Szabad Újság, 1992. április (2. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-10 / 86. szám

8 1992. április 10. Hírkosár / ; \ Uj World Cup-szponzor A McDonald’s Corporation az 1994-es, az Egyesült Államokban sorra kerülő labdarúgó világbajnoki 24-es döntő kilencedik hivatalos szponzora. Az ismert cég első alkalommal támogat nagy világversenyt jelentős pénzösszeggel. A támo­gatók körülbelül 32 millió dollárt áldoznak, ezért jogot szereznek arra, hogy a vb-döntő valamennyi, tehát 52 összecsapásán négy — jól látható — helyen elhelyezzék a hirdetésüket a stadionban. Ezen túlmenően — mintegy „bemelegí­tésül” — a vb-szponzorok már a júniusi, svédországi Európa-bajnokságon is hirdethetnek. A McDonald’s 20 millió dollárt fizet a vb-szervezőknek, s ezért két táblán reklámozhatja termékeit. A World Cup szervezőbizottsága a Canon Inc., a Coca-Cola, a Fuji, a Gillette, a JVC, a Master-Card, az M and M és a Philips vállalatokkal kötött eddig pénzügyi támogatásról hivatalos szerződést. A Életveszély a stadionban A jugoszláv futballbajnokság hétvégi fordulójában csaknem végzetes eset részesei voltak a Rad Beograd labdarúgói. A Zseljeznicsar elleni szarajevói találkozó előtt annak rendje és módja szerint szállójuk előtt beültek a buszba, s irány a stadion. Odáig azonban nem jutottak el, mert maszkot viselő fegyveresek megállították őket, és a játékosokra fogták puskáikat. A feszült pillanatok után kiderült, hogy futballisták utaznak a buszon. Akkor a támadók továbbengedték a kocsit. A stadionban azonban minden volt, csak mérkőzés nem. A sportlétesítmény környékén ugyanis heves lövöldözés ala­kult ki. Emiatt a Rád és a Zseljeznicsar játékosai két órát töltöttek az alagsor­ban, várva arra, hátha mégis kezdődhet a találkozó. Nem kezdődött, sőt, a Rad-küldöttség csak nagy nehezen tudott egy katonai repülőgéppel visszajutni a fővárosba. A Goldwell fut a pénze után Mint már arról beszámoltunk, a Német Atlétikai Szövetség (DLV) jogi bi­zottsága vasárnap eltörölte Katrin Krabbe, Grit Breuer és Silke Möller négy évre szóló eltiltását, mert nem látta kellőképpen bizonyítottnak, hogy valóban felelősek-e a doppingmanipulációért. A vita természetesen tovább folytatódik. Thomas Springstein, az atlétanők edzője, akit a botrány kirobbanása után a DLV menesztett állásából, most abban reménykedik, hogy visszatérhet. Ezt egy neubrandenburgi sajtókonferencián mondta, amely tájékoztatón Katiin Krabbe is részt vett. Az atlétanő a következőket nyilatkozta: — Az utóbbi néhány hétben kiderült, hogy kik az igazi barátaim. Tudom, hogy sok az ellenségem. Ezentúl majd ezzel a tudattal élek. A Goldwell kozmetikai cég kártérítési pert akar indítani a Német Atlétikai Szövetség ellen, miután felmentette Katrin Krabbét. Mint ismeretes, a kozmeti­kai cég egyik termékét a világbajnoknő reklámozta, a doppingügy kirobbanása után viszont a nagy befektetéssel járó reklámkampányt kénytelenek voltak le­fújni, és az új terméket megsemmisíteni. —■ Hihetetlenül nagy kár ért bennünket, s ezért azt akarjuk, hogy vesztesége­inket a Német Atlétikai Szövetség fizesse meg — mondta fenyegetően Peter Haring, a Goldwell marketingigazgatója. A hallgatás oka ismeretlen A Darnyi-rejtély Darnyi Tamás, minden