Szabad Újság, 1992. március (2. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-21 / 69. szám
1992. március 21. Szabad ÚJSÁG 5 Nemzetiségi Kultúrák Kara vagy Magyar Kar a Nyitrai Egyetemen? A Lévai járás az ország ún. nemzetiségileg vegyesen lakott területéhez tartozik. Mindig is Léva közelében húzódott az etnikai határ, amit Csehszlovákia megalakulása óta folyamatosan igyekeztek dél felé tolni. Ami a járás magyar lakosságával történt ebben az évszázadban, az jellemző az egész országra. A valamikor tiszta magyar etnikum egységét előbb az északi járásokból érkezett telepesek bontották meg, majd a Csehországba deportálás, a szlovák-magyar lakosságcsere- magyarul áttelepítés ritkította sorait. A második világháború után - köztudott - Szlovákiában nem voltak magyar iskolák. A szlovákul nem tudó gyermekeket egy nyelvileg idegen, agresszívan ellenséges környezetbe kényszerítette a hatalom. Sok kis társammal együtt magam is végigszenvedtem ezt a kálváriát. Megváltásnak tűnt számunkra a hír: magyar iskolák nyílnak ismét Csehszlovákiában. Az alapiskolák mellett megalakultak az első középiskolák és végre magyar óvónőket, tanítókat, tanárokat is képeztek Komáromban, Pozsonyban, Nyitrán... Néhány év múlva azonban - ez is ismert fejezete iskoláink történetének- mind gyakrabban hallhattuk, olvashattuk: magyar iskolák szűntek meg országszerte. Okot mindig találtak; hol a kevés tanulóra, hol az állítólag alacsony színvonalra hivatkozva, hol körzetesítéssel, áthelyezéssel bomlasztották a magyar iskolák hálózatát. Tervezni is tudtak az elvtársak! Rájöttek, rövidesen magyar tanítókra sem lesz szükség, tehát mind kevesebb hallgatót vettek fel a Nyitrai Pedagógiai Kar magyar tagozatára. Bizonyos szakokat évek óta nem indítottak magyar nyelven, esetenként engedélyeztek egy-egy szakpárosítást, de nagyon kis létszámmal. Eggyel azonban nem számoltak. Valami csoda (csoda?!) folytán a magyar iskolák - ha néhol agonizálva is - máig léteznek. Léteznek, de milyen körülmények között?! Járásunkban 11 teljes szervezettségű alapiskola és 11 kisiskola (1-4. évf.) van, valamint két magyar gimnázium és egy mezőgazdasági szakközépiskola. Volt ugyan Léván valaha magyar óvónőképző, szakmunkásképző és gépipari szakközépiskola magyar osztályokkal, de ez külön probléma. Most csak az alapiskolákról ejtsünk néhány szót. A napilapokban, de főleg szakmai körökben már évek óta kongatjuk a vészharangot: kevés a magyar pedagógus, nincs utánpótlás, elöregedettek, túlfeminizáltak a tantestületek. További általános megállapítások helyett íme egy konkrét adathalmaz a Lévai járás magyar alapiskoláiról. Hivatalos források (a Tanügyi Hivatal nyilvántartása) alapján dolgoztam ki a következő áttekintést: Az 1991/92-es tanévben a járás magyar alapiskoláiban tízen tanítanak képesítés nélkül (gimnáziumi érettségivel, óvónői, nevelönói képesítéssel), 7 felső tagozatos tanitó oktat kényszerből alsó tagozaton, 6 tanitó már nyugdíjjogosult és további 9 még ez évben eléri a nyugdíjkorhatárt. Így az 1992. év végéig 32(!) 