Szabad Újság, 1992. március (2. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-24 / 71. szám
4 1992. március 24. Szabad ÚJSÁG Alsóbodoki -képek Zsákutcában Most még rendezetlen a templom környéke, de a búcsúig mindent elvégeznek ,,Sajnos, azt kell hogy mondjam, községünkben nem nagyon sikerültek az első - legalábbis hosszú esztendőket követő - demokratikus önkormányzati választások. A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom képviselőjeként indultam - s végül én lettem a polgármester. Az eltelt időszakban azonban a dolgok nem úgy történtek, mint azt korábban elképzeltük. Tudom, hogy többen mást szerettek volna... Ilyen viszonyok, körülmények közepette kegyetlenül nehéz dolgozni, nem is beszélve arról, hogy úgy kellene végezni a munkámat, hogy azzal a lakosok elégedettek legyenek. De hát tulajdonképpen mi is az elégedettség? Sajnos olyat nem nagyon tapasztaltam lakosaink részéről az elmúlt csaknem két év során. Pedig az eltelt időszakban több szombatomat meg vasárnapomat áldoztam fel a közösségért, azért, hogy szebben és jobban éljünk, hogy gyerekeinknek és unokáinknak hátrahagyjunk olyasmit, amire igazán büszkék lehetünk. És azért már ez ideig is tettünk egyet s mást, s természetesen további terveink is vannak. Csakhogy...“---------------------- W Itt szakítom félbe Ács László alsóbodoki polgármester monológját, amelyet rögvest azután kezdett el, amikor a közelmúltban rákérdeztem, milyen is a Nyitrai járás kisközségének élete, miképpen alakulnak a hétköznapjai egy közösségnek a nagyváros szomszédságában. Borúlátása, pesszimizmusa - szó, ami szó, - fölöttébb meglepett. Persze, miután Az I. és a II. világháborúban elesettek emlékműve mind több érvet és ellenérvet hallottam, kezdtem valójában felfogni, milyen bonyolult feladat egy kis közösség irányítása. Mert az emberek szinte állandóan figyelik egymást, mindenki úgyszólván mindent tud, lát, hall a másikról... És sajnos, a manapság már természetessé vált közömbösség és irigység is nagy szerepet játszik. Az az érzésem, hogy a huszadik század végének e kórja nem lesz egyhamar könnyen gyógyítható. A polgármesteri monológot félbeszakítva következzék egy-két kép, néhány momentum arról, hogy azért valóban nem tétlenkedtek (és tétlenkednek) a községvezetők a közelmúltban. Még folyamatban van egy konyha és étterem építése, amelyre még az egykori helyi nemzeti bizottságtól „örököltek" 1 millió 200 ezer koronát. Persze, az az összeg már régen elfogyott, s a további is gyorsan emésztődik. Ebben az évben szeretnék befejezni a munkálatok végzését. Amikor beindult a folyamat, úgy tervezték, hogy mindenekelőtt a nyugdíjasok élvezhetik majd az étterem szolgáltatásait. Menet közben azonban némileg változott a helyzet. Most már ott tartanak, hogy elsősorban is a nagytermet szeretnék a legjobban kihasználni, különböző, nagyobb események megrendezésére. Mert az idős emberek részére - a nem éppen túlzott érdeklődésből kifolyólag - a főzés nem kifizetődő. Jelenleg mindöszsze heten-tízen rendelnek ebédet, amelyet a szomszédos Pogrányból szállítanak naponta. Egy ételadag ára tizenhat korona, ebből tízet fizet a lakos, a többit a községi hivatal pótolja. A felsorolás talán azzal folytatható, hogy a közelmúltban rendbehozták az óvodát meg az iskolát, s február végén nekifogtak a templom felújításának. A fatornyot fogják cserélni, de egyéb munkálatok elvégzését is tervbe vették. A hívók egyszeri gyűjtés alkalmával 240 ezer (!) koronát adományoztak. Egyébként a község csaknem ezerkétszáz lakosából vasárnaponként mintegy nyolcszázan rendszeresen járnak szentmisére. Április folyamán mindenekelőtt a torony felújítására, valamint a'harangok áthelyezésére összpontosítanak a munkálatokat végzők. A bodoki búcsúig pedig - június végéig - teljesen be szeretnék fejezni a templom felújítását. \\V=----------------„Óriási gondunk a szeméttárolás“, magyarázza a faluszemle során a polgármester helyettese, Gyepes László. „Valamikor a labdarúgópálya közelében rengeteg volt a gödör, százároknak is hívtuk azt a területet. Végre elkezdődött annak feltöltése. Csakhogy miután az árkok feltöltödtek, a gond megismétlődött. A mai napig nem sikerült orvosolni a problémát. Sajnos, továbbra is oda szállítják a szemetet a lakosok, nem törődve a környezetszennyeződéssel. Már több alkalommal eltüntettük a szemétlerakatokat, a kupacokat, de a hulladék ismét csak halmozódik, halmozódik ... Ezt a problémát a közeljövőben mindenképpen meg kell végre oldanunk. Mert gyermekeinknek, unokáinknak ilyen örökséget nem szabad hátrahagynunk. Jómagam ezt megbocsáthatatlan bűnnek tartanám. Persze, módfelett nagy megértésre- és természetesen összefogásra- lesz szükség, hogy megoldhassuk jelenlegi legégetőbb gondunkat. Aztán rengeteg fejtörést okoz számunkra a szennyvíz elvezetése, de említhetném például azt is, hogy nincs vezetékes ivóvizünk, s bizony több kút vize szinte teljesen használhatatlan, még főzésre sem alkalmas. ígéretekből ez ideig nem volt hiány, csakhogy azok megrekedtek az ígéret-szinten. Egyébként a vízellátással valóban nagyok a gondjaink, mert a környéken nincs megfelelő kútforrás... többek között ezért is van bajban a terület mezőgazdasága. Közismert, hogy öntözés nélkül ma már nem lehet elfogadható eredményeket elérni. Az is igaz, hogy a talajviszonyok sem éppen a legalkalmasabbak a kimagasló eredmények elérésére. Ezért a háztáji termelés is problémákat jelent... S ha már itt tartunk, mindenképpen szeretném megemlíteni a községünkben zajló földügyrendezést. Sajnos, azt kell mondanom, sok esetben a tudatlanság, az információhiány jellemző az egész folyamatra. Nap mint nap felkeresnek bennünket a lakosok, kérik vissza földjeiket. Ez rendben van, hiszen nevesíteni kell a földet. Csakhogy mindennemű dokumentum nélkül érkeznek, vagy ha hoznak is magukkal bizonylatot, az hiányos, pontatlan. Ezért van akkora sürgés-forgás nálunk földügyben. Mert van, aki már tízszer-tizenötször is járt nálunk - s mostanáig eredménytelenül. Nekem az a véleményem, csakis a magángazdálkodás lehet a jövőben a megoldás. Szerintem csak ez a forma érvényesülhet a közeljövőben. Teljes egészében egyébként földügyeinknek mintegy harminc százaléka már rendezett, ez a mi viszonylatunkban körülbelül 300 hektárnyi területet jelent. A szövetkezet ez ideig még nem önállósult, továbbra is fenntartja a pogrányiakkal kötött házasságot. Amikor társultak, két és fél millió koronával léptek be, Gyepes László: ,,Ez most tényleg zsákutca!“ valamint egy komoly gépparkkal. Ki tudja, az akkori vagyonnak mi lesz a sorsa?“---------------Viszonylag sokan dolgoznak a bodokiak közül a mezőgazdaságban. A további munkalehetőségeket a nyitrai Plastika, valamint az ottani gépgyár jelenti számukra. A községben jelenleg még nincs nagyobb üzem, illetve vállalat, amely helyben munkalehetőséget biztosítana, s így valamelyest enyhítené az ingázást. Alsóbodokkal kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy sok a faluban a nyugdíjas. Számuk a lakosságnak tulajdonképpen az egyharmadát teszi ki. A legutóbbi népszámlálási adatok között található az is, hogy nyolcszázhetvennégyen vallották magukat magyar nemzetiségűnek Alsóbodokon. Nemzetiségi súrlódások szerencsére nem „tarkítják“ a község életét. A szentmisét ez ideig csak magyar nyelven szolgáltatták, bár nemrégiben vagy harminc aláírást gyűjtöttek össze a szlovák nemzetiségűek, kérve a szlovák nyelvű miséket is. A községnek van óvodája, valamint alsó tagozatú alapiskolája, a magyar tanítási nyelvűben az 1-3., a szlovákban pedig az 1-4. évfolyam. Aztán a gyerekeknek is ingázniuk kell. A magyarok Pogrányban folytatják, a szlovákok pedig a szomszédos Családban. Az óvodában kétnyelvű az oktatás. „Jelenleg csak harminc gyerekünk van“, vallja Barborík Magda óvónő. „Nemrégiben még hatvan gyerek járt hozzánk, de amikor jelentős mértékben drágult a koszt, többen úgy döntöttek a szülök közül, hogy inkább otthon tartják gyermeküket. S ekkor következett be az óriási .zuhanás.“ Egyébként a gyermekek közül tizenketten nagycsoportosok.“ ~ ■-■=>!■ = A magángazdálkodás és -kereskedés szele sem érte el a községet úgy, mint ahogyan azt talán többen is elvárták. Csak Paulisz Boldizsár élelmiszer- és vegyesboltja kivétel a községben. Mások ez ideig még nem adták rá fejüket a „maszekoskodásra“. Ezen a téren is bizony ráférne egy alapos ébresztő a községre. Mert a Paulisz-bolttal elégedettek. Az üzletben nagymértékben javult az ellátás, mindennap kapható szalámi, friss gyümölcs vagy például zöldség, ami régebben - az állami boltra - nem nagyon volt jellemző... Ács László polgármester: „Olyan község a miénk, ahol még nagyon sokat kell tennie az önkormányzatnak - no és természetesen a lakosságnak - azért, hogy szebb környezetben és jobban élhessünk. Egy valami azonban véleményem szerint, módfelett nehéz lesz itt nálunk. Leküzdeni a közömbösséget, az érdektelenséget. Ez ugyanis a legfájóbb pontunk. Ezzel egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy polgáraink nem igyekvők és kitartók. Nem. Csakhogy ennél lényegesen többet kell tennünk. Valamennyiünknek! Mert ugyebár végre megadatott az olyannyira áhított lehetőség. Sajnos, mostanáig nem tudtunk kellő mértékben élni vele. És ami igencsak elszomorító: akik eddig jóbarátok voltak, már nem annyira azok. Kár!“ SUSLA BÉLA Ács László: „Ez is hozzátartozik a templom felújításához“ Ez a harang jelzi minden évben a tanév kezdetét (A szerző felvételei)
