Szabad Újság, 1992. április (2. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-03 / 80. szám
1992. április 3. 5 Szabad ÚJSÁG Az,,elnéptelenedő" füleki magtár. (Farkas Ottó felvétele) Vállalat és fióküzem Sok kicsi sokra megy A közel 10 és félezer lélekszámú Füleken az országos átlagnál jóval magasabb a munkanélküliség. A legutóbbi kimutatások már negyven százalékról tanúskodnak, ami bizony a várost minden szempontból hátrányosan érinti. Mint azt már többször is megírtuk, ezt az állapotot elsősorban a Kovosmalt csődbejutása váltotta ki, és talán az sem véletlen, hogy március elején a vasgyári munkások nagygyűlésén szép számban vettek részt boltosok, kereskedők 's. Ott aztán elmondták: ha Füleken hamarosan nem változik a helyzet, ők is a Kovosmalt sorsára jutnak. A lakosság vásárlóereje minimális, az üzletek forgalma kicsi, félő, hogy be kell zárni őket. Az a tény, hogy a tavaly még 3200 dolgozót foglalkoztató Kovosmalt csődbejutásának meghatározó szerepe van (és volt is mindig) Fülek mindennapi életében, de ha szemügyre vesszük a városban működő kisebb üzemeket, bizony azt állapíthatjuk meg, hogy a maga módján (kis üzem, tehát kicsiben) szinte valamennyi hozzájárult a munkanélküliek számának növeléséhez. A helyi vezetőket azért nem érheti vád, mivel ezek az üzemek többnyire fióküzemek, a döntések általában nélkülük és valahol másutt születtek. Vegyük példának a NOVOHRAD losonci terményfelvásárló vállalat füleki részlegét, amelynek tavaly ilyenkor még 15 alkalmazottja volt! Felsőbb - vállalati szintű - utasításra először a nyugdíjasoktól kellett megválniuk, helyettük azonban új munkaerőt nem vettek fel. Később, amikor Rappon a terményfelvásárló vállalathoz tartozó tápkészítő üzemet (a régi malmot) - amelyet a füleki magtár látott el zsákos áruval újabb három személy vált „feleslegessé“ és kapott felmondást. Bár a tulajdonos a malom átvétele után pár nappal meghalt, fiai pedig nem folytatják az apjuk mesterségét, a terményfelvásárló vállalat nem üzemelteti tovább a tápkészítőt, mivel szerintük túl költségesen termel. (Ez az állításuk igaz - a szerző megj.) Jelenleg - a vezetőt és az adminisztráció vezetésével megbízott munkaerőt is belszámítva - a volt tizenöt alkalmazottból már csak öt dolgozik a füleki magtárban. Őrségbe járnak - a vezetőt is beleértve, sorban váltják egymást. Ha segítségre szorulnak, Losonról kapnak munkásokat. Szóval ez a helyzet egy fióküzemben. És ez a különbség (azt hiszem, kevés kivétellel mindenhol) egy vállalat és annak fióküzeme között. (-tt-) Nem csökken az öntözés jelentősége Mikroöntözés, ökológia, vízminőség A sikeres mezőgazdasági termelés egyik alapvető feltétele a területi adottságok alapos, mindenre kiterjedő ismerete, amely meghatározó a termelési szerkezet kialakítása szempontjából. Az öntözésnek, mint jelentős termésnövelő tényezőnek az új szociális-gazdasági viszonyok között is fontos szerepe van. Csehszlovákiában az öntözhető területek nagysága mintegy 500 ezer hektár; az öntözési rendszerek kiépítése több mint 10 milliárd koronába került. A karbantartási és leírási költségek évente hektáronként átlagosan 2500 koronát tesznek ki, amelyből 1200 korona a mezőgazdasági üzemeket terheli. Az üzemeltetéssel összefüggő változó költség, beleértve az öntözővíz és az energia árát - ezer köbméteres átlagos öntözési mennyiség esetén - hektáronként 1300 korona. A költségvetési kimutatások azt bizonyítják, hogy a megnövekedett hektárhozamokból származó bevétel több, mint az öntözésre fordított kiadások. Napjainkban az öntözés jelentőségét tovább növeli az a tény, hogy talajainkban egyre fokozódik a vízhiány, így a mesterséges csapadék kihasználásának hatásfoka még jobb - ami végső soron az öntözés gazdaságosságát javítja. Ez persze nem azt jelenti, hogy az öntözés terén minden a legnagyobb rendben lenne. Mindenekelőtt nagyobb figyelmet kell szenteli a vetésforgó összeállításának, hogy a vízkihasználás a lehető legeffektívebb legyen. Ezzel öszszefüggésben az öntözött területeken csökkenteni kell a kalászosok részarányát, amelyek a legkevésbé hasznosítják a mesterséges csapadékot. Növelni kell viszont a magkukorica, a cukorrépa, a hüvelyesek, az olajnövények vetésterületét és nem szabad megfeledkezni köztesnövények beiktatásáról sem. Nem kevésbé fontos az öntözés idejének pontos meghatározása a talajnedvesség és a növények igényeinek figyelembe vétele alapján. Az öntözés hatásfokának növelése és a talaj fizikai, kémiai, valamint biológiai tulajdonságaira gyakorolt káros hatásainak mérséklése érdekében célszerű többszöri kisebb vízadagok alkalmazása. Az ésszerű táplálkozás iránt támasztott növekvő igények újabb öntözőrendszerek kiépítését teszik szükségessé, elsősorban a gyümölcsösökben, a hajtatott és szántóföldi zöldségtermesztésben, a komló és a bogyósok esetében. Különös figyelmet érdemelnek a mikroöntözés különböző fajtái, amelyek közül nálunk a csepegtető öntözés van elterjedőben. Ezzel a módszerrel lehetővé válik az öntözés részbeni vagy teljes automatizálása. Az öntözés értékelésekor nem feledkezhetünk meg az ökológiai szempontokról sem, amelyekkel szorosan összefügg a felhasznált víz minősége. A rossz minőségű öntözővíz ugyanis hatással van a növények fiziológiai és egészségi állapotára, a talajvízre, a talajra, de az öntözőberendezés üzemeltetésére is. Ezért a szennyeződés kiküszöbölése érdekében hatékony tisztító állomások építésére van szükség. MICHAL SANTA mérnök, A Vízgazdálkodási Kutatóintézet igazgatója Uruguayi kör — ördögi kör? Lesz, vagy nem GATT-egyezmény? Hosszú ideig egyáltalán nem volt fontos a mi égtájaink emberének, milyen egyezségre jut az Általános Kereskedelmi és Vámegyezmény egy-egy tanácskozása. A KGST inkubátorában ugyan születtek a GATT-éhoz, külsőleg hasonló kereskedelmi egyezmények, ezek azonban soha nem vették figyelembe, egy-egy tagországban mi a helyzet, mi a valóság, hogyan működik a termelés és a piac, hanem mindig valamilyen felsőbb érdek, vagy eszme szellemében cselekedtek. Ám hogy megegyezni a piacgazdaságokban sem könnyű - s hogy ott sem kizárólag a piac szabályozza a piacot azt jól mutatja, hogy a GATT uruguayi tanácskozása már 1986 óta ülésezik, és nem tud zöld ágra vergődni. 1990-ben futott zátonyra az új egyezmény aláírása, mégpedig a mezőgazdasági termények és termékek kereskedelmével kapcsolatos viták és nézeteltérések miatt. Nyugat-Európa és a Közös Piac 1992-re tervezte a nagy integrációt, ezen belül egyre több törvény és gazdaságpolitikai előírás egységesült az EK országaiban, s a legmarkánsabban mind a saját mezőgazdasági és élelmiszer-ipari piacukat védték. Nemcsak behozatali kvótákkal, hanem az állami támogatások szintjének egységesítésével is. Ez ellen lázadt fel az Amerikai Egyesült Államok, ahol a mezőgazdaság állami támogatása koránt sincs olyan szinten, mint Nyugat-Európában, így mezőgazdasági terményei és élelmiszer-ipari termékei az európai piacon nem képesek versenyezni. Ezért köti hát magát az USA ahhoz, hogy az Európai Közösség is csökkentse a mezőgazdasági dotációt az amerikai szintre. Egy ilyen lépés akár térségünk országainak is javára válhatna, mivel a „gyengébb“ államok is versenyképesen juthatnának be nyugat-európai piacokra, a megegyezésbe azonban nekünk vajmi kevés beleszólásunk van. Mint ismeretes, a legvérmesebben Franciaország védi piacait és parasztjait. De az EK többi országa is visszautasította azt a kompromisszumot, hogy 20 százalékkal csökkentse a belpiaci árdotációt, 36-tal a kivitel költségvetési támogatását és 24-gyel a mezőgazdasági termelés általános jellegű szubvencióját. Kohl és Bush a múlt héten csendesen megállapodott már abban, hogy egy ilyen kompromiszszumba belemenjen, csakhogy Franciaország - ahol épp most szenvedett választási kudarcot a kormányzó Szocialista Párt- nem biztos, hogy hajlandó ilyen engedményre. Főleg azért nem, mert ez a francia parasztok ellenszenvét váltaná ki, ráadásul sokan csődbe is jutnának általa. Franciaországban, ahol egyre növekszik a munkanélküliség, egyre több a szociális probléma - bár másutt, nyugaton sem sokkal jobb a helyzet -, nem várható könnyű beletörődés... A GATT tanácskozásának napirendjén azonban számos más kérdés is szerepel, nem csupán a mezőgazdaság. S ha eddig emiatt volt befejezhetetlen az ülés, a gazdaságilag romló helyzetben és az érintett országokban zajló általános választások, vagy várható elnökválasztások (USA!) miatt más kérdéscsoportok is újra terítékre kerülhetnek- ha úgy kívánja a kampány akkor viszont nincs remény arra sem, hogy idén legyen egyezmény. Ha nem lesz egyezmény, maradnak a kereskedelmi liberalizációban korábban létrejött zárt tömbök; Amerikában az USA-Kanada-Mexikó hármas; Európában az Európai Közösség országai. A délkelet-ázsiai „kis tigrisek“ és a felkapaszkodni vágyó fejlődő országok pedig az uruguayi egyezmény nélkül kiszorulnak e piacokról, visszaesésre, majd saját szűkebb tömbök kialakítására lesznek ítélve - szemben a mostanában annyit emlegetett világméretű integrálódással és liberalizációval. S várható, hogy a korábbi ideológia tömbösülések helyén létrejönnének a gazdasági tömbösülések, melyek vámháborúkat, kereskedelmi csatákat indítanának egymás ellen. Ezért sürgetik most oly sokan az uruguayi záróegyezmény mielőbbi aláírását. -nr-Újdonság a párkányi papírgyárból Táperejű papírkarton Jó szolgálatot tehet a mezőgazdászoknak, a kertészeknek, az erdészeknek az ún. agrokarton, a párkányi Dél-szlovákiai Cellulóz- és Papírgyár legújabb terméke. A természetbarát, gyorsan lebomló természetes anyagokból készült kartonázsból különböző méretű palántanevelő és növénytartó edények állíthatók elő. Az ilyen edényekbe palántázott növények a „cserepükkel“ együtt ültethetők ki szabadföldbe. Amíg a növény fejlődik, a „cserépből“ tápanyagokhoz jut. Emellett a csomagolás megakadályozza, hogy a nedvesség elillanjon a növény közvetlen környezetéből, a vegetációs idő elteltével pedig komposztálódik. E tulajdonságai folytán leginkább a zöldségtermesztésben számíthat felhasználásra. Az anyag, melyből az agrokarton készül, nem árt a természetnek, ráadásul javítja a talaj biológiai tulajdonságait. Halott óriás (Zolczer László felvétele)
