Szabad Újság, 1992. április (2. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-04 / 81. szám

1992. április 4. 13 Szabad ÚJSÁG Magyar NB 1,20. forduló UTE—Pécs Megyeri út, szombat, 18.30. Vezeti: Puhl (Nagy II J., Szabó J.) UTE: Brockhauser-Tomka, Aczél, Szlezák, Kaspar- Miovecz, Véber, Balázs-Cigan, Bácsi, Eszenyi. Pécs: Kovácsevics-Kónya, Balog, Lőrincze, Pa­­laczky-Ulveczky, Jenei, Bódog, Kocsis, Dárdai, Dienes- Magyar, Knézits, Szabó. Kovács Ferenc: — Mindkét csapat elég nehéz hely­zetben van. Érdekes, küzdelmes mérkőzésre van kilá­tás, mert mindkét félnek fontos lenne a győzelem. Természetesen azt szeretném, ha a hazai pálya felénk billentené a mérleg nyelvét és itthon maradnának a pontok. Garami József: — Példa nélküli sérüléshullám sújt bennünket. A csapat összeállításakor még sosem vol­tam ilyen rossz helyzetben, mióta Pécsett edzősködöm. Ezért nem is vállalkozom esélylatolgatásra. Maradjunk annyiban, hogy az UTE jobb nálunk. Ferencváros—ZTE Üllői út, szombat, 18.30. Vezeti: Bognár (Kurmai, Lója) Ferencváros: Balogh T.-Lipcsei, Telek, Szekeres-Si­­mon, Albert, Fodor, Keller-Nagy, Balogh G., Deszat­­nik. ZTE: Tóth-IIorváth J., Szabó I, Belső-Dobos, Varga vagy Lendvai, Szabó II, Kovács L., Farkas-Kovács J. vagy Zalys, Pálcsa. Nyilasi Tibor: — Ez az a mérkőzés, amelyen csak veszíthetünk. Nem szabad félvállról vennünk egyetlen találkozót sem, hiszen még nem mondtunk le a bajnoki címről. Éppen ezért egy hajtós, lelkes Ferencvárost lát­hat majd a közönség a tabella utolsó helyezettje ellen is. Mihalecz István: — Toronymagasan a Ferencváros a mérkőzés esélyese, de azért arra törekszünk, hogy kelle­metlen kilencven percet szerezzünk a zöld-fehéreknek. Megemelem képzeletben a kalapomat csapatom előtt, mert eredménytelenségünk dacára eddig mindig becsü­lettel küzdött. MTK—Győr Hungária körút, szombat, 16.30. Vezeti: Vágner (Szilágyi, Hamar) MTK: Zsiborás-Talapa, Híres, Bognár, Kecskés- Vancsa, Balog, Hortváth-Ivanics, Hámori, Lakatos. Rába ETO (keret): Végh—Boros, Csikós, Tóth L., Bimbó, Bognár, Sánta, Virág, Rugovics, Miriuta, Ur­­bán, Farkas, Csertői, Pena, Plotár, Szántó, Herczeg. Verebes József: — Egy mondatban úgy fogalmaz­hatnék, számunkra kötelező a győzelem. Az ősszel irreális körülmények között veszítettünk Győrben, illik tehát most visszavágni. Már csak azért is, mert ez a két pont feltétlenül kell a helyezésünk megtartásához vagy az esetleges előrelpéshez. Szente Lázár: — Több játékosom is sérült, de remé­lem, szombaton minden jóra fordul és pontot is tudunk szerezni a fővárosban. Az ehhez szükséges játéktudás és akarat megvan, csak az a kérdés, hogy csapatom melyik arcát mutatja majd. Vác—Vasas Vác, szombat, 16.30. Vezeti: Németh L., (Hartmann, Mester) Vác: Koszta-Pnglits, Nagy, Hanh, Szalai-Zombori, Simon, Fekete, Ilorváth-Orosz, Répási. Vasas: Babócsy-Juhár-Turbék, Mészöly, Pechs- Kecskés, Nagy, Sirinbekov, Galaschek-Zvara, Coco- Aires. Csank János: — A Vasas ellen mindig izgalmas, nagy csatákat szoktunk vívni. Gondolom, ez így lesz most is. Győzelmet várok csapatomtól, hiszen az ide­genbeli sikerek csak akkor érnek valamit, ha az otthoni mérkőzéseket is hozni tudjuk. Gellei Imre: — A Vasas még soha nem nyert bajnoki mérkőzésen a Vác ellen, bár a legutóbbi őszi találkozón nem sok hiányzott hozzá. Szombati ellenfelünk nem véletlenül áll előkelő helyen a táblázaton, de céljaink eléréséhez meglepetést kell okoznunk. Diósgyőr—BVSC Diósgyőr, szombat, 16.30. Vezeti: Drigán (Varga L., Szabó A.) Diósgyőr (keret): Knotz-Czeglédy, Bémi, Leskó, Kertész, Budai, Szabó Zs., Farkas, Danes, Petcu, Vi­telki, Gábor, Váczi, Szvisztun, Cigankov, Molnár. BVSC: Gáspár-Króner, Nahótzky, Iscsak, Nyikifo­­rov vagy Huszák-Farkasházy, Bognár, Iluszák vagy Morzsa, Farkas-Molnár, Gracsov. Tornyi Barnabás: — Néhány napja még magam sem gondoltam, hogy szombaton már a diósgyőri kispadon foglalok helyet. Negyvennyolc óra alatt nem lehet ko­moly szakmai munkát végezni, így elsősorban pedagó­giailag próbálom felkészíteni, a feladatra hangolni a já­tékosokat. Kisteleki István: — Nem vagyunk könnyű helyzet­ben, ezért pont nélkül nem szabad hazajönnünk Diós­győrből. Sőt, nagyon remélem, hogy nyerünk, bár ez a mérkőzés a hazaiak számára is létfontosságú. Kíváncsi­an várom, hogy Molnár gólerőssége segít-e rajtunk. Tatabánya—Videoton Tatabánya, szombat, 16.30. Vezeti: Kiss G. (Molnár L., László J.) Tatabánya: Józsa-Járfás vagy Hegedűs, Váczi, Ud­­vardi, Csanálosi-Ignácz, Klausz, Simon vagy Banica- Süveges, Onucsin, Szekeres. Videoton: Mitring vagy Polgár-Molnár, Németh, László, Vadász-Kuttor, Dubecz vagy Salacz, Bekő-Ha­­usner, Sallói, Horváth. Rákosi Gyula: — Jó mérkőzés lesz! Bízom benne, hogy a Kispest elleni vereség nem viselte meg a fiúkat, ezért bizakodó vagyok. Az elmúlt napok jő hangulata is bizakodóvá tesz. Kisebb gondjaink ugyan vannak sé­rültjeink miatt, ennek ellenére élvezetes találkozóra számítok. Burcsa Győző: — A megerősített Tatabánya egyre masszívabb játékot produkál. Igyekeztem csapatomat felrázni a héten a hazai vereség után. Remélem, sikerült alaposan felkészülnünk, és ha szokott játékunkat pro­dukáljuk, nem távozunk pont nélkül Tatabányáról. Siófok—Haladás Siófok, szombat 18. 30. Vezeti Varga S. (Vad, Kai­­bás). Siófok: Bíró-Kerepeczky, Zare, Olajos-Zsadányi, Máriási, Varsányi, Keszeg, Meksz-Fischer, Kirch­­mayer. Haladás: Kutasi-Neudl, Miklós, Jagodics, Göröd- Szekér vagy Szűcs, Illés, Topor, Elekes-Avdejenko, Berbás. Veszprém—Honvéd Veszprém, szombat, 16. 30. Vezeti: Huták (Pillér, Stamler). Veszprém: Andorka-Gersics, Hintái, Csík, Szécsi- Kiss, Csornai, Kelemen, Perger-Siile, Lehota. Kispest-Honvéd: Gulyás-Csábi, Csepregi, Plókai- Pisont, Márton, Kovács E., Cseh-Kovács K., Negrau, Vincze. Varga István: Ősszel Szombathelyen csak a rendkí­vül jól bíráskodó Origánnak köszönhettük, hogy meg­úsztak egy-két sérüléssel a megfélemlítés taktikáját alkalmazó Haladás ellen. Számunkra akkor is a játék, az eredmény volt a fontos, és így lesz ez most is. Török Péter: — Örülnék, ha az őszi eredmény most is megismétlődne. Hasonló játékkal, mint amilyent az FCT ellen nyújtottunk, Siófokon is eredményesek lehe­tünk. Remélem, még egy ideig eltart a lendületünk, az akarásunk és a lelkesedésünk. Készéi Ferenc: — A tavasszal még veretlen két együttes találkozója jó mérkőzést ígér. Persze, a Kispest papíron sokkal