Szabad Újság, 1992. április (2. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-04 / 81. szám
10 1992. április 4. Echo Levél Zoller Mihálynak Kedves Mihály, (Gábor, Béla, Miklós stb. — barátaim, akik őszintén aggódnak az FMK—MPP-ért! A sajtóban folyó politikai véleménycseréket én fontosnak tartom; még az úgymond „ személyeskedések " sem szomorítanak el, szükségünk van a problémák őszinte megvitatására, és hogy hol a halár a korrekt véleménycsere és az aljas mocskolódás között—ezt mindenki másképp értelmezi Mégsem szoktam vitába szállni a lapok oldalain senkivel, elsősorban azért, mert egy kis ördög azt próbálja elhitetni velem, hogy leendő vitapartnerem nem a meggyőző, okos érveket keresi és értékeli majd az írásomban, hanem a kitekerhető, félremagyarázható gondolatokat fogja visszalőni mérges tintába mártva. Ezért csak érdeklődéssel figyelem a sajtóvitákat és örülök, hogy megteremtődtek a szabad véleménynyilvánítás lehetőségei Mihályi Molnár László cikke és a Te leveled azonban számomra több, mint hétköznapi véleménycsere: a csehszlovákiai magyarság politikai feladatvállalásának lehetőségeit és buktatóit próbáljátok más-más nézőpontból megközelíteni, és ez az, ami miatt szólásra vállalkozom. Félreértés ne essék! Nem rejtegetem nadrágom zsebében a bölcsek kövét, nem értékelést szeretnék készíteni a magyar politikai mozgalmak és pártok működéséről, csak felidézni néhány számomra fontosnak tűnő tényt, ami talán Neked, Nektek is segít az eligazodásban. Talán tudod, tudjátok, hogy FMK-alapítótag vagyok én is, sőt, közétek valónak érzem még ma is magam. Ami miatt a mozgalomból kiváltam, az az volt, hogy nem tudtam elviselni a meghirdetett eszmék és a tettek közötti tátongó szakadékot A mozgalom vezetésének, vezetőinek tetteire gondolok A kiválásom akkor vált véglegessé, amikor rájöttem, hogy az FMK legfontosabb célja, neadj-isten küldetése, hogy megakadályozza a csehszlovákiai magyarság egységes politikai fellépését a bársonyos forradalom után. Emlékezzünk csak a „nemzeti alapon való politizálás” kiátkozására! Számomra a Duray Miklós ellen vezetett alattomos, de bárgyú támadások is azt jelentették — és most, visszatekintve még inkább azt jelentik —, hogy feladatot teljesített az FMK, amikor az egységesítő szándék és Duray ellen rántott kardot 1990 tavaszán. Szinte megmosolyogni való volt, amikor a mozgalom hirtelen fölkent, volt kommunista „politikusa” (ma is magasrangú kormánytisztviselő) értékelni akarta Duray taktikai érzékét és politikai megbízhatóságát vagy kooptált parlamenti képviselőnk értekezett a magyar oktatásügy gondjairól, miközben minden gyerekét szlovák iskolába járatja. Holt volt akkora józan, megfontolt szándék az együttműködésre, hol voltál akkor Te, Mihály? Gondolom, ugyanúgy, mint a mások figyelmeztető hanga, a Tiéd is agyon lett hallgatva a vezérkar által Negatív választási kampánynak nevezed azt a mocskolódást, ami túltett még a szélsőséges nacionalista szlovák támadásokon is, és a Magyar Rádió bejelentésével próbálod azt megérthetővé varázsolni. És itt van a „csúsztatás” óriási veszélye! A Magyar Rádió — általad rosszul — idézett bejelentése ugyanis a valóságot tükrözte, mert valóban volt egy felhívás, amit az FMK alapítói tettek közzé, és amely felhíváshoz valóban sokan csatlakoztak