Szabad Újság, 1992. április (2. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-11 / 87. szám
7 1992-április 11-_____________________________________________________________________________________________________________ Szabad ÚJSÁG Fel vagyunk készülve a Nyugat „pestisére“? A veszélyes mámor ára A fejlett államok nálunk irigylést keltő világának természetesen megvannak a maga nem kívánatos „szociális salaktermékei is“. Ezek közé sorolhatnánk a munkanélküliséget, a szociális bizonytalanságot, a csonka családokat vagy az alkoholizmust és a kábítószer-fogyasztást. A legtermöbb táptalajt azok a fiatalok jelentik, akik így próbálják megoldani felgyülemlett problémáikat, levezetni családi és társadalmi feszültségüket. Aggasztó, hogy erről a kérdésről nálunk is egyre több alkalommal vagyunk kénytelenek szólni. A Nyugat „pestisének“ terjedését csupán a megelőzés fékezheti meg. > ' Hazai portyázás Vajon mennyire vannak felkészülve erre a jelenségre a hazai szakemberek? A kábítószer hazánkban történő (jövőbeni) „meghonosodása“ valószínűleg majd a nagyobb városokban veszi kezdetét, terjedését a vidéki városokba, falvakba viszont nem lesz könnyű feladat megakadályozni. Éppen ezért kerestük fel dr. Valkovic Ivan pszichológust, a pszichológiai tanácsadói szolgáltatások galántai körzetében található központ vezetőjét.- A kábítószereknek megvannak a maguk előnyei, hátrányai egyaránt. Ami a megelőzést illeti, a legfontosabb, hogy a fiatalok megtudják, miért nem egészséges a fogyasztásuk. A szakemberek még nem jutottak közös véleményre azt illetően, vajon engedélyezzék-e vagy sem a használatát országunkban. Gondolom, itt inkább politikai kérdésről van szó, mert a tiltás nem demokratikus. Ahol nem tilos a forgalmazása, az adott ország sokkal jobban „szem előtt tudja tartani" a kábítószer-fogyasztás mértékét, mintha az illegális módon érkezik és ver gyökereket. Semmiképpen sem szabad odáig fajulni a dolgoknak, mint mondjuk Hollandiában, ahol a főtéren nemegyszer megáll az autóbusz, s egyszeri használatú fecskendőket árulnak - akadnak akik helyben fel is használják. Gondolom, a társadalom feladata nem csupán az „engedni, vagy sem" eldöntéséből áll, hiszen ha biztosítani tudja a fiatalok számára azokat a feltételeket, amelyek hiánya miatt a bódító szerek és álmok világába kényszerülnek, más a helyzet. A pszichológust ezek után arról kérdezzük, milyen fázisai vannak e szenvedélynek.- Kis mennyiségben a kábítószer a jókedvet, az önbizalmat és bátorságot fokozza, s nem hallgathatunk a kábítószer okozta gyönyör és lebegés érzéséről sem. A későbbiek során a megszokott adag már nem hozza meg a várt eredményt, s az egyén annak fokozására kényszerül. Egy újabb lépés a „szakadék felé“ az, amikor a szer fogyasztása már a következményeképpen kiütközött depresszió elűzésére szolgál. A végső fázisnak tekinthető, amikor már csak arra terjed ki a kábítószer feladata, hogy a ronccsá vált szervezetet egy bizonyos, elfogadható, élethez viszont már nem hasonlítható szinten tudja tartani. Van kiút?! Amint azt a galántai szakorvostól megtudtuk, ő elsősorban az intézményes úton történő gyógyítás hive. Hiábavalók a beszélgetések, a kölcsönös megegyezések a beteg és az öt kezelő pszichológus között, ha a páciens nincs állandó felügyelet alatt. Álljon itt egy példa ennek megmagyarázása céljából.- Volt egy páciensnőm, huszonkét éves, fiatal lány, aki szipózott. Az édesanyja tanácsára látogatott el hozzám, ám előtte egy be nem fejezett kezelésen vett részt. A lány meglepő becsületességgel járt hozzám, ám beszélgetésünk során később bevallotta, már újra szenvedélyének a rabjává vált. Ilyen esetben nehezen tudok segíteni, s ö már olyan előrehaladott állapotban volt,' hogy a szervezete függővé vált a szertől. Mindenképpen kezelésre szorult volna - meséli az esetet Valkovic doktor úr. Ha a fiatalok tudnák, hogy a boldogságot saját személyiségüknek, tudásszomjuknak, alkotóvágyuknak köszönhetően is elérhetik, valószínűleg kevesebben választanák a kábítószert. A mi szakorvosunk a fiatalokkal folytatott beszélgetések alkalmával itt a jóga, a meditáció, az egészséges életmód, a sport és a zenehallgatás szerepét emeli ki. Ezek mellékhatása pozitív, sőt másoknak is örömet szerezhet, míg a kábítószernek egy és nagyon komoly mellékhatásáról beszélhetünk: a szervezet roncsolásáról, s az ezután már nem késlekedő halálról. /----------------------------------------------össznépi betegség A kábítószereknél „népszerűbb“, s kereskedelmi úton és anyagilag is jóval könnyebben beszerezhető az alkohol.- Járásunkban a válások többsége éppen a mértéktelen alkoholfogyasztás számlájára írható; mig állami viszonylatban az alkoholizmus, mint válóok harmadik, addig a galántai körzetben az első helyen áll. Hozzánk elsőként sokszor a feleség érkezik, hogy segítséget kérjen férje gyógyulása érdekében. Általában legalább három hónapra van szükség, mire a beteget meggyőzzük arról, kezelésre van szüksége. Az elmúlt rendszerben az intézeti, valamint az ambuláns kezelés mellett ismeretes volt az erőszakkal történő „bevitetés“, ami most már nem létezik, hiszen akarata ellenére senkit sem kényszeríthetünk arra, hogy kezelésnek vesse'alá magát. Hasonlóképpen, mint a kábítószerek esetében, itt is a megelőzésre kell fektetni a nagyobb hangsúlyt. A fiatalember katonasága idején elkezd inni, a későbbiek során még inkább kitart e szokása mellett. Az ifjú feleség eleinte elnéző, hiszen a másnapos férj fogadkozásai, Ígéretei hízelgők számára - ilyenkor csupán rajta függ, megbocsát-e, vagy sem. Betegeink általában a harmincas-negyvenes korosztályt képviselik. Az alkoholizmus ugyanis nagyon hosszadalmas folyamat. Az idősebbek vagy már ráébredtek a káros, májat és idegrendszert roncsoló hatására s felhagytak a mértéktelen italozással, vagy már nincs mód arra, hogy változtassanak szokásaikon. A fiatalok pedig többnyire még nem tudatosítják ezeket a káros hatásokat. Az alkoholizmus, sajnos, többnyire egész családokat érint. A kibékült férj és feleség nemegyszer érkezik hozzám akkor, ha lakodalomba hivatalosak, s tanácsot kérnek tőlem, hogyan utasítsa el a férj a felkínált poharat. Aki hazugsággal próbálkozik (autót vezetek, gyógyszert szedek), annak a gyógyulása homokvárra épül. A beteg akkor halad a legjobb úton, ha már be meri vallani, sőt, büszke arra, hogy absztinens. < > Munkanélküliek a pszichológusnál A pszichológiai tanácsadói szolgáltatások centruma már bővítette szolgáltatásait. Az érdeklődök tanácsokat kérhetnek a jógával, az egészséges bio-táplálkozással kapcsolatban is. A munkaügyi hivatal javaslatára a közeljövőben talán a munkanélküliek látogatására is számíthatnak dolgozói. Jelenleg folynak erről a tárgyalások.- A gond csupán abban rejlik - tudjuk meg a pszichológustól -, hogy az emberek ide majd akkor érkeznek, ha már teljesen elveszítették a reményt, ezt pedig a legnehezebb visszaadni. Mi csupán abban tudunk nekik segíteni, hogy növeljük önbizalmukat, tanácsokat adhatunk azzal kapcsolatosan, hogyan kínálják fel magukat, tárgyaljanak jövendő munkáltatóikkal. Törődnünk kell velük, nehogy éppen ők legyenek azok, akik a mértéktelen alkohol-, netalán kábítószer-fogyasztás áldozataivá válnak. Ehhez viszont el kell érnünk azt, hogy a káros szenvedélyek - a múlthoz hasonlóan - ne váljanak divattá, s a róluk szóló vitákban ne annak hívei, hanem a józan és egészséges élet támogatói kerekedjenek felül. SZÁZ ILDIKÓ Bodon Antal sírja körül A szerző felvétele Ünnepség a Vály-völgyben Ahol megszakad a magyar Miatyánk A Csehszlovák Magyar Néprajzi Társaság „Népismereti Könyvtár“ sorozatának nyitóköteteként jelent meg Vály-völgy címmel az a gazdagon illusztrált tanulmánygyűjtemény, amely a Kálosa patak mentén fekvő falvak történelmi, néprajzi értékein kívül a vidék fejlődését, természeti feltételeit, valamint a mai napig megtekinthető sajátos műemlékeit mutatja be az olvasónak. A tizenkét kilométer hosszú Vály-völgy mindmáig hazánk alig ismert tájai közé tartozik. A völgy északi részén húzódó magas, alig átjárható vulkanikus képződmények nemcsak földrajzilag határolják a katlant, hanem nyelvhatárt is képeznek. A völgyben található hat község lakossága ugyanis zömében megmaradt magyarnak, pedig a tőle északra fekvő falvak lakossága kivétel nélkül mind szlovák nemzetiségű. Ezért is mondják errefelé: „Vályban szakad meg a magyar Miatyánk“. A könyv megjelenésének kapcsán ünnepi összejövetelt tartottak Mihályfalván, amelyet megelőzően a résztvevők megkoszorúzták a vidék nagy szülötteinek a sírjait. Elsőként Alsóvályban, Bodon Antal sírjánál tartott megemlékezést B. Kovács István, a könyv szerzője. Bodon Antal járási főszolgabíró volt és a gömöri önkéntes honvédzászlóalj tagjaként harcolt az 1848/49-es szabadságharcban, majd annak leverése után visszahúzódott az országos ügyektől. A vályi református egyház fögondnokaként rendkívül sokat tett a völgy kulturális felvirágoztatásáért. Unokaöccsével, Bodon Ábrahámmal 1851. május 5-én (tehát a Bach-korszak idején) Felsővályon letették az iskola alapkövét és még az év októberében megkezdődött a tanítás. Az építkezés költségeit (amelyek meghaladták a hatezer forintot) a két Bodon fedezte. Az új iskola megnyitásával egyben a vályi egyháztanács eltörölte a tandíjat. 1858-ban új lelkészlakot építettek ugyancsak Felső-vályon, később felújították a mihályfalvai templomot és iskolát, valamint a felsővályi harangtornyot és a parókiális, illetve az iskolai melléképületeket. Száz-száz forint összegű alapítványt tettek, ennek kamataiból jutalmazták a tanítót, valamint az iskola legjobb előmenetelő tanulóját. Bodon Antal fiatalon, 53 éves korában halt meg, testét az alsóvályi temetőben helyezték örök nyugalomra. Unokaöccse, Ábrahám a radikális országgyűlési fiatalok egyik legtekintélyesebb vezére volt. Maga Kossuth Lajos is nagyra becsülte és bizalmas barátjává fogadta. Kossuth elfogatását követően Stuller Ferenccel átvette az Országgyűlési Tudósítások szerkesztését. Ismerősei „kis Kossuthnak“ is nevezték. Bodon Ábrahámot 1845-ben Gömör megye főügyészévé választották, Rimaszombatban hunyt el hatvanéves korában. Ő Mihályfalván nyugszik. „Kívánom, hogy a testemet, ha nagyobb nehézségekbe nem ütközik, a mihályfalusi ősi temetőbe helyezzék örök nyugalomra, családom ezredéves földjébe, ahol ősapáink is nyugszanak egész az Árpádok óta. Ha ez nem lehetséges, úgy legalább egy maradandó emlékkövei jelezzék emlékemet“ - írta végakaratában Forgon Mihály. Első kívánsága nem teljesülhetett, teste valahol Galícia földjében nyugszik, emlékét szülei sírkövén egy felirat őrzi a mihályfalvai temetőben. Forgon Mihály röviddel jogi egyetemi tanulmányai befejeztével elkészítette a Gömör megyei nemesi családok történetét bemutató kétkötetes monográfiát. Később, amikor felvették a kassai ügyvédi kamarába, Királyhelmecen telepedett le. 1913. december 27-én tartalékos hadnaggyá nevezték ki és a miskolci 10. honvéd gyalogezredhez került, amely 1914-ben a Monarchia 4. hadseregének alárendeltségében Galíciában harcolt. Itt esett el Forgon Mihály Przemysl vára felmentésének napján, október 9-én. A koszorúzásokat követően a mihályfalvai kultúrházban B. Kovács István bemutatta a kötet szerzőit és röviden vázolta a könyv megszületésének előzményeit. Mint elmondta, tervük nem válhatott volna valóra, ha a szövetkezet akkori vezetősége, a helyi önkormányzatok és a Csemadok felsővályi szervezete az erkölcsi támogatás mellett nem támogatja anyagilag is a kiadását. A könyv szerzői közül Gaál Lajos, Dénes György (Budapestről), Erdélyi Géza, Kovács Tibor és Benedek László volt jelen az ünnepségen. B. Kovács István végezetül szimbolikusan átadta a megjelent kötetet a Vály-völgyi polgármestereknek, ami annyit jelentett, hogy a hat község valamennyi családja egy-egy tiszteletpéldányt kapott. Mihályfalvának kétszeresen is emlékezetes marad ez a hétvége, mert amint azt ott megtudtam, tizenkét év óta először tarthattak összejövetelt a saját kultúrházukban. FARKAS OTTÓ
