Szabad Újság, 1992. április (2. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-15 / 90. szám
lerre tart Európa agrárpolitikája? Küszöbön a megújulás _______Szabad us Ac n Az Általános Kereskedelmi és Vámtarifa Egyezményt (GATT) 1947-ben hozták létre azzal a céllal, hogy elősegítsék az egyes tagországok egyenrangúságon és igazságosságon alapuló üzleti tevékenységét, rendet teremtsenek a vámrendszerben és olyan kereskedelmi szabályokat vezessenek be, amely irányítaná a világ kereskedelmét. 1992. április 15. Vegyianyagok helyett Rovarkommcmdók bevetése A GATT fennállása óta hét tanácskozásra került sor, amelyeken meghatározták az elkövetkező időszakra vonatkozó vám- és kereskedelmi politikát. A legutóbbi, az uruguayi még 1986-ban kezdődött. A legégetőbb és mondhatni napjainkban az egyetlen nyitott kérdés a mezőgazdaság és a mezőgazdasági termékekkel való kereskedelem. Az ok az egyes tagállamok különböző hozzáállása a világpiacon jelenleg kialakult helyzethez. A világpiaci árak a tagországok más és más dotációs, valamint vámvédelmi politikája következtében eltorzultak. A dotációs és vámvédelmi rendszerek alapján az érdekelt államokat két csoportba oszthatjuk, ún. tiszta importőrökre és tiszta exportőrökre. Az elsőbe azok a fejlett ipari országok tartoznak, amelyek mezőgazdasági termékekből nem önellátóak. A kereskedelemben restitúciós intézkedéseket vezetnek be, hogy támogassák a hazai mezőgazdaságot (Japán, Észak-Európa stb.). A második csoportba tartozó országokban kedvezőek a természeti feltételek, de aránylag kevés az adófizető és a fogyasztó. A mezőgazdaság bevétele erősen függ a világpiaci áraktól és szinte kizárólag a kivitelre rendezkedtek be; az ún. CAIRNS csoportba tömörülnek (Új-Zéland, Ausztrália, Argentína, Kanada stb.). Az USA szintén kihasználja az exportlehetőségeket. Egyidejűleg részben a bérek garantálásának politikáját (deficiency payments) érvényesíti. Hagyományos védelmi politikát azokban az ágazatokban folytat, amelyek a világpiacon nem konkurenciaképesek. Igen figyelemreméltó az EK helyzete is, amely az elmúlt húsz év során importőrből exportőrré vált. A mezőgazdasági termékekkel való kereskedelem terén egyre romló helyzetet a túltermelés, az árpolitika, az exporttámogatás és némely fejlődő ország eladósodása okozza. Ráadásul a világpiacon új konkurensek jelennek meg. Az EK és az USA között folyik a harc a piacokért. Mindkettő másként áll hozzá a probléma megoldásához. A (remélhetőleg) végső tárgyalások kiindulópontja az ún. Dunkel Paper (Dunkel úr a GATT főigazgatója), amelynek három fő kérdéscsoportja - a piacokra történő liberális belépés, a belföldi támogatások csökkentése, a külföldi konkurenciaképesség - a végső határozat tárgyát képezi. Az új feltételek közepette Csehszlovákia mezőgazdaságának is meg kell találnia a maga helyét. Tekintettel a csökkenő élelmiszer-fogyasztásra (1991- ben mintegy 23 százalékkal csökkent), a nem gazdaságos kivitel mérséklésére, a termelési dotációk korlátozására és a behozatal feltételezhető növekedésére, fontolóra kell venni a mezőgazdaság visszafogását. Tudjuk azt is, hogy hazánkban a behozatali vám - az 1992. január elsejei emelés ellenére - még mindig alacsonyabb, mint az EK országaiban. Ezért növekvő behozatalra kell számítani. '-----------------------------------------------^ Kiútkeresés A kilencvenes évek elején az érvényes agrárpolitika átértékelése, a kiútkeresés jellemzi a fejlett európai országokat (az ún. tizenketteket) és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás országait (Svájc, Ausztria, Norvégia, Svédország, Finnország és Izland) egyaránt. Közép- és Kelet-Európa gazdasági helyzetét a KGST szétesése és a tervgazdálkodásról a piacgazdálkodásra történő átmenet határozza meg. Az előkészített mezőgazdasági reformpolitika meghatározója az összes felsorolt csoportosulásban közös, mégpedig a világpiac mezőgazdasági termékekkel való túltel ítödése, magas beruházási költségek, új felvevőpiacok keresése és az érvényben lévő dotációs és védelmi politika átértékelése. Az EK a védelmi és dotációs politika jelentős megváltoztatása kapcsán napjainkban felülvizsgálja közös mezőgazdasági politikáját (CAP). Ezerkilencszázhatvannyolcban az ún. Mansholtov terv, amelyet az akkori kritikus helyzet tett szükségessé, drasztikus szerkezeti változásokat eredményezett. A terv fő gondolata a termelés koncentrációja, tehát kisebb számú, de effektiv nagy farm létrehozása volt, miközben a mezőgazdaság forrásait átcsoportosították más ágazatokba. Nyugati közgazdászok szerint az effajta hozzáállás a továbbiakban megengedhetetlen. GATT kontra EK Az EK költségvetésének kétharmadát a CAP keretében nyújtott pénzügyi támogatás teszi ki (Csehszlovákiában 1991-ben a termelési dotációk 1990-hez képest csaknem harmadával csökkentek, így hazánk a legkisebb támogatást nyújtó országok közé tartozik Európában). Az EK-nak mindemellett meg kell birkóznia a világpiaci árakkal, amelyek gyakran alacsonyabbak, mint a közösséghez tartozó államokban érvényes árak. Az EK védelmi és dotációs politikája ellentétben áll a GATT uruguayi tanácskozásának záródokumentumában foglaltakkal, amelyben a világpiac teljes liberalizációját, a vámkorlátozások és a belföldi kereskedelem, valamint piac védelmének eltörlését, továbbá a termelési dotációk radikális csökkentését követelik. Indokként említik a Közép- és Kelet-Európábán lezajló változásokat és a mezőgazdasági termékfelesleget. Ezek az áruféleségek csak a CAP erős védelmi politikájának, a garantált áraknak és az interveniális felvásárlásnak köszönhetően konkurenciaképesek, miközben egyre csökken a farmok és a mezőgazdasági dolgozók száma. Franciaországban például a XX. század elején több mint 8 millió ember dolgozott a mezőgazdaságban, a hatvanas években ez a szám a felére csökkent, a jelenlegi statisztikai adatok viszont már csak mintegy 1,4 millió mezőgazdasági dolgozóról szólnak. Csúcstechnológiák bevezetése növeli a költségeket, amelyeket a termelés fokozásával ellensúlyoznak. Nem szabad azonban megfeledkezni a mezőgazdaságban használt vegyszerek környezetromboló hatásáról sem. Ezek a készítmények nemegy esetben bizonyos állatfajták és növényfélék kipusztulásához vezettek. Veszélybe került a vidék szociális* szerkezete is, sok farmer kénytelen felhagyni a gazdálkodással.-----------------------------------------------\ Az EK mezőgazdasagi reformja A felsorolt tények, valamint az USA egyre növekvő befolyása az uruguayi tanácskozáson arra ösztönzi az EK vezetőit, hogy változtassanak a közösség mezőgazdasági politikáján. Valószínűleg az ún. Mac Sharry terv szerint (Ray Mac Sharry az EK mezőgazdasági megbízottja) járnak majd el. A terv konkurenciaképesebb árakon, konpenzációs segélyeken (radikális árcsökkenés esetén) és a mezőgazdasági területek „befagyasztásán“ alapul. Ez utóbbi esetében a farmerek közvetlenül az államtól kapnának kárpótlást. A mélyreható reform gyakorlati megvalósítása során a mezőgazdasági földek 15 százalékát hagynák parlagon, mégpedig olyan területeket, ahol előzőleg gabonaféléket, olajnövényeket és hüvelyeseket termesztettek. Az EK tagállamok különböző módon reagálnak a javaslatra. Egyes vélemények szerint előnyösebb lenne, ha az árcsökkentés helyett a behozatal korlátozása és fokozott ellenőrzésére helyeznék a hangsúlyt. Az ilyen hozzáállás azonban a behozatal korlátozását feltételezi, ami teljesen ellentétben áll az uruguayi tanácskozás szellemével. Az EK tehát jelentős változást tervez mezőgazdasági politikája terén, amelynek közvetlen hatása lesz a termelőkre. Az új elképzelések azonban elsősorban Franciaországban ütköznek nagy ellenállásba. Nyilvánvaló, hogy a születő reformtervet nagymértékben befolyásolja majd a mezőgazdaság és a mezőgazdasági termékekkel való kereskedelem alakulása az egész világon. Az is világos továbbá, hogy negatív gazdasági és szociális kihatása lesz az elsődleges termelőkre. Az EK illetékes bizottsága ezért úgy döntött, hogy a kiegyenlítő támogatást, a csökkenő árakból származó hiány ellensúlyozásaként, közvetlenül a termelőknek adják. A bizottság számítása szerint az új intézkedések mintegy 2300 millió ECU-val terhelnék a költségvetést. A reformintézkedéseknek 1997-től kellene teljes mértékben megmutatkozniuk. (ron) Farkas Ottó felvétele Mára a holland zöldségtermesztők kilenctizedé felhagyott a rovaritó szerek permetezésével. Ehelyett inkább „rovarkommandókat“ kommandíroznak: a terményeket veszélyeztető kártevők ellen nem vegyi anyagokat, hanem ragadozórovarokat, természetes ellenségeiket vetik be. Ez persze nem mindig volt így. „Amikor húsz éve először kértük meg a farmereket, hogy rovaritó szerek helyett alkalmazzanak inkább rovarokat, őrültnek néztek bennünket“ - meséli Joop van Lenteren, a wageningeni egyetem rovartan professzora. Manapság azonban egyre komolyabb aggályok merülnek fel a rovaritó szerek hatásaival kapcsolatban, és ez új lendületet adott a természetes növényvédő szerek kutatásának. Van Lenteren szerint 2000-re akár 75 százalékkal kevesebb rovarméreggel is megoldható lenne a termények védelme, amennyiben bevezetnék a természetes védőrendszert, illetve genetikai beavatkozással ellenállóbb növényfajtákat fejlesztenének ki. Jelenleg ragadozórovarokat, a kártevők természetes ellenségeit túlnyomórészt csak zárt üvegházakban alkalmaznak, azonban a ragadozók és áldozataik viszonyának jobb megértésével a rendszer kezd lassan elterjedni a szabadban is - így eperföldeket, almafákat, sőt kukoricát is védenek már ezzel a módszerrel. Darazsak a bíbortetvek ellen V._________________________________ A nagyszabású „természetes védelem“ programok, mint például az elszaporodott rovarok ellen „importált“ ragadozók bevetése, máris jelentős sikerrel jártak. A világ legnagyobb ilyen akcióját afrikai maniókaföldeken hajtották végre, ahol is a bíbortetvek elszaporodása több mint húsz ország ültetvényeit fenyegette. A repülőgépekről elengedett dél-amerikai darázsrajoknak sikerült megfékezni a bíbortetü-inváziót: a darazsak a tetvek testébe petéztek, amit azok meglehetősen rosszul viseltek. Az ilyenfajta egyszeri, radikális akciókkal valószínűleg nem lehet megoldani az európai és egyesült államokbeli gabonaföldek összetettebb problémáit. A tudósok azonban azt állítják, hogy képesek a bennszülött rovarokat is megfelelően felszaporítani, és megtanítani, hogy a megfelelő helyre petézzenek. A vegyipar is üzletet szimatol _______________________________ Az évi 7,7 milliárd dollárt jelentő rovarirtópiac is kezd felfigyelni az új módszerekre. „Eleinte csak afféle hobbiszakkörnek tekintettek bennünket, manapság azonban már komolyan vesznek“ - állítja van Lenteren. A vegyipari cégeknek azonban egy komoly problémával kell szembenézniük, ha a permetezőszerekről át akarnak térni a ragadozórovarokra: a rovarok, ellentétben a rovarirtó szerekkel, nem szabadalmaztathatok. Mindazonáltal nagy vegyipari konszernek is érdeklődnek az új módszerek iránt: például úgynevezett „bio-rovarirtókat“ akarnak kifejleszteni, amelyek különböző természetes bakteriális és vírusos patogének hatásait használnák ki. Ezeket a hagyományos rovarirtókhoz hasonlóan szétpermeteznék a földeken, utánuk azonban nem maradna semmilyen szenynyezödés, nem károsodna a környezet. És ami igen fontos: az ilyen szerek szabadalmaztathatok lennének. Elemzők szerint máris számos vegyipari vállalat dolgozik ilyesfajta bio-rovarirtószerek kifejlesztésén. Elméletben az új típusú készítményeket gyom és gombák ellen is fel lehet használni, azonban jelenleg a rovaritó szerek dominálnak - 1990-ben 120 millió dolláros forgalmuk volt. Néhány éven belül a vegyipari cégek feltehetőleg olyan megváltoztatott genetikai kódú vetőmagokat is forgalmaznak majd, amelyekbe genetikusán „be van építve“ a természetes rovarölő méreg. A Monsanto Co. például a kilencvenes évek közepén szándékozik piacra dobni új gyapotmagvait, amelyeket már rovarölő patogénekkel látnak el. A County Natwest Wood-Mac agrokémiai szakértő cég szerint a bio-rovarölők 1995-re 165 és 260 millió dollár közötti forgalmat érhetnek el (az 1990-es eladások 120 millió dollárra rúgtak), és az új, genetikailag manipulált termények 85-300 millió dollárt hozhatnak. A holland Koopert, illetve a mintegy negyven kisebb, a kártevők természetes ellenségeit kínáló európai és észak-amerikai cég forgalmáról nincsenek megbízható adatok, de a Wood-Mac szerint az eladások jóval 100 millió dollár alatt lehetnek. (Reuter)
