Szabad Újság, 1992. április (2. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-30 / 102. szám
1992. április 30. 9 a PILANA Rt. szerszámgyártó részlege kiváló minőségű szerszámokat kínál számjegyvezérlésű gépekhez. Kúpszárú szerszámok:- szabályozóperselyek- marótüskék- befogóperselyek Weldon típusú szárasmarókhoz- nagyoló fúrórudak (30-160 mm átméró'tartományban)- simító fúrórudak (19-160 mm átméró'tartományban)- állítható szerszámok tartói Állítható hengeres szárú szerszámok:- csúcsfúrótartók- befogóperselyek- marótüskék- fúrórudak További kínálatunk:- fúrórúdkések- csúcsfúrólapkák (28-98 mm átméró'tartományban)- beállítótüskék- központosítógépek- mágneses állványok Kérésre teljes katalógust is küldünk! A megrendeléseket a következő' címre küldjék: PILANA, a. s.. divize NC nástrojű Nádrazní 804 768 24 Hulín Telefon: 0634/921 031, 921 311 435-ös mellék Telefax: 0634/921316, 921757 Telex: 62 981 SZÚP-289 • Nem dohányzó, fiatal hölgyet cégreklámozáshoz — takarításhoz azonnali belépéssel felveszünk. Szállást és ellátást kérésére biztosítunk. Cím: Firma HAJNAL, 1140 Wien, Matznergasse 25/10, Ausztria. Tel.: 0043222/950944 SZÚ-20 Jövőnkért, gyermekeinkért! CSERVENKA ALAPÍTVÁNY a csehszlovákiai magyar szakmunkásképző hálózat megteremtéséért. Q Adakozzon ön is! Nadácia Cservenka ő. ú. 95045—139 SŐTSP — Galanta A Csemadok Szepsi Alapszervezete, a Szepsi Városi Művelődési Központ, a Szepsi Városi Önkormányzat és a Csemadok Kassa-vidéki Területi Választmánya Szepsi székhellyel szeretettel meghívja Önt és családját az 1992. május 1-2-3-án sorra kerülő SZEPSI CSOMBOR MÁRTON NAPOKRA. Műsor: 1992. május 1. (péntek) 8.00 -1. Szepsi Vásár a Főtéren 14.00 - Lópatkolás a kovácsműhely (múzeum) előtt 15.00 - Képkiállítás megnyitása Szabó Ottó alkotásaiból. Utána kötetlen szórakozás a múzeurh kertjében, közreműködik a Csámborgó parasztzenekar. Belépő: tetszés szerint. 20.00 - Csemadok-bál a helyi kultúrházban. Zene: Rapid zenekar, belépődíj: 30 korona. 1992. május 2. (szombat) 19.30 - Vidám zenés műsor a SIMLI SHOW és BACH SZILVIA budapesti humoristák előadásába a helyi kultúrházban. Belépődíj: 40 korona. 1992. május 3. (vasárnap) 15.00 - Anyáknapi műsor a szepsi kultúrházban Fellépnek a helyi óvoda, alapiskola és gimnázium színjátszó csoportjai, a Bódva néptáncegyüttes és Bodonyi András. Ingyenes belépés! A Szepsi Csombor Márton Napokra jegyelővétel: a Püski Könyvesházban, a Városi Művelődési központban, a Jednota - bazárban, a Szepsi magyar Tannyelvű Alapiskolában. Restaurants Kínálatunk: válogatott hazai ízek magyar specialitások Nyitva: hétfőtől—szombatig 12.00—15.00, 18.00—23.00 óráig. Bécs 1, Brüunerstrasse 2 Asztalfoglalás: tel.: 00431/533 90 29 CAFE-RESTAURANT AM SCHOTTENRING Kiváló bécsi konyha Bécs szívében, parkolási gondok nélkül. Választások előtt Szabad ÚJSÁG Még nagyobb a tét Szinte hihetetlen, hogy elszaladt ez a két év a bársonyos forradalom óta. És mennyi minden belefért! Az ember nem győzte a fejét kapkodni. Ahogy visszaemlékszem, ünnepélyes és vidám hangulat uralkodott az akkori választásokon: végre szabadon és demokratikusan választhattunk. Még sugározta a tévé a tüntető diákokról készült felvételeket, egyre-másra alakultak a VPN-szervezetek, még a legközömbösebbeket is valami furcsa láz kerített hatalmába, hisz senki sem hitte, hogy az öröknek mondott rendszer megváltozhat, azt meg végképp nem, hogy ilyen gyorsan és ilyen alaposan. (Csak utólag jelentkeztek a nagyokosok, akik könnyedén bebizonyították, hogy ennek így kellett lenni és hogy ők már évekkel ezelőtt előre látták az egészet.) Ez volt az a csodálatos időszak, mikor az iskolások kidüllesztett mellükön VPN-jelvénnyel rótták az utcákat, a tanárok pedig nem tudták, hogy szóljanak vagy ne szóljanak, egyáltalán, hogy mit kell ilyenkor csinálni. A legelterjedtebb köszönés a „V” volt. Minden gyerek ismerte. Mert valahogy már kiment a divatból. Hol van már a győzelemi mámor! A választások után összeszámlálták a szavazatokat és az emberek kétkedve néztek egymásra: ez nem lehet igaz. A régi kommunisták (akik akkorra már töbnyire visszaadták a pártkönyvet) maradtak hatalmon, hát itt csalás történt. Manipulálták a szavazatokat, mondták sokan. Nagy valószínűséggel voltak ilyen esetek. Bizonyára. Naivság volna azt hinni azonban, hogy ez olyan gyakran megtörtént, mint ahány településen, faluban, városban maradtak funkciókban a régi vezetők. Egyszerűen csak annyi történt, hogy a tömeg megint „Barabbást” kiáltott, mint Karinthy novellájában, pedig külön-külön mind a „Názáretit” akarta mondani. És azután rémülten és gyanakodva néztek egymásra... Ama a bizonyos első választásokon (ami procedúrák azelőtt voltak, azt ne illessük szóval, a választás ugyanis szabadságot föltételez) dominált a hangerő is: minél hangosabb volt egy párt, minél bődületesebb választási ígéretekkel szédítette az állampolgárokat, minél több és színesebb plakátot, szórólapot, matricát, tájékoztatót osztott széjjel és ragasztott föl, annál számottevőbben növelte szavazói számát. De hát ez régen volt. A mostani választásokon már tapasztaltabbak leszünk, ugye? Mostanában olyan furcsa hangokat hallok jártamban-keltemben, hogy „Én ugyan nem megyek el szavazni” meg „Le se izélem az egészet”. Egy ilyen illetőtől megkérdeztem szépen, szelíden, ugyan árulná már el, mért nem akar szavazni. — Ezt nekik—mutatta magából kikelve, kivörösödő képpel és indulatosan. Aztán még sokáig hadonászott öklével az orrom előtt. Ki az a nekik? És kivel tol ki az illető? Igen, mindenkiben munkál egy kicsi keserűség: mi nem ezt akartuk, mi nem így szerettük volna. Elszállt a forradalmi hangulat, gyengült az érdeklődés a politika iránt. Túl sok volt az üres ígéret, túl gyorsan jöttek a gazdasági változások, nőttek az árak. Túl gyorsan ismerkedtünk meg a munkanélküliséggel, a romló közbiztonsággal és a nyitottabb légkör egyéb áldatlan következményeivel. Egy kicsit érthető hát a közömbösség. Érthető. De nem megengedhető. A most következő választásokon még több fog eldőlni, mint azon a bizonyos két évvel ezelőttin. Nekünk, csehszlovákiai magyaroknak pedig még többet jelenthetnek. Ezeket az éveket történelemkönyvekben fogják majd tanítani. A lehető legrosszabb, amit önmagunk ellen elkövethetünk, a vállrándító közömbösség: — Mit nekem... Emlékeznek az azelőtti „választásokra”? Az emberek keserű humorral mentek szavazni. Nyakkendőt kötöttek, elmentek az urnához és bedobták a cédulát. Sokan meg se nézték, mi van rajta. Minek? Nem sokan merték megtenni, hogy hangosan cirkusznak nevezték az egészet és tüntetőleg távol tartsák magukat. Csak néhány kamasz okvetetlenkedett: „Anyuka, miért csak egy jelölt van?” Az iskolában pedig az őrületbe kergették a tanárokat a „Miért csak egy párt van?”, meg a „Mire jó akkor ez az egész cirkusz?” típusú kérdésekkel. De azért kevés kivételtől eltekintve mindenki elment „szavazni”. Nem lenne furcsa, hogy most, mikor tényleg magunk dönthetnénk saját sorsunk felöl, könnyelmű módon eldobjuk magunktól a lehetőséget? Számoljunk le végre a forradalomba vetett gyerekes hittel: a mindennapi, a bennünket közvetlenül érintő kérdések a politikai hadszíntéren dőlnek majd el. És ha már a saját sorsunk iránt közömbösek vagyunk is, gondoljunk az utánunk jövőkre, akiknek majd a mi nemtörődömségünk miatt lesz sanyarúbb a sorsuk. TÓTH FERENC Harmincöt éves az Ady Endre Diákkör Magyar mise Prágában A prágai Szent Miklós templomból meghatottan távozó távoli vendégek és prágai magyarok nem csupán a Himnusz mindig felemelő sorai és dallama miatt nem tudtak szabadulni az élménytől, mely minden bizonnyal maradandó lesz emlékezetükben. Hosszú évek után újra magyar mise volt Prágában. Most ugyan az Ady Endre Diákkör évfordulója is hozzájárult az eseményhez, de ösztönzője lehet egy folyamatnak is. A komáromi bencés Lucián atya kitért a húszas évekre, amikor magyar egyetemisták kezdeményezéséből megalakult a Magyar Akadémikusok Keresztény Köre és a Szent György Kör, amikor a történelmi megrázkódtatások után egy fővárosban, új társadalmi viszonyok közt kellett vállalkozni az újrakezdésre. Fehérvasárnap volt ez az idei. Emlékezés a megújulásra és megbizonyosodásra. Két nappal előtte már egybegyűltek a jelenlegi prágai magyar diákok, gitárral, énekelve, beszélgetve. Örvendve a közös nyelv összetartozását igenlő melegségének. Másnap a Prágai Magyar Kulturális Központban találkoztak az egykori diákok a maiakkal. Veterán elnökök kaptak szót: Bajnok István, Duka Zólyomi Árpád, Szaló Béla, Molnár Imre, Salamon Lívia, Badin Ádám és lélekben azokat is megidézték, akik nem jöhettek el: Futó Endrét, Lacza Tihamért, Merva Lászlót. Harmincöt év tanulságát próbálták felvázolni, de kiderült, hogy a gondok, feladatok négy-öt évenként megismétlődnek, hiszen a tagság az egyetem elvégzése után hazatér, ám éppen ez a tény a legjelentősebb, mert otthon is hasonló emberi közösségekre vágyva fognak sokan a közösségszervezéshez. így lett széles tömegeket mozgatóvá a klubmozgalom a hatvanas években, és nem véletlen, hogy a Prágában végzett diákok közül most sokukat ott találhatjuk a szlovákiai magyarság kulturális, politikai vagy gazdasági szférájában. Orvosok, mérnökök, tanárok adtak egymásnak találkozót. Nosztalgiával gondolva az itt eltöltött évekre, kicsit irigyelve a mai fiatalokat, akik nem hoznak szégyent elődeikre. Az eseményt a komáromi Concordia kórus fellépése tette felemelöbbé Stubendek István vezetésével. Ők énekeltek vasárnap is a Szent Miklós templomban, majd a Szent Vitus székesegyházban is. A rendezvényen képviseltette magát a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége Rákosi Péter professzor, Kocsis László Attila és Csémy Tamás személyében. Megtisztelő volt Bauer Győző, a Csemadok országos elnökének jelenléte, valamint az Együttélés és a Magyar Néppárt prágai képviselőinek részvétele is. A korábbi évfordulós találkozókkal ellentétben ezúttal a Magyar Köztársaság prágai nagykövete sem maradt távol. A szombat esti ünnepség színhelye kicsinek bizonyult, és az egykori Nyitnikék tánccsoport tagjai csak éjfél után kezdhették „bemutatkozásukat” a Fakó zenekar kíséretében. Mintegy záradéka is lehetne a tudósításnak, hogy a vasárnapi szentmisét is megtisztelő pannonhalmi Várszegi Asztrik főapát hétfőn a bfevnovi bencéseknél tett látogatása alkalmából magyarul is szólt az egybegyűltekhez az ezeréves apátsági templomban. Lehet, hogy újra kell gondolnunk történelmi kapcsolatainkat? (mml)
