Szabad Újság, 1992. április (2. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-21 / 94. szám
4 1992. április 21. Változások az EK dohányiparában ____________________________________Szabad ÚJSÁG A világ egyik legnagyobb dohányfogyasztója, - termelője és -kereskedője az Európai Közösség. A dohányipar - feldolgozás, kereskedelem, fogyasztás - az egész Közösségen belül meghatározó gazdasági ágazatot képvisel. A Közösség 1991-ben közel 200 ezer farmon több mint 400 ezer tonna nyers dohányt termelt, ezzel a világ negyedik legnagyobb dohánylevél termesztője. A termelés 96 százalékát mindössze négy ország adja (Olaszország 43, Görögország 38, Spanyolország 10, Franciaország 5 százalék). Az elmúlt évi adatok szerint az EK a világ vezető nyersdohányexportőre (366 470 tonna) és egyben -importőre is (590 806 tonna). Dohányiparában a legjelentősebb szerepet a cigarettagyártás játszsza, de más dohányféleségek gyártása is helyet kap. A cigarettagyártás és -fogyasztás tekintetében a Közösség - Kína után - a második helyen áll a világon. A cigarettagyártás az elmúlt négy évben 7 százalékkal növekedett, s ez a növekedés az export emelkedésére vezethető vissza. Az EK-tagországok cigarettaexportja szinte teljes egészében egymás országaiba irányul, s az elmúlt négy évben 44 százalékkal nőtt. A közeljövőben a Közösség dohánytermelésére, -fogyasztására és -kereskedelmére két dolog hathat: egyrészt az egységes belső piac tervezete, másrészt agrárpolitikájának reformja. Az egységes belső piac tervezete Az egységes belső piac megvalósításának érdekében 1985-ben egy majdnem 300 törvényjavaslatból álló, nagyszabású tervezet megvitatásának programját fogadták el a tagországok. Az új törvényjavaslatok közül négy közvetlenül hatással lehet az EK dohánypiacára. A javaslatok a következőket tartalmazzák. A kátrány- és nikotinszintet illetően a Közösségen belül eladott cigarettáknak a következő előírásoknak kell megfelelniük: 1992 végére egy cigaretta legfeljebb 15 mg kátrányt és 1,5 mg nikotint, 1997. december 31. után pedig már csak 12 mg kátrányt és 1,2 mg nikotint tartalmazhat. A vállalatok visszajelzése szerint a 15 milligrammos előírást nem lesz nehéz teljesíteni - elég hozzá a cigaretta papírját és füstszűrőjét megváltoztatni -, a 12 mg-os szint elérése azonban már nehézségbe ütközhet, mivel ehhez alacsonyabb kátrány- és nikotintartalmú dohány felhasználása szükséges. Egy másik javaslat a dohánytermékek reklámozásának betiltását indítványozza az elárusítás helyein kívül. E szerint a dohánytermékek újságban, hirdetőtáblán, plakáton, moziban való reklámozása tilos, a dohányipari vállalatok szponzortevékenységének feltételeit és a nem dohányipari cikkek valamilyen dohánytermék márkaneve alatt történő forgalmazását pedig megszigorítják. Az EK dohányipari vállalatai szerint a reklámozási jog eltörlése a Közösség egyik legalapvetőbb céljának, a verseny elősegítésének, a piaci torzulások megelőzésének mond ellent. A vállalatok azt állítják, hogy reklámjuk a már dohányzókat célozza meg annak reményében, hogy azok más fajtára térnek át, s nem ösztönzik a nem dohányzókat fogyasztásra. Példának azokat az országokat hozzák fel, ahol idáig lényegében nem reklámozták a dohánytermékeket (Norvégia és a volt szocialista országok), a fogyasztás mégis jelentős mértékben emelkedett. A tervezetet több ország ellenzi, de néhány EK-munkabizottság és az Európa Parlament annak elfogadása mellett van, és azt az Európa Tanács elé terjesztette végső döntésre. A dohánytermékek feliratozására vonatkozó javaslat célja a fogyasztók hatékonyabb tájékoztatása a dohányzás káros hatásáról, s e szerint új, nagyobb mértékű figyelmeztető címkével kell ellátni az összes dohányfélét. (Az új címkék szövege az eddigi ,,A dohányzás káros az egészségre“ helyett ,,A dohányzás rákot okoz“ lesz - szerk.) A nagyobb méretű címkék elhelyezése a kisebb fajta cigarettadobozokra viszont technikai problémát jelent. Az adók harmonizálása az egyik legnehezebben megoldható probléma. Az EK gazdasági és pénzügyminiszterei megállapodtak abban, hogy a forgalmi adóra egy minimum szintet állapítanak meg, ami 1992 után kezdetben 15 százalék lesz. A dohányipar ezt a javaslatot is ellenezte, mivel véleményük szerint a magas forgalmi adó tisztességtelen előnyhöz juttatja azokat az országokat, amelyek olcsóbban tudnak termelni, és ez a termékek minőségi romlását is eredményezheti. Az EK agrárpolitikájának reformja Az 1962-ben bevezetett közös agrárpolitikának köszönhetően az EK több mezőgazdasági cikkből is önellátó, és a mezőgazdasági tevékenységből élőknek is stabil jövedelmet biztosít. Ugyanakkor a bonyolult protekcionista rendszer a költségvetés kétharmadát emészti fel, és nagy eladhatatlan készletek halmozódtak fel. Az EK 1991-ben a becslések szerint 40 milliárd dollárt fordított a mezőgazdaság támogatására, ezen belül a dohánytermesztésre 1,94 milliárd dollár jutott. A dohánytermesztés jelenlegi támogatási formái a következők: irányárak, prémiumok (1991: 1,64 milliárd dollár), intervenciós árak (1991:198,7 millió dollár), exporttámogatások (100 millió dollár). Az irányár az az ár, amelyet a termelők kapnak a termékükért. Az árszintet az EK-bizottság állapítja meg a termelési költségek és a keresleti viszonyok alapján úgy, hogy az megfelelő jövedelmet biztosítson a farmerek számára. Az egyes irányárak a 34 dohánytípus szerint eltérőek. A prémiumot a közvetlenül a termesztőktől vásárló vevők kapják. A prémiumrendszer célja, hogy a belső piacon versenyképesebbé tegyék az EK által termesztett dohányt. A prémiumok szintén dohányfajtánként különböznek, és általában az irányár 70 százalékát teszik ki. Az intervenciós ár az az ár, melyen az EK intervenciós irodái a nem értékesített dohányt a termelőktől felvásárolják. Az intervenciós ár az irányár 85 százalékát szokta elérni. Jelenleg az EK intervenciós készleteiben közel 100 ezer tonna dohány halmozódott fel, melynek nagy része használhatatlan. Az exporttámogatást a Közösség határain kívülre kerülő dohányra alkalmazzák, közvetlenül a termelőknek fizetik, és a célja az, hogy az EK-ból származó dohányt minél versenyképesebbé tegyék a világpiacon. Mértékét az EK-bizottság határozza meg évenként. A Közösség a dohánytermesztés mennyiségét kvótákkal szabályozza. A kvótákat dohányfajtánként állapítják meg, majd ezeket a mennyiségeket felosztják a termelő országok között. Az egyes dohányfajtáknál a rögzített szint feletti termelés minden 1 százalékáért 1 százalékot levonnak az intervenciós árból és a prémiumból. Változások a támogatási és kvótarendszerben Az agrártámogatások rohamosan növekvő összege és az eladhatatlan dohánykészletek felhalmozódása miatt a Közösség a dohánytermelés szubvenciós és szabályozási politikájában a következő változásokat tervezi. Az új prémiumrendszerben a prémiumot nem mind a 34 fajtára különkülön állapítják meg, hanem a dohányfajtákat feldolgozási módjuk szerint nyolc csoportba sorolják, és ezekre a csoportokra szabják meg a prémium mértékét. Az általános prémiumcsökkentést több ország is ellenzi - elsősorban Olaszország és Görögország - arra hivatkozva, hogy a dohánytermesztő vidékeken más növénytermesztési lehetőség nincs, ezért a támogatás csökkentése súlyos gazdasági problémákat okozhat. Egy másik javaslat a kvótarendszer átalakítására vonatkozik. A kvótákat országonként állapítanák meg a nyolc dohánycsoportra, és a garantált mennyiség maximális összegét 34 ezer tonnára csökkentenék, ami 15 százalékkal kevesebb, mint 1991-ben. A kvóta túllépése esetén egyáltalán nem fizetnének prémiumot. A reformprogram további fontos eleme az exporttámogatások teljes eltörlése, az intervenciós ügynökségek megszüntetése, ugyanakkor egy olyan közösségi alap létrehozása, amelyből az egyes országokban megfigyelőirodákat hoznak létre, és amely az információáramlást és a különböző kutatásokat támogatja. Az alap finanszírozása a prémium maximum 1 százalékának visszatartásából történne. A támogatás rendszerének átfogó reformja nem túl népszerű a Közösségen belül, mivel az eddigi támogatások sok olyan termelő és kereskedő fennmaradását biztosították, akik egyébként a szabad piaci körülmények között nem versenyképesek. A változások ellenére az Európai Közösség továbbra is jelentős felvevőpiaca és szállítója maradna a nemzetközi dohánykereskedelemnek. A támogatásmegvonások miatt bekövetkező termeléscsökkenés következménye azonban a külső országokból származó nyersdohány import megnövekedése lenne. (USDA) A FÁK mezőgazdasági eredményei 1991-ben 1991-ben a Független Államok Közösségéhez tartozó államokban a burgonya kivételével valamennyi alapvető növényi termékből az előző évinél jóval kisebb volt a termés. Türkménia és Üzbegisztán kivételével valamennyi hajdani szövetségi köztársaságban visszaesés mutatkozott az állati termékek kibocsátásában is. A gyenge eredmények részben a vetésterületek csökkenésére, illetve az állatállomány leépülésére vezethetők vissza, de fontos szerepet játszottak a kedvezőtlen helyzet létrejöttében a gyengébb terméshozamok, illetve az állattenyésztés romló termelékenységi mutatói is. Az értékesítésre vonatkozó statisztikák is jelentékeny csökkenésről tanúskodnak. A gyenge termelési eredmények mellett ehhez még olyan tényezők is hozzájárultak, mint a barterügyletek térnyerése, illetve a különféle exportrestrikciók. Az állami felvásárlások zuhanásszerű, a termelés-visszaesés által indokoltnál jóval nagyobb mérvű csökkenést mutattak. Ennek következményeként több termék maradt a szovhozokban és kolhozokban, illetve értékesült a helyi piacokon, valamint a már említett bartereken és egyéb csatornákon keresztül. Közgazdászok a lengyel mezőgazdaságról A lengyel mezőgazdaság hátráltathatja az országnak az Európai Közösségbe való integrálódását - ez a vélemény jutott kifejezésre a Lengyel Közgazdasági Társaság (PTE) sajtótájékoztatóján. A lengyel mezőgazdaság nem tud versenyezni a nyugateurópaival. Az EK-ba exportált lengyel áruk drágák, és a közösség bármelyik országában megtermelhetők - mondták a sajtókonferencián részt vevő közgazdászok. Nézetük szerint a következő néhány évben a mezőgazdaság helyzetében nemigen várható változás, noha az EK-társulás sietteti a válságból való kilábalást. Jelenleg a kormány legfontosabb feladata egy hosszú távú agrárpolitika kialakítása. A mezőgazdaság területén feltétlenül szükség van az állami beavatkozásra, de ennek „olcsónak“ kell lennie, azaz nem szabad túlzottan megterhelnie a költségvetést. A mezőgazdaság fejlődésének korlátáiként a gazdaságok szétaprózottságát és a mezőgazdaságban foglalkoztatottak túl nagy számát említették. E téren nem is várható gyors javulás: a lengyel ipar hanyatlása folytán egyre többen fognak rákényszerülni, hogy a mezőgazdaságból éljenek. Amerikai farmerek kolhozokban Tizenegy amerikai agrárszakértő utazott a közelmúltban a volt Szovjetunióba, részeként annak a 30 millió dolláros, három évre szóló amerikai kezdeményezésnek, amelynek értelmében gyakorlott farmerek segítik az egykori unió államait a farmergazdaságra való áttérésben. A szakértők Oroszországban, Ukrajnában és Kazahsztánban tevékenykednek majd.
