár Lászlót, bizonyítsa a következő állításait: a) a Magyar Polgári Párt azt állította Duray Miklósról, hogy a titkosszolgálat ügynöke volt, valamint, hogy 1984-ben azért jelentette volna fel magát, hogy ebből később politikai tőkét kovácsoljon, b) a Magyar Polgári Párt akadályozta meg, hogy az ő vagy klubtársai bármelyikének bármilyen írása valamely sajtótermékben megjelenhessék. 2. Kérjük Borbély Józsefet, igazolja a következő állításait: a) a Magyar Polgári Párt tapsolt a magasabb mandátumküszöbnek, b) az FMK „európainak” nevezte az elfogadott nyelvtörvényt. (Idézet az FMK 1990. november 8-án kiadott nyilatkozatából: „A Független Magyar Kezdeményezés tudatában van az elfogadott törvény belső ellentmondásosságával, hiányosságaival és tisztázatlan pontjaival.”) 3. Kérjük továbbá Borbély Józsefet, igazítsa helyre azt az állítását, hogy a) a nyelvtörvényt az FMK—VPN 1990-es közös nyilatkozatának (és nem „szerződésének”) aláírói szerkesztették meg, és fogadták el. (A parlamentben végül is tárgyalt képviselői indítványt pártunk képviselői nem írták alá: a végső szavazásnál az MKDM és az Együttélés képviselőinek döntő többsége is igennel szavazott, amit, a körülmények ismeretében, mi egyáltalán nem rovunk fel nekik hibaként), b) az ODÚ a Szlovák Nemzeti Tanács politikai grémiumában a magyar kisebbség kollektív bűnösségének felvetése ellen szavazott (ennek u.i. az ellenkezője igaz). A bocsánatkérést és a szerzők bizonyítékait várva maradunk tisztelettel, a további jó együttműködés reményében SÁNDOR ELEONÓRA sajtófelelős, MPP A Független Magyar Kezdeményezés állásfoglalása a hivatalos nyelvről szóló törvény elfogadása után kialakult helyzetről Cinizmusra józanul A szlovákiai demokratizálódási folyamat az utóbbi néhány hónap során érezhetően lelassult, és nem egy esetben a puszta továbbvitel lehetőségének a megőrzése volt csupán a cél. A szlovák nemzeti érzés kihasználásával olyan erők léptek a szlovákiai politika színterére, melyek az egyre bizonytalanabbá váló helyzetben világos, egyszerű és demagóg válaszokat kívántak adni az egyre bonyolultabbá váló kérdésekre. A demokratikus intézményrendszer és közélet kialakítását a kisebbségi kérdés és a nyelvtörvény segítségével próbálták lelassítani. Egyik legfontosabb céljuk a szlovákok veszélyeztetettségi érzésének a felkeltése volt. A demokratikus erők érezhetően a háttérbe szorultak, és a nacionalista fenyegetés egyre aggasztóbb méreteket öltött. Ezt a kedvezőtlen folyamatot változtatta meg a Szlovák Nemzeti Tanács október 25-i döntése, mellyel elutasította a Szlovák Nemzeti Párt által benyújtott diszkriminatív nyelvtörvényjavaslat tárgyalását, és a koalíciós pártok tervezete mellett döntött A nacionalista erők súlyos vereséget szenvedtek, s az azóta eltelt időszak megmutatta, hogy soraikban zavar keletkezett. A koalíciós javaslatról való szavazás a demokratikus fejlődés lehetőségégének megőrzése és a lehetőség elvetése közti döntéssé vált. Az FMK renkívül nagyra értékeli, hogy az MKDM parlamenti képviselői közül csupán három és az Együttélés Politikai Mozgalom képviselői közül csupán egy szavazott a koalíciós javaslat ellen, míg a többiek felismerték a döntés tétjét. A Független Magyar Kezdeményezés tudatában van az elfogadott törvény belső ellentmondásosságának, hiányosságainak és tisztázatlan pontjainak. Ez a törvény azonban nincs ellentétben a jelenlegi gyakorlattal, és érvényben hagy minden eddigi a nyelvhasználattal és a kisebbségi jogokkal kapcsolatos rendelkezést. Sajnálattal figyeljük azokat az értelmezéseket, melyek tárgyi elemzés helyett érzelmi eszközök segítségével dolgoznak, és végső soron a kisebbségek veszélyeztetettségi érzésének növelését szolgálják. Álláspontunk szerint sokkal célszerűbb rámutatni e törvény adta lehetőségek kihasználási módjára, mintsem a törvénnyel való szélsőséges visszaélés víziójának ecsetelésével felerősíteni a jogbizonytalanság légkörét. Az FMK úgy véli, hogy a jelenlegi helyzetben nagyon veszélyes a hangulatkeltés és a kétségbeesettség érzésének növelése. Sokkal fontosabbnak tartjuk ennél a kialakult helyzet pontos elemzését, a célok megfogalmazását és az eszközök felmérését. Napjainkban a szlovák nemzeten belüli demokratikus és nemzeti erjedés tanúi vagyunk. Az utóbbi hetek eseményei arról tanúskodnak, hogy sikerült megakadályozni a nacionalista erők áttörését, és a szlovák politikai élet tovább halad a demokratizálódás útján. Tudatában vagyunk annak, hogy a szélsőséges erők az elkövetkező hetekben megpróbálják majd tendenciózusan és a saját érdekeiknek megfelelően értelmezni, illetve magyarázni a törvényt, és hogy ez feszültségekhez és félelmekhez vezethet a dél-szlovákiai falvakban, városokban. Meggyőződésünk, hogy ezekkel az erőkkel csak felkészülten és higgadtan szabad vitázni. Ennek elősegítése érdekében a Függgetlen Magyar Kezdeményezés jogi szakcsoportja a közeli napokban egy anyagot dolgoz ki a törvény értelmezéséről, és ezt közzéteszi. A Független Magyar Kezdeményezés Politikai Testületé Pozsony, 1990. november 8. Nevetséges ez a szalmaszálba kapaszkodó vádaskodás, mely a kampány posványába szeretné rántani az oda nem kívánkozókat is. Márciusban kelt írásom indíttatása is az a minden türelmet kimerítő hamisság volt, mely egyik oldalon az MPP részéről a koalíció tisztes szándékát nyilvánította ki, ugyanakkor immár nyilvánvalóvá vált hazugságokat gyártott az Együttélésről. (Közben az ODA és az ODS felé kacsingattak nem kis energiával, de azok felmérve az MPP jelentéktelen támogató bázisát, nem fogadták el az ajánlatot. Ezt a tényt is úgy kommentálva, hogy az MPP lépett viszsza, holott visszautasították... de ez legyen az ő gondjuk.) Miután a cikkemben foglalt állítások hitelét csak két helyen kérdőjelezik meg, ezért ezekre reagálok. A Duray Miklósra szőrt rágalmak ügyében nem én, hanem a rágalmazók tartoznak elszámolással, hiszen ez egy eddig lezáratlan bírósági ügy tárgya. Egyébként nem csupán a Reflex éa a Nap adott teret ilyen és ehhez hasonló írásoknak (tehát az FMK kezében lévő lapok), de nem egy FMK-vezető élőszóban is próbálta bizonygatni ezeket a „súlyos tényeket”. Sajnos, nincs rá tanú, de 2a) Lásd Sándor Eleonóra aszszony parlamenti felszólalását és az azt követő MPP-nyilatkozatokat. 2b) Lásd a mellékelt „állásfoglalás” teljes szövegét. 3a) Az előbb említett állásfoglalás rögzíti, hogy a koalíciós javaslatot hagyta jóvá az SZNT. (A koalíciónak része volt a VPN és az FMK is.) A törvény előterjesztői az alábbiak voltak: Ivan Brndiar, Ivan Carnogursk^, Olga Keltoáová, Nagy László, Vladimír Sládek, Peter Tatár. Tóth Károly még kacifántosabb meséket is mondott, és gondolom, nem csupán nekem, őrsújfalun 1990- ben. A sajtóban persze óvatosabb volt: „csak sajnálni tudjuk azt az eszmét, amiért az Együttélés mozgalmat Duray Miklós létrehozta”. (Hét, 1990/16. Interjú Tóth Károllyal) Sólymos József (MPP vezetőségi tag) sem az ujjából szopta ki állításait Durayval kapcsolatban tavalyi érettségi találkozónkon. És elég végiglapozni a sajtót 1990 februárjától. (Ennek a gyűjteménynek nagy részét kidobtam, remélve, hogy soha többé nem kell rá visszatérni. Sajnos, nem így lett.) Tóth Mihály (az MPP képviselőjelöltje) pedig a széljárásnak megfelelően rendszeres támadásokat intézett (az Új Szó hasábjain) az Együttélés ellen, olyan rágalmak kíséretében, hogy az Együttélés lepaktált volna MeCiarékkal, avagy hogy a fasiszta Szlovákia megalakulását támogatnánk stb. Hasonló, ugyanazon csecsből szopott információkat terjesztett Peter Schutz is a Respekt c. újságban, vagy Gyurovszky S. László az Echoban és más szlovák lapokban, illetve a magyarországi Beszélőben. Egyértelmű ezeknek az álhíreknek a forrása és szándéka is. A „Predstavy o krajine” c. „korszerű, európai színvonalú nemzeti kisebbségi program” (Öllős László nyilatkozata, Uj Szó, 1990. május 25.) aláírói közt pedig ott volt Nagy László és Peter Tatár is. Ön mondta, asszonyom: a tény szent. (Az ODÚ-tól pedig majd akkor kérek bocsánatot, ha az ODÚ igényt tart rá, bár tudom, Ön sokszor szólt az elmúlt két év alatt értük — és ellenünk.) B.J. Nem kívánom részletezni. Azt sem, hogy a VPN (velük az FMK) milyen belügyes utakon informálódott két évvel ezelőtt más pártokról (s talán még most is). Tóth Károly 1990 januárjában Szepsiben tanúk előtt jelentette ki, hogy Duraynak nincs esélye, mert vaskos anyag van a VPN kezében ellene, azért ne csatlakozzuk hozzá, mert pártja bukásra van ítélve. Azóta az 5-ös listán bejuttatott ("Magyarként szavazzon az 5-ösre!" — Tóth Károly, Új Szó 90. 6. 6) elvhű társai leplezték le a Meöiar-féle „felderítés” néhány részletét. És hogyan gondoskodtak arról, hogy a vádakat és rágalmakat ne lehessen tisztázni, megválaszolni? Mellékelem azokat az írásokat, amelyek az Új Szóban nem jelenhettek meg.(Aszerk. megjegyzése: bárki megtekintheti őket szerkesztőségünkben.) Valamennyinek az érintettje — FMK—MPP-s. Örülnék, ha bizonyításul ezek most napvilágot láthatnának, persze a kampány után, mert nem kívánok részt venni a Sándor Eleonóra által óhajtott sárdagasztásban. Mert hánytak ránk sarat, aztán kiabáltak: Látjátok, hogy néznek ki! De a választók akkor is különbséget tudtak tenni a valóság és propaganda között. Az érintettek: Gyurovszky, Öllős, Tóth Mihály voltak. Ugyan kinek állhatott érdekében, hogy sérthetetlenek maradjanak?! A márciusi cikkemre reagált egy címét meg nem adó illető, — (azóta újra jelentkezett, s kiderült, ő is az MPP egyik képviselőjelöltje — a szerk. megjegyzése.) — és írásommal kapcsolatban „kanászterminológiát” emleget, pedig csak a célpontnak, az alkalomnak megfelelő hangulatú, a tárgyhoz méltó hangnemet választottam, de hogy most egy másik kanászhoz folyamodjam, József Attilát idézem feléjük címezve: „Megriaszt a buzgóság e söpredékben”. És ezennel részemről nem óhajtok velük többet foglalkozni, időmet arra méltóbb dolgokra fordítom. Tisztelettel az olvasók iránt: Mihályi Molnár László — Az FMK-val kapcsolatban mindig csak azért fogyott el a türelmem és írtam, mert a hazugságot és aljasságot utálom. — Amíg viszonylag békében maradnak, addig én sem követelem, hogy: • Grendel kérjen bocsánatot Duraytól a Národná obrodának adott interjúért; • hogy az MPP kérjen bocsánatot az 1992. február 20-án kiadott nyilatkozat hazugságaiért; • hogy Tóth Mihály kérjen bocsánatot az EPM-röl, Durayról és Duka Zólyomiról terjesztett hazugságaiért; • hogy Világi Oszkár kérjen bocsánatot az EPM-ről és rólam terjesztett (Nap) hazugságaiért; • hogy az FMK kérjen bocsánatot a magyarok ellen elkövetett megtévesztő, félrevezető, áruló politikájáért. • Gyurovszky bűnlajstroma külön jegyzéket igényelne... — Egyébként nem az EPM, hanem Grendel Lajos követelte először az FMK-tól, hogy lépjen ki a kormányból (Kassa, Fábry-napok). Ez is a pakliban van (volt). M.M.L. sm;AZZATOK% A DE--MAGrOö Szalay Zoltán rajza Bocsánatkérés helyett Emlékeztetőül Sándor Eleonórának és az MPP-nek a számonkértekhez:
