Szabad Újság, 1992. május (2. évfolyam, 103-126. szám)

1992-05-18 / 115. szám

4 1992. május 18. Szabad ÚJSÁG Egy lépéssel a törvények előtt Ki korán transzformál... A mezőgazdasági szövetkezetek napjai - legalábbis a jelenlegi formában - meg vannak számlálva, hiszen a transzformációs törvény egyértelműen kimondja, hogy ez év december végéig minden egyes szövetkezetét át kell alakítani. A legtöbb helyen a napokban készítik elő a transzformációs tervezeteket, amelyek közül a jogosult személyek közgyűlésükön kiválasztják a szá­mukra legmegfelelőbbet. Tapasztalatok híján azonban ez az átala­kítás nem lesz egyszerű, de talán még nehezebb lesz az emberek gondolkodásmódjának, hozzáállásának megváltoztatása. Nehéz, de nem lehetetlen. Bizonyítja ezt a volt Bojnickyi Efsz példája, amely - megelőzve a félresikerült törvényeket - Szlovákiában elsőként és mindmáig egyedüli szövetkezetként még 1990-ben részvénytársasággá alakult. Szövetkezetből részvénytársaság V________________________________ A részletekről Jarolim Herceg, a részvénytársaság igazgatója tájé­koztatott bennünket.-Már 1989 végén felismertük, hogy az elkövetkező időszak alapvető kérdése a tulajdonviszonyok rendezé­se lesz. Ezért haladéktalanul hozzá­­kezdtünk a föld és egyéb vagyon tulaj­donosainak azonosításához. Abból az alapelvböl indultunk ki, hogy a szövet­kezet vagyonának létrehozásában 3 összetevő játszott szerepet, mégpe­dig a töke és a föld, a munka, valamint a bevitt készletek. A föld esetében a következő képletet állítottuk fel: harmincéves földhasználat és a lehet­séges átlagos évi bérleti díj; a munka esetében pedig: egy áttagdolgozó tel­jesítménynövekedése és a kifizetett jutalmak közti összefüggés az 1969-1989-es években. Ezen időszak alatt a teljesítmények 2,7-szeresére emelkedtek, a jutalmak ugyanakkor csökkentek. A mutató az esedékes jutalmak esetén 0,72, az évi jutalmak esetében 0,48 volt. Az 1 -hez szüksé­ges különbözet megítélését az élő szövetkezeti tagok erkölcsi és törvé­nyes jogának tekintettük. A készletek­re, tehát a bevitt élő és holt leltárra harminc évre 3,3 százalékos kamatot állapítottunk meg. A transzformációs tervezet jóváha­gyására 1990. június 5-én került sor és a RaOS Mezőgazdasági és Ke­reskedelmi Részvénytársaságot még az év október 10-én bejegyeztet­tük. A részvénytársaság átvette a volt szövetkezet fennmaradó vagyonát - tehát azt a részt, amelyet még nem tudtunk nevesíteni - a kötelezettsé­gekkel együtt, amelyeket húsz éven belül törleszt a jogosult személyeknek. A földeket egységes bérleti díjért - öt­éves felmondási határidővel - tizenkét évre bérbe vette a tulajdonosoktól. A fel nem osztott vagyonrészből az érvényben lévő törvények értelmében azon vagyoni igényeket elégíti ki, amelyek a szövetkezet megszűnésé­nek napján még nem voltak ismertek. (--------------------------------------------­Szigorú üzleti viszonyok v_____________________________ Az igazgatótól azt is megtudtuk, hogy amióta a szövetkezet részvény­társasággá alakult, kimutathatóan jobb eredményeket értek el, javult a munkamorál, nőttek a teljesítmé­nyek. Sikerült megértetniük az embe­rekkel, hogy ók társtulajdonosai az rt-nek - hiszen vagy alapítói, vagy munkavállalói részvényekkel rendel­keznek -, így a sajátjukén dolgoznak. Nem titkolta el azt sem, hogy jónéhány dolgozótól meg kellett válniuk, 1990- ben még 312 állandó dolgozójuk volt, az idén viszont már csak 230. Az adminisztratív erők létszámát is a felé­re csökkentették. A bérezésnek egy különös módját választották: minden egyes munkatí­pusnak