1-4. évfolyamra képesített tanító hiányzik járásunkban. Nyitrán a Pedagógiai Kar magyar tagozatán összesen 40 alsótagozatos hallgató végez ebben az évben!! A következő években így alakul az 1-4. évfolyamban tanító pedagógusok helyzete: nyugdíjjogosult lesz 1993- ban 2 tanító 1994- ben 2 1995- ben 6 1996- ban 3 1997- ben 4 1998-ban 4 matematika-23 1999-ben 2 ” fizika-18 2000-ben 1 kémia-12 2001-ben 3 ” biológia- 1 2005-ben 1 természetrajz-23 ” 2005-ig 64-re emelkedik azok szátörténelem-10 ” ma, akik az alapiskolák alsó tagozatáföldrajz-14 ” ról hiányoznak, s akkor még nem testnevelés-13 ” számoltunk azzal, hogy esetleg felújíképzömüv. név.- 3 ” tunk egy-egy kisiskolát, több osztály zenei név.- 5 nyílik az egyes iskolákban mezőgazdaság alapjai Az 5-8. évfolyamokban első látásra (növénytermesztés)-11 jobbnak tűnik a helyzet, hiszen „csak" munkára való név. két nyugdíjjogosult tanít s további (technika alapjai)- 8 " 3 megy ebben az évben nyugdíjba. speciális leánymunkák- 1 valamint 4 tanít más képesítéssel, ill. polgári nevelés- 1 képesítés nélkül. A nyugdíjkorhatárt könyvtáros- 1 elérők száma ezen a tagozaton azonban sokkal meredekebben nő: A teljesség kedvéért hozzáteszem, hogy három 1-4. + testnevelés, egy 1993-ban 4 1-4 + zenei nevelés, két 1-4. + kép-1994-ben 4 zömüvészeti nevelés és két 1-4. 1995-ben 4 + történelemszakos tanító van a fel-1996-ban 4 soroltak között. 1997-ben 3 1998-ban 10 A 247 pedagógus közül 186 no és 1999-ben 7 csak 61 férfi, tehát az összes tanító 2000-ben 12 32,80 %-a. Ez az arány tovább romlik, 2001-ben 9 hiszen a jelenleg tanító pedagógusok 2002-ben 3 közül 2005 után 92 marad, ebből 23 2003-ban 4 férfi (25 %). 2004-ben 4 Figyelemreméltó, hogy pl. a mate2005-ben 7 matikaszakosok átlagéletkora 46, 56 2005-ig 84 különböző szakos, 5-8. évfolyamra képesített tanítót igényel a járás. Honnan? Még elszomorítóbb a kép, ha megnézzük, milyen az egyes szakok képviselete. Legtöbben magyar nyelvszlovák nyelv, magyar nyelv-orosz nyelv és matematika-más tantárgy szakpárosítással rendelkeznek. Tantárgyanként a következő a helyzet: magyar nyelv - 41 tanító szlovák nyelv - 33 orosz nyelv — 8 német nyelv - 5 angol nyelv - 2 ” a kémiaszakosoké pedig 49, 58 év. A 12 kémiaszakos közül 8 túl van az 50. életévén, a többi nagyon közel van az 50-hez, egy 25 éves kolléganő „menti“ az átlagéletkort. Sorolhatnám tovább a statisztikai adatokat, de akaratlanul is felmerül a kérdés - minek és főleg kinek? Úgy tűnt, mindenki, de legalább is minden csehszlovákiai magyar számára világos, hogy azonnal megoldást kell találnunk, hiszen más járásokban sem jobb a helyzet. Úgy tűnt, a megoldást önálló magyar egyetem, de legalább önálló Magyar Pedagógiai Kar jelenti. Úgy tűnt, végre legalább ebben az ügyben teljes a magyar egység Csehszlovákiában. A leghivatottabb szakemberek kimondták, nincs elvi, sem gyakorlati akadálya annak, hogy ősztől működjön Magyar Pedagógiai Kar a Nyitrai Egyetem keretében. S ekkor jött a „megváltó javaslat"! Legyen Nyitrán Nemzetiségi Kultúrák Kara! Valóban csodálatos, jövőbe mutató megoldás. De! Parlamenti képviselőinkkel kérdezem: milyen nyelven is folyik majd a szaktantárgyak oktatása? A tervezet kidolgozói szerint minden diák anyanyelvén tanul majd. Kérdezem: van elég németül, ruténul, lengyelül, héberül oktatni tudó tanár? Ha nincs, nem az lesz majd a legkézenfekvőbb megoldás, hogy a magyar hallgatók a többi, különböző anyanyelvű diákkal egyetemben egységesen szlovákul készülnek fel hