Szabad Újság, 1992. április (2. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-18 / 93. szám

1992. április 18.

Szabad ÚJSÁG

11

Az Európa Tanács Helyi és Regionális Hatóságok Állandó Konferenciájának 232. számú idei határozata

Autonómia, kisebbségek, nacionalizmus és európai egység

Két ellentmondásosnak tűnő folyamat szorításában van ma Európa — a dezintegráció és integráció egyidejűleg vet fel kérdéseket, s kényszerít új válaszok keresésére. Különösen nagy felelősség hárul az európai intézményekre a mielőbbi válaszadásban. Az Európa Tanács egyik szervezetének a Helyi és Regionális Hatóságok Állandó Konferenciája határozatának közreadásával szeretnénk bepillantást adni, hogy e szervezetnek milyen véleménye van a bennünket is foglalkoztató kérdésekről.

I. Általános megjegyzések

Az Állandó Konferencia az etnikai és nyelvi kisebbségekre vonatkozóan1 a következőkre hívja fel a figyelmet:

1. A szabadság utáni vágy, amelyet hosszú ideig elfojtottak Közép- és Kelet-Eurőpa országaiban, egyre inkább a nacionalizmus újjáéledésének formájában jelentkezik;

2. Ennek oka, hogy míg Nyugat- Európa most a poszt-nacionalista egységesülés fázisában van, addig Kelet-Európa éppen egy mesterségesen rákényszerített internacionalizmustól szabadul meg; továbbá az a tény, hogy azok az akut problémák, amelyek a második világháborút követően a határok újrarajzolásával kapcsolatosan kialakultak, azóta sem nyertek megfelelő megoldást;

3. Ez azonban veszélyes tendencia, mivel a nacionalista elszigetelődés különböző formáit eredményez heti, amely ellentmond a szolidaritás és a bizalom elvének, alááshatja az egyes országokban a belső szabadságot és az Európa különböző nemzetei és államai közötti békés kapcsolatokat, és összeegyeztethetetlen az új Európa építésével, amely csakis multilaterális kontextusban képzelhető el; Európa országainak el kell utasítaniuk mindenféle nacionalista hajlandóságot és minden kísérletet arra, hogy ezeket a problémákat a „nemzetállamhoz” való visszatérés útján oldják meg;

4. Különféle nacionalista ésxenofób mozgalmak jelennek meg ismét mind Kelet-, mind Nyugat-Eurőpában, és komoly fenyegetést jelenthetnek az európai egységre és békére; a „Nyilatkozat az intoleranciáról: fenyegetés a demokráciára” című dokumentum, amelyet a Miniszterek Tanácsa 1981. május 14-én elfogadott, is erre kell emlékeztessen;

5. Az etnikai, vallási, kulturális és nyelvi identitás keresése iránti igényt tiszteletben kell tartani és védelmezni, de a folyamatnak békés és demokratikus úton kell végbemennie; egyes államok alkotmányát, amelyek még mindig nem hajlandók elismerni a határaik között régóta élő kisebbségek létezését, módosítani kell;

6. Azt a differenciációs folyamatot, amely most Európa egyes részeiben zajlik, az európai kontextuson belüli nagyobb szolidaritás irányában mozgó párhuzamos folyamatnak kell kiegészítenie; a korszak legfőbb kihívása az, hogy az egységet megvalósítsuk, miközben tiszteletben tartjuk a sokféleséget; a szubszidiaritás elvén alapuló föderalizmus elvei megfelelő választ kínálnak erre a követelményre, de világossá kell tenni, hogy a föderalizmus ezen elve nem azonos azzal az úgynevezett föderalizmussal, amelyet a közép- és kelet-európai országok az elmúlt időszakban átéltek;

7. Közép-Európa egészében mélyen gyökerezik a vágy, hogy egy szabad, demokratikus és jólétben élő Európa részévé legyenek, amely a

remény új forrásait nyújtja számunkra;

8. Az Európa Tanács — az az európai szervezet, amely a legnagyobb tekintéllyel rendelkezik az emberi jogok, a parlamentáris demokrácia, a helyi és regionális autonómia és a multikulturalizmus területén, és amely a jövendő otthona valamennyi közép- és kelet-európai országnak — a legalkalmasabb fórum az ebben a határozatban említett problémák megvitatására; de figyelembe kell venni azt a szerepet is, amelyet az Európai Közösség — különösen a maastrichti egyezmény után — és az EBEÉ játszik ezen a területen;

II. Szükségesnek ítéli, ho2V minden tagállam tegyen lépéseket a következő irányban:

1. Ismerje el és szerezzen érvényt, méghozzá az egyes államokban lakó különféle kisebbségek iránt egyenlő elbánással, az „egyéni és politikai szabadság és a jog uralma” elveinek, amelyek az Európa Tanács alapdokumentuma szerint „minden valódi demokrácia alapját képezik”;

2. Biztosítsa minden egyénnek, tekintet nélkül annak etnikai, vallási vagy társadalmi hovatartozására, azokat az alapvető emberi jogokat és szabadságjogokat, amelyek az Európai Emberjogi Konvencióban és az Európai Szociális Kartában találhatóak; a vallás szabad megvallása és gyakorlása is integráns része ezeknek a jogoknak;

3. Tegye meg a szükséges lépéseket annak megakadályozására, hogy bármilyen hátrányos megkülönböztetés érhessen egyéneket vagy társadalmi csoportokat valamilyen kisebbséghez való tartozásuk miatt, és hozzon létre jogorvoslati lehetőséget hasonló megkülönböztetések áldozatai számára;

4. Teremtse meg a társadalom egészére kiterjedő demokráciát a szubszidiaritás elve alapján2, amelyen A Helyi Önkormányzat Európai Kartája alapul, olymódon, hogy a hatalom széles körűen megosztásra kerüljön a központi kormány, a régiók és a helyi hatóságok között, és különösképpen azáltal, hogy ismerje el és támogassa a kisebbségek identitását és azt a jogukat, hogy részt vehessenek a közigazgatásban, a szubszidiaritás elve alapján, de tiszteletben tartva az adott állam közigazgatási réndszerét;

5. Fejlessze a regionális és helyi szinten folyó határmenti együttműködést az Európai Keretegyezmény szellemében, különösképpen olymódon, hogy tegye lehetővé, hogy kulturális, társadalmi és gazdasági kapcsolatok alakuljanak ki azon népcsoportok között, amelyeket közös nyelv, kultúra és hagyomány köt össze;

6. Valósítsa meg a multikulturális oktatásnak az Európa Tanács által meghatározott elveit, melyek az egyéni méltóság, a szellemi értékek és a kisebbségek tiszteletén alapulnak;

7. Tegyen lépéseket arra, hogy biztosítva legyen a kisebbségek igazságos képviselete a parlamentben, illetve a regionális és helyi közgyűlésekben és tanácsokban és az állam szervekben;

8. Ismerje el és aktívan védelmezze a nyelvi és kulturális kisebbségeket — akár meghatározott területen élnek, akár nem — a javasolt Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájának szellemében, olymódon, hogy biztosítja ezen kisebbségeknek a lehetőséget arra, hogy kultúrájukat minden vonatkozásban fejleszthessék;

9. Ismerje el a kisebbségek jogát a kulturális és gazdasági fennmaradásra, és az egyénnek azt a jogát, hogy eldönthesse, tagja-e egy nemzeti kisebbségnek; ugyanakkor tiltson meg minden olyan politikát, amelynek célja, hogy erőitetten asszimilálja a kisebbségeket vagy szisztematikusan megváltoztassa egy terület etnikai összetételét.

III. A következő állásfoglalásokat és javaslatokat teszi az európai szintű cselekvésre:

1. Üdvözli azt a tényt, hogy a maastrichti csúcsot követően az európai egységesülési folyamat újabb, meghatározó fázishoz érkezett;

2. Úgy véli azonban, hogy az európai egységesülés gyorsuló folyamata nem szabad, hogy az új közép- és kelet-európai demokráciák politikai, gazdasági és társadalmi izolációjához vezessen;

3. Leszögezi, hogy az Európa Tanács — Európa minden országának fóruma — és az Európai Közösség közötti fokozott együttműködés a Maastricht utáni időszakban méginkább szükséges;

4. Javasolja, hogy a Miniszterek Bizottsága

4.1 mozdítsa elő az Európa Tanács új demokráciáinak összehangolt tevékenységét, amely lehetővé teszi számukra, hogy a szervezetben való részvételüket minél nagyobb mértékben hasznosíthassák olymódon, hogy jogi, közigazgatási és demokratikus reformokat léptetnek életbe; és növelje a Demoszthenész programra, tovább a jogrend és a helyi demokrácia fejlesztésére irányuló új tervekhez rendelkezésre álló forrásokat;

4.2 kezdeményezzen egy speciális programot az új demokáciákban, amely segítene a különféle nemzetiségű népcsoportok között a bizalom légkörét megteremteni;

4.3 gyorsítsa fel a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája elfogadásának folyamatát a Miniszterek Tanácsának soron következő, 1992. májusi ülésén;

5. Támogatja a Parlamenti Közgyűlés azon javaslatait, hogy azonnal hozzanak létre egy európai jószolgálati testületet, amely a kisebbségi konfliktusokban közvetítő szerepet játszhatna, és hogy készüljön kiegészítő jegyzőkönyv a kisebbségek jogvédelme vonatkozásában az Európai Emberjogi Konvencióhoz (1177/1992. számú javaslat);

6. Támogatja azt a munkát, amit a Joggal a Demokráciáért Bizottság (Velencei Bizottság) végzett a kisebbségvédelem területén, és fontosnak tartja az együttműködést ezen szerv és az Állandó Konferencia között;

7. Utasítja az Állandó Bizottságot és a Bureau-t, hogy rendezzen nemzetközi konferenciát 1993-ban „Föderalizmus, nacionalizmus, helyi önkormányzat és kisebbségek” címmel, amely megvizsgálná, hogy a kisebbségek milyen mértékben vesznek részt a helyi önkormányzatban Európában.

8. Kifejezi mély aggodalmát a számos Európai országban tapasztalható, főleg bevándorlók ellen irányuló nacionalista, rasszista, xenofób mozgalmak miatt, és amiatt is, hogy erre a fenyegetésre a hatóságok és a közvélemény nem a megfelelő módon reagál;

8.1 Javasolja, hogy az Állandó Bizottság és Bureau, a Parlamenti Közgyűléssel és a Miniszterek Tanácsával együttműködve, indítson nagymértékű politikai és kulturális oktató kampányt a közvélemény befolyására ezen a téren, esetleg „Együttélés az új multikulturális Európában” címmel;

8.2 Javasolja, hogy Európa városai és régiói

8.2.1 vegyenek aktívan részt ebben a kampányban, mozdítsák elő azt, hogy a közvélemény belássa, hogy mennyire fontos a kölcsönös elfogadás, a békés egymás mellett élés, a szolidaritás és az együttműködés a különböző regionális és nemzeti identitással rendelkező népcsoportok között;

8.2.2 alakítsanak ki kiterjedt európai testvérvárosi hálózatot, hogy ezáltal jobb és közvetlenebb ismeretekhez jussanak a kisebbségi csoportok helyzetéről, továbbá kezdjenek párbeszédet és valós együttműködést a nagyon különböző kultúrával, nyelvvel, társadalmi és gazdasági háttérrel rendelkező partnerek között;

8.2.3 tegyenek lépéseket abban az irányba, hogy a helyi és regionális tanácsok és közgyűlések a kisebbségekkel, együttéléssel, szolidaritással és toleranciával kapcsolatos kérdések vizsgálatának és megvitatásának központjaivá váljanak azon területek számára, amelyeknek törvényes képviselői;

9. A 7. bekezdésben említett kampány részeként felkéri az Európa Tanács főtitkárát, hogy ismét kezdeményezze az Európa Nap megünneplését, a függelékben lefektetett gyakorlati javaslatoknak megfelelően.

A kisebbségek ebben az értelemben etnikai csoportok, amelyek a történelem során letelepedtek az adott területen. Nem tartoznak ide a vendégmunkások, politikai menekültek vagy olyan lakosok, akik más gazdasági vagy szakmai okból élnek az ország területén.

2

A Karta 4. cikkelyének 3. bekezdése a következőképpen határozza meg ezt az elvet: „A közfeladatokat lehetőleg az a hatóság lássa el, amely legközelebb van az állampolgárhoz. A feladatnak más hatósághoz való átruházása esetén mérlegelni kell a feladat nagyságát és jellegét, a hatékonysági- és költségszempontokat”

A fenti határozatot megvitatta és elfogadta az Állandó Konferencia 1992. március 18-án. A határozatot az Állandó Bizottság készítette. A jelentést készítették: G. Martini (Olaszország), Demszky G. (Magyarország) és A Slafkovsky (Csehszlovákia.)

FÜGGELÉK

Javaslatok, amelyek új lendületet adhatnának az Európa Nap megünneplésének 1993. május 5-től (lásd a Határozat III. 9. bekezdését)

a. Az Európa Nap elnevezésű ünnep két kívánalomnak tenne eleget:

— tükrözné az Európa Tanács tagságának növekedését a Kelet- Európával megnyílt új kapcsolatok nyomán;

— segítene ellensúlyozni a nacionalista, sőt xenofób mozgalmakat Nyugat-Európa országaiban.

b. Az esemény gondolati tartalma a következő lehetne:

— szolidaritás a különböző országok, régiók, városok és helyi hatóságok között;

— tolerancia, kölcsönös elfogadás;

— kulturális sokféleség (és annak megannyi előnye);

— multikulturális közösségek Európában (kisebbségek, bevándorlók...).

c. Az Európa Nap megünneplését a városokkal és a régiókkal együttműködve lehetne megszervezni (beleértve az iskolai kezdeményezéseket), továbbá a parlamentekkel és kormányokkal. Elképzelhető a kapcsolódás az Európai Iskola Naphoz és a televíziós Európa Díjhoz.

d. Az Európa Napot valamilyen nagyobb kulturális esemény kell hogy emlékezetessé tegye; ezt közvetítené a televízió (lehetőség szerint az Eurovízió), és ez fokozatosan hagyománnyá válna.

e. Az esemény helyszíne lehetne

— az EK Kulturális Fővárosa; megegyezés történhetne az EK- val, hogy a címet elnyerő város kötelessége lenne ennek az eseménynek a lebonyolítása;

vagy

— két (testvér)város, az egyik Kelet-, a másik Nyugat-Európában; ezek szerveznék az eseményt és a kettős televíziós közvetítést is.

f. A kulturális eseményhez járulhatnának hagyományosabb reklámeszközök is (plakát, póló, matrica, jelvény stb.). Ezek mindegyike ugyanazt a szöveget tartalmazná. Videó-klipet is lehetne készíteni, esetleg a különböző tévéállomások közötti verseny eredményeképpen.

g. Az Európa Napot a szervező város egyedül vagy más városok önkéntes segítségével, szponzorokkal és a reklámanyagból befolyt összeg felhasználásával finanszírozná. így az Európa Tanács pénzügyi hozzájárulása nem lenne nagy mérvű.

h. Felmerült a javaslat, hogy a főtitkár bízzon meg külső szakértőket egy részletes megvalósíthatósági tanulmány elkészítésével. Ez a tanulmány gyakorlati javaslatokat kell hogy tartalmazzon, különösen abban a tekintetben, hogy a project hogyan lehet rentábilis.