Szabad Újság, 1992. március (2. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-24 / 71. szám
X X _U_ 1992. március 24. Szabad ÚJSÁG <1 Magyar labdarúgó NB 1,18. forduló Vidi, a szupercsapat Ének az esőben Valósággá vált álom Profi futball Kispesten Ha nem lett volna ismét pocsék az idő (régen úgy mondták: Újpest—Videoton, sáros, mély talajú pálya, vezette: Bognár, közepesen, „sárgalázban”), talán el sem hisszük, hogy a Kárpát-medencében járunk. Ilyen időben, ilyen talajon, ilyen tét mellett mifelénk dögunalmas, iszapbirkózós meccset szoktak játszani. De itt és most valami csoda történt. Lélegzetelállító iram, parádés trükkök, szépségdíjas gólok. Még jó, hogy vasárnap este megnézhettük mindezt a Telesport Góóól című műsorában, mert egyébként a kutya sem hinne a tudósítónak, hiszen legfeljebb ha ezren tanúskodhatnának arról: ez volt itthon az év mérkőzése. Itt van például Eszenyi. Ez a fiú olyan profi gólt rúgott, amilyennel a Bundesligában gólszépségversenyt lehet nyemi; nem is értjük, hogy nem kellett a Cadiznak. Aztán Véber. Leheletfinom cselek, könnyed elegancia. Cigan. Ő a magyar mezőnyben valóságos labdazsonglőmek számít. De mindez semmi. Az igazi szám a Videoton. Hallották már Dubecz nevét? Ha még nem, Fehérváron alighanem imába Fordult egyet a kocka foglalják a Vidi védőjének nevét, bombagóljáról évekig mesélnek majd Fejér megyében. A Videoton játékát látva az ember kénytelen rádöbbenni, milyen egyszerű sport a futball. Rúgd és fuss — igazuk volt az angoloknak. A Videoton ezt játssza, s tegnap este szinte tökéletesen. Tízen támadnak, tízen védekeznek. Igaz, a kiütéses győzelemhez Szlezák, az újpestiek balhátvédje is kellett. Szle„Látod, Deszka, megy ez!” A történet ismert. A Ferencváros csapatából nyáron távozott Fischer, Pintér, Limperger, Keresztúri. Csupa sztár. A szurkolók nehezen emésztették meg távozásukat, s csak azzal vigasztalták magukat, hogy sikerült megszerezniük az NB II gólzsákját, Deszatnik Pétert Kazincbarcikáról. Tőle várták az eltávozott sztárok által otthagyott űr pótlását A csoda pedig késett. Sőt, nemhogy késett, egyszerűen nem jött... Az egész őszi idény alatt mindössze egy gólt rúgott... Ez aztán a szurkolóknak túl sok volt, nevednél meg mindenféle bekiabáláilletve túl kevés. Az Üllői út közönsége egy emberként fordult az aprótermetű szélső ellen. A közönség végleg kivetette a szívéből. Aztán-már a vezetők is kezdtek türelmetlenné válni. Sőt, úgy tűnik, hogy Nyilasi is megelégelte Deszatnik harmatos teljesítményét. Egyszer aztán kifakadt: „Egyértelmű, hogy Deszatnik Petit olyan mértékben sokkolja, blokkolja a nagy közönség és a tét, hogy nem véletlenül vált a szurkolók céltáblájává. Pedig az edzéseken úgy futballozik, mint Maradona... Mindenki azt gondolta, Deszatniknak befellegzett a Fradinál. Aztán tavasszal valami történt... Egy hét, három mérkőzés, hat gól. Három a Hatvannak, egy a Veszprém ellen, s két remek, döntő találat a Vácnak. Deszatnik Petiben pedig nyoma sincs a régi depressziónak. — Furcsa, hogy így, hirtelen egy csapásra megváltozott minden. Bár szerintem ne ói is nagyon történhetett volna másképp. Ereztem, bíztam benne, hogy egyszerre, egyik pillanatról a másikra majd vége lesz ennek a bénultságnak. — Lehet, hogy te bíztál benne, de a szurkolók és az edzőid mintha már temettek volna... — Igen, éreztem, hogy a szurkolók szemében megbocsáthatatlan volt az, hogy a Bréma meg a Honvéd ellen kihagytam a helyzeteimet, meg persze a többi meccsen sem tündököltem. Azt, hogy az edzők temettek volna, nem hiszem, de az biztos, hogy már Nyíl is azt mondta, nem nagyon hisz benne, hogy egy játékos ki tud jönni egy olyan mély gödörből, mint amilyenben én vagyok. A srácok tartották bennem a lelket, pedig már volt olyan is, hogy összepakolok és itthagyom az egészek.. — Lelkiző típus vagy? — Hát, elég sokat emésztem magam. Ha volt egy rosszindulatú bekiabálás a meccs elején, akkor az megragadt bennem, aztán ha ráadásul nem sikerült néhány megoldás, akkor már teljesen kész voltam. A Hatvan elleni kupameccsen úgy mentem ki a pályára, hogy amikor a hangosbemondó bemondta a nevemet, befogtam a fülem. Tudod, másnál nagy ováció, aztán a te sok. Gondoltam, jobb, ha nem is hallom. Állandóan, minden meccsen egy görcsös bizonyítási vágy volt bennem. Gondolom, ezt kívülről is észre lehetett venni, mert Fodor Imi, ahogy idekerült, az első nap rögtön félrehúzott és próbált lelket önteni belém. Tanácsolta, hogy a meccsek előtt kapcsoljak ki, meryek el a családdal kirándulni a hegyekbe, szóval, ne gondoljak a meccsre. — Amikor Nyilasi észrevette rajtad a változást, mit mondott? — Amikor Hatvanban játszottunk, akkor azt mondta, nehogy most lagzit csináljál, mert rúgtál három gólt De nem sértően mondta, hanem abszolút közvetlen formában, viccesen. Aztán a Veszprém elleni megismételt meccs után azt mondta, látod, Deszka, megy ez. Most meg, amikor lejöttem a pályáról, akkor azt mondta, hogy nem gondolta volna két héttel ezelőtt, hogy egyszer értem fognak aggódni Szepesi Lacival. — A csapaton belül vannak barátaid, összejártok valakivel? — Szeiler Józsi nagyon jó barátom, Keller Józsi, meg persze Telek Manci Ha van a vérbeli, igazi sportembernek mintaképe, akkor Telek Manci az. Nagyon tisztelem őt és őszintén felnézek rá. Fodor Imivel is szoktunk jópofáskodnl — Nem vagy te túl szerény? Nem lehet, hogy éppen emiatt vannak a pályán is gátlásaid? — Nem tudom. Talán most a pszichológus kideríti. — Miért, oda is jársz? — Igen. — Magadtól mentél el, vagy valaki küldött? — A Fradiban javasolta Juhász főorvos, próbáljuk meg a Schneider Gabival együtt, hátha segít rajtunk... — A többiek tudnak a dologról? — Azt hiszem, igen. Egyébként ez senki előtt nem titok. — Miből áll egy foglalkozás? — Az elsőn különböző teszteket töltöttünk ki. Aztán a második alkalommal le kellett feküdnöm, be kellett csuknom a szemem és a pszichológusnő valamiféle szavakat szugerált belém. Azt hiszem, javulok... -oszák századszor játszott a liláknál, de az unokájának nem fog mesélni erről a jubileumról, ugyanis idő előtt került meghitt kapcsolatba a zuhanyozó piros csapjával. Ezzel egyszersmind jelt adott a Videotonnak az esőben komponált show-műsorra: öt perc, három gól. Sallóié (ez volt a negyedik) alighanem az év gólja lesz Magyarországon, szorgos pókok többévi munkája veszett kárba, egyetlen pillanat alatt úgy pókhálózta ki a felső sarkot. Utoljára Bene Feri rúgott ilyen gólt Megyeren, meg is állt két hétre a munka az Újpesti Cérnában, szövőnők csak süveget készítettek. Most alighanem Sallóit fogják süvegeim, meg persze az egész csapatot. A „fehérvári huszárok” (újabban így emlegetik őket) akkor támadtak ilyen hevesen, amikor Pákozdnál elkergették Jelasics seregét. S ennyi örömbe igazán belefér még egy kis színfolt. Hát persze, hogy Bácsi Sanyiról van szó, aki csereként jött be, de ő sem került meghitt barátságba Bognár bíróval, hiszen a nyolcvankilencedik percben mehetett zuhanyozni. Bácsi egyébként hosszú kényszerpihenőjét nem intenzív diétával töltötte, s a testkontroll rejtelmeiben sem mélyedhetett el. Ha japán megfigyelők is felbukkantak volna a pályán, bizonyára meghívják a sumobirkózók keretébe... De hát Burcsáékat ez sem érdekelte, a 4:1 után boldogan énekeltek az esőben... B.K. Megmenekült a csődtől a Kispest-Honvéd Futball Club. ,S mint ahogy az ma Magyarországon már megszokott, a megmentő ismét külföldről, pontosabban nyugatról érkezett. A Louis de Vries nevével jegyzett belga üzleti csoport százötvenmillió forintos tőkével és ötvenegy százalékos részesedéssel kezdett vállalkozásba a Kispest-Honvéd FC-vel. Igen, üzleti vállalkozásról van szó, nem pedig az unalomig ismert mezreklámos szponzorálásról — mondta a Bozsik stadionban rendezett sajtótájékoztatón Louis de Vries úr. S hogy mindenki számára meggyőző legyen: nem reklámozásról, hanem igenis üzleti vállalkozásról van szó, négy pontban összefoglalta, hogy a Kispest-Honvéd FC— de Vries Kft. a jövőben milyen feladatoknak kell megfeleljen. 1. A biztos anyagi háttér megalapozása. 2. Szervezés. 3. Utánpótlás-nevelés, s ezzel együtt egy ifjúsági labadrúgó-iskola megteremtése. 4. Marketing- és szponzorprogram kialakítása. A futballszurkolóknak e négy pontnál mégis talán többet jelenthet az, hogy a vállalkozás haszna a labdarúgást, egészen pontosan a kispesti labdarúgást gazdagítja majd. Louis de Vries mindehhez még azt is hozzátette, meggyőződése, hogy európai szintre emelik majd a Kispest-Honvéd FC-t. Vagyis, profi klubot alakítanak ki. Gyanítom, 'a Louis de Vries által megálmodott kispesti profizmus hamarosan valóság lesz. Sőt, azt mondom: a mai magyar futballviszonyok között anyagilag a Kispest-Honvéd FC már most profi csapat. Tudniillik — s ezt már Kozma Mihály szakosztály-igazgató mondta el — az utóbbi fél évben azt szenvedték, hogy miképpen tudnák működtetni a klubot. Hogy pénzhez jussanak, játékosokat kellett eladniuk, ám még így is fennállt annak a veszélye, hogy ha nem találnak egy befektetőt, augusztusban fel kellett volna számolniuk a klubot. Mondhatnánk, akkor bizony jobbkor nem is érhette volna a Kispestet az a szerencse, hogy kapcsolatba került, s üzletet is kötött a De Vries-csoporttal. Kozma Mihály azonban nem tudta pusztán ilyen szemszögből értékelni azt, ami a klubjukkal történt. A szakosztályigazgató felvetette azt, bizony furcsa, hogy a magyar labdarúgás életben maradása nem a sportág vezetőinek, hanem a legtöbb esetben külföldi üzletembereknek fontos. Pedig kaphatna pénzt itthonról a totó bevételéből — megjegyzendő, elvileg kapnia is kellene, hiszen még tavaly az MLSZ megállapodást kötött a Szerencsejáték Rt.-vel, hogy a totóbevétel egy része a magyar labdarúgást illeti... —, mint ahogy a legtöbb nyugati országban a futballt (is) a szerencsejátékokból befolyt öszszegből támogatják. Ez persze egy másik történet, mindenesetre érdemes lehet az arra illetékeseknek elgondolkodniuk azon, hogy támogatás híján lehet-e jövője Magyarországon a futballnak. Mert bármekkora öröm, hogy a Kispest-Honvéd FC Louis de Vries üzleti csoportjának köszönhetően megmenekült a csődtől, sajnos a legtöbb magyar klub még mindig nem találta meg a maga belga vagy más országbéli támogatóját... V.A. Pintér Attila hányattatása Kiben volt a hiba? Kisteleki Istvánt, a BVSC-NOVÉP vezetőedzőjét becsülöm. Pintér Attilát, a vasutasok kiebrudált középhátvédjét pedig őszinte szívből sajnálom. Nincs ebben semmi ellentmondás. Kisteleki hosszú évek óta az első olyan tréner, aki gondolkodás nélkül túladott csapata egyik kulcsjátékosán, erősségén, a válogatott kerettag Pintéren. Tudniillik a szakítás percéig a védő tagja volt Jenei Imre szövetségi kapitány hadra fogható seregének. Ezzel azt akartam alátámasztani, hogy nem a futottak még, névtelen senki focisták közül rúgtak ki valakit, hanem olyan labdarúgót, aki egyértelműen sztárnak számított az Üllői úton, majd a BVSC-ben is. Pontosan emiatt volt szenzáció Kisteleki döntése. No és ezért minősíthető a magyar futballban valósággal mérföldkőnek a vasutasok edzőjének következetessége. Eddig ugyanis legfeljebb az öltöző négy fala között — vagy ott sem! — mertek véleményt mondani a sportvezetők, trénerek a meghatározó játékosokról, mert jobbára inkább eltussolták ittas vezetésüket, lumpolásukat, tivornyáikat, bírósági ügyeiket. Ha az újságíró valahogy mégis szagot kapott, hiteles információhoz jutott, a klubvezetőknél, edzőknél — tisztelet a kevés kivételnek — a perdöntő dokumentumokkal történt szembesítés esetében is csak a köntörfalazás, a mismassolás, az ügyek elbagatellizálása volt a tipikus. Rosszabb esetben pedig a gálád tagadás, mondván, mi semmit sem tudunk. Örökösen következetességről papolnak a honi labdarúgóéletben, megtisztulásról, erkölcsi elhivatottságról, ám az eszemet nem tudom, mikor fordult elő, hogy kiemelkedő képességű labdarúgót utcára tettek volna azért, mert magának több jogot vindikált társainál, visszaélt helyzetével, tudásával. Jobban mondva, közel húsz éve, Dalnoki Jenőnél betelt a pohár, és úgy kivágta a Fradiból Kű Lajost, mint a huszonegyet. Másnap a Vasas kapva kapott a válogatott középpályáson, és leigazolta. Az már más lapra tartozik, hogy ott is kitelt az ideje, vagyis az maradt, aki volt. Az élet Dalnokit igazolta, de azt hiszem, ez az eset is jellemző arra, hogy a morális nihil gyökerei milyen messzire nyúlnak a magyar labdarúgásban. Pintér Attila klasszisnak számít a magyar mezőnyben, s hittel vallom, hcjy másutt még hosszú hónapokig, talán évekig is eltűrték volna allűrjeit, egyéni életfelfogását. Pechjére sorsa összesodorta Kistelekivel... Pintér Attilát sajnálom, de azt hiszem, életében először most senki mást nem hibáztathat a történtekért, csak egyes-egyedül önmagát. Korábban ugyanis az volt a jellemző rá, hogy mindig másokban kereste a bűnbakot a reális önvizsgálat helyett. Ha a tehetségével, elvitathatatlan futballtudásával kellő komolyság, sportemberi elhivatottság is párosul, a magyar válogatott összeállítása évekig elképzelhetetlen lett volna nélküle... Amikor 1984-ben az ifjúsági válogatott Európa-bajnokságot nyert Moszkvában, Bicskei Bertalan — de sokan próbálják azóta is megkérdőjelezni ezt az elvitathatatlan szakmai sikerét! — csapatának oszlopa, erőssége volt a Salgótarjáni Síküveg 18 éves középhátvédje. Már akkor sorbaállt érte a fél NB I, s a Ferencváros joggal érezhette magát boldognak abban a tudatban, hogy legalább egy évtizedre megtalálta védelmének pillérét, vezéregyéniségét. Most Kisteleki kipenderítette a BVSC-Novéptól, most Dunaszerdahelyen, a csehszlovák első osztályban próbál* szerencsét, remélhetőleg sikerrel. Ugyanígy bizakodva engedtük útjára, amikor 1990 tavaszán leszerződtette a Beerschot, de a belga élvonalban rövid fél év alatt ráuntak. Aztán úgy tűnt, minden rendben lesz, mert Nyilasi Tibor erősítései közé tartozott 1990 őszén, a régi cimborák között, a megszokott környezetben, az Üllői úton. Ha csipetnyi önkontroll lenne Pintérben, elgondolkodna azon, hogy enynyien azért mégsem pikkelhetnek rá Belgiumtól a Szőnyi útig, a Fradi-pályától az MLSZ-ig. Ne higgye, hogy összeesküvés áldozata, s az életét megkeseríteni akaró edzők, sportvezetők szövetkeztek ellene. De hibáztatható-e önmagában, egyes-egyedül Pintér Attila, amiért idáig jutott? Meggyőződésem, hogy nem. Azok rontották el, akik fiatalon sokat megengedtek neki a Ferencvárosban, pusztán jópofa csínyként fogták fel kilengéseit, pályán és pályán kívül tanúsított féktelenségeit, sportemberhez méltatlan viselkedését. Jó lenne hinni, hogy Pintér Attilának a történtek ellenére van jövője labdarúgóként, tán még a címeres mezben is. Rá kellene döbbennie, hogy most már végérvényesen fordulóponthoz érkezett az élete. (gyenes)