meghatározták az óránkénti értékét és a teljesítmény kiszámítása­kor az aktivan ledolgozott órák szá­mából indulnak ki. Szinte minden egyes dolgozó, vagy kisebb munka­­csoport önálló gazdasági egységet al­kot, önálló elszámolással, pontosan kimutatható költségekkel és teljesít­ménnyel. Mindez talán érthetőbbé vá­lik egy konkrét példa segítségével: a traktorista óránkénti munkája 400 koronát ér. Ez talán első hallásra sok­nak tűnik, de ő ebből fizeti az üzem­anyag árát, a szerelést, egyszóval mindent, ami a traktor üzemeltetésé­hez szükséges. Ha ügyes és saját maga kijavítja az esetleges hibát, csökkennek költségei. Ha viszont sze­relőre szorul, az kiszámlázza neki az elvégzett munkát. így mindenki sokkal jobban vigyáz a rábízott eszközökre, kevesebb a holt idő. Nem kell állandó­an ellenőrizni az embereket, hiszen egymást ellenőrzik azzal, hogy ami az egyiknél - a iraktoristánál - kiadási tételként szerepel, az a másiknál - a szerelőnél - bevétel. Mindenki nagyon ügyel arra, hogy a számítások a lehelő legnagyobb rendben le­gyenek. Az adatokat számítógéppel dolgoz­zák fel, és fizetéskor mindenki ellen­őrizheti bevételei és kiadásai nagysá­gát, de szükség esetén bármikor nap­rakész információval is szolgálnak. Nem ritkaság, hogy a traktorista - mert maradjunk csak ennél a példá­nál - egy hónapban kitermel 30 ezer koronát. Jól meg kell azonban gondol­nia, mennyit vesz fel belőle fizetés­ként Akár az egészet hazaviheti, de ha történetesen a következő hónap­ban gépe komolyabb szerelésre szo­rul, akkor azt saját zsebéből fizetheti. Egy következő dolog, amihez szin­tén hozzá kellett szokniuk az itt dolgo­zóknak: a gabonát, a kismalacot, de bármi mást az éppen aktuális áron vásárolhatják meg a részvénytársa­ságtól. Az ebédekért szintén teljes árat számláznak. Ebből is látható, hogy minden szigorú üzleti alapon történik.---------------------------------------------s A minőséget meg kell fizetni V ____________________________/ A szervezési változásokból eredő problémák mellett nem feledkeztek meg a géppark felújításáról sem. A hi­teleket ésszerűen fektették be: Dániá­ból 2 MASSEY-FERGUSON, 1 DRONNINGBORG kombájnt, vala­mint KONGSKILDE kombinátod és szárítót vásároltak. Igaz, nem olcsó áron, de a tavalyi aratáskor bebizo­nyosodott, hogy minőségük is kiváló. Míg az előző években 20-25 ember végezte az aratást, addig az idén mindössze négyen-öten. A vesztesé­gek minimálisak, két-három százalé­kosak voltak. Nem elhanyagolandó té­nyező az sem, hogy ezeknek a kom­bájnoknak hektáronként 16 liter körüli a fogyasztásuk - az eddig használta­ké 35-40 liter volt - és naponta, 7 ton­nás termésátlag esetében, 20 hektá­ron végzik el a betakarítást Hasonló­an jók a tapasztalataik a kombinátorral is, mintegy hatszáz hektárnyi szántó megmunkálása után egyetlen ekeva­sal sem kellett kicserélni. És ha mind­ezeket figyelembe vesszük, akkor már nem is tűnnek olyan drágának ezek a gépek. A mezőgazdasági minisztérium hi­bát követ el akkor, amikor csak a ma­gángazdálkodóknak nyújt segítséget alapeszközök vásárlásához, hiszen ezeket a nagy teljesítményű masiná­kat igazán csak nagyüzemi feltételek mellett lehet hatékonyan kihasználni. Sok mezőgazdasági üzemnek komoly segítséget jelentene, ha megvásárol­hatna egy-egy ilyen gépet. A befekte­tés pedig néhány éven belül garantál­tan megtérül.---------------------------------------------\ Piaci buktatók V ____________________________ A részvénytársaság növényter­mesztési szerkezete kissé rendhagyó, a gabonaféléken, valamint az egy- és többéves takarmánynövényeken kívül lencsét, hajdinát, kölest és csicseri­borsót termesztenek. Ez utóbbiakat saját maguk csomagolják és forgal­mazzák. Az állattenyésztés terén a szarvas­­marha- és sertéstenyésztésre szako­sodtak. Mintegy négyszáz anyakocá­juk van, de hizlalással nem foglalkoz­nak. A huszonöt kilogrammos malaco­kat eladják más szövetkezeteknek. A szarvasmarha-állományt Holstein­­fríz embriókkal frissítik fel, így csökke­nő egyedszám mellett is nagyobb tej­hozamra számíthatnak. A tej egy ré­szét, mintegy háromezer litert napon­ta, a részvénytársaságon belül dol­gozzák fel: zsíros és félzsíros tejet, kakaót, sajtot és gyümölcsjoghurtokat készítenek belőle. A dán technológiá­val készült joghurtok nemrég kerültek a boltokba. Az értékesítés körül azonban nem megy minden a legsimábban. Van ugyanis néhány dolog, amivel nem számoltak az rt. vezetői: a piaci össze­fonódásokkal, a kereskedelem nehéz­kes voltával, a viszonteladók mester­kedéseivel. És azzal, hogy a fogyasz­tók sokszor előnybem részesítik a kül­földi, nem feltétlenül jobb minőségű termékeket a hazaiakkal szemben. Ezen a téren azonban már a felsőbb szervek közreműködésére, segítségé­re lenne szükség. Hatékonyabbá kel­lene tenni a piackutatást, árubörzéket kellene létrehozni és jobban oda kelle­ne figyelni a kereskedelem tisztaságá­ra. Mindezek hiányában ugyanis könnyen kedvét szeghetik az amúgy sem túl nagy számú vállalkozó szelle­mű termelőnek. V. KRASZNICA MELITTA (A szerző felvétele) Igaz ugyan, hogy már alakul­gat a konkurencia, de jelen pillanatban Borsán, a Ga­­lántai járás mintegy négyszáz lel­ket számláló kisközségében TORNYAI ERNŐ viszi a prímet, ő az egyedüli „nagygazda“. Pe­dig a kilencéves alapiskolában végzett tanulmányait befejezve teljesen más jellegű pályára lé­pett. Bútorasztalosnak tanult ki, s hat éven keresztül maradt meg eredeti szakmájánál. Majd követ­kezett a váltás, igaz, még mindig nem a mezőgazdaságra. Po­zsonyban hét éven át volt daruke­zelő. Persze, munka mellett azért kertészkedéssel is foglalkozott a család... f------------------------------------------------------------------------------------------------­Már két éve ^______________________________> S 1990 március elejétől Tornyai Ernő se nem asztalos, se nem darukezelő. Magángazda-földmű­velő. A Galántai járásban vannak már egypáran...- Nekem nem mondtak fel a volt cégemnél, én határoztam úgy, hogy otthagyom. Miután ala­posan átgondoltuk a dolgokat, úgy döntöttünk, megpróbálkozunk az önálló gazdálkodással. Nem valami teljesen ismeretlenbe vág­tunk bele, mivel már több éve foglalkozunk zöldségtermesztés­sel. Jelenleg az a helyzet, hogy 16 hektár területet bériünk - s ezen gazdálkodunk. Most csupán ennyi van. Természetesen, már régeb­ben benn van a községi hivatal­ban a kérvényem, amelyben száz hektár állami földet igényiek. Kí­váncsian várom, miképpen ala­kulnak majd a dolgok. Az illetéke­sek egyébként úgy informáltak, hogy kb. szeptemberben születik végleges döntés. Ha ez az elkép­zelésem nem válna be, akkor egyénektől vennék bérbe földte­rületeket. Már most összejönne vagy nyolcvan hektárnyi. Anyó­som után nekünk is vissza kell kapnunk vagy tíz hektárt... De ennek az ügynek az intézése is még folyamatban van. Remélem, hogy terveinket sikerül megvaló­sítanunk. Egészen 150 hektárig szeretnénk „felmenni“. Sokan megkérdezték már, barátok, is­merősök, nem félünk-e ekkora te­rülettől. Határozott nemmel vála­szoltam valamennyiüknek! Hi­szen - legalábbis úgy vélem - egészen komoly gépparkkal rendelkezem. Van egy traktorom, vetőgépem, simítom, burgonyaül­tetőm és -szedőm, s a napokban vásároltam egy ötszáztizenhetes kombájnt. Szóval ilyen felszere­léssel nyugodtan nekivághatok ekkora területnek is. A munkától meg nem félünk... Tehát ezért merjük vállalni. Egyelőre termé­szetesen csakis a család. Van egy tizenhárom éves fiam meg egy tízéves lányom. A fiú minden­képpen a mezőgazdaságnál akar maradni a jövőben. Cseklészen szeretne továbbtanulni a mező­­gazdasági szakközépiskolában. Kell is az utánpótlás! Mert a me­zőgazdaságtól, sajnos, mostan­ság valahogy irtóznak a gyerekek, a fiatalok. Es óriási gondok, bajok lesznek az országban, ha mond­juk 2-3 év múlva bevetetlen, megműveletlen földterületek hal­mozódnak majd... >---------------------------------------------' Eredményes első esztendő _____________________________/ A borsai nagygazda első éve - ahogyan vallja - valóban jóra sikeredett. Az áru értékesítésével nem voltak problémái. Ami meg­termett neki, mindent el tudott ad­ni. A felvásárlási árak sem bosz­szantották különösebben, a gabo­na kivételével...- Ilyen befektetések mellett a gabonát mindenképpen jobban kellene becsülni, s természete­sen, több pénzt adni érte a terme­lőknek. Hiszen köztudott, milyen drága a vetőmag, mennyibe kerül a motorolaj, a különböző perme­tek, vegyszerek. Tavaly árpát ter­mesztettem, idén búzával próbál­kozom. Nyolc hektáron van őszi búzánk, hármon kukoricánk, ket­tőn korai burgonyát termesztünk, két hektáron hagymát magnak, fél-fél hektáron pedig vöröshagy­mát, illetve fokhagymát, valamint fűszerpaprikát. A magnak való hagymára a prágai Semprával kö­töttem szerződést még az elmúlt évben. A gabonát a galántai felvá­sárlóüzemben értékesítem majd, a burgonya szintén a felvásárlóba kerül. Ezekben a szerződésekben az a bökkenő, hogy nem foglaltat­nak bennük az árak. Szóval így azért mindenképpen zsákba­macskáról van szó, mert ugye az árak különbözőképpen alakulhat­nak. Csak reménykedni lehét, hogy nem lesznek túlságosan ala­csonyak ... * \ Ha nagyobb terület, állatállomány is Tornyai Ernő szóba hozza még a huszonhat áras gyümölcsösü­ket, amelyben száz kajszifa és ötven őszibarackfa „kínálja“ már az idén termését, ugyanis há­romesztendősek. De például vi­rágtermesztéssel is foglalkozik a család. A dupla fóliájú sátrakban gyönyörű szegfűk, gerberák, ró­zsák és kálák nyílnak. A gazda természetesen szól a tervekről, a további elképzelé­sekről is.- Ha sikerül felmennünk leg­alább 80-100 hektárig, minden­képpen kell állatállomány is. Mert anélkül nem nagyon menne tovább. Elsősorban is az istálló­trágyára gondolok. Legalább két­­három évenként szükséges az alapos trágyázás. Mindenekelőtt sertésekre meg bikákra gondol­tunk, már az értékesítés szem­pontjából is. Meg további gépeket is kellene vásárolni. Például egy permetezőt, egy adaptert... Es még egyebeket... Azt örömmel nyugtázhatom, hogy köztünk, ma­gánvállalkozók között viszonylag jó kapcsolatok alakultak ki. Segí­tünk egymásnak itt a környéken, kölcsönözzük a gépeket. Mert va­lamennyit nem nagyon tudnánk megvenni. Szóval: kisegítjük egy­mást. De jók a helyi szövetkezet­tel fenntartott kapcsolatok is. Tő­lük igényeltem az idén például a permetezést, tavály kölcsönöz­tek gépeket... Az aratásnál meg én segítek majd nekik. Remélhe­tőleg ezek a viszonyok nem rom­lanak meg közöttünk... Szükség lesz a kölcsönös megértésre. Nagy szükség... Mert jómagam úgy vélem: ha belevágtam - bele­vágtunk, folytatni kell. Nincs visz­­szaút! SUSLA BÉLA Néhány a RaOS-termékek közül „Felmenni“ százötven hektárig Nincs visszaút!

Next

/
Thumbnails
Contents