Szabad Újság, 1992. március (2. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-28 / 75. szám
Szabad ÚJSÁG Rólunk megint megfeledkeztek... Oktatásügyünk fejlesztésének új koncepciójáról A Szlovák Köztársaság Oktatási, Ifjúsági és Sportminisztériuma tavaly szeptemberben hozta nyilvánosságra oktatásügyünk fejlesztésének 2000- ig szóló tervezetét, amely magában foglalja az összes iskolatípus fejlesztésével kapcsolatos irányelveket, az alapiskoláktól a felsőoktatási intézményekig. A több mint két újságoldalnyi tervezetben - sajnos - hiába keressük a nemzetiségi iskolák, köztük a magyar tanítási nyelvű iskolák fejlesztéséről szóló útmutatásokat. Súlyos hiba, hogy rólunk megint megfeledkeztek, hiszen éppen a kompetens oktatásügyi szerveknek kellene ismerniük a legjobban a nemzetiségi oktatásügy égető problémáit, s ezért ebbe a középtávú tervezetbe feltétlenül bele kellett volna foglalni a megoldásukat célzó intézkedéseket. Lehetséges, hogy a tervezet általános érvényű irányelvei az ország összes iskolájára, tehát a magyar tanítási nyelvüekre is vonatkoznak, sőt ez valószínű is, azonban ebben az esetben sem lehetünk elégedettek, hiszen köztudott, hogy magyar tanítási nyelvű iskoláinknak számos, mielőbbi megoldásra váró specifikus problémája van. A tervezet csupán a nemzetiségileg vegyes területek oktatásügyéről tesz említést néhány sorban, olyan szöveg formájában, amely mindannyiunk számára már túlságosan is ismert, íme: ,,Meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy minden gyermeket olyan nyelven neveljenek és oktassanak, amilyet a szülei kívánnak. De a Szlovákia területén végzett alapiskolásnak a szlovák nyelvet is jól kell tudnia. A szlovák nyelv minden egyes tanítójának perfekt szlovák nyelvismeretre van szüksége Írásban és szóban". Nos, ez bizony alig több a semminél, s a be nem avatottak soraiban azt a téves benyomást keltheti, hogy a nemzetiségi, s a minket elsősorban érdeklő magyar tanítási nyelvű iskoláknak semmilyen megoldatlan problémáik nincsenek. Az alábbiakban ezekre a sürgős orvoslásra váró problémákra szeretném felhívni az illetékesek és a közvélemény figyelmét. Legégetőbb problémánk, melyet éppen ezért elsőként említek: a magyar pedagógusképzés felelőtlen elhanyagolása. Ez a totalitárius rendszer átkos öröksége. Sajnos, az új fejlesztési terv sem tartalmaz támpontokat ennek a nyomasztó problémának a megoldására. Pedig az idő sürget, mert már néhány éven belül katasztrofális helyzet következhet be a magyar tanítási nyelvű iskolák pedagógusainak létszámában, ha nem készül minél előbb pontos helyzetfelmérés (az illetékes minisztérium bevonásával), és nem indul meg a nyitrai pedagógiai kar magyar részlegének lényeges kibővítése, azaz az oktatók és a hallgatók számának a felmért szükségletek arányában történő növelése. Persze, hiba lenne azt hinni, hogy csupán a pedagógusok főiskolai oktatásának bővítésére van szükség. Az oktatásügy fejlesztésének tervezete - a fejlett oktatásüggyel rendelkező országok tapasztalatai alapján - számol azzal is, hogy a gimnáziumokban az eddiginél sokkal több diák fog tanulni. Ezért bővíteni szándékoznak a gimnáziumok hálózatát is. Magától értetődő, hogy ezzel a koncepcióval összhangban bővíteni kell a magyar tanítási nyelvű gimnáziumok hálózatát is, és ezekben a gimnáziumokban is biztosítani kell a tudományok legkülönfélébb területeit érintő szakosított oktatást, az idegen nyelvek kibővített oktatását, a közgazdász szakemberek és menedzserek képzését szolgáló szakosítást is. Ugyanilyen céllal kell kibővíteni a magyar tanítási nyelvű szakközépiskolák hálózatát is, melyekben a képzésnek szintén figyelembe kell vennie korunk követelményeit. Oktatásügyünk további fejlesztése elképzelhetetlen a magyar tannyelvű (háromévfolyamos) szaktanintézetek nélkül. Ezeket az iskolákat, amelyeket régebben az állami vállalatok és földműves-szövetkezetek szponzoráltak, jelenleg - éppen az anyagi támogatás megszűnése miatt - a likvidálás veszélye fenyegeti. Oktatásügyünknek ezt a problémát is meg kell oldania, s keresnie kell a lehetőségeket minél több magyar tanítási nyelvű szaktanintézet létrehozására és fenntartására. E szaktanintézetek profilját is a nálunk egyre erősödő piacgazdaság követelményeivel összhangban kell megállapítani. Az iskolahálózat bővítése alkalmával feltétlenül gondolni kell a megszüntetett kisiskolák felélesztésére is. Ez nem csupán a kisdiákok és a szülők ügye, hanem az egész érintett községé. Kisközségeinkben igen fontos és megtisztelő szerep hárult az iskolában oktató pedagógusokra, akik a serdülő fiatalsággal is foglalkoztak, segítettek a község kulturális életének felvirágoztatásában, valamint a felnőttek ügyes-bajos dolgainak intézésében és megoldásában. Égetően sürgős feladat a magyar oktatási nyelvű óvodák hálózatának kibővítése is. Dél-Szlovákia számos községében, de a városokban is gyakran színtiszta magyar környezetben nem létesítettek magyar óvodát, vagy a már létezőket mondvacsinált ürügyekkel bezárták. Lehetővé kell tenni tehát, hogy ahol a magyar szülők aláírásos petíció formájában, vagy egyéb módon igénylik a magyar óvodát, ez az oktatási intézmény is a gyermekek és közvetve a szülök rendelkezésére álljon. A pártállam oktatásügyének félresikerült „vívmánya" volt a közös igazgatású alap- és középiskolák létesítése. Ezek az „öszvériskolák“ az annyit hangoztatott „proletár internacionalizmus“ nyakatekert értelmezésének voltak a szüleményei. Tekintettel arra, hogy ezekben az iskolákban számos tantárgyat szlovák anyanyelvű pedagógusok tanítottak, akik gyakran csak tört magyarsággal beszéltek, romlott a magyar anyanyelvű diákok anyanyelvi kifejezőkészsége, és számos tantárgy oktatásából a magyar nemzetiségű szakképzett pedagógusok kiszorultak. Ráadásul szinte napirenden voltak az összezördülések, a kölcsönös vádaskodások, s ez semmiképpen sem járult hozzá az oktatáshoz olyannyira szükséges nyugodt légkör kialakításához. Az pedig már teljesen naiv és értelmetlen elképzelés volt, hogy a magyar és a szlovák pedagógusok és diákok csak akkor fogják igazán megérteni egymást, csak akkor alakul ki közöttük az annyira kívánatos békés és baráti viszony, ha egy iskolában, esetleg egy épületben fognak tanítani, illetve tanulni. Éppen ezért az egyetlen optimális megoldás csakis a közös igazgatású alap- és középiskolák mielőbbi szétválasztása lehet. Az oktatásügy fejlesztésének 2000- ig szóló tervezetében szó van az új tantervek és tankönyvek bevezetésének szükségességéről is. A tervezet azonban egyetlen szóval sem említi, hogy a magyar tanítási nyelvű iskolákban van néhány tantárgy, melyek számára specifikus tanterveket és tankönyveket kell készíteni. Mely tantárgyakra gondolok? Elsősorban a következő háromra: magyar nyelv és irodalom, szlovák nyelv és irodalom, a magyar nemzet és a magyar nemzeti kisebbségek történelme. A magyar irodalom oktatásához elengedhetetlenül szükséges a magyar nemzet (még egyes részeiben sem meghamisított) történelmének oktatása. Hiszen az irodalom felosztása az egyes történelmi korok felosztásával azonos, ezért az egyes irodalmi művek keletkezésének vagy mondanivalójának történelmi háttere nélkül a magyar irodalom oktatása lehetetlen. Arra kell törekednünk, hogy az új történelemkönyvek mindennemű ideológiától és pártérdekektől mentesen, tárgyilagosan és szakszerűen tárgyalják nemzetünk történelmét. Az új történelemkönyvnek foglalkoznia kell az első világháború befejezése óta létező magyar nemzeti kisebbségek történelmével is. A szlovák nyelv és irodalom tantervének és tankönyveinek elkészítésénél végre figyelembe kell venni, hogy a magyar diákok számára nem lehet a szlovák anyanyelvű diákok számára készült tankönyvekével azonos felépítésű nyelvkönyveket készíteni, elsősorban azért nem, mert a szlovák nyelv a magyar nyelvű iskolákban filológiai szempontból idegen nyelv. Amíg ennek a követelménynek nem teszünk eleget, addig a szlovák nyelv oktatása a magyar tanítási nyelvű iskolákban - sajnos - csupán formális lesz! Befejezésül csupán egészen röviden szeretném megemlíteni két további problémánkat, melyek ugyan léteznek, de az oktatásügy fejlesztésének 2000-ig szóló tervezete nem veszi figyelembe őket. Az egyik a magyar pedagógusok szakmai és főleg módszertani továbbképzésének sürgető szükségessége, a másik pedig a magyar egyetem létesítésének legalább távlati tervbe iktatása. SÁGI TÓTH TIBOR A magyar szakmunkásképzők helyzete a legválságosabb Látogatóban a királyhelmeci szaktanintézetben Olvasóinknak már beszámoltunk arról, hogy meglehetősen feszült a helyzet a királyhelmeci szaktanintézetben. Parlamenti képviselőink látogatása után jártam az iskolában, elbeszélgettem az iskola új vezetőivel és a régi igazgatóval. Horváth Dénes igazgatóhelyettest pedig arra kértem, mutassa be nagy vonalakban az iskolát a Szabad Újság olvasóinak. Iskola a Bodrogközben ________________________________- Iskolánkban a képzés 3 éves. Itt a tanulók - sikeres vizsga esetén lanonclevelet kapnak, de az elhelyezkedési lehetőségeik eléggé korlátozottak. Azelőtt előszerződést írtak alá, tehát előre tudták, melyik üzemben fognak dolgozni. Fogadta őket az ELSTROJ vállalat, a királyhelmeci bútorgyár, a tóketerebesi építési vállalat, a vajáni LIKOTEX szövőgyár stb.- Milyen szakok közül választhatnak a diákok?- Az első évfolyamban varró- és szövőnő, elektroműszerész, géplakatos, kőműves, fémmegmunkáló és asztalos szakok vannak, a 2. évfolyamban ugyancsak ezek, a varrónői szak kivételével, a 3. évfolyamban szintén, kiegészítve elektronikával. Ez utóbbiak a dubnicai fegyvergyárban szerettek volna elhelyezkedni, de ez megszűnt, így nekik elhelyezkedési gondjaik lesznek, összesen 12 osztályunk van. Iskolánk hosszú éveken keresztül ontotta az elektroműszerészeket, géplakatosokat, fémmegmunkálókat. Ezek mára már nem attraktív szakmák. Ezért szeretnénk bizonyos mértékig visszaállítani az iskola régebbi profilját. Ez tanonciskola volt, az itt végzettek főleg a szolgáltatóiparban dolgoztak mint fodrászok, festők, borbélyok, kéményseprők, bádogosok, vízvezeték-szerelők. Ilyen irányzatok iránt ma is van érdeklődés. A varrónői szak iránt szintén, itt a túljelentkezés négy-ötszörös, nekik szigorú feltételi követelményeknek kell megfelelniük.-Az új szakok bevezetését már a jövő tanévtől megvalósítják?- Igen, de ez elég hosszú folyamat lesz, mert szükségünk van a felsőbb szervek engedélyére. Szeptembertől egy leányszakiskolát szeretnénk nyitni kereskedelmi levelezés, gépírás stb. tantárgyakkal. A lányok a képesítéssel a magánszférában helyezkedhetnének el, vállalkozóknál. De sok még a tisztázatlan kérdés, egy ilyen szakiskola végzősei a jelenlegi rendelkezések értelmében nem kapnak tanonclevelet, mindössze harmadéves bizonyítványt, esetleg egy igazolást, hogy három évig ide jártak. Mi ezt úgy szeretnénk megoldani, hogy amennyiben a gyerekek jó eredményeket érnek el, az iskolalátogatás idejét meghosszabbítanánk két évvel és érettségi vizsgával. A 93-94-es tanévben pedig négyéves, érettségivel végződő szakot szeretnénk nyitni. Tény azonban, hogy a Bodrogköz-Ungvidék iskoláit most érte el a demográfiai hullámvölgy, így félő, hogy kevés lesz a jelentkező.-Milyen az iskola pénzügyi helyzete?- Mint más iskolák, mi is abból élünk, amit az illetékes minisztériumtól kapunk. Ezért nagy súlyt helyezünk az iskola gazdasági prosperálására. Gyerekeink a produktív munkában is részt vesznek, főleg a kőművestanulók.- Ők kapnak ezért valamilyen anyagi juttatást?- Ha az elvégzett munkáért járó jutalom meghaladja az előírt „zsebpénzüket", akkor ebből részesednek. Ez nem nagy összeg, de hát minden koronát meg kell fogni. Vannak még kintlevőségeink olyan üzemeknél, amelyek fizetésképtelenné váltak. Sajnos, úgy áll a helyzet, hogy még bírósági végzés esetén is az iskola az utolsó, akit az üzem kifizet.- Milyen a tankönyvekkel való ellátottság?- Aránylag jó, gondok főleg a szakkönyvekkel vannak, gyakran késik a fordításuk, illetve új szakok esetén a tankönyvek kiadása. Ezen a területen nagy segítséget kaptunk a sátoraljaújhelyi ipari iskolától, amellyel nagyon jók a kapcsolataink. Főleg a szakoktatóknak jelent ez a kapcsolat nagy segítséget, a magyar szakkifejezések jobb elsajátításában.- Mi a véleménye a környékbeli szakiskolákban nemrégen megnyitott magyar osztályokról? Nem jelentenek-e konkurenciát, ha ugyanolyan szakok nyílnak majd, mint ebben az iskolában?- Nem a konkurenciáról van itt szó. Vitatom a döntés helyességét. A esernyői szakközépiskola például, ahol magyar osztályokat terveznek nyitni, évtizedeken át szlovák beállítottságú volt, noha nagyon sok magyar nemzetiségű pedagógus dolgozik ott. Kérdés azonban, hogy a magyarul tanító pedagógusok megfelelnek-e a követelményeknek, mert attól tartok, hogy az anyanyelvi oktatás színvonala nem lesz megfelelő.- Mi a véleménye az igazgatóválasztás körül kialakult huzavonáról?- A gazdasági minisztérium hibája, hogy engedte a dolgokat idáig fajulni, hogy ilyen feszült helyzet jöhetett létre.- ön is részt vett a pályázaton?- Igen, beküldtem a pályázatomat, mert a pályázat követelményeinek eleget tettem. Azzal küldték vissza, hogy sok olyan pályázó volt, aki a követelményeknek „jobban“ megfelelt. Utána viszont olyan értesítés jött, hogy mindössze egy pályázó volt. Véleményemet, hogy nem értek egyet ezzel az eljárással, elküldtem a minisztériumba, az illetékes miniszterhelyettesnek és egy másolatot a miniszternek is. A minisztérium képviselője, Skálák úr személyesen volt itt, s akkor kijelentette, hogy a minisztériumban egy újonnan fölvett alkalmazott összekeverte az iratokat... Ez gyerekes dolog: vagy vállalom a felelősséget valamiért, vagy nem.-------------------------------------------------------\ A mai helyzet és a tervek Az új igazgató. Benő Iván is készségesen leült velem beszélgetni. Magyarul válaszolt a kérdéseimre, annak ellenére, hogy - mint mondta - nem bírja tökéletesen a nyelvet, szeretné azonban még a látszatát is elkerülni annak, hogy valamilyen változásokat szeretne elérni az iskola magyar oktatási profiljában.- Harminchat éve élek már itt, itt végeztem a gimnáziumot, majd kohászatot tanultam. A főiskolán tudományos aspirantúrát is végeztem. Szerettem volna pedagógus lenni, ezért is jelentkeztem erre a pályára.- Ennek az intézetnek nincs valami jó híre a környéken...- Nézzünk szembe az igazsággal: nagyon rossz híre van. Olyan gyerekek kerültek ide, akiknek gyenge volt a tanulmányi előmenetelük, akiket máshová nem vettek föl. Ha engem arra kényszerítenének, hogy a régi módon folytassam tovább, akkor inkább lemondok. De a törvény megadta a lehetőséget, hogy intézkedéseket hozzak, ezzel élni fogok. A régi igazgatóval, Gyula bácsival jó viszonyban vagyok, nagyra becsülöm őt. Mindannyian emberek vagyunk, követünk el hibákat...- Nyilván megvan már a saját koncepciója az iskola vezetésére vonatkozóan...-Team-munkát szeretnék megvalósítani, elképzeléseimet megkonzultálni az iskola vezetőségével: igyekszem elfogadni és magamévá tenni mások véleményét is. Semmi esetre sem szeretném, ha a gyerekek nem tanulnának tovább az anyanyelvükön. Viszont voltak nálam az alapiskolából szlovák osztályok megnyitásának az igényével. Olyan gimnáziumba jártam, ahol volt szlovák és magyar osztály is. Attól, ha itt esetleg szlovák osztály nyílna, ez az iskola még nem szlovákosodna el, mint ahogyan nem magyarosodik el a esernyői vasutasszakiskola sem, az ottani magyar osztályoktól. Bizonyára ön is volt katona: nagyon kellemetlen, ha a bevonulok egy kukkot sem tudnak szlovákul. De a szlovák nyelvet nem lehet formálisan, erőszakkal tanítani. Szeretném, ha lenne valami élet ebben az iskolában. Itt délután kettőkor már nincs senki... Ilyen nincs! A gyerekek azután járnak a városban, csavarognak erre-arra. Támogatom a diák-önkormányzatot, ez a következő tanévben már biztosan megalakul. Az új szakok megnyitásával kapcsolatban szeretnénk meghallgatni az alapiskolák véleményét is: mi iránt érdeklődnek az ide jelentkezők, mit szeretnének tanulni?- Milyen intézkedéseket tervez a közeljövőben?- Mindenekelőtt egy négyéves magyar nyelvű, érettségivel végződő szakot szeretnénk létrehozni, hogy a diákok anyanyelvükön érettségizhessenek. Tudok ugyanis olyan diákokról, akik azért hagyták ott a szlovák szakközépiskolát, mert nem bírták a nyelvet.- Milyen a viszony ön és az iskola pedagógusai között?- Nagyon jól kijövünk egymással, talán nincs tíz ember sem az iskola alkalmazottai között, akivel ne lennék tegező viszonyban. Azt azonban tudom, hogy az iskola jelenlegi színvonalán csak kemény intézkedésekkel lehet javítani. Egy diák nem szolga. Nem lehet sörért, tízóraiért, ezértazért küldözgetni. Hoztam egy intézkedést, hogy a diákok ilyesféle kihasználása a munkafegyelem súlyos megsértésének minősül, és ilyen esetekben az iskola alkalmazottaival a munkatörvénykönyv idevágó előírásai alapján fogok eljárni. Egy pedagógus nem helyezheti önös érdekeit a társadalmi, a közös érdekek fölé... Hogyan látja Bimba úr, a volt igazgató? v________________________________<- Furcsa volt számomra, hogy a minisztérium nem támogatta a kinevezésemet. Közölték velem, hogy bizonyos engem ért vádak alapján nem tartanak alkalmasnak arra, hogy továbbra is betöltsem az igazgatói tisztséget. Jött egy minisztériumi ellenőrzés, amelynek alapján bebizonyosodott, hogy koholt rágalmakról van szó. De akkor már megszületett a döntés, nem tudom, hogy kik és mi alapján döntöttek úgy, hogy konkurzusra kerül sor. Az iskola dolgozói kiálltak mellettem és az iskolaügyi minisztérium is kérte a gazdasági minisztériumot, hogy kapjam vissza a kinevezésemet... De lezajlott a pályázat, melyet magas pontkülönbséggel nyertem meg. Ezután jött egy üzenet, hogy a minisztériumból érkezik egy küldöttség az új igazgató kinevezésének ügyével kapcsolatban. Megköszönték és nagyra értékelték az eddigi munkámat, kinevezték az új igazgatót, nekem pedig fölajánlották az igazgatóhelyettesi tisztséget. Harminchárom éve vagyok itt, legboldogabb óráimat az osztályban töltöttem, ezért kértem, hogy inkább szeretnék visszamenni tanítani. Ha az új igazgatónak esetleg meg fog felelni a személyem és lát garanciát arra, hogy el tudnám látni a helyettesi munkakört, akkor esetleg elfogadom, de előbb bizonyítani szeretnék. Azóta tanítok... Még azt szeretném mondani, hogy talán nem fájt volna ez a dolog annyira, ha egyenesen megköszönték volna a munkámat és közölték volna velem, hogy át kell adnom a helyemet, de ilyen rágalmazásokkal ... ez nagyon megdöbbentett TÓTH FERENC
