Szabad Újság, 1992. március (2. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-30 / 76. szám

1992. március 30. 5 Szabad ÚJSÁG Lenin nyakán Daxner feje? Szoborgondok Rimaszombatban Rimaszombatnak - bármily hi­hetetlen is - eddig nem volt Lenin szobra, ami bizony ezek előtt sú­lyos mulasztásnak számított. Az akkori járási nemzeti bizottság ve­zetői illetve a kommunista párt funkcionáriusai pedig mindent megtettek annak érdekében, hogy a „nagy eszménykép“ ott dísze­legjen a város központjában: megrendelték. Forradalom ide, átalakulás oda, a szobor állítólag ez évben elkészült. Nem így a Le­nin tér, ahová a szobrot szánták, sőt azóta az már más nevet is kapott. Ha elkészül, Daxner tér-Fotó: Gál Miklós nek fogják hívni. Mi legyen akkor a lenin-szoborral? Ki kell fizetni, el kell hozni, hiszen meg volt rendel­ve. Állítólag - takarékosságból - jó lesz majd a Daxner térre úgy, hogy Lenin alakjára Daxner fejét fogják ráhelyezni. Mi ebből az igaz? «aMOMMI zászlóárbocok pedig (már a raj­zon is) olyan hatást keltenek, mintha a szobor rács mögé volna zárva.- A bronzszobor elkészítését Tibor Bártfay pozsonyi szobrász­­művész vállalta el - folytatja Pelle mérnök. - A másfél méter magas talpazaton álló, négyméteres szo­bornak az 1988-ban megkötött szerződés értelmében 1991 áprili­sáig kellett volna elkészülnie. Bártfay úr az „új hullám“ hatására a szobor készítését abbahagyta, de a gipszlenyomatok akkor már megvoltak. Felvettük vele a kap­csolatot, ő irántunk a maximális megértést tanúsította: elállt a szerződéstől, csupán arra kért bennünket, hogy térítsük meg ed­digi kiadásait, amelynek egy ré­széről már a helyszínen lemon­dott és felajánlotta a járás egész­ségügyi intézményei javára. Ezt az összeget mi már nem is Bárt­fay úrnak fogjuk átutalni, hanem Ok egy év alatt elkészítik- A leendő Daxner tér megter­vezésére versenytárgyalást írtunk ki, amelyre három műépítész cso­port jelentkezett. Az elkészített munkák alapján a DID losonci magáncég munkáját fogadtuk el, amely saját kivitelező részlegével még idén szeretné befejezni a tér megépítését, beleértve a Daxner­­szobor elkészítését is. Sajnos, az időpont nekünk nem felel meg, mivel a munkálatok hozzávetőleg 13 millió koronába kerülnek, amit mi ilyen rövid idő alatt nem tudunk előteremteni. Úgy tervezzük, hogy a munkálatokat fokozatosan (ahogy a pénztárcánk engedi) vé­geztetjük el, amit szerződés for­májában rögzíteni is akarunk ve­lük. Az elkészült két darab a 80, illetve 160 centiméter magas) Le­­nin-makettet és a gipszlenyoma­­tot pedig a Gömöri Múzeumnak ajándékozzuk. Két tér - két szobor Ha sorra vesszük Rimaszom­bat szobrait: bizony, azt állapíthat­juk meg, hogy Tompa Mihály szobrán kívül Blaha Lujzának és Ferenczy Istvánnak van még szobra a városban. (Az utóbbi kettőnek mellszobra.) Tehát nem­csak Leninnek nem volt szobra Rimaszombatban, hanem egyet­len szlovák személyiségnek sem. Idestova egy éve újra van Tom­pa tér Rimaszombat belvárosá­ban - egyelőre szobor nélkül. A város nagy szülöttjének szobra (a ledöntés óta) a parkban találha­tó. Ilyen szempontból mérlegelve A járási nemzeti bizottságtól a szoborral kapcsolatos összes kiadást és gondot „örökölte“ a városi hivatal. Pelle Sándor mérnök, a hivatal építkezési és környezetvédelmi osztályának ve­zetője cáfolja az effajta híresztelé­sek valósságát.- Ez nem igaz - mondja egyér­telműen. - A tér és a szobor megépítésének, illetve elkészíté­sének a gyökerei a nyolcvanas évek legelejére nyúlnak vissza. A szóbanforgó területen ugyanis egy „ideológiai“ és kulturális köz­pontot akartak kiépíteni. Ebbe a komplexumba tartozott volna a pártház, a mozi, a Slovan szálló, a kultúrközpont és természetesen a Lenin tér a szoborral együtt. A terveket 1982-ben Ladislav Bei­­setzer elkészítette, és mivel politi­kailag nagy volt a befolyása, ter­vét az összes létező hibákkal együtt elfogadtatta. az általa meghatározott egészségügyi osztályoknak. Rács mögött a Lenin-szobor V________________________________ Peile mérnök egy halom doku­mentumot vesz elő, többek között a Beisetzer-tervet is, amely sze­rint a szoborhoz vezető lépcsőfo­kok magassága 8 centiméter, a Lenin-szobor hátat fordít a párt­háznak, a mögötte elhelyezett Az özvegy perel- Beisetzer professzor közben meghalt, bár az általa „megálmo­dott“ és papírra vetett tervet ezek után nem fogjuk megvalósítani, örököse - a felesége - követeli tőlünk férje jogdíját. Hetvenezer koronát követel rajtunk, amit most bírósági úton akar behajtani. a helyzetet, bizony a Daxner tér és -szobor megépítésének, illetve elkészítésének a terve-kivitelezé­­se már korábban is időszerű lett volna. Ezt bizonyítja a város ma­gyar nemzetiségű képviselőinek a témához való hozzáállása is, akik támogatták e tér elnevezésé­re adott javaslatot. Meg kell azonban jegyeznem, hogy mind a Daxner, mind a Tom­pa tér csak akkor lesz igazán szép, ha mindkettőt névadójának a szobra fogja majd díszíteni. FARKAS OTTÓ Ésszerűbbé válnak a fogyasztási szokások a nyugati társadalmak­ban. A médiák és a reklámok által gerjesztett álomfogyasztást Franciaországban is az egyre racionálisabb vásárlói törekvések váltják fel. A nők járnak a változások élén, akik még a híradástechnikai eszközök iránti igényt is meghatározzák, s a konyhában is egészségesebb étrendre térnek át. geibe, és az ipar valóságos termékö­­zönnel reagált az azonos funkciót be­töltő árucikkekből is. Például a Sony a walkmenek harmincféle változatát készítette el: külön típust a gyerme­kek, a sportolók, a diákok és a hölgyek részére. A választék bősége azonban za­varba hozta és gondolkodóba ejtette a fogyasztót. Már szinte nem tudott különbséget tenni az azonos célt szol­gáló termékek között. Az ár nem nyúj­tott semmiféle orientációt a termék minőségéről és használhatóságáról. A műszaki cikkek piacán a gyors tech­nikai fejlődést, rövid idő múltán jelen­tékeny árcsökkenés követte. Az ol­csóbb és műszakilag kiforrottabb ter­mék reményében a fogyasztó kivárt, és nem vásárolt. Félnek az adósságtól A recesszió és a holnapért való aggodalom világérzése át- meg átjárja Európát, Amerikát és Japánt. Ma már a francia fogyasztókat sem szédíti tneg a reklám, a marketing és a divat. Új, ésszerűbb fogyasztási magatartás van kialakulóban, melynek középpont­jában a harmonikus és kiegyensúlyo­zott életmódot választó személyiség áll. A viszonylagos anyagi biztonság­ban élők is csak arra költenek, amire igazán szükségük van. Félnek az el­adósodástól, s újabban nem szívesen vásárolnak hitelbe. Régebben a fran­cia fogyasztóknak csak a fele takaré­koskodott, ma a megkérdezettek 92 százaléka tartja ezt szükségesnek. A fogyasztási szerkezet arról a megle­pő tényről tanúskodik, hogy a franciák egyre kevesebbet költenek öltözkö­désre és lakberendezésre, viszont mind többet egészségük megőrzé­sére. Az ésszerűbb fogyasztásban a nők játsszák a fő szerepet. A szeszélyes és könnyelmű hírben álló francia höl­olcsó termékeket keresik. Az étkezés­ben is a női diktátum szabja meg a fogyasztható kalóriamennyiséget és az elfogadható koleszterinszintet. A ruházati cikkek terén tombol a fehér­nemű-őrület, ám a felsőruházatban a francia nők visszatérnek az időtálló fazonokhoz. Vásároljon száz évre! Az utóbbi évek változásai mégsem elsősorban a fogyasztás mennyiségét, inkább annak belső szerkezetét érin­tik, hiszen az utolsó két negyedévben 0,2 illetye 0,5 százalékkal vásároltak többet Franciaországban. Ezért a rek­lámszakemberek optimisták. Jacques Séguéla, az Euro SRCG reklámszövetségének elnöke például azon a véleményen van, hogy a ter­mékkínálat még nagy meglepetéseket hozhat, mivel a következő évezred elején fogyasztásra kerülő termékek 80 százalékát még csak ezután fogják kitalálni. Az előrejelzések azonban mindenképpen azt sejtetik, hogy a fo­gyasztói kereslet egyre inkább az egészséget és a jó közérzetet biztosí­tó termékek felé fordul. A pazarló fogyasztástól való eltávo­lodást tovább gyorsítja a környezetvé­delem iránti növekvő érzékenység. A hallgass a divatra! Vásárolj száz évre! - hirdeti Yvon Chouinard 1974- ben alapított Patagónia-üzletének szlogenje. Létrehozásakor abból in­dult ki, hogy a tömegfogyasztási cik­kek a környezetszennyezés legfőbb okozói, ezért előállításuk során éppen úgy, mint forgalmazásukkor a termé­szetvédelmi szempontokat kell előtér­be helyezni. A zoknitól a hegymászó­felszerelésig minden megtalálható kí­nálatában, ami elnyűhetetlen. A cég üzletfilozófiája világszerte egyre na­gyobb visszhangot kelt, s az üzlet, 350 viszonteladójával és évi 20 százalé­kos forgalomnövekedésével, igen szépen prosperál. (B-i) A The Wall Street Journal elmelkedese Teli az orosz gabonaraktárak? Az Orosz Köztársaság elnöke, Borisz Jelcin arról biztosítja a la­kosságot, hogy az országot nem fenyegeti éhínség. Ebben az igen súlyos kérdésben Jelcin nem te­het felelőtlen kijelentéseket, így feltételezhető, hogy Oroszország rendelkezik bizonyos élelmiszer­tartalékokkal, elsősorban gabo­nával. A múlt év novemberében az akkori köztársaságok közti gazda­sági bizottság elnöke, Ivan Szila­­jev bejelentette, hogy a Szovjet­unió külföldi hitelekre mintegy 50 millió tonna gabonát és más élel­miszer-ipari nyersanyagot impor­tál. Ezen kívül tavaly az állam a mezőgazdasági termelőktől 42-43 millió tonna gabonát vásá­rolt fel. Nyugati megfigyelők szerint a hetvenes években a szovjet magraktárakban több mint 240 millió tonna gabonát, 1981-ben 290 millió tonna gabonát raktároz­tak. A nyolcvanas évek végéig a raktárak befogadóképességét 360 millió tonnára növelték. Tulaj­donképpen stratégiai készletekről van szó, amelyeket Moszkva há­ború esetére halmozott fel, és nyugati behozatalból állandóan feltöltött. Steven Rosefield, egy észak-karolinai egyetem munka­társa azt állítja, hogy ezek a kész­letek 3-4 évre elegendőek. Ezen kívül a hadsereg ún. békebeli készletekkel rendelkezik, a szö­vetségi kormány pedig külön élel­miszeralapot is létrehozott. A japán Jomiuri Simbun lap múlt év októberében idézte V. Slykov, az orosz védelmi bizott­ság tagjának szavait, miszerint abban az esetben, ha az összes állami tartalékot a honvédelmi ipar rendelkezésére bocsátanák, a ter­melés körülbelül a felével növe­kedne. Ebből következik, hogy a volt Szovjetunió hadipari komp­lexumának anyagi tartalékai a bruttó nemzeti termék mintegy egynegyedét tették ki. Mihail Gor­­bacsovnak, mint a fegyveres erők főparancsnokának tudnia kellett, hogy a stratégiai készletek feltöl­tésére a nemzeti jövedelem 5-6 százalékát (a háború után 4 szá­zalékát) fordítják évente. Napjainkban viszont az a dön­tő, hogy Jelcin igénybe veheti-e saját belátása szerint ezeket a stratégiai tartalékokat, más szó­val, hogy a hadipari komplexum átadja-e neki a stratégiai raktárak kulcsát. (hn) A hatvanas-hetvenes évek fo­gyasztói társadalmában a tévéreklá­mokban látható termékek a többség számára elérhetőnek látszottak. A fo­gyasztók igényeihez a legapróbb részletekig alkalmazkodni kívánó, dif­ferenciált kínálat volt a piacon. A mar­ketingszakemberek bevilágítottak a társadalom mikropiacainak mélysé­gyek egyre megfontoltabb, igénye­sebb gazdaasszonyok. A férfiak pe­dig, akarva-akaratlan, igazodnak a nők által diktált szokásokhoz. Példá­ul a nemrég még kifejezetten a férfiak ízléséhez igazított híradástechnikai és optikai cikkek piacán is a nők válasz­tása lett a mérvadó. Ők viszont a prak­tikus, könnyen kezelhető, egyszerű és A változások élén Nőuralom a piacokon

Next

/
Thumbnails
Contents