Szabad Újság, 1992. április (2. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-27 / 99. szám
4 1992. április 27. Szabad ÚJSÁG Huszonnégy éven keresztül,, tiszta szívvel“ Zsoltinak sikerült „Örömmel látlak vendégül az én akáclombos kis falumban egy kis irodalmi tereferére. Ajánlatodnak azért is örültem, mert én egy párszáz lelkes kis községben élek, ahol nagyon ritkán találkozom hasonló érdeklődésű fiatalokkal.“ Ennek a meghívásnak köszönhetem Sztakó Zsolt barátságát. A huszonnégy éves fiatalember százdi otthonában olyan nem mindennapi élményben volt részem, amit csupán egy rendkívüli akarattal párosuló tehetség megismerése adhat - s a leírtak után talán nem maradok ezzel az érzéssel teljesen egyedül. Százdi reggel Poros kerekű, zúgó kamionok verik fel a községet, amelynek a templomából épp Rómába mentek a harangok. Az akácos lombjaiba és a saját csendjébe temetkező templommal szemben található családi házba kopogtatok. Kilép az édesanya, s a játékot kezdeményező hatalmas kölyökeb orra előtt beterel a ház ajtaján. Zsolt? Melegbarna tekintet, amely némán üdvözöl. Elmosolyodik, s az üdvözlés pillanatától kezdve mindvégig az az érzésem, ezzel minden fel nem tett kérdésemet máris egy csapásra megválaszolta. Helyet foglalok a tolókocsival szemben. Kisvártatva könyvekkel, irodalmi művek címeivel, idézetekkel töltjük meg a szobát. Zsolt folytatja kedvenc költője, József Attila általam idézett verssorait: „Én még őszinte ember voltam...“ ordítottam, toporzékoltam“- majd elhallgat. Később elnéző mosollyal arról kezd beszélni, hogy nem sok idézetet tud fejből, ugyanis nem járt iskolába. Nyolcéves korában támadta meg a betegség, s az első évfolyamban a tanultakat a kór, mely később tolókocsihoz láncolta, magával vitte. Édesanyja segítségével tanulta meg újra a betűvetést és olvasást. - Ezután rájöttem, milyen csodálatos dolog olvasni, és egyre másra írtam fel szüleimnek a könyvcímeket, kérve őket, hogy itthon vagy Magyarországon nézzenek utána, kaphatók-e. így nyitottam ajtót a világnak, s kitártam az ablakokat is, hiszen bekapcsoltam a rádiót, felnyitottam a televíziót. A lemezjátszóra pedig felkerült Bartók Székely fonója, a Beatles örök slágerei, s megszerettem Illés és Koncz Zsuzsa kitűnő szövegeit, zenés versfeldolgozásait. Egyszerűen nem veszhettem el itt, százdi kuckómban sem. Rátaláltam arra, ami befogadni kész, és befogadni követeli mindazt, ami önmagam megismeréséhez- mások úgy mondják: bölcsességhez - vezet. Valahol ezen az úton történt meg, hogy megnyílt előttem a mély és súlyos Biblia, és én végig el is olvastam, hogy megérthessem, ami benne íródott. A Bibliát ugyancsak emberek írták. És megérteni? Máig azt gondolom- vonatkozzék ez elsősorban a középkori filozófiára hogy a hitet nem magyarázni, hanem megélni kell! S ekkor oda minden magyarázat, amely így azok kenyere marad, akik még nem ismerték fel a vallás mélységét és lényegét. S ha már a hitről beszélünk, úgy gondolom, a szülőknek sosem szabadna dönteni arról, gyermekük milyen vallást válasszon. Azt ugyanis minden ember csak hosszú idő után érzi meg, hová is tartozik. S az időhöz mindnyájunknak joga van... Ez tesz valamennyiünket döntőképessé. Lehet, hogy így éppen a buddhizmushoz, a keleti vallásban, a kereszténységben, esetleg másutt tudják majd megtalálni, megélni önmagukat a legnagyobb teljességben. Sokat olvastam a keleti bölcsességekről, s nagyon megragadott. Felkeltették érdeklődésemet a Szufi-szövegek és Hamvas Béla gondolatai. Ezen kívül nagyon érdekel a történelem is. Az ilyen könyvek olvasásakor támadt az az ötletem, hogy saját kisközségem történelmével foglalkozzam. Százd főleg a törökjárás idejéből hordoz magában számos fel nem tárt rejtélyt, s ez még termékenyebbé tette kíváncsiságomat, fantáziámat. Kelényi Béla alkotása A betegek pszichológiája Zsolttól beszélgetésünk során azt is megtudom, hogy könyvtárából nem hiányoznak az orvosi témájú könyvek sem. Ez a téma természetszerűen vonzza és érdekli, de van ennek más oka is.- Azt hiszem, ha nem betegszem meg, magam is orvos szerettem volna lenni. Segíteni lenne jó mindazokon, akiket valamilyen betegség sújt. Az ilyen jellegű könyvek olvasásával próbálom megérteni még jobban a beteg ember lelki világát. Annak ugyanis, aki egyszer átélte a megbetegedést, a kórházi légkört, a változások nem csupán a szervezetében, de a lelkületében is végbemennek. Ezáltal gyökeresen megváltozik az értékrendje. Éppen ez az, amiről nem csupán a beteg emberek, de az egészégesek is tudomást kell, hogy szerezzenek. Talán egy kicsit más szemmel látnák a dolgokat - anélkül, hogy ezt szervezetük megsínylené. Zsolt édesanyjával a konyhában beszélgetek.- Fiam nagy előszeretettel lapozza húga, Tímea gimnazista könyveit is. A német, s jelenleg ahogy tőle megtudtam, már az angol nyelv tanulását is fejébe vette. Egyedül a mi Zsoltink tudott beszélni a családtagok közül azzal a külföldi kamionsofőrrel, aki egyszer kocsija meghibásodása miatt kopogtatott be hozzánk. Tudásszomja pedig egyenes arányban nő a könyvespolc könyveinek szaporodásával. Magam sem tudom, hogy leli fel azt az irodalmat, amit mi igyekszünk neki beszerezni. A fiú legnagyobb támasza az édesanyja, hiszen vele tölti mindennapjait. Az édesanya őszintén bevallja:- Sosem volt baj a fiam természetével. A betegség után aggódtam, hogyan fogja majd elfogadni, hogy tolószékbe kényszerül. Együtt tanultunk újra írni, olvasni. A galántai és kovácsi gyógykezelések során rengeteg barátot szerzett, s talán az is éppen jó természetének köszönhető, hogy mindenütt nagyon megszerették. Arcán nem látni az elkeseredettség nyomát sem, becsülöm akaraterejét. Az asztalon ott áll az az öreg, angol gyártmányú írógép. Mondhatom, sosem áll tétlenül. Zsolti mindig kitalál, dolgozik valamin, s nagyon sokat olvas. Nem hittem volna, hogy ennyi erő és energia lakozik a fiamban - mosolyog boldogan. „Kedvencem a tavasz“ Zsolti azt is elárulja, hogy közel két éve kapta motoros tolókocsiját.- így kedvemre járhatom a falut, közelebb kerülök a természethez. Nem is tudok elképzelni csodálatosabb helyet a mi falunknál. Szeretem a templom körüli akácerdőt. Ha kinyitom az ablakot, a virágillat egész szobámat betölti. Öröm nekem, hogy itt élek. Az az öröm szólal meg Zsolt hangjában, amelyet, úgy érzem, nagyon kevesen ismerünk. Vendéglátóm világával ismerkedve annak fel nem mérhető gazdagságát próbálom befogadni. Közben azt is tapasztalnom kell, hogy a fiatalembernek betegsége folytán nehezére esik a lapozgatás, s tudom, rengeteg türelemre van szüksége ahhoz, hogy a leveleket meg tudja válaszolni, hogy az alkotásait le tudja gépelni. A beszélgetésünk kissé nehezen indult, viszont néhány percen belül már vidám hangulatban folyt. Zsolt ugyanis tapintatosan minden hangot kihangsúlyozva válaszolja meg kérdéseimet, s csakhamar én is részévé válók a gondolatainak, s be tudom fejezni a kimondásra való mondatokat. Megtelt a postaláda Igen, a levelek. A fiú a Fiatalok Stúdiója segítségével talált levelezőbarátokra.- Sok új ismerősöm lett, s a kitartóbbakkal máig is tartom a kapcsolatot. Bizony, nem kis munkát adok válaszadáskor a postásoknak! Úgy érzem, sikerült magamban így lebontani azt a falat, amely közöttem és a korombeli fiatalok között épült volna azáltal, hogy én nem kereshetem a társaságukat. (Zsolti nem mondja, de szavaiból kitűnik, érzi, hogy komoly feladata és sok tennivalója van. Hallgatásában is kifejezést nyer, hogy tisztában van saját „küldetésével“.) A százdi fiatalember neve a rádióban nem csupán egy alkalommal hangzott el. Egy vasárnap délután felcsendült egyik rádiójátéka. A Napban ismertté váltak azok az írások, amelyekben véleményét fejti ki a nemzetiségi politikáról, s nem egy cikke jelent már meg a magyarországi lapokban.- Van, amikor több hónapon át érlelem magamban mondandómat, mígnem egyszercsak világra jön, s írógépemnek köszönhetően elnyeri külső formáját is. így „ért földet“ jó néhány regényem, novellám - többnyire történelmi jellegűek, valamint orvosi környezetben játszódok. Az íróasztal fiókjából előkerül Grendel Lajos levele, amelyben elismerően szól egyik írásáról, s biztatja a fiatalembert a további munkára. Beszélgetőpartneremnek állandóan élénk, vidámság csillog a szemében, én pedig aprónak, törékenynek érzem magam mosolya mögött, mert csak ennyit mond: - Te túlbecsülsz engem! Keresetlen szavakkal A cinkosa lettem Zsoltnak azzal, hogy leveleit, írásait ismerve ' most személyesen is találkoztam vele százdi otthonában, így „központiságának“ és valamennyi világi területre kiterjedő erezetének egy apró vérsejtjévé váltam jómagam is. S hogy miben rejlik a fiatalember és a „közvetítő cinkossága? Annak felismerésében, hogy minden, ami létfontosságú, csupán másodrendű. Hogy értékeinket nem vásárolhatjuk meg, mert saját magunk kereskedőivé válhatnánk csupán. így az önkorrupció vétke elkerülhetetlenné válna. S végső soron azért, mert rá kellett hogy jöjjek: Nem Zsoltnak volt szüksége rám egy kis irodalmi tereferéhez, hanem éppen fordítva - nekem őrá. S hosszú lenne a sor, ha mindazok, akik felismernék ennek a szükségességét, ellátogatnának hozzá, hogy bebocsátást nyerjenek világába, tisztánlátásába. SZÁZ ILDIKÓ Sztakó Zsolt Az élet útjain bolyongunk. Néha eltévedünk, néha meg csak úgy vagyunk. Nirvána lebegjünk a semmiben élvezzük a nemlétet lelkek voltunk az időben. Játszd újra lám agyamban lüktet a dobgép. Magamon kívül vagyok Taó, kérlek játssz még. (1991. XII. 22) Tisztességesen olcsón szolgáltató Legelötisztító vállalkozók Sokféle ötletgazdával találkoztam már az utóbbi években, olyanokkal, akik saját boldogulásuk, gyaparodásuk reményében a legkülönfélébb tevékenységgel igyekeznek szolgálni a közösséget. Legelőtisztítókkal azonban csak a minap hozott össze a véletlen szerencse egy gömöri faluban. A hosszúszói KAF magánvállalatnak három tagja van. Néhány évvel ezelőtt a helybéli szövetkezet agronómusának felkérésére - akkor még kezdetleges eszközökkel - segítettek megszabadítani a füves területeket a gazos benövésektől. Próbálkozásuk annyira jól sikerült, hogy elhatározták: ezentúl profi szinten és színvonalon folytatják a legelők tisztítását, a gázvezetékek menti területek rendbentartását, illetve a magasfeszültségű távvezetékek alatti fás részek nyerését. Megtakarított pénzükön speciális gépeket vásároltak Ausztriában, egy teherkocsit is szereztek, és beindult a „gépezet“... Köztudott, hogy a szövetkezetesítés óta a „szocialista“ mezőgazdasági üzemek elhanyagolták a legelőterületek gondozását. Tisztításukra sajnálták a pénzt, no meg a gyors és hatékony karbantartáshoz szükséges megfelelő technikai eszközökkel sem rendelkeztek. Aztán a nyolcvanas évek elején végre a gépgyártás is „csipkedni“ kezdte magát és piacra, illetve legelőre eresztett egy Kabar névre keresztelt monstrumot. A csúcstechnológiaként beharangozott „legelőlegényhez“ fűzött nagy reményeket azonban megette a rozsda. A drága szörny buzgóbban fogyasztotta a gazdaságok pénzét, mint a legelőkön tenyésző bozótot. Aki azt várta, hogy az évtizedeken lassan erdővé változó réteket és legelőket a Kabarok segítségével ügyesen és gazdaságosan megtisztíthatja, az nagyot tévedett. A helyenként „pénzfaló bölénynek“ is csúfolt fanyűvő tankok hamarosan munka nélkül maradtak, és az amúgy is hatalmasra nőtt gizgazok tovább araszolnak az ég felé. Nos, az „embermértékű“ KAF- brigád vállalkozói - Ambrúzs Andor, Ferdinand János és Kankula Zoltán - eleddig többszáz hektárnyi benőtt területet szabadítottak meg a bozóttól, a Rozsnyói, Rimaszombati és Losonci járásokban. Továbbá gázvezetékek nyomvonalán és villamos (távvezetékek alatt tisztították meg a területet. Speciális felszerelésüknek és bátor elszántságuknak köszönhetően a legmostohább terepviszonyok mellett (meredek, mocsaras, köves területeken) is boldogulnak. Árajánlatunk a lehető legkedvezőbb: a terepviszonyoktól és a benövés mértékétől függően, négyzetméterenkénti 10 fillértől 6 koronáig terjedő díjszabással. A végleges összegről, a munkavégzés kezdetének és befejezésének pontos időpontjáról a helyszíni szemle után döntenek, közös megegyezés alapján. Lehetőleg mindenféle (különleges) kérésnek igyekeznek eleget tenni. Amenynyiben a megrendelők igénylik, a gazt kupacokba rakják, vagy elégetik, vastagabb fás részeit akár méretre is vágják és elszállítják a megadott helyre. A határidőt betartva, az egyezségnek megfelelően, megbízható munkát végeznek. S amennyiben megbízóik fizetésképtelenek, nos, aKAF-vállalkozók ellenszolgáltatás gyanánt akár az élő állatot vagy a gabonát is elfogad. „ . . (korcsmaros)
