Szabad Újság, 1992. április (2. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-01 / 78. szám
4 1992. április 1. Szabad ÚJSÁG Vagyonjegyes privatizáció Néhány befektetési alap már feladta A vagyonjegykönyv-jegyeztetés már befejeződött. A cseh gazdasági napilap, a Hospodárske noviny interjút közölt a prágai Számítástechnikai Központ technológiai osztályvezetőjével, Ladislav Sochor mérnökkel olyan kérdésekről, amelyekre minden vagyonjegykönyv-tulajdonosnak ismernie kellene a választ. Az alábbiakban ezt a beszélgetést olvashatják.- Bevezetőül hadd tudjuk meg, hány állampolgár vesz részt a vagyonjegyes privatizáció első fordulójában!- Hétmillió háromszázkilencvennyolcezer-ötszáztizenöt vagyonjegykönyvet jegyeztettek be, 1 163 903 személy pedig regisztrációs lapot váltott ki, mellyel most járnak a regisztrációs központokba, hogy azokat vagyonjegykönyvre cseréljék. Összesen tehát 8 562 421 személy vesz részt a vagyonjegyes privatizáció első fordulójában.- Hány kettős regisztrációnak bukkantak eddig nyomára?- Soknak. Eddig még csak alig ezret sikerült elrendeznünk, de még mindig találunk továbbiakat. Lényegében kétféle típust képeznek a kettős regisztrációk. Az első esetben nem az állampolgár a hibás. Egyszerűen valakik rossz személyi számot (nálunk a szlovák megnevezés tükörfordításával születési számnak hívják) írtak be neki vagy az anyakönyvbe, vagy a rendőrségen a személyazonossági igazolványba. És ez a személyi szám, teljesen azonos valaki máséval az országban. Minden ilyen kettős esetet ki kell vizsgálnunk. Ha azonban kiderül, hogy valaki tényleg kétszer jegyeztette be magát vagyonjegykönyvtulajdonosként, akkor az első jegyeztetését tartjuk érvényesnek, a másodikat mint törvényelleneset, töröljük. A regisztrációs idő múlásával egyre kevesebb lett a csalásként elkövetett kettős jegyeztetés, így az eseteink többsége valóban véletlen tévedések következménye.- Mit tartott ön a regisztrációs eljárás leggyengébb pontjának?-A legtöbb gondot az állampolgár azonosítása okozta, meg a velejáró törvényes feltételek bizonyítása (csehszlovák állampolgárság, állandó lakhely, a 18. életév betöltése). Ha a polgárnak nem volt személyazonossági igazolványa (elveszítette, vagy az állampolgárságot épp most szerezte meg), vagy ha nem személyesen jelent meg a regisztrációs helyen, egy csomó iratot kellett megvizsgálnunk. Olyasmiket kellett például kinyomoznunk, külföldön melyik hivatal jogosult az aláírások hitelesítésére és hasonlók.-Az eredeti szándék szerint az állampolgárok a privatizáció lefolyásáról csupán a regisztráció helyén kaptak volna tájékoztatást. De némelyik, februárban megnyitott regisztrációs helyen például rettenetesen nagy volt a tülekedés, a tömeg. Ez a helyzet megismétlődhet.- Gondok voltak például Prágában, ahol elegendő regisztrációs helyet nyitottunk meg februárban, de egyetlen nagyteljesítményűt sem. Amikor eldöntetett, hogy minden volt kerületi székhelyen nyitva lesz egy regisztrálóhely, nagy sorbanállás kezdődött, hiába nyitottunk meg minden lehetséges „ablakot“. Továbbra is érvényes, hogy a vagyonjegyes privatizáció lefolyásáról az állampolgár a saját regisztrációs helyén kap tájékoztatást. Tekintettel a tájékoztatást kérők megnövekedett számára attól tartottunk, hogy az emberek nagyon nagy számban érkeznek majd e helyekre, ezért ajánlottuk fel, hogy ötven korona fejében minden kör után postán küldjük ki az eredményt az állampolgároknak. A visszhang azonban nem volt túl nagy, így a Vagyonjegyes Privatizációs Központtal az alábbi rendszert dolgoztuk ki: mindenki, aki az adott fordulóban vagy előkörben jegyeztetett vagyonjegyet, az első kör után postán, zárt borítékban kapja meg az értesítést otthoni címén.- Mit tartalmaz majd ez a tájékoztató?- Hogy mi lett az ő (de csakis az ő) megrendelésének a sorsa, hány pontot és hova fektetett be (az ún. IŐO- szám megadásával), és hogy sikerrel járt-e (tehát megrendelését teljes mértékben kielégítették-e), illetve hogy hány ponttal „játszhat“ még tovább.- Hogyan szereznek tudomást az emberek az egész privatizáció lefolyásáról, tehát arról, mely üzemek „estek már ki“ a játékból?- Minden kör eredményét teljes terjedelmében is publikáljuk. Tehát hogy mely esetekben haladta meg a kereslet a kínálatot, melyik vállalatnak hány részvényét vásárolták már meg. Ha az állampolgárnak nem lesz világos valami, a regisztrációs helyen részletes magyarázatot kaphat.- Valaki mondjuk az utolsó pillanatban jegyeztette be magát a volt kerületi székhelyen, most azonban nem nagyon akar tájékoztatásért olyan messzire járni. Módja van rá, hogy más, megfelelőbb módon jusson információhoz?- Ha például Prágában jegyeztette be magát, de Liberecben él, módjában áll átjegyeztetni magát. Ezt a lehetőséget azért hagyták meg, mert az emberek a privatizáció időtartama alatt lakhelyet változtathatnak, elköltözhetnek. Egy utat azonban mindenképpen meg kell tennie; meg kell látogatnia azt a regisztrációs helyet, ahol bejegyezték, fel kell mutatnia vagyonjegykönyvét, és kérnie kell az átjegyeztetést például Liberecbe. Alá kell írnia a kitöltött űrlapot, ezt követően minden őt érintő információ az általa megadott helyre érkezik majd. Ezt már most is megtehetik.- Hogyan nyilvánul meg a részvevők nagy száma az első privatizációs hullám köreinek és fázisainak időpontjában?- Az attól függ, mennyi megrendelést kapnak meg a befektetési privatizációs alapok, mert ezek a tájékoztatást mágneses lemezen adják át nekünk, így az kevesebb munkát jelent számunkra. A „papíron“ benyújtott igények száma nagyobb hatással van az időigényünkre, s ezek feldolgozását követően állíthatjuk össze az egyes fordulók harmonogramját. Mindent megteszünk azonban, hogy a határidők kitolása lehetőleg minimális legyen.- Mi történik akkor, ha a jegyeztetö-megrendelö nemlétezö azonosítószámot (IÓO) ír be a jegyére és azt be is nyújtja?- A megrendeléséből nem lesz semmi, a befektetési pontok az állampolgár rendelkezésére állnak majd továbbra is, csak nem abban a fordulóban, amelyikben tévesen nyújtotta be azokat. A hibáról a forduló befejezése után kap értesítést, ahol azt is megírják neki, létezik-e olyan azonosítási szám, vagy hogy a kiválasztott vállalatot közben már más módon privatizálták stb. Egyébként megtörtént az is, hogy az egyik alap már leadta a rábízott vagyonjegyeket, de nem írta be beléjük a saját azonosítási számát. Ez, kérem, nevetséges. Versenyeznek az állampolgár megnyeréséért, a végén pedig nem adják neki a tulajdon azonosítási számukat! Az állampolgároknak oda kell figyelniük az egyes jegyeztetési határidőkre is. Nem szabad sokáig gondolkodniuk, mert akkor nagyon felgyűlhet a munka a postákon, meg nálunk is, s kezdődik újra a sorbanállás.- Mire kellene mindenképpen odafigyelniük az embereknek a „saját" befektetési privatizációs alapjuk esetében?-Tisztességes alapot kellene választaniuk, melyek kellő garanciát adnak részvényeseiknek. Néhány alap ugyanis már most eláll ettől a tevékenységtől, vagy legalábbis arra törekszik, és olyan nyilatkozatokat küldenek nekünk, hogy vállalt szerepüket nem óhajtják teljesíteni.