Szabad Újság, 1992. április (2. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-14 / 89. szám
1992. április 14. 7 Nemzetközi konferencia vállalkozóknak Kisebbség a piacgazdaságban Lapunkban az elmúlt hét folyamán többször is megjelent a felhívás, amely szerint a magyar Miniszterelnöki Hivatal Határontúli Magyarok Titkársága Mosonmagyaróváron nemzetközi konferenciát szervez az észak-dunántúli és burgenlandi vállalkozók mellett nyugatszlovákiai kollégáik bevonásával. Az általunk közölt jelentkezőíveket az elmúlt hét péntekjéig kellett postára adni. A rendezvénnyel kapcsolatban a Miniszterelnöki Hivatal főtanácsosát, Molnár Imrét kérdeztük, mi vezette a titkárságot arra, hogy ilyen „vállalkozásba” fogjon, ezúttal már másodszor? — A titkárság már korábban elkezdte ezt a tevékenységet, amelynek lényege, hogy a kisebbségek esetében nemcsak a szűk értelembe vett politika kérdéseit figyeljük, hanem a mindennapi élettel közvetlenül összefüggő gazdasági kérdésekre helyezzük a hangsúlyt. Rájöttünk ugyanis, hogy a magyar nemzeti kisebbséget akkor tudjuk szolgálni teljes egészében, ha nemcsak politikai, társadalmi, kulturális szervezeteit támogatjuk, hanem gazdasági „alakulatait” is. Ezek ugyanis elválaszthatatlanok egymástól, s most az új viszonyok között, amikor a politikai helyzet labilis, sok bizonytalansággal jár, akkor kell elsősorban a gazdasági kérdésekre összpontosítani, mert az a hosszútávon járható út. A kisebbség létét, jövőjét mindenekelőtt gazdaságilag kell magalapozni, hogy a kisebbségi magyar ne legyen szolga saját szülőföldjén. S ha gazdaságilag megerősödik, akkor fönntartja politikai, társadalmi, kulturális szervezeteit is. • Már másodszor kerül sorra ilyen címen nemzetközi konferencia. Nyilván ezúttal már leszűrték az első ilyen rendezvény tapasztalatait is... — Tavaly már rendeztünk egy ilyen találkozót, akkor elsősorban a még létező Jugoszlávia magyarságára koncentrálva szerveztük azt. A jugoszláviai — vajdasági, horvátországi — magyar vállalkozók találkoztak magyarországiakkal és ausztriai magyar vállalkozókkal. Okulva az akkori tapasztalatokból, úgy döntöttünk, hogy a csehszlovákiai magyarság esetében inkább a regionális együttműködésre helyezzük a hangsúlyt, hiszen itt szerepet játszik a távolsági tényező is. Pozsonytól Tiszacsernyőig nagyjából 500 kilométer a távolság, ezért most inkább a csallóközi—mátyusföldi vállalkozókat várjuk és lényegében a Nyitrai, Lévai járás is „belefér” elképzeléseinkbe, sőt, a Nagykürtösinek is egy része. A keletebbre fekvő terület magyarsága számára egy másik találkozót szervezünk rövidesen, közel szülőföldjükhöz, hogy az egykor természetes kapcsolatban levő területekkel fejleszthessék ki az együttműködést. Igaz, az ilyen elosztás nem teljesen azonos az egykori regionális kötődésekkel, de nem akartuk, hogy az „aki sokat markol, keveset fog” szólás igazolódjék be. • Tehát április 28—29-e Mosonmagyaróvár... — Az, hogy ekkor elsősorban a nyugat-szlovákiai magyar vállalkozókat várjuk a konkrét együttműködés kialakítása céljából, nem azt jelenti, hogy például Kelet-Szlovákiából eleve kirekesztünk valakit. Akik onnan érkeznének, azokat inkább megfigyelőként várjuk, de „jogaik” ugyanazok, mintha pl. a Csallóközből lennének. Ismétlem: Az általunk elképzelt felosztás csakis azért ilyen, mert azt akarjuk e határokkal elválasztott régió egészének megadni, hogy újra megtalálja természetes vonzáskörzetében a gazdasági—kereskedelmi működőképesség feltételeit. • Most tulajdonképpen három ország magyar vállalkozói találkoznak, vajon a „keleti régió” magyarsága itt, Szlovákiában