Szabad Újság, 1992. március (2. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-24 / 71. szám

/ / Gazdasági és érdekvédelmi napilap KEDD, 1992. március 24. • II. évfolyam • 71. szám • Ára 2,30 korona Megkezdődött az SZNT 23. ülése Választási kampány a képviselők között Kormányülés a parlamentben Röviddel a Szlovák Nemzeti Tanács ülésének megkezdése előtt a parlamentben tartott tanácskozást a Szlovák Köztársaság kor­mánya. A testület Ján Camogursky miniszterelnök vezetésével há­rom fö napirendi ponttal foglalkozott. Áttekintette és észrevételek­kel jóváhagyta a Szövetségi Gyű­lés képviselőcsoportja által a la­kásokhoz és nem lakás céljára szolgáló helyiségekhez fűződő vagyonjogról szóló törvény ki­adására előterjesztett javaslatot. A tervezet a tulajdonjog és a tu­lajdonosok alkotmányos úton szavatolt egyenlőségéből indul ki, tekintet nélkül arra, hogy a tu­lajdonos fizikai, vagy jogi sze­mély, esetleg az állam. A tör­vényjavaslat előmozdítja a laká­sállomány privatizálásának meg­könnyítését. A dokumentum ki­egészítést is tartalmaz, amely a lakásszövetkezetek transzformá­lását pontosítja. (Mint ismeretes, erre vonatkozóan a kormányzat már hagyott jóvá törvényerejű ren­deletet, amely azonban a parlamen­ti képviselők szerint „hézagos”.) A továbbiakban a szlovák kor­mány meghallgatta az egész­ségügyi tárca tájékoztatóját egy új gyógyintézmény építéséről, majd jóváhagyólag tudomásul vette az állami közjegyzőségek megszüle­téséhez szükséges legiszlatív tevé­kenység helyzetét. Hangsúlyozta: a törvényhozói és szervezési mun­káknak úgy kell folyniuk, hogy szeptember elsejéig megszüntet­hessék az állami közjegyzőség in­tézményeit és megkezdhessék te­vékenységüket a független köz­jegyzők. A vár sem tudja, mit akar a DSZM Tegnap megkezdte 23. ülését a Szlovák Nemzeti Tanács, melynek érdekessége az volt, hogy döntést kellett hoznia Ivan Miklós szlovák privatizációs miniszter további sor­sát illetően. A legutóbbi ülésen 37 képviselő bizalmatlansági indítványt tett MikloS ellen, tekintettel a priva­tizációs folyamat vontatottságára és kuszaságára. Mint Ján Carnogur­­sky kormányfő most elmondta, há­rom hónappal a választások előtt már nem érdemes kormányválságot előidézni, hacsak nem a privatizáci­ós folyamat megállítása az indítvá­nyozók célja. Az eddigi privatizáció­ról a parlament kereskedelmi bi­zottsága készített alapos jelentést, így áttekinthetővé vált sok minden, s az elrendelt nyílt szavazást követő­en kiderült, Ivan MikloS a helyén marad. A napirendi szavazás során Jozef Prokes (SZNP) javaslatát, hogy ma tartsanak szavazást a Szlovák Köz­társaság szuverenitásáról, elvetet­ték. Megszavazták viszont Marián Budaj (ZP) javaslatát, hogy bővít­sék ki a parlament elnökségét azon pártok képviselőivel, akiknek még nincs elnökségi tagjuk, ugyanígy jó­váhagyták Vladimír Kmef (KDM) javaslatát, hogy terjesszen jelentést a plénum elé az az SZNT-bizottság, „Sajtószemle” az SZNT ülésén. A képen látható két képviselő a Slovensky vychod című napilapban éppen a Vladimír Meéiar körül a „Doktor”-ügy kapcsán kialakult botrányról megjelent cikket tanulmányozza (CSTK-felvétel) Mitől függ a hármas koalíció? Tiszta A Magyar Polgári Párt vezetősé­ge — a koalíciós együttműködésről folytatott tárgyalások lezárása előtt — úgy döntött, hogy 1992. március 20-án az Együttélés Politikai Moz­galom és a Magyar Keresztényde­mokrata Mozgalom tárgyalókül­döttsége elé terjesztett nyilatkozatát nyilvánosságra hozza. Ezek után az EPM és az MKDM vezetői fontos: nak tartják a hangulatkeltés kikü­szöbölése, a félreértések elkerülése és az olvasók teljes tájékoztatása ér­dekében közölni a kormányban részt vevő Magyar Polgári Párttal kötendő esetleges választási koalíció feltételeit. lappal Mozgalmaink a megbízatási idő­szakban konstruktív ellenzékként léptek fel a törvényhozó szervek­ben, a kormányprogram végrehajtá­sáért nem vállaltak felelősséget, a kormányt azonban a demokratikus jogállam és a hatékony piacgazda­ság kiépítésében támogatták, egyút­tal bírálva a kisebbségi kérdésben folytatott