- Megtörténhet viszont, hogy valaki a postán keresztül olyan befektetési alapra bízza vagyonjegyeit, melyről kiderül, hogy már elállt tevékenységétől. Akkor mi a teendő?- Ha az állampolgár a postán keresztül ilyen privatizációs alapra bízza vagyonjegyeit, nincs más lehetősége, mint vagyoni kártérítést követelni attól az alaptól, amely nyilvánosan meghirdette, hogy közvetíteni fogja az állampolgárok részvényrendelési igényeit. Hogy ez a probléma törvényileg miként lesz szabályozva, vagy lesz-e egyáltalán szabályozva, illetve a bíróságokra bízzák annak megoldását, ma még nehéz lenne megmondani.- Hány befektetési privatizációs alap jelezte már eddig önöknek, hogy „kiszáll a buliból”?- Eddig még nem beszélhetünk több tucat alapról, de néhány már bejelentette ezt a szándékát. És volt már olyan esetünk is, hogy az alap, melynek az állampolgárok egy része átadta vagyonjegykönyvét, minden olyan vagyonjegykönyvet tönkretett - átlyukasztással -, amelyben nem az állt, hogy mind az ezer befektetési pontot ebbe az alapba helyezi el. A tönkretett vagyonjegykönyveket ugyan visszakapja az állampolgár, de már nem tudja felhasználni, mivel technikai okokból nem tudjuk feldolgozni őket. Megoldás csak egy van: 500 koronáért új (pót-) vagyonjegykönyvet regisztráltatni. Ismét a Nagyhegy A katonák nem tágítanak Olvasóinknak már beszámoltunk róla, milyen nagy a hadsereg érdeklődése a királyhelmeci Nagyhegy iránt. A Bodrogköz legmagasabb pontjára, az értékes természetvédelmi terület kellős közepébe egy „katonai objektumot“ terveztek, egy kaszárnyát, huszonvalahány hivatásos katona számára. Plusz civil alkalmazottak, plusz raktárak és őrtornyok meg szögesdrót kerítés, már ahogy az a hadseregben szokás. Ama emlékezetes rendkívüli decemberi önkormányzati ülésen, melyen volt szerencsém jelen lenni, a város egyértelműen elutasította bármiféle létesítmény kialakítását a Nagyhegyen. A hadsereg képviselői mód felett csodálkoztak: hát miért nem akarnak a királyhelmeci polgárok egy jó kis „katonai objektumot“?! Ezután egy időre elcsitult a dolog. Jöttek a karácsonyi ünnepek, majd a szilveszter, béke, nyugalom, az emberek egy időre elfeledték a Nagyhegyet és az erőszakos katonákat. Az új évben aztán kiderült: derék generálisaink nem mondtak le arról, hogy egy újabb létesítménnyel gyarapítsák a katonai objektumok amúgy sem túl rövid sorát. Hisz ez az, ugye, amire országunknak jelenleg leginkább szüksége van. Az ügy legújabb fejleményeiről kérdeztem Pásztor Istvánt, Királyhelmec polgármesterét.- Mi történt a decemberi ülés óta?- Azon az ülésünkön megerősítettük azt a döntésünket, hogy a hegyen szó sem lehet semmiféle katonai létesítményről. Ezután néhány nappal jelentkeztek a katonaság képviselői, hogy hadgyakorlatot akarnak tartani a Nagyhegyen, február 27-étöl március 4-éig nyolc rádióskocsi bevonásával. Rendkívüli önkormányzati ülést hívtunk össze, amelyen tiltakozást fogalmaztunk meg a hadgyakorlat ellen, nemcsak a Nagyhegyen, hanem egyáltalán, a város egész területén. Ezen kivül betiltottunk a hegyen bármilyen építkezést. Erre jogunk van, hisz az a terület a város tulajdona. Ezután az EPM és az MKDM létrehoztak egy petíciós bizottságot, amely tiltakozó aláírásokat gyújtott a lakosság körében. Eddig kb. 2000 aláírás gyűlt össze.- Ha jól tudom, ön tárgyalt Prágában a katonai vezérkar képviselőivel.