Szabad Újság, 1992. április (2. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-30 / 102. szám

1992. április 30.

7

Szabad ÚJSÁG

Dalibor M. Krno

A BÉKÉRŐL TÁRGYALTUNK MAGYARORSZÁGGAL

Krno professzornak ez a műve a magyar történetírás számára forrás értékű, mert bemutatja, miként láttak és minősítettek minket győztes ellenfeleink. Ennek megismerése és a magyar önismeret gyarapítása érdekében készült ez a fordítás (Käfer Istváné), amelynek első kiadása 1990-ben jelent meg az Illyés Alapítvány és a Csehszlovákiai Magyar Kultúráért Alapítvány anyagi támogatásával, s melyből lapunkban folytatásokban részleteket közlünk.

Áttelepítés (7. rész)

A vitát Masaryk miniszter fejezte be:

„Megkértem önöket, engedjék meg, hogy szólhassak még néhány szót azon ország nevében, amelyet itt van szerencsém képviselni, és a delegáció nevében, amelyet itt örömmel vezethetek. Mi csehszlovákok képtelenek vagyunk igazán gyűlölni, és ezt is csak a nácizmus és a fasizmus szörnyű elvetemültségei után tettem, azok után, ahogyan ezeket nemzetközi viszonylatban eltűrték és elfogadták, hogy olyasmi megtételére vállalkoztam, amit gyűlöletnek neveznek. Azt hiszem, ebben nem tértem el e kis területű, de nagy szellemmel rendelkező kis ország polgárainak túlnyomó többségétől, amelynek nem könnyű feladata volt Európa szívének őrzése. Európa nem örvend túlzottan jó egészségnek ebben a pillanatban, azt azonban nem hiszem, hogy szívgyöngeségben szenvedne. Elhatároztam a gyűlölet kivetését lelkemből, és hogy világosabban fejezzem ki magam, azt hiszem, a gyűlölet maga soha nem vezet túlságosan messzire.

Sohasem éreztem gyűlöletet a magyar nemzettel szemben. Nem szerettem a szentistváni korona feudális koncepcióját, de dolgoztam együtt a nagy magyar nemzet képviselőivel az amerikai vasművekben és azóta sok más helyen; nemzetem és jómagam barátok kívánunk maradni a magyar nemzet ezen képviselőivel, és remélem, hogy hamarosan szövetségesek leszünk.

Nagy érdeklődéssel és figyelemmel hallgattam végig az itt tett nyilatkozatokat; mélységes hálát érzek Visinszkij úr iránt kiváló és oly világos beszédéért, mivel szakértőként és egyben barátként szólt. A Szovjet-Oroszországban végrehajtott lakosság-áthelyezések, amelyek az utóbbi évek szörnyű eseményei következtében váltak szükségessé, sikeresek voltak és számos nemzetiségi, etnikai és gazdasági problémát oldottak meg.

Ugyancsak igen hálásak vagyunk Visinszkij úrnak teljesen átérzett és emberi beszédéért.

Az Egyesült Államok delegátusa, aki nem ért egyet velünk az áttelepítés alapelvében, hangsúlyozta a csehszlovák delegáció jószándékát és igyekezetét, és szintén azt mondta nekünk, hogy az USA delegációja egyetlen pillanatra sem tartja vitathatónak azokat a célokat, amelyeknek elérésére a csehszlovák delegáció törekszik, és ezért köszönetét akarok mondani neki.

Hasonlóképpen köszönetemet szeretném kifejezni azért a segítségért, amelyet jugoszláv barátaink nyújtottak számunkra.

Megköszönjük továbbá a fehérorosz delegáció világos és rokonszenves állásfoglalását, amellyel javaslatunkkal foglalkozott. Sajnálom, hogy az USA delegátusa nem támogathatta tézisünket, de értékelem bizalmát törekvésünk tisztessége iránt. Az igaz, hogy kívánjuk e probléma megoldását.

Ugyancsak eljöttek jó ukrán szövetségeseink és szomszédaink, hogy rendkívül értékes munkájukkal hozzájáruljanak ehhez az érdekes vitához. Delegációnk ezért köszönetét mond nekik.

A legnagyobb bizalommal terjesztettük a csehszlovák javaslatot a párizsi konferencia elé. A csehszlovák delegáció és én magam — utoljára hangsúlyozom az én magam szavakat — úgy véljük, hogy 200 000 vagy kevesebb — azt hiszem, inkább kevesebb lesz — személy repatriálása elősegítené e rendkívül nehéz, túlságosan hosszan tartó probléma végleges megoldását — és higgyék el nekem, nincsen rózsa tövis nélkül. A két demokrácia igazi együttműködése új rendszerének kezdetét szeretnénk itt látni. Azt hisszük és most is úgy véljük,

hogy mindkét érdekelt fél részéről üdvözölni fogják bizonyos személyek visszatérését nemzeti és szellemi hazájukba. Ha akadna valaki, aki megígérhetné nekünk, hogy nagyobb számú csehszlovák hazatérésére lesz módunk, tisztességes és emberi módon, gazdasági szempontból is, meggyőződésem szerint tárt karokkal fogadnánk őket. Mint tudják, minden lehetőt elkövettünk, hogy amennyire egyáltalán tudtuk, repatriáljuk testvéreinket, mégpedig nemcsak Magyarországról, hanem Romániából, Ausztriából és Jugoszláviából is. Gondoskodunk róluk, szeretjük őket és azt kívánjuk, hogy térjenek vissza hozzánk.

Úgy látszik viszont, hogy Magyarországon ez másképpen van, ami elszomorít. Clementis úr, bizottsági főképviselő kollégám és barátom minden részletében ismertetette önökkel téziseinket. Mindaz, amit meg akarok tenni, annyi, hogy föltegyem a pontot néhány i-re és a keresztvonást néhány t-re.

A legmagasabb élő tekintélyekre hivatkozva, Potsdamban elfogadták az áttelepítés alapelveit. Nem szép ez a szó. De ha Potsdamban így történhetett, miért nem tudott így tenni a párizsi konferencia is? E probléma megoldása a konferencia kezében van és végül a négy Nagy kezében. Szükségünk van az önök véleményére, kérjük megértésüket és segítségüket, kitartva a tény mellett, hogy javaslatunk jogos. Megismételjük ígéretünket, hogy mindent elkövetünk, ami csak lehetséges az áttelepítés civilizált, tisztességes és mindenekfölött emberi lebonyolítási módjáért. Legyen bármilyen nézetük javaslatunkról, meg kell mondanunk, hogy az orvostudományban a megelőzés az egészség legjobb őre. Azt hisszük, némi emberi sebészet előnyösebb, mint az elhúzódó rák.

A csehszlovák delegáció kész beleegyezni, hogy a már létező és jól dolgozó albizottság foglalkozzon ezzel a kérdéssel. Az albizottságnak meg kellene kísérelnie mindkét fél számára elfogadható megoldás keresését. Múltunkkal és feladataink teljesítésének módjával összhangban kérjük önöket, tegyék lehetővé, hogy folytassuk és befejezzük a munkát, amelybe a szomszédokkal való barátság és együttműködés szellemében fogtunk bele. Ha nem ez lenne a csehszlovák delegáció és nemzetem szándéka, nem szólnék ma önökhöz ezen a helyen."

A bizottság ezután már további vita és ellenvetés nékül megbízta az albizottságot az áttelepítésről szóló 4.B cikkelyhez készített javaslatunk tanulmányozásával. Ez az az albizottság volt, amely éppen befejezte igényeink tanulmányozását és beadta jelentését a bécsi döntés következményeinek megsemmisítéséről és a pozsonyi hídfő kiszélesítéséről.

Az USA és az Egyesült Királyság kezdeményezésére az albizottság kísérletet tett a kapcsolatfelvételre Csehszlovákia és Magyarország között. Ezt a Csehszlovákia és Magyarország közötti közvetlen tárgyalás formájában szervezték. A két delegáció ülésére vasárnap, 1946. szeptember 29-én került sor. Az üiésen semleges megfigyelőként és egyben elnökként részt vett Pope tábornok, a bizottság és az albizottság kanadai delegátusa.

A magyar küldöttség rövid deklarációt olvasott fel:

„A magyar küldöttség részletesen ismertette a bizottság előtt az alapvető okokat, amelyek miatt 200 000 magyar áttelepítése Csehszlovákiából Magyarországra elfogadhatatlan Magyarország számára. Nem tehetünk egyebet, mint ismételten megerősítjük ragaszkodásunkat azokhoz az alapelvekhez, amelyekről továbbra is úgy véljük, hogy jó alapokon nyugszanak és mind szellem,

mind betű szerint összhangban vannak az Atlanti Chartával és az Egyesült Nemzetek Chartájával.

Ilyen körülmények között a magyar küldöttség nem vizsgálhatja másképpen ezt a problémát, mint a magyar—csehszlovák kapcsolatok szempontjából, amelyek normalizálását és javítását őszintén óhajtja. E szellemtől áthatva kijelenti, kész tárgyalásokat kezdeni a csehszlovák delegációval, hogy vele egyetértésben jóhiszemű megoldást találjon a probléma rendezésére, ami elválasztja egymástól a két országot.

A magyar küldöttség szerint a probléma abban rejlik, hogy az elképzelt áttelepítés során, amennyire csak lehetséges, zárják ki az erőszak elemeit. Ezt a célt csak határmódosítással (rectification) lehetne elérni, ami lehetővé tenné, hogy azokat a személyeket, akiktől Csehszlovákia meg akar szabadulni, az általuk lakott területtel együtt telepítenék át anélkül, hogy kiszakítanák őket tűzhelyüktől és a létezésük anyagi feltételeit biztosító környezetükből. Ilyen előfeltétellel Magyarország kész lenne, ugyancsak a megbékélés és a közeledés állandó vágyától vezérelve, gondjaiba venni bizonyos számú magyart az érintett területek lakosságán felül. Ezt a többletet (surplus) azok közül a magyarok közül választanák ki, akik e célból jelentkeznének, és a magyarországi és a szlovákiai népsűrűségre való tekintettel állapítanák meg.

Ilyen módon az erőszak-elem, amennyiben az elgondolt operációt illeti, a minimumra korlátozódhatna, és esetleg teljesen ki is lehetne zárni.

Hogy az áttelepítendő személyek számát a lehető legalacsonyabbra csökkenthessék és hogy a határmódosítás mértéke a legsűrűbben lakott területet érintse, és ahol a magyarok száma a szlovákokkal szemben a legnagyobb. Egyébként e területek szlovákiai egy későbbi csere tárgya lehetnének. Ä magyar delegáció szeretné hangsúlyozni, hogy a határmódosítás kérdését kizárólag azon okból veti fel, mivel a csehszlovák delegáció kitart az áttelepítés gondolata mellett.

Végül bátorkodom kifejezni a magyar küldöttség azon reményét, hogy az ilyen feltételekkel létrejövő megállapodás megnyitja az utat a Szlovákiában maradó magyar lakosság emberi jogainak elismeréséhez és ezzel a két ország végleges megbékéléshez."

A magyar küldöttség nyilatkozatára Masaryk külügyminiszter válaszolt:

„Abban a reményben jöttünk itt össze, hogy alapot találunk a kétoldalú tárgyalásra a magyar küldöttséggel. Amikor azonban végighallgattam kollégám, Gyöngyösi úr nyilatkozatát, el kell mondanom, hogy csalódtam. A magyar küldöttség nem változtatta meg nézetét, és nemcsak továbbra is elutasítja az áttelepítés elvét, hanem területet is követel egy győztes államtól, és olyasmit javasol, ami eléggé hasonlít a Csehszlovákia határain belül maradó magyarok kisebbségi jogaihoz. A csehszlovák delegáció a konferencia csaknem valamennyi ülésén tökéletesen megvilágította, hogy ami Csehszlovákiát illeti, meg kívánjuk szüntetni a kisebbségi problémákat és nemzeti államot szeretnénk kialakítani. E döntésünk indokai minden részletében ismertek mindenki előtt, aki ebben a helyiségben tartózkodik. Ha a magyar javaslatot kellene megvalósítani, úgy tűnik, egyetlen magyar sem hagyná el önként Csehszlovákiát, inkább szívesebben ott maradna és a magyar érdekek védelmezőjévé válna.

Az említett körülményeket mérlegelve kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a csehszlovák delegáció semmilyen alapot vagy kiindulást sem lát a magyar küldöttség nyilatkozatában egy olyan nézet számára, ami hasznos célt szolgálna, hogy folytassuk ezeket a mai vitákat, és sajnálom elnök úr, hogy megzavartuk hétvégéjét anélkül, hogy kevéssé is előbbre jutottunk volna a bennünket e hosszú heteken át foglalkoztató probléma megoldásában."

Az elnöklő Pope tábornok még kísérletet tett a vita folytatására. Magyaror-,

szág képviselője azonban kijelentette, hogy Csehszlovákiának bármilyen területátengedést elvből elutasító álláspontja következtében Magyarország nem lát közös alapot a további közvetlen tárgyalásra.

A magyar küldöttséggel folytatandó közvetlen megbeszélésekre tett sikertelen kísérletről az alábbi rövid közös közleményt adták ki:

„A magyar politikai-területi bizottság által létrehozott albizottság kezdeményezésének eleget téve, 1946. szeptember 29-én a Luxemburg-palotában Pope tábornoknak, a kanadai delegáció tagjának elnöklete alatt a csehszlovák delegáció találkozott a magyar küldöttséggel.

A megbeszélések nem hoztak semmiféle megoldást."

A közvetlen tárgyalásra történő sikertelen kísérlet után szeptember 30-án és október 2-án már az egész albizottság ülésezett. Meghívta és meghallgatta a magyar küldöttséget. Ismét megvitatta a problémát és jelentést nyújtott be bizottságának.

Csehszlovákia, látva főként az angolszász államok álláspontja következtében kialakult helyzetet, elfogadta Új-Zéland delegátusának kompromisszumos javaslatát. így terjesztették egyhangú javaslatként a politikai-területi bizottság elé az alábbi szöveget:

„MAGYAR POLITIKAI ÉS TERÜLETI BIZOTTSÁG AZ ALBIZOTTSÁG HARMADIK JELENTÉSE

Csehszlovák módosító javaslat a 4. cikkelyhez

(C. P. Gén. Doc. l.G 5)

1. Az albizottság tagjai:

Mr. Stirling (Ausztrália)

Pope tábornok (Kanada)

Dr. Slávik (Csehszlovákia)

Mr. Costello (Új-Zéland), tudósító Manuilszkij úr (Ukrajna), elnök

2. A feladat

A bizottság által szeptember 9-én létrehozott albizottság harmadik feladata a békeszerződés-javaslat 4. cikkelye 3. bekezdéséhez benyújtott második csehszlovák módosító javaslat áttanulmányozása volt, azon okiratoké, amelyek a bizottság megítélése szerint összefüggenek a módosító javaslatban foglalt kérdésekkel, és jelentést kell benyújtani a bizottságnak az ezen kérdéseket illető tények adatairól, olyan megjegyzésekkel ellátva, amelyeket a bizottság alkalmasnak tart tekintetbe véve különösen az Atlanti Chartában kifejezett alapelveket, valamint azokat az alapelveket is, amelyeket az Egyesült Nemzetek Chartájának 55. cikkelye tartalmaz.

3. Az albizottság által felhasznált források

1. A csehszlovák módosító javaslat szövege.

2. Tárgyalás a csehszlovák problémáról.

3. a csehszlovákiai magyar kisebbség kérdései.

4. A csehszlovák kormány javaslatai és megjegyzései a magyar békeszerződés tekintetében.

5. A magyar kormány által előterjesztett megjegyzések a magyar békeszerződés-javaslathoz (C. P. Gén. Doc. 5. és mellékletek).

6. Kisebbségvédelmi megállapodástervezet (a magyar küldöttség előterjesztésében).

7. Le probleme hongrois par rapport a la Tchécoslovaquie (a magyar küldöttség előterjesztésében).

8. A csehszlovákiai magyar kisebbség problémája.

9. A problémáról tartott bizottsági tárgyalások szószerinti jegyzőkönyve.

10. A csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény szövege.

4. Általános megfontolások

Az erre az ügyre vonatkozü tényeket, mind a csehszlovák, mind a magyar küldöttség érveivel együtt olyan részletesen hozták nyilvánosságra és tárgyalták meg a bizottságban, hogy már nem tartották szükségesnek ismételt közlését az albizottság jelentésében.

5. A tárgyalás áttekintése

Az albizottság kezdeményezésére szeptember 29-én ülésre került sor Csehszlovákia és Magyarország képviselői között, amelyen megfigyelőként részt vett Pope tábornok is. Mindkét ország képviselői kifejtették álláspontjukat, amely annyira ellentétes volt, hogy nem tűnt célszerűnek a tárgyalás folytatása.

Az albizottság szeptember 30-i ülésén Magyarország képviselői előadták álláspontjukat és válaszoltak a többi

küldött által hozzájuk intézett kérdésekre.

Az albizottsági vita során nyilvánvalóvá vált, hogy a csehszlovák módosító javaslat eredeti formájában valószínűleg nem talál elegendő támogatásra ahhoz, hogy a csehszlovák delegációnak elfogadható ajánlást adhassanak ki, bár a kisebbségi probléma végleges megoldása és a csehszlovákiai nemzeti egység kialakítása olyan ügy volt, ami valamennyi delegátus rokonszenvével találkozott. Ezért egyhangúan elhatározták a csehszlovák módosító javaslatnak (C. P. Gen. Doc. 1 Q 5) az alábbi szöveggel való helyettesítését azzal az ajánlással, hogy iktassák a magyar békeszerződésjavaslat 4. cikkelye után.

6. A javasolt új módosító javaslat szövege:

„Magyarország kétoldalú tárgyalásokat kezd Csehszlovákiával azon etnikai magyar származású, Csehszlovákiában élő lakosok problémája megoldásának céljából, akiket az 1946. február 27-i lakosságcsere-egyezmény szerint nem helyeznek el Magyarországon.

Abban az esetben, ha a jelenlegi megállapodás érvénybe lépésének napjától számított hat hónapon belül nem születne megegyezés, Csehszlovákiának joga lesz arra, hogy a kérdést a Külügyminiszterek Tanácsa elé terjessze és kérje a Tanács segítségét a végleges megoldás elérésére."

Az albizottság jelentését és a 4. B. cikkelynek az albizottság által javasolt szövegezését 1946. október 3-án a magyar politikai-területi bizottságban egyhangúan elfogadták és jóváhagyták.

Még a szavazás előtt hozzászólt az ügyhöz az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok, Jugoszlávia és Franciaország delegátusa. Az Egyesült Királyság delegátusa kijelentette:

„Az Egyesült Királyság delegációja az albizottság jelentésének elfogadása mellett fog szavazni. Külön üdvözöljük azt a mérsékletet, amelynek kinyilvánításával a csehszlovák delegáció lehetővé tette e jelentés egyhangúan történő benyújtását.

Attól a törekvéstől vezérelve, hogy segítségére legyek csehszlovák barátaimnak és ugyancsak arra törekedve, hogy eloszlassak minden lehetséges félreértést, szeretném itt röviden előadni az Egyesült Királyság kormányának álláspontját azokban a vitákban, amelyek az utóbbi hetekben e problémáról folytak.

Őfelsége kormánya már régóta melegen óhajtja, hogy megoldást találjanak a csehszlovák és a magyar kisebbségek problémájára, ami Európának ebben a részében keserű emlékeket ébreszt a Tengely elnyomásának éveiről, és hogy ez a megoldás a leghathatósabban megakadályozza a jövőben a szüntelen súrlódásokat. Bármennyire kívántuk is azonban segíteni a csehszlovák kormányt magyar kisebbsége terhes kérdésének rendezésében, nem hihettük, hogy a csehszlovák módosító javaslat kezdeti formájában megszerezhette volna e konferencián a tagok többségének támogatását.

Most boldogok vagyunk, hogy a csehszlovák delegáció által benyújtott cikkely-javaslat kifejtése olyan módon történt, amely véleményünk szerint széles körben elfgadható lesz, és ugyanakkor kielégíti a csehszlovák kormány igazságos igényeit. Hisszük, hogy a javasolt kétoldalú tárgyalás haladéktalanul és még bátorítóbb szellemben megkezdődik."

Az USA álláspontját Bedel-Smith tábornok fogalmazta meg:

„Elnök úr! Nem hiszem, hogy szükség lenne az Egyesült Államok ezen üggyel kapcsolatos álláspontjának újból ismertetésére, tekintettel arra, hogy az itt már néhányszor elhangzott. Úgy vélem azonban, helyénvaló lenne, hogy az Egyesült Államok kormánya bizonyos mértékben elismerését fejezze ki a csehszlovák delegációnak ezzel kapcsolatos álláspontjáért.

Számos megbeszélést folytattunk már e delegáció tagjaival, és azt hiszem, hogy mi, akár bárki más, tudatában vagyunk a létező igen erős érzelmeknek, és kezdettől fogva hittünk a csehszlovák eljárás helyességében a kétoldalú tárgyalásokon. Meggyőződésem, hogy ezek eredményét a békekonferencián részt vevő 21 nemzet figyelemmel fogja kísérni.

Úgy vélem, jó államférfiúi munka ez. Az Egyesült Államok örömmel támogatja az albizottságnak ezt a javaslatát."