esélyesebb nálunk, de mi szeretnénk tovább őrizni veretlenségünket. Reményünkre eddigi jó szereplésünk is feljogosít. Dr. Mezey György: — Egyre nehezebb mérkőzések következnek, mert a kósza hírek és a „jól értesültek” szerint olyan helyzetbe kerülhetünk, hogy a kazincbarci­kai osztályozóig meg sem állunk... Másfél éve kerget egy álmot Az élet furcsa fintora Rab Tibor. Róla aztán igazán el lehet mondani, hogy a futball rabja. A most 36 éves, egykori húszszoros válogatott ferencvárosi védőjáté­kos még ma is megszállottja a labdarúgásnak. Néhány héttel ezelőtt elszánta magát és az NB III Dráva csoport kieső zónájában tanyázó Balatonlelle csapatához szerződött. — Igen keveset lehetett hallani Önről, mióta elkerült a Ferencváros­tól. Hogyal akalult további sorsa? — Tizenegy csodálatos esztendó't töltöttem a Fradi első csapatánál, s ak­kor úgy döntöttem, elég volt. Amikor 1985-ben lejárt a szerződésem, szegény Kaszás Gabi nagyon szerette volna, ha Siófokon folytatom, de hiába, már nem akartam az NB I-ben játszani. — Miért? Nem bírta a fiatalokkal való versenyfutást? — Egyáltalán nem éreztem magam öregnek, különben is csak 31 éves vol­tam. Egyszerűen csak a magam ura szerettem volna lenni, és ez egy első­osztályú klubnál lehetetlen volt. El­mentem hát a megyei bajnokságban szereplő Monorhoz. Az élet furcsa fin­tora, hogy a kisebb megterhelés és a kevesebb kötöttség ellenére többet ke­restem, mint az ország legnépszerűbb csapatában. Igaz, nemcsak középhát­véd voltam, én irányítottam az edzése­ket is. — Magyarországon elég ritka, hogy valakit játékos-edzőként alkalmazza­nak... — Pedig szenzációs érzés és számta­lan előnye van. Gondoljunk csak bele, a társakkal közvetlenül a meccs alatt meg tudtam beszélni az esetleges prob­lémákat, a taktikát is könnyebben és főleg gyorsabban módosíthattam me­net közben, nem kellett a szünetig vár­ni. Egészen más belülről átélni a mér­kőzéseket, mint a kispadról nézni. Sze­rintem azt idegileg sem bírnám. — Soha nem keveredett Önben el­lentmondásba az edző és a játékos? Mit csinált, ha gyengébben ment a já­ték, lecserélte önmagát? — Mindig úgy megoldottam a fel­adatokat, hogy ne legyen gond. Soha nem vallottam szégyent. Egyszer sem éreztem, hogy nekem kell cserélnem va­lakivel, mondhatnám úgy is, nekem volt a legbiztosabb helyem a csapatban. — S milyen eredményeket értek el? — Nem sokon múlott, hogy nem ju­tottunk fel magasabb osztályba. Kifeje­zetten jó évet zártunk. Igaz, ehhez a vezetők hozzájárulása is kellett, min­den segítségetmegkaptam tőlük, hogy megvalósíthassam az elképzeléseimet. A következő évben már csak edzettem a társaságot, mivel a hétvégeken Ausztriában játszottam az ötödosztá­­lyú Gattendorfnál. Hétközben itthon megtartottam az edzéseket, az utolsón megbeszéltük a taktikát és az összeállí­tást, a meccseken menedzserünk, Fábi­án József ült le a kispadra, s helyettem irányított. De ez nem tűnt igazán jó megoldásnak, újabb év elteltével már a Gattendorfnál vállaltam munkát. — Ott is jálékosedzőként? — Az öt évből másfelet igen. Ez már jóval nagyobb megkötöttséggel jár, hetente három alkalommal utaz­tam ki és vissza. — Az őszi idény végén szerződést bontottak az osztrák kiscsapattal. Mi­ért éppen a bajnokség félidejében mondott bú csút nekik? — A tartományt elárasztották a cseh és lengyel játékosok, akik olcsób­bak voltak, mint a magyarok. A klub­vezetőkkel egyébként a legnagyobb bé­kében váltunk el. Visszakértem a játé­kosengedélyemet, gondoltam, itthon még elfutballozgatok. — Hogyan került Balatonlellére? — Egy barátom szólt, nagy bajban vannak, az ősz igen gyengére sikere­dett. Szeretnék, ha segítenék. Men­tem... Bár három hónapos kihagyás után elég nehezen lendültem bele, az egyik edzésen meg is húzódtam, de Bodnár gyúró „összetákolt”. Örülök, hogy segíthettem a csapatnak abban, hogy megmeneküljön a kieséstől. — Milyen volt a bemutatkozás? — Mindjárt az első meccsen nyer­tünk. Egyáltalán nem rossz ez a csapat. Mellettem még három NB I-es labda­rúgó, Majzlinger, Virágh és Brettner játszik nálunk. — Láthatólag jó kondiban van és súlyfeleslege sincs. Meddig szeretne aktívan futballozni? — Ameddig szükség van rám és hív­nak. Egyelőre nagyon jól érzem ma­gam a pályán. — Mivel szándékozik foglalkozni visszavonulása után? — Másfél éve kergetek egy álmot, amely remélhetőleg rövid időn belül valósággá válik. Többedmagammal szeretnék egy sportközpontot létesí­teni, melyben sportcsarnokot, uszo­dát, teniszpályákat és szállodát üze­meltetnénk. Most folynak a tárgyalá­sok, s úgy néz ki, végre célegyenesben vagyunk. — Az meg sem fordult a fejében, hogy főállású edzőként helyezked­jen el? — Jelen pillanatban nem tervezem, bár megvan a szakedzői képesítésem. Ha a későbbiekben az elfoglaltságom engedi, lehet, hogy egy kiscsapatnál belevágnék. De azt tudom, az élvonal­ban soha nem ülök le a kispadra. Nem irigylem a mai NB I-es edzőket, mert lehetetlen körülmények között dolgoz­nak. Túl sok a zavaró tényező, nem is lehel így összpontosítani kellőképpen a szakmai munkára. Ebből pedig köszö­nöm, nem kérek. — Azért bajnoki meccsekre néző­ként k(jár az Üllői útra. Mi a vélemé­nye a mai Fradiról? — Nemcsak meccsekre járok, he­tenként legalább egyszer, a juniorok között edzek Pogány Lacival, Ebedli Zolival és Takács Lacival együtt. Tehát tulajdonképpen testközelből tapasz­talom az új stílust, a profi szemléletet, amelyet mostanában az egész szakosz­tálynál meghonosítanak. A mérkőzése­ket figyelve úgy érzem, kezd összeálni Nyíl csapata. Azért nem nyertünk baj­nokságot az elmúlt évtizedben, mert hiányzott öt-hat rutinosabb játékos, akik eligazíthatták, irányíthatták volna a fiatalokat. Állandóan csak fiatalítot­tunk. Most más a helyzet. Felnőtt egy korosztály, és ha ez a mag továbbra is együtt marad, egy-két éven belül, vagy akár már az idén, ismét az Üllői útra kerül majd az aranyérem.-fi-Az NB I állása 1. Kispest 19 11 4 4 35:19 26 2. Vác 19 9 7 3 35:21 25 3. FTC 19 7 10 2 25:15 24 4. Siófok 19 10 4 5 29:21 24 5. MTK 19 9 5 5 32:19 23 6. Videoton 19 7 9 3 26:19 23 7. Újpest 19 6 8 5 26:24 20 8. Pécs 19 7 6 6 14:14 20 9. Vasas 19 6 7 6 21:18 19 10. Rába ETO 19 6 6 7 21:24 18 11, BVSC 19 5 7 7 20:19 17 12. Haladás 19 5 6 8 18:23 16 13. Veszprém 19 4 8 7 14:23 16 14. Tatabánya 19 5 6 8 15:28 16 15. Diósgyőr 19 4 5 1U 16:30 13 16. ZTE 19 0 4 15 10:40 4

Next

/
Thumbnails
Contents