- Igen. Ezen a tárgyaláson jelen volt a vezérkari főnök helyettese, a katonai információs szolgálat vezetője. Meghívták Hornyák képviselő urat is a városunkból, aki tagja az SZNT honvédelmi bizottságának és jelen volt a Szövetségi Gyűlés ugyanezen bizottságának képviselője, Rajnicky úr is. Engem tulajdonképpen nem is hívtak, a képviselő úr kért meg, hogy menjek el vele és kieszközölte, hogy fogadjanak.- Miről volt szó ezen a megbeszélésen?-A katonák ismét közölték, hogy ragaszkodnak a létesítmény megépítéséhez, szeretnék, ha valamilyen „kompromisszum" születne az önkormányzat és a katonaság között. Szavaikból az derült ki, hogy az a „kompromisszum" azt jelentené: ők megépítenék a létesítményt, mi meg esetleg valamilyen szolgáltatást kapnánk cserébe. Hangsúlyozták, hogy „csak" 28 katonáról lenne szó, meg egy „lehallgató berendezésről". Furcsának találtam, hogy mindenről van információjuk, ami a városban történik.- Ez nagyon érdekes...- Magam is meglepődtem. Tudták még azt is, hogy mikor voltam a kiskertészek gyűlésén és tudtak a petícióról is, amit pedig még el sem küldtünk sehová.- Sikerült megegyezniük valamiben?- Azzal váltunk el, hogy április elején lejönnek Királyhelmecre és különkülön tárgyalni fognak a környezetvédelmi és építési bizottsággal, majd másnap a körzeti hivatal vezetőjével és a polgármesterekkel. Végül ismét az önkormányzattal...- Milyen érvekkel próbálták önt meggyőzni?- Hangsúlyozták, hogy a köztársaságnak szüksége van erre a létesítményre, egy körvédelmi koncepció keretén belül, amelynek az a célja, hogy az ország minden oldalról védve legyen. Nagyon fura elmélettel jöttek: e szerint ahhoz,hogy barátság legyen két nép között, tudni kell, hogy a másik fél mit csinál, lehetőleg úgy, hogy a másik fél ne tudja: figyelik... Vagyis: a szomszédoddal úgy élhetsz barátságban, ha titokban meglesed...- Köszönöm a beszélgetést. Kissé „hajánál fogva előráncigált" okoskodás. De hát katonáék soha sem a vaslogikájukról voltak híresek. Sokkal inkább arról, hogy leggyakoribb érvük a „Kell!“. Az udvarias körítés a „haza védelméről“, és az ún. „magasabb katonai szempontokról“ szóló blablák mind csupán arra szolgálnak, hogy igazolják a saját fontosságukat és főleg szükségességüket. Az efféle szövegeknek egyébként ma már az óvoda kiscsoportosai sem dőlnek be. Remélhetőleg a királyhelmeci polgárok sem. TÓTH FERENC----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------, PETÍCIÓ Mi, Királyhelmec és a környező bodrogközi községek polgárai fölháborodva tiltakozunk a Szövetségi Védelmi Minisztérium szándéka ellen, hogy városunk határában, a Nagyhegyre katonai létesítményt telepítsenek. Szükebb hazánkban a történelem évszázadai során nem voltak nagy csaták, mert célpontok sem voltak, ennélfogva századunk két világháborújának véres eseményei is gyorsan átzúdultak területünkön. Most, a sokkal hatékonyabb fegyverek korszakában, nem kívánunk célponttá válni!!!! Tiltakozunk, hogy városunk és a Bodrogköz domináns pontját, a környező síkságból kiemelkedő egyedülálló természeti alakzatot annak szigorúan védett természeti kincseivel egyetemben esztelenül megsemmisítsék! Fölszólítjuk a Szövetségi Védelmi Minisztérium illetékes szervét, hogy tartsa tiszteletben Királyhelmec városa önkormányzatának döntését, polgárainak akaratát és bírálja felül elhamarkodott lépését. A demilitarizált Bodrogköz státusának tiszteletben tartásával járuljon hozzá az oly sokat emlegetett tartós békéhez és az országunkkal határos államokkal való jószomszédi viszony kialakításához.