nem nehezményezi-e ezt? — Azt, hogy most a Csallóköz, Mátyusföld, Eszak-Dunántúl, Burgenland vállalkozói találkoznak, csak kifejezetten a területi szemlélet indokolja, valamint az, hogy az összetartozás természetes mechanizmusait próbáljuk megtalálni. Tehát, ha Nógrád, Gömör, a Bodrogköz és az Ungvidék vállalkozóit hívjuk találkozóra, akkor ott lesznek Kárpátalja keleti részének, sőt, Romániából a Máramaros vállalkozói is az észak-magyarországiakkal egyetemben. Tehát négy országra szóló együttműködés lesz a tét. • Amikor a meghívó programismertetését olvastam, az volt az érzésem, mintha túlságosan is az elméleti síkra helyeződött volna a találkozó hangsúlya. A gyakorlati rész, azaz a találkozónak a konkrét vállalkozói tevékenységben megnyilvánulható lehetőségnyújtása mintha mellékes lenne... — A látszat ezúttal csal, bár lehet, hogy hibát követtünk el, amikor legalább egy mondatban nem emeltük ki éppen azt, miszerint a gyakorlati kérdésekre, a vállalkozási tevékenységben közvetlenül felhasználható információátadásra törekszünk. Márpedig ezt a találkozót kifejezetten a vállalkozók képére akartuk formálni. Az előadások elsőorban az adótörvényekről, a vállalkozási feltételekről, a vegyesvállalatok létesítésének feltételeiről szólnak majd. Tehát nagyon is gyakorlati kérdésekre helyeztük a hangsúlyt. A „közgyűlés” később szekciókra bontva folytatja a munkát, s ekkor lehetőség nyílik arra, hogy konkrét gyakorlati — gazdasági, termelési, kereskedelmi — kérdésekről tárgyalhassanak egymással a jelenlevők. A fő téma „A regionalizmus és az európai integráció”, majd négy szekcióban folytatódik a munka, ezek pedig a kulturális, az ipari, a mezőgazdasági vállalkozások, valamint a szolgáltatási szféra vállalkozásai. Ezekről a területekről olyan szakemberek érkeznek, akik minden tekintetben tanácsot tudnak adni a lehetőségekről, a feltételekről, akár konkrét vállalkozás esetében is. • Aki viszont már vállalkozó, „új” piacot keres, mit kap, ha eljön?! — Számukra mini bemutatókat teszünk lehetővé, ezen minden vállalkozó kaphat 15 perces bemutatkozási lehetőséget. A bemutatkozás történhet videokazetta segítségével, de az érdeklődők elé tárhatják termékeiket, eladásra kínált árucikkeiket is. Aki erre igényt tart, az jelezze előre titkárságunknak — lehetőleg még ezen a héten postázva —, hogy időt biztosíthassunk számára. Amennyiben egyes vállalkozók csak ezúton értesülnek e rendezvényről, azok jelentkezését is el tudjuk fogadni a hét végéig. Mindkét igény bejelentését az alábbi címre kérem: Molnár Imre, Budapest, 1357. Kossuth L. tér 4. Pf. 2. Határontúli Magyarok Titkársága. • Köszönöm a tájékoztatást. —s—s A tanácsadó cégek is Belevetik magukat a környezetvédelembe Szabad újság_______________________ A környezetvédelemmel kapcsolatban nemrégiben még inkább csak példamutató, önkéntes akciókról hallhattunk, sajtóviták hálás témája volt, manapság azonban a beruházások, üzletkötések lényeges részét képezi, amelyet senkinek sem ajánlatos figyelmen kívül hagynia. A radikálisan szigorodó környezetvédelmi törvények következtében pedig gyorsan nő a kereslet a témában járatos szakértők iránt. Andrew Shortis, a Cooper and Lybrand tanácsadó cég környezetvédelmi ügyekkel foglalkozó részlegének menedzsere szerint „a vállalatok sokkal komolyabban veszik a törvények változását, mint a közvélemény — esetleg negatív — ítéletét”. A szabályozók száma pedig drámaian növekszik — mi több, a megformálásuk is egyre bonyolultabb, többféleképpen értelmezhető. A kevésbé preskriptív, inkább általánosabban megfogalmazott szabályok arra irányulnak, hogy a vállalatok maguk határozzák meg tevékenységük hatásait a környezetre, és hogy mit kell tenniük a negatív következmények kiküszöbölésére. Ennek eredményeképpen egyre több vállalat fordul környezetvédelmi ügyekben járatos ügyvédekhez, tanácsadó cégekhez. Nagy-Britanniában a nyolcvanas évek elején 90 ilyenfajta tanácsadó céget tartottak nyilván, míg 1990-ben már 225-öt, állítja Marek Mayer, a Környezetvédelmi Adatszolgálat igazgatója. Gyors fejlődés Martin Houldin, a KPMG Peat Marwick tanácsadó cég környezetvédelmi egységének vezetője szerint „a vállalatok általában nincsenek eléggé tisztában azzal, hogy mi a lényeges számukra az új törvényekből. Mi segítünk nekik meghatározni, hogy mit kell tenniük — hogy mi az elsődlegesen fontos, és hogy hogyan kezdjenek hozzá. A Cooper and Lybrand környezetvédelmi csoportja 1989-ben öt emberrel indult, jelenleg azonban már harmincán dolgoznak a részlegnél. A Jones and Day nemzetközi jogtanácsadó cégnél a hetvenes évek elején mindössze néhány ember foglalkozott egyesült államokbeli környezetvédelmi ügyekkel, idén pedig már egy hatvanfős nemzetközi részleg specializálódott a területre. Steve Jones, az iroda környezetvédelmi szakértője szerint a nemzetközi cégek előnyben vannak, ugyanis nemcsak az egyes országokon belül születik egyre több környezetvédelemmel kapcsolatos törvény, hanem az Európa Tanács és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) is újabb, egyeztetett követelményekkel áll elő. A cégek tartanak a szigorodó szabályoktól A brit és más EK-országbeli vállalatokat nyugtalanító törvényjavaslatok egyike például az a tervezet, amely arra késztetné a cégeket, hogy maguk mérjék fel termékeik hatását a környezetre. Az EK más szabályozásokat is tervez — a környezetkímélő minősítést kapott árucikkeik színvonalát folyamatosan ellenőriznék; egy másik javaslat szerint pedig a környezetszennyezésből származó károkért polgári pert lehet majd indítani a felelős vállalattal szemben. Másfelől a károk helyreállításának költségeiért a bankokat is felelőssé teszik. És ez ahhoz vezethet, hogy a hitelezők fogják a vállalatokat a környezetvédelmi előírások betartására késztetni. A brit környezetvédelmi törvény rendelkezései szerint a jövőben a vállalatok minden általuk termelt hulladékért felelősek, akkor is, ha egy másik céget bíztak meg a hulladék kezelésével. „Általában a vállalatok megpróbáltak a környezetvédelem, a hulladéktárolás, -feldolgozás kérdéseiről minél később tudomást venni” — állítja Houldin. „Az angol, illetve a közös piaci törvények azonban az idén, illetve a jövő évtől kezdve már igencsak húsbavágóak lesznek.” „Európában a brüsszeli bizottság környezetvédelmi előírásai nem igazán világosak az érintettek számára” — állítja Gábriellé Williamson, a Jones and Day brüsszeli specialistája. „Gyakran előfordul, hogy a kliensek a helyi hatóságokkal még elboldogulnak, de a brüsszeli bizottsággal való megegyezéshez már segítségünket kérik.” Új Kelet-Európába A környezetvédelmi feladatok, problémák azonban nem állnak meg az Európai Közösség határainál. „Kelet-Európábán lényegesen több környezetvédelemmel kapcsolatos munkánk van” — állítja Andrew Shortis. „Segítünk a környezetvédelmi minisztériumok felállításában, a törvényalkotás fejlesztésében, illetve igyekszünk olyan konstrukciókat kidolgozni, amelyek szerint az egyes országok környezetvédelmi beruházásokért cserében adósságelengedést, adósságcsökkentést kaphatnak.” (Reuter) „Kiemelkedő személyiségek” és „átlagemberek” a környezetvédelemért Japán neves politikusokat és pénzügyi szakembereket hívott meg arra a tanácskozásra, amelyen a környezetvédelmi problémák megoldásához szükséges pénz lehetséges forrásairól lesz szó. Az április 15-én kezdődő háromnapos találkozó igazi „fajsúlyos” házigazdája a korábbi miniszterelnök, Takesita Noboru lesz, a tanácskozás pedig a szerénynek nemigen minősíthető „Kiváló személyiségek a globális környezetvédelem finanszírozásáért” címet viseli. Az ENSZ Környezetvédelmi és - fejlesztési Konferenciája a környezet megóvásának globális költségeit 1993-tól 2000-ig évente átlagosan 125 milliárd dollárra becsüli. „A legfontosabb a pénzt megszerezni. Ha ez nem sikerül, nem tudjuk megoldani a környezetvédelmi problémákat”— állítja Aicsi Kazuo, a volt japán környezetvédelmi miniszter. Takesitát Maurica Strong, az A brüsszeli bizottság adóügyekért felelős tagja arra hívta fel a figyelmet, hogy az Európai Közösség nem lesz képes viselni a szén-dioxidkibocsátás csökkentésére előirányzott adóterheket, ha jelentős kereskedelmi partnerei nem vetnek ki hasonló adót. „Egy dolog biztos: ha nem sikerül hozzászoktatni legnagyobb kereskedelmi partnereinket a szén-dioxid-adó gondolatához, akkor igen nehéz az Európai Közösségen belül megértésre számítanunk az ügyben” — nyilatkozta Christiane Scrinerer Párizsban. Carlo Ripa di Mama, a brüsszeli bizottság kűmyezehédelemért felelős tagja azzal vádolta George Bush amerikai ehökűt, bqjy ENSZ-konferencia főtitkára kérte fel a rendezvény házigazdájának, amely a júniusi riói tárgyalások előkészítője lesz. Takesita szerint a tokiói helyszín, illetve, hogy ő a rendezvény házigazdája, megfelelően demonstrálja, hogy Japán aktív szerepet kíván játszani az egész Földre kiterjedő környezeti problémák megoldásában. „Legalább harmincán fognak meg akarja torpedózni a júniusi Rio de Janeiro-i környezetvédelmi csúcsot, mivel visszautasítja, hogy az Egyesült Államokban korlátozzák az üvegházhatásért felelős gázok kibocsátását. Di Meana erélyesen támogatja a szén-dioxid-kibocsátással és az energiafelhasználással kapcsolatos adók bevezetését. Bush viszont azzal utasítja el az adó bevezetését, hogy ez hátrányosan érintheti az amerikai gazdaságot, az Európai Közösség iparának képviselői viszont úgy vélik, hogy a nagy kereskedelmi partnereikkel szembeni versenyhelyzetüket súlyosan ronthatja, ha egyedül ők viselnék az adót. (Reuter) részt venni, köztük Oscar Arias Sanchez, a korábbi Costa Rica-i elnök, Miguel de la Madrid, mexikói exelnök, Li Kuan-jou, volt szingapúri miniszterelnök, valamint Barber Conable, a Világbank korábbi elnöke. Mindannyian magánemberként lesznek jelen a tanácskozáson” — nyilatkozta Aicsi. A konferencia résztvevői feltehetőleg nem fognak konkrét számadatokkal előállni „Tokiói nyilatkozatukban”, hanem inkább a fejlődő országok szükségleteiről, a fejlett országok saját környezetük megóvásával kapcsolatos terveiről, illetve a lehetséges pénzforrásokról lesz szó a deklarációban. Még mielőtt azonban a kiváló személyiségek megérkeznének, japán környezetvédők is megrendezik a maguk nem titkoltan célzatos című „Átlagemberek a globális környezetvédelem finanszírozásáról” találkozójukat. Az „átlagemberek” tanácskozásán a jelenlegi pénzügyi rendszer alternatíváiról lesz szó, amely szerintük az olyan globális problémák okozója, mint például a szegények és a gazdagok közötti hatalmas szakadék. „A kiváló személyiségek találkozóján csak a pénzről lesz szó” — állítja Shunsuke Iwasaki, az alternatív gyűlés szervezője. „Ők sokkal inkább csak a pénzt szeretnék megszerezni, a környezet megóvása kevésbé érdekli őket.” (Reuter) Az EK nem hajlandó egyedül viselni