idők egyik legnagyobb uszobajnoka nem szeret nyilatkozni. így meglehetősen hadilábon áll a sportúj­ságírókkal, akik állandóan beszélgetni akarnak vele, kérdéseket föltenni, ő azonban rendre kitér előlük, elhárítja, visszautasítja őket. Az idén az év legjobb európai sportolójává választották Ameri­kában. Amikor az átadási ünnepségről hazajött, a repülőtéren újsá­gírók hada fogadta, fotómasinákkal, jegyzetfüzetekkel, mikrofonok­kal vették körül, ő azonban mindenki megrökönyödésére faképnél hagyta az előbb lelkesen ünneplő Kínos helyzet, annyi szent. A kérdés az, kinek van igaza. A kérdezgető sajtó­nak, vagy a hallgató Darnyi Tamásnak. Általában a probléma nem vetődik fel ilyen élesen, mert a híres emberek egy része hiába utálja a sajtó zaklatását, en­ged neki, mert tudja, hogy a média nagy úr, s nem haszontalan dolog minél töb­bet szerepelni a tévében, a lapok címol­dalain. A közös érdek összehozza a sztárt és az újságírót, így hát mosolyog­nak, amikor a pokolba kívánják egy­mást. Akkor is, ha a riporter ostobasá­gokat kérdez, akkor is, ha a sztár üres közhelyekkel válaszol. Darnyi kétségkívül kilóg a sorból és fölrúgja ezt a hallgatólagos érdekszö­vetséget. Nyilván úgy érzi, neki elsősor­ban úsznia kell, s ha ő nem is, az ered­ményei annál beszédesebbek. A dolgot bonyolítja, hogy éppen ezekkel a fan­tasztikus eredményekkel ébresztette föl maga iránt a közönség érdeklődését. A magyar nép pedig büszke a bajnokára, hálás neki a sok dicsőségért, amit szer­zett hazájának, ezért kíváncsi rá. Nem­csak az úszógépre, hanem az emberre is. Azonosulni akar vele, hogy átélhes­se, milyen a siker, milyen a sikerember, ha magyar. Ki van éhezve rá az olvasó. Az újságíró pedig ezt az igényt akarja kielégíteni, amikor Damyit ostromolja. Ám ő nem segít. Hallgat. Próbáljuk végiggondolni, miért. Elő­ször is szögezzük le: látszólag Damyinak nincs szüksége a sajtóra. A sajtónak van később bosszús, dühös seregletet szüksége őrá. Nem az újság emeli az ő rangját, hanem ő az újságét — ha jelen van benne. Darnyi nem akarja jobban kiadni önmagát. Mert alkatilag zárkó-Záhonyi Iván felvétele zott és szűkszavú, vagy esetleg, mert nincs mondanivalója. Úgy érzi, amit mondani tudna, az olyan messze volna attól a tökéletességtől, amit az uszodá­ban produkál, hogy inkább elrejti magá­ban. Aki mindig a legjobbra tör, az gyű­löli a tökéletlenséget. Nem illenek egy­máshoz. És lehet ok persze az is, amit Bajnokság után, vb előtt Biztató színvonal a végére Szerdán Trencsénben 20 óra 12 perckor Jirí Lípa játékvezető „hármas sípszava” véget vetett a csehszlovák jégkorongbajnokság 1991/92-es idényének. A döntőben a mezőny két legjobbja színvonalas csatát vívott, amelyet a végén a csehszlovák hokibajnokságok történetében először a Dukla Trencín nyert meg, megérdemelten. Mit is lehetne mondani e maratoni hosszúságúra nyúlt idei évadról? Ha egy mondatban kellene összefoglalni, talán annyit mondhatnánk, hogy ez a bajnok­ság ugyancsak felemásra sikerült. Az el­múlt évekhez képest — ha a bajnokság egészét tekintjük — az egyik leggyen­gébb hokiévet zárta a 14 résztvevő. Ha viszont a rájátszást tekintjük, már nem lehetünk ilyen szigorúak a színvonalat illetően. Egy biztos, a túl hosszúra sikerült körmérkőzések alatt bizony alig akadt szemet gyönyörködtető látvány, és saj­nos, alig akadt néző is (az átlag alig 2500 néző volt). Annál több volt viszont a durvaság, a kiállítás. Ezekben főként a KJadno és a Zlín játékosai „jelesked­tek”. A Poldi hokistái összesen 432 per­cet töltöttek a büntetőpadon, míg a morvaországiakra még ennél is, három perccel több büntetést osztottak ki a já­tékvezetők a 38 mérkőzésen. Idén először osztották két részre a mezőnyt. A szervezők ezt azzal a szán­dékkal próbálták ki, hogy csökkentsék az együttesek utazással eltöltött óráinak számát. Bár ez kissé naív oknak bizo­nyult, hiszen a heti kettő (minden máso­dik héten három) forduló így is alapo­san elfárasztotta a csapatokat. A hét-hét résztvevő földrajzi elhelyezkedése he­lyett jobb lett volna a csapatok játékere­jét figyelembe véve kialakítani a nyugati, illetve a keleti csoport névsorát. Persze azt előre senki sem tudhatta, hogy a két csoport indulói között ekkora tudásbeli különbség lesz. Lássuk csak mekkora is. Előbb nézzük a két csoport körmérkő­zéses része utáni végeredményét: nyu­gati csoport — 1. Plzefí 49, 2. Litvinov 45, 3. Jihlava 44, 4. Kladno 42, 5. Spar-Széchy Tamás említett, amikor védel­mébe vette barátságtalan tanítványát. Eszerint Damyi olyan sokat csalódott egyes újságírókban, egyáltalán olyan el­lenszenvesnek találta a sajtó hangját, a nyilatkozatok pontatlan, torz visszaadá­sát, hogy igyekszik elkerülni az újabb csalódásokat. Különben is — mondja Széchy Tamás — Damyinak emberi jo­ga, hogy beszéljen, ha akar, és ne beszél­jen, ha nem akar. Az újságírók pedig azt mondják, hogy a tájékoztatás kötelessége Damyira is vonatkozik... Nos, nagyon bonyolult do­log ez. Kérdés, megsértődhet-e a sajtó Damyira? Mondhatja-e a sajtó, hogy bojkottá­lom ezt a rideg, szófukar világklasszist, nem írok róla soha semmit, nem közve­títem a versenyeit, akkor majd meglátja, mire megy a magatartásával... Ezt nem tehetik meg, hiszen nekik hivatásbeli kötelességük az informálás... Aztán fel­merül a kérdés, miért úszik Damyi? El­sősorban természetesen önmagáért. Mert képes rá. Akiben világraszóló eredményeket ígérő tehetség és akarat­erővan, az vágyik rá, hogy a világraszóló eredményeket el is érje... Igen ám, de a világraszóló eredményeknek csak akkor van értelme, ha azok a világra szólnak. A világnak. Ez pedig sajtó nélkül nem megy. Csakhogy egy úszógépet nem le­het szeretni. Csak az embert, a teljes személyiségét. Azt a ritkán mosolygó, rövidre nyírt hajú, hallgatag fiút, akiről a szurkoló olvasni, hallani szeretne... Az úszó magányossága csak látszat. Damyinak tehát mégiscsak szóba kell állnia a sajtóval, mert ha beszél, nem a sajtónak beszél, hanem annak a közös­ségnek, amelyből származik, azoknak az embereknek, akiknek öröme végső so­ron értelmet ad az ő úszásának is... Feldolgozta -os­ta 39, 6. Pardubice 39,7. Brno 20; keleti csoport: 1. Trencín 48, 2. Vítkovice 41, 3. Kosice 37, 4. Zlín 36,5. Olomouc 34, 6. Slovan 30, 7. Poprad 28. A két táblázatot összegezve a bajnok­ság alaprészének végső sorrendje tehát így fest: 1. Plzen 49, 2. Trencín 48, 3. Litvinov 45,4. Jihlava 44,5. Kladno 42, 6. Vítkovice 41, 7. Sparta 39, 8. Pardu­bice 39, 9. Kosice 37, 10. Zlín 36, 11. Olomouc 34,12. Slovan 30,13. Poprad 28, 14. Brno 20. Vagyis az első nyolcból mindössze kettő a „keleti”, míg az utol­só négyből a „nyugatiak” közül csak a sereghajtó és végül az első ligából bú­csúzó brünniek találhatók. A szürke átlagból négy csapat tűnik ki, s ennek megfelően ezen négy gárdára (Trenéín, Vítkovice, Plzeií, Litvinov) voltak a legtöbben kíváncsiak. Nem hiá­ba teltek meg zsúfolásig az említettek stadionjai (főleg a rájátszás során). Ve­gyük például a bajnokot. A katonák kö­zött található az első liga legjobb hát­védje, Robert Svehla, a legjobb csatára — egyben a kanadai pontverseny leg­eredményesebbje —, Zigmund Pálffy. Nem nehéz kitalálni, hogy az első liga legjobb támadósorát (Pálffy, Petrovic­­ky, JánoS) a két védővel kiegészítve is Supleredző faragta mesteri ötösfogattá. A trencséni első sorról (az előbb felso­roltak és Hoiárt) minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az NHL-ben is megáll­ná a helyét, sőt, a jelenleg sztrájkoló ten­gerentúli bajnokság egy-két sztárjának csillagzata is leszállóágba kerülne, ha Pálffyék együtt „átruccannának” Ame­rikába. Maradjunk azonban Csehszlovákiá­ban, a realitásnál. Bizony kevesen gon­dolták volna, hogy az inkább agyonszi­dott, mintsem egekig magasztalt első li­ga színvonaláról a közelgő világbajnok­ság tükrében bizakodóan fogunk beszél-Tegnap a férfi röplabdaligában is bajnokot avattak: Olymp Praha—Odo­­lena Voda 3:1 (-11, 16, 11, 11). A 3. helyért: Stavbár Zilina—Dukla Liberec 2:3 (-3, -11,5, 9, -12). Az összesítésben: 1:1, ma Liberecben a mindent eldöntő harmadik találkozóra kerül sor. A 7. he­lyért: Zlín—Púchov 3:2 (-12,11, 5, -10, 11). A harmadik találkozóra Púchovban kerül sor. Kialakult a férfi kosárlabdaliga elő­döntőjének párosítása, miután tegnap az utolsó negyeddöntő mérkőzést is le­játszották: Dukla Olomouc—Sparta Praha 78:73 (41:29). Az elődöntő páro­sítása: USK Praha—Dukla Olomouc, BC Prievidza—BVC Brno. A 9-12. he­lyért: SKP B. Bystrica—SKP Pardubi­ce 87:92 (48:45). Lassan a végéhez közeledik a téli sportok szezonja. Harrachovban a cseh-Labdarúgás j Hollandia. Twente—Utrecht 2:0, Sit­­tard—Waalwijk 1:0. Az élcsoport: 1. Ein­dhoven 49,2. Ajax 45,3. Feyenoord 41. Belgium. A Belga Kupa negyeddön­tőiben: St. Liege—Aalst 5:1 - az első mérkőzésen: 1:0, Mechelen—Beveren 2:1 - 0:0, St. Nicolas—Gent 0:2 - 1:2, Antwerpen—Lömmel elmaradt - 0:1. Franciaország. A Francia Kupa 3. fordulójában: Nancy—Bourges 2:1, Ajaccio—St. Etienne 2:1, Nice—Bastia 0:1, RS Paris—Guingamp 2:1, Cann­­nes—Montpellier 2:1, Valenciennes— Marseille 0:2, St. Omer—Monaco 2:4, Caen—Pau 0:0 - 11-esekkel a Caen ju­tott tovább. Anglia. Liverpool—Wimbledon 2:3, Southampton—Nottingham 0:1, Nor­wich—Arsenal 1:3, Coventry—Sheffi­eld W. 0:0. Az élen: 1. Manchester U. 71, 2. Leeds 69, 3. Sheffield W. 64, 4. Arsenal 61. Svájc. A play off 6. fordulója: Lau­sanne—Grasshoppers 1:1, Young Boys ni. A bizakodás az elődöntők és főleg a döntő négyfelvonásos drámájában látot­tak alapján helyénvaló. Kérdés, hogy a hazai hokimezőnyből válogatottá érlelő­dött játékosok át tudják-e menteni jó formájukat a vb-re, s a határokon túl profiskodókkal megtalálják-e az ered­ményességre vezető közös nevezőt? Végezetül lássuk az 1991/92-es első osztályú jégkorongbajnokság rájátszásá­nak krónikáját. 1. forduló (nyolcaddöntő - a csopor­tok első két helyezettjei mérkőzés nél­kül jutottak a második fordulóba): Jih­­lava—Slovan 3:0 - összesítésben (az egyes mérkőzések végeredményei: 6:0, 4:2, 2:1), Kladno—Olomouc 3:0 (5:4, 2:1, 5:4), Kosice—Pardubice 3:2 (3:2, 4:3 - hosszabbítás után, 2:6, 1:2, 5:0), Sparta—Zlín 3:1 (1:2 - büntetőlövések­kel, 8:4,4:1,4:3 - büntetőlövésekkel). 2. forduló (negyeddöntő): Trencín— Kladno 3:2 (10:4, 10:3, 0:3, 2:5, 5:1), Litívnov—Kosice 3:0 (7:1,7:2,5:4), Vít­­kovice—Jihlava 3:2 (4:6, 6:3, 3:6, 6:2, 6:2), Plzen—Sparta 3:2 (3:2 - hosszab­bítás után, 4:3,2:4,1:4,4:1). Elődöntő: Trencín—Litvinov 3:1 (3:5, 3:1, 5:4 - hosszabbítás után, 6:5), Plzen—Vítkovice 3:2 (6:3, 3:4, 0:8, 3:0, 5:3). A 3. helyért: Litvinov—Vítkovice 2:0 (4:2,12:5). Döntő: Trencín—Plzen 3:1 (5:2, 3:4 - büntetőlövésekkel, 6:4,5:3). A bentmaradásért: Poprad—Brno 3:1 (6:3, 2:5, 6:4, 4:3 - büntetőlövések­kel). Osztályozó: Nitra—í. Budéjovice 1:2 (4:6, 3:1, 2:3). Az I. ligába jutásért: Poprad—Nitra 3:0 (3:1,3:0,3:1). Az 1991/92-es csehszlovák jégko­rongbajnokság végeredménye: 1. Tren­cín, 2. Plzen, 3. Litvinov, 4. Vítkovice, 5. Jihlava, 6. Kladno, 7. Sparta, 8. Kosice, 9. Pardubice, 10. Zlín, 11. Olomouc, 12. Slovan, 13. Poprad, 14. Brno (az utolsó brünnieket jövőre a C. Budéjovice váltja fel az I. ligában). D. Tok Ernő szlovák síugrók utolsó erőpróbáján a két búcsúzó közül egyiknek sem sikerült szépre pályafutásának befejezése. Pavel Ploc nyolcadik, míg Vladimír Podzimek csak a tizenharmadik lett. A 70 m-es sánc végeredménye: 1. Goder 231,6 (89 + 97), 2. Jiroutek 229,8 (87 + 91), 3. Sudek 196,0 (90 + 75). A harmadik mérkőzésen sem talált legyőzőre Lillehammerben a junior vi­lágbajnokságon a csehszlovák jégko­rong-válogatott, miután utolsó cso­portmérkőzésén 5:3 (2:0, 2:2, 1:1) arányban verte Svédországot Ezzel ve­retlenül nyerte csoportjáL További eredmények: Lengyelország—Norvégia 5:3, Svájc—Németország 3:3, FÁK— Finnország 3:2. A barcelonai nemzetközi férfi tenisz­torna második fordulójának eredményei: Burillo—Becker (1) 1:6,7:6,6:4, Costa— Eltingh 7:6,7:6, Gilbert—J. Sanchez (14) 7:6,6:0, Mancini (7)—Clavet (9) 7:6,6:0, Lendl (2)—Muster (15) 6:3, 6:4. Bem—Sion 4:1, FC Zürich—Neuchatel Xamax 1:3, St. Gallen—Servette 0:2. Az élmezőny állása: 1. Grasshoppers 23, 2. Lausanne 20,3. Servette 20, 4. Sion 20. Skócia. St. Johnstone—Aberdeen 0:0, St. Mirren—Celtic Glasgow 1:1, Hibernian—Airdrie 0:2, Motherwell— Hearts 0:1, Glasgow Rangers—Falkirk 4:1. Az élcsoport: 1. Glasgow Rangers 63, 2. Hearts 58, 3. Celtic Glasgow 57. Ausztria. Play off: Linz—Salzburg 1:2, Austria Wien—St. Pölten 3:1, Ti­rol—Admira Wacker 2:0, Steyr—Ra­pid 1:0. Az élen: 1. Austria Wien 22, 2. Salzburg 21,3. Tirol 21, 4. Rapid 20. Németország. A Német Kupa elő­döntőjében: Hannover 96—Werder Bremen 1:1 a hosszabbítás után, 11- esekkel 6:5. A másik ágon a Möncheng­ladbach jutott a döntőbe. Barátságos mérkőzések. Törökor­szág—Dánia 2:1 (1:0), góllövők: Hami (35. p.), Hakan (88.), ill. Christiansen (75.), 30 000 néző; Románia—Lettor­szág 2:0 (1:0), g.: Badea (4.), Petrescu (51.), 6000 néző.

Next

/
Thumbnails
Contents