Más kérdés az, hogy az FMK vezetői találtak egy cáfoló telefonálót, aki hazudott, amikor letagadta, hogy tud a felhívásról. Előző este ugyanis ott ült azon a nagygyűlésen, ahol az 400 ember előtt elhangzott. Ennek az esetnek volt egy szomorú következménye: a szlovák és magyar kormány között nem kis feszültséget okozott akkor az a hazug vád, hogy a magyar sajtó beavatkozott a csehszlovákiai választásokba. Meéiar kormányfő nemegyszer hozta elő ezt az általatok konstruált hamis vádat Kinek volt érdeke, hogy ilyen kellemetlen helyzetbe hozza a magyar kormányt? Ismétlem: hamis vádakkal! Az biztos, hogy a magyarországi ellenzéki politikai pártok ügyesen igyekeztek profitálni belőle. Most, hogy az SZDSZ adott otthont annak a sajtótájékoztatónak, amelyiken az MPP vezetői kinyilatkoztatták a koalícióra lépés szándékát, Pozsonyba utazott a FIDESZ- küldöttség hogy szintén támogassa az esedékes koalíciót — ez nekem már elég jelzés arra, hogy felfedezzem az adóst Mihály, talán tudod, hogy egy fél évig az Együttélés vezető titkára voltam. Nem dicsekedni akarok ezzel, hiszen akkor, amikor ezt a tisztséget elvállaltam, a mozgalom mindenkit elfogadott volna: a hirtelen lemondott Gyurcsík Iván helyére nem találtak senkit, és közeledtek a helyhatósági választások Nem tagadom, hogy egyik titkolt célja az volt akkori döntésemnek, hogy megfejtsem — ha megfejthető egyáltalán — a csehszlovákiai magyarság politikai egyenletét Most már látom, hogy erre fél év nem elegendő, de sok mindent tapasztaltam és beláttam: megértettem, hogy igaza van Bibó Istvánnak, amikor azt mondja: a politika nem tűri a hazugságokat. Az FMK politikája tele volt, az MPP politikája tele van félrevezetésekkel és hazugságokkal Ez a mozgalom szinte állandóan mást tett, mint amit hirdetett. Tette mindezt ügyesen és cinikusan, megtévesztve tagságát, de még az éber odafigyelőket is. Hadd éljek itt egy jellemző példával: titkár koromban meglátogattam az FMK egyik első emberét, és megkérdeztem, hogy milyen célt követ a mozgalom a NAP-ban akkor közölt — hamis —Együttélés-értékelésekkel A Vezető azt válaszolta, hogy nem szokta olvasni ezeket, így nem tud válaszolni. Én ilyen fokú cinizmushoz nem voltam szokva, és nem is emlékszem, hogy mit válaszoltam Úgy váltunk el, hogy meghívtam őt az irodánkba, a személyes tárgyalásokat folytatandó. Azóta egy telefon, kezdeményezés nem sok, annyi sem történt. Nemrégiben olvasom a Vezető nyilatkozatát, hogy az FMK kereste a kapcsolatot az Együttélés sel, de süket fülekre talált Mihály, a leveledből ítélve jól ismered Mihályi Molnár Lászlót, én egy városban laktam fele kb 10 évig és nem azt érzem indulatos leveléből, amit Te. Én nem a sértést, gyalázkodást, hanem a felháborodott embert látom a sorok mögött, aki — költői lélek — moslékos vödörnek nevezi pl. az elmosatlan edényt Ha engem illeme ehhez hasonló fránya jelzőkkel, sem tudnék haragudni rá, mert ilyen kegyetlenül szókimondó volt akkor is, amikorén (mi) finoman próbáltam (tűk) megfogalmazni a világba ordítandó! Vele kapcsolatban elmondok még Neked valamit, amit ő Is csak ezen sorokból fog megtudni. 1990 elején, a parlamenti képviselők kooptálásának idején felhívott engem (hű FMK-st) egy pozsonyi főnök, hogy kell egy ember Keletről a parlamentbe. Kapásból javasoltam M. M. L -l, de a válasz kapásból elutasító volt. Az ok: szimpatizál az alakuló Együttéléssel. Most olvasom, az újságban a hírt, hogy a koalíciós tárgyalások megfeneklettek Nem lehet másképpen, hiszen egy mozgalom, az FMK megbukott, elvesztette hitelét és a belőle kierőszakolt párt, az MPP nem ntdta értékelni helyzetét. A vezérkar úgy tesz, mintha semmi sem történt volna, holott a politikában az efajta továbblépés lehetetlen. Még a halálát érző kommunista párt is kiosztotta a maskarákat az elvtársaknak! Hogyan bíznának a tárgyalóküldöttségek tagjai azok őszinteségében, akik eddig mindig mást tettek mint amit mondtak?! A politikai tisztességbe és gerincességbe vetett hit rendülne meg sok emberben, ha az általad is sürgetett koalíció létrejönne. Persze lehet, hogy sok ember csalódott lesz majd, és hiányolni fogja a magyar pártok és mozgalmak egységes fellépését a választásokon, de bízom benne, hogy az idő meggyőzi őket is arról hogy a fellépésnél sokkal fontosabb a helytállás, ez pedig a jelenlegi Magyar Polgári Párt nélkül inkább biztosítottnak látszik mint vele. Nagykapos, 1992 márc. 28. FUKSZ SÁNDOR Kettőn (hármon) áll a ... (Gondolatok a hazai magyar politikai mozgalmakról és pártokról) Szabad U JSAG Két napilapunk, az Új Szó és a Szabad Újság van előttem. Mind a két napilap a népek nagy tanítója, J. A. Komensky 400. születésnapján, 1992. március 28-án, szombaton közölt nyilatkozatokat Szombaton, amikor a legtöbb embernek lényegesen több a szabadideje, mint más hétköznapokon. A több szabadidőből az újságolvasásra is több idő jut Nem kell rohanni, a cikkek, nyilatkozatok tartalmát jobban meg lehet „rágni”, és vasárnap mise után, vagy délután a kártyapartik összejövetelekor megvitatni, megbeszélni egymásközt a legfontosabb eseményeket A tapasztalat mutatja, hogy a férfiak így tesznek. (Csupán megjegyzem, hogy az MKDM pozsonypüspöki alapszervezetében alakulófélben van a POLITIZÁLÓ FÉRFIAK KLUBJA, melyre most igazán szükség lesz. A nők is politizálnak!) De térjünk vissza a kiinduló gondolathoz, éspedig a nyilatkozatokhoz, melyekből már oly sok van, hogy az áradó Dunát Bősnél el lehetne vele rekeszteni. Kiktől származnak ezek a nyilatkozatok? A hazai magyar politikai mozgalmaktól és pártoktól. Mielőtt továbbmennénk, álljunk meg egy-két gondolatra az alábbiaknál! Szögezzük le, hogy csehszlovákiai magyar nemzeti kisebbségünk egy nagy családot alkot, amelynek tagjai, mint más családokban is lenni szokott, nem egyformák. Ez a nagy család a kényszerű hallgatás után megalakította a közösségi összetartozást szolgáló Csemadokot. Jó volt, hogy megalakult. A sok-sok hiba mellett voltak erényei is, melyek a mai napig megvannak. Ebbe a mi nagy családunkba született bele az 1989-es bársonyos forradalom után négy politikai testvér, akiket születésük sorrendjében tüntetünk fel: FMK (MPP) — 1989. november 18.; Együttélés —-1990. március 1.; MKDM — 1990. március 17.; MNP — 1991. december 9. Mind a négy politikai „testvért” a Szlovák Köztársaság Belügyminisztériuma „anyakönyvezte” saját anyanyelvükön, azután szlovák nyelven. A négy magyar politikai testvér él, fejlődik, virul, politizál és nyilatkozik. A négy testvér mögé felsorakozik(-na) magyar nemzeti kisebbségünk reálisan, logikusan gondolkodó apraja-nagyja. A sorakozó előtt azonban még nagy a zűrzavar, mindenki keresi a maga helyét, a maga mozgalmát, a maga pártját. Igaz, némi tapasztalatot már szereztünk két éve a parlamenti választások előtt, de azóta nagyon sok víz folyt le a Dunán, sok minden világosabb lett, sok minden megváltozott, nemkülönben az emberek, de leginkább a politikusaink, akik az elmúlt időszakban végzett munkájukat, méginkább az eredményeket-eredménytelenségeket elemezték. Mi sikerült, mi nem sikerült a választási programból? A felsorakozást az egyes politikai mozgalmak és pártok mögé a leghatékonyabban az Új Szó és a Szabad Újság napilap segíti. Naprakészen kellene, hogy tájékoztassanak bennünket. Hozzájuk csatlakozik a Szlovák Rádió magyar adása, a Szlovák Televízió nemzetiségi hírmagazinja és nem utolsósorban a magyar hazai hetilapok. Ezek szerint tájékoztatásból nincs hiány. Vannak azonban olyan családtagjaink is, magyar testvéreink is, akik a további 93 szlovákiai politikai párt és mozgalom valamelyikében fejtenek ki tevékenységet, és nem kívánnak a négy nagy testvér szekerére felülni, ők tudják, miért tesznek így, ezt a jogot senki tőlük el nem vitatja, még csak szemrehányást sem tesz nekik. Ez a demokrácia, ez a pluralizmus. Mindenki keresi a saját egyéni boldogulását: ki itt, ki ott, ki így, ki úgy. De térjünk vissza a mi négy nagy testvérünkhöz! Végsősoron ők maguk vállalták azt a nagy feladatot, hogy egyéni bodogulásuk mellett vagy előtte kivezessék a mi magyar és nem magyar nemzeti és etnikai kisebbségeinket abból a politikai kátyúból, amelybe 1989 után saját hibájukon kívül belesüppedtek. Legyünk őszinték: mind a négy testvér a lehető legjobbat akarta nekünk. Hogy ez nem sikerült nekik, azért ne kiabáljunk rájuk kígyót-békát, hanem inkább elemezzük magunkban, mi is okozta ezt a nagy sikertelenséget. Az FMK-MPP liberális gondolkodású értelmiségiek politikai csapata; ők szabadelvűek, akik úgy vélik, csak az ő tevékenységük menthetné meg a menthetőt. Sajnos, nekik sem sikerül minden. Az EPM politikai nézet szempontjából vegyes összetételű, elég nagy csapat, mely felvállalta az öszszes nemzeti kisebbség és etnikum problémáját, részben még a romákét is, és következetesen küzdenek is jogainkért, de sajnos, az ő munkájukat sem koronázza siker. Az MKDM a harmadik, létszámban talán a legnagyobb hazai politikai mozgalom. Képviselői és tisztségviselői a legnehezebb feladatra-miszszióra vállalkoztak. A több mint negyvenéves céltudatos istentelenítés után próbálják visszaállítani a keresztényi erkölcsöt, az őszinte, valódi hitéletet, melynek első számú hatékony eszköze a türelmes szeretet, melyből minél többet adományozunk, annál több lesz belőle. Az MKDM-ben nincs olyan sok értelmiségi, mint az előző két pártban, illetve mozgalomban. Pedig ha kitekintünk a nagyvilágba, a tudósok körében is láthatunk szép számmal meggyőződéses, mély hitű, vallásos nagy egyéniségeket. Ivan Petrovics Pavlovról is az utóbbi időkben mondhatták csak el, hogy tradicionálisan vallásos gondolkodású volt. Szentágothai János agysebész és agykutató is mélyen vallásos, Istenhívő tudós, aki „Tudat és keresztény hit” című tanulmányában írja többek között: „A tudomány kizárólagos kompetenciája, hogy elemzi azt, ami világegyetemünkben van és ami van, annak mi az oka. Az isteni kijelentés pedig elsősorban arról szól, hogy ki a mindenség teremtője, és a természet élettelen, majd élő világának és benne a teremtő mű bekoronázásaként teremtett embernek mi a célja és rendeltetése. Ezeket a kérdéseket a tudomány nemhogy megválaszolni, de feltenni sem tudja. Végre be kellene látnunk, elsősorban a keresztényeknek, vagy a zsidó tradíció fenntartóinak, hogy nem feladatunk az egész emberi társadalom magatartásának szabályozása, hanem csak az, hogy bizonyságot tegyünk hitünkről és arról, hogy ez a hit boldogít már e földi életben is.” (Confessio, 1991. 4. sz.) Mindezt csupán azért tüntettem fel, mert tapasztaltam, a keresztényeket-keresztyéneket bizony meg-megmosolyogják a liberálisok és más nézetűek. Az MNP politikai programjával közel áll az MKDM-hez. Eddigi tevékenységük alapján még nem lehet jellemezni őket. Az MKDM politikai eredményeit, hasonlóképpen mint a többi mozgaloméét és pártáét, nem lehet sikeresnek nevezni márcsak azért sem, mert a legnehezebb feladatokat tűzte ki maga elé. Köztudomású, hogy a politikai átalakulás sokkal gyorsabban megy, mint a gazdasági, melyre kb. 10—15 évet is szánnak a szakértők. A gondolkodásbeli, tudatbeli változás-átalakulás megy a legnehezebben és tart a leghosszabb ideig. Magas a választási küszöb! Egyegy kis pártnak és mozgalomnak már a múltban is magas volt a választási küszöb. Volt egy javaslat, hogy szállítsák le az 5 százalékot 3 százalékra, hogy a kicsik is bejuthassanak a parlamentbe. Ezt a javaslatot két évvel ezelőtt több képviselő elvetette, a magyarok közül egy nő is (hadd ne írjam ide a nevét). Most viszont jó lenne ez az alacsony küszöb, ugyanis a mi szempontunkból a négyes koalíció 10 százalékával szinte megközelíthetetlen. Ha két párt—mozgalom indul, akkor 7 százalékos a küszöb, még a hármas koalícióban is. Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy 5+7 százalékról, tehát 12 százalékról van szó ahhoz, hogy képviselőink bekerüljenek a parlamentbe. Ez is kockázatos már. Nem beszélve Pozsonyról, ahol kb. tízezer a potenciális választó, s ahonnan csak nagynehezen juthat be egy képviselő is valamelyik parlamentbe, esetleg csak a második körben összeszámlált és összeadott szavazatok alapján, az ún. serutiniumban. Ennyit a mi nagy családunkról és szavazóinkról, valamint a koalíciókról és az egyedül indulásról. A bevezetőben említett nyilatkozatok elolvasása után a megfontolatlan emberek már ki is jelentették, el sem mennek választani, ha vezetőink ennyire nyakasak, és nem engednek a 48-ból. Meghallgattam őket; higgadtan, nyugodtan érveltem, mindhiába. Ők is, a kijelentők, nyakasak, mert nem mennek el szavazni. Lelkűk rajta. Ha más a Dunába ugrik, én nem ugróm utána, hanem a szívemre, az eszemre, a lelkiismeretemre fogok hallgatni: és igenis, elmegyek szavazni. SCIINIERERNÉ WURSTER ILONA / \ Az ÁPRILISI szám tartalmából: Hodossy Gyula: A szerető önfegyelem Zalaba Zsuzsa: Őszinte beszélgetés Kovács Ákossal, a Bonanza Banzaj énekesével: versekről — életről — halálról — Micimackóról Paxy László: A kis hős (színházi jelenet) Dodek Hona: A római művészet Kis CserkészManó és a Tavasz Szimat áprilisa ÁLLANDÓ ROVATOK: Történelem és irodalom Ágas-bogas fa — Hajtottam ágát, avagy: EGY KIS NÉPRAJZ Játékok, fejtörők, rejtvények, képregény V________________________)