kormánypolitikát. Ezt az eltérő álláspontot és felelősséget tartjuk szükségesnek tisztázni a ma­gyar kormánypárttal tartott koalíci­ós tárgyalások kapcsán. Ezeket a következő pontokban fogalmaztuk meg és nyújtottuk át a Magyar Pol­gári Pártnak: Az EPM és az MKDM, mint a parlamentben konstruktív ellenzékként szereplő politikai erők a kormányban részt vevő Magyar Polgári Párttal a választási koalíció megkötését a következő feltételekhez kötik: 1. A Magyar Polgári Párt kilép a kormánykoalícióból, ami nem zárja ki a kormány által a demokratikus jogállamiság és piacgazdaság kialakítása ér­dekében tett lépések konstruktív ellenzékként történő támogatását. 2. Az MPP átértékeli a nemzeti kisebbségek jogállását illetően tanúsított eddigi politikáját: a/ az alapvető emberi és szabadságjogokról szóló alkotmánylevél nemze­tiségi részével kapcsolatos álláspontját (a nemzetállam elvének elvetése), b/ a nemzetiségi felsőoktatással kapcsolatos álláspontját; 3. Az önigazgatás (autonómia) elvének elfogadása; 4. Elhatárolja magát a nyelvtörvény alkalmazásával kapcsolatos eddigi kormányállásponttól; (Folytatás a. 2. oldalon) s Április elsején Moszkvába Michael Zantovsky, a köztársasági elnök szóvivője tegnap a prágai vár­ban tartott sajtóértekezletén a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom prog­ramja kapcsán kijelentette: az államfő szerint sem Csehszlovákiának, sem pedig a két tagköztársaságnak nem válna a hasznára, ha Szlovákiának saját elnöke volna. mely a nyelvtörvény megtartását fel­ügyeli. A napirendi pontok körül lefoly­tatott vitában, de a privatizációs mi­niszter sorsáról folyóban is az volt a legérdekesebb, hogy a honatyák zö­me már a közelgő parlamenti vá­lasztások jegyében fejtette ki véle­ményét, nem kímélve „ellenfelét”. (PL a szlovák szuverenitás kikiáltása ellen felszólaló Peter Tatárt Marián Andel azzal „lőtte le”, hogy hiszen a tatároknak már megvan az önállósá­guk P. Tatár úgy vágott vissza, hogy igen, de azok népszavazáson vívták ki, amitől viszont az SZNP fél..) Ilyen légkörben nehéz lenne el­őre megmondani, sikerül-e azt a sok gazdasági és szociális törvényt meg­hozni, amire ez az ülés hivatott len­ne (pl. a lakásbérletekről a foglal­koztatási politikáról a biztosítókról a szociális biztosításról stb.j. A szóvivő szavai szerint a program­ban nem teljesen világos, hogy a DSZM mit ért a „nemzetközi szubjektivitás” fogalom alatt. „Amennyiben valóban teljes nemzetközi szubjektivitásról vol­na szó, akkor Szlovákiáról, mint önálló államról beszélhetnénk” — tette hozzá. Zantovsky véleménye szerint ezt legfel­jebb népszavazás útján lehet elérni, de — mint mondta — a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom programjából inkább az tűnik ki, hogy a DSZM a jövőben is valamilyen közös államfor­mával számol. Michael Zantovsky a továbbiakban közölte, hogy Václav Havel elnök csü­törtöktől szombatig Morvaországban tölti munkanapjait. A szóvivői tájékoztatón az is el­hangzott, hogy a csehszlovák államfő Borisz Jelcin orosz elnök meghívására április elsején hivatalos látogatást tesz Moszkvában. Az út során a két állam­fő aláírja a Csehszlovákia és az Orosz­­országi Föderáció közötti baráti kap­csolatokról és együttműködésről szóló szerződést. Zantovsky információi szerint várha­tó, hogy a moszkvai látogatás során Václav Havel találkozik Michail Gor­­bacsowal, a volt Szovjetunió egykori elnökével. Az Európai Közösség és Bős—Nagymaros Feltételekhez kötött közvetítés Zdenék Zikmund, a Külügymi­nisztérium sajtóosztályának vezető­je tegnap nyilatkozott a Csehszlo­vák Sajtóiroda munkatársának, mégpedig abban az ügyben, hogy az Európai Közösség közvetítene Csehszlovákia és Magyarország között a Bős—Nagymarosi Vízlép­csőrendszer körül kialakult vita rendezésében. Zikmund szavai szerint a Külügy­minisztérium üdvözli az Európai Kö­zösség döntését, éspedig azért, mivel az összhangban van azokkal a javasla­tokkal, amelyeket Csehszlovákia az utóbbi két évben előterjesztett. A sajtóosztály vezetője a további­akban emlékeztetett arra, hogy a kü­lönféle kétoldalú tárgyalásokon a csehszlovák fél több alkalommal indít­ványozta: külföldi szakértők bevoná­sával hozzanak létre háromoldalú bi­zottságot. Erről JUT Dienstbier cseh­szlovák külügyminiszter a Jacques De­­lorsszal, az EK Bizottságának elnöké­vel nemrég tartott találkozón is beszélt Zikmund közlése szerint a magyar fél eddig elutasító álláspontra helyezkedett a javaslatokkal kapcsolatban, vagy felté­telekhez kötötte elfogadásukat. A Kül­ügyminisztérium véleménye szerint a független szakértőkből álló bizottság ki­utat jelenthetne a patthelyzetből. „Úgy véljük, hogy Magyarországgal és az Eu­rópai Közösséggel egyaránt megálla­podhatunk a nemzetközi szakétté» bi­zottság tevékenységének elveiről és munkatervéről” — tette hozzá a sajtó­­osztály vezetője. Ami az Európai Közösséget ille­ti, a közvetítést három feltételhez köti. Csehszlovákiának és Magyar­­országnak közösen kell felkérnie, s közölnie kell, hogyan képzeli el a segítséget. Az EK független szakér­tői véleményt dolgoz ki, esetleg megoldási javaslatot terjeszt elő, de nem áll szándékában beavatkozni a vízlépcső körül folyó politikai viták­ba. Az Európai Közösség további feltétele, hogy a közvetítés megkez­désének pillanatától sem Prága, sem pedig Budapest nem hoz olyan dön­tést, amelynek úgymond visszafor­díthatatlan jellege volna. Nyári időszámítás idén március 29-én, vasárnap kezdődik Csehszlovákiában a nyárt időszámítás. Vasárnap éj­szaka a közép-európai időszá­mítás szerinti két órakor bárom órára keil átállítani az óramu­tatókat. Ma kezdődik a Helsinki II. „előjátéka” Utótalálkozó a finn fővárosban Helsinkiben ma kezdődik az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet negyedik utótalálkozója, amely valójában az EBÉÉ Helsinki II. elnevezésű, a finn fővárosban július 9—11-én tartandó csúcstalálkozójának „előjátéka”. Az előző utótalálkozóra Bécsben került sor, három szakaszban 1986. november 4-e és 1989. november 19-e között zajlott. A jóváhagyott záródokumentum egyebek között rögzítette, hogy a részt vevő országoknak Helsinki szellemében kell folytatniuk az együttműködést. Ezenkívül új javaslatokat tartalmazott a katonapolitikai biztonság fo­kozására és a sokoldalú, köz­tük a humanitárius kapcsola­tok fejlesztésére. A bécsi ta­nácskozásokon fogalmazták meg az európai hagyományos fegyveres erőkről szóló szer­ződést, amelyet 1990 novem­berében Párizsban az Észpk­­atlanti Szövetség és az egyko­ri Varsói Szerződés tagálla­mainak vezetői írtak alá. A kelet-európai totalitári­us rendszerek bukása után módosult az EBEÉ tevékeny­ségi köre. Elsősorban a lesze­relés, a valódi kollektív euró­pai biztonság, a nemzetek ön­­rendelkezése és a nemzeti ki­sebbségek jogai kerültek elő­térbe. Mindez a Charta az Új Európáért című dokumen­tumban, valamint az 1990. november 19—21-én Párizs­ban tartott rendkívüli EBEÉ- csúcsértekezlet záródoku­mentumában öltött konkrét formát. A charta egyebek kö­zött rögzítette a hidegháború végét, s demokratikus kon­szolidáció és a piacgazdaság­ra való áttérés szükségességét hangsúlyozta. A párizsi csú­cson hozták létre az EBEÉ új szerveit, amellyel institucio­­nalizálták a helsinki folyama­tot. A csúcstalálkozó közötti időszakban az EBEÉ legfel­sőbb szerve a külügyminiszte­ri tanács. A megbízottak bi­zottsága készíti elő a külügy­miniszteri tanács üléseit. Prá­gában székel az EBEÉ állan­dó titkársága, Bécsben a konfliktusmegelőző központ, Varsóban pedig a szabad vá­lasztások ügyében illetékes hivatal. Az 1991. június 19—21 -én tartott első külügyminiszteri tanácskozáson hagyták jóvá a sürgős esetekben folytatandó konzultációk mechanizmusát. A diplomaták második ülésé­re 1992. január 30—31-én Prágában került sor. A ta­nácskozáson lényeges válto­zások történtek. A helsinki folyamat tagállamainak szá­ma az akkori 35-ről 45-re emelkedett. Albánián, Észt­országon, Litvánián és Lett­országon — amely 1991-ben csatlakozott — kívül Ör­ményország, Azerbajdzsán, Belorusszia, Kazahsztán, Kir­gizia, Moldávia, Tadzsikisz­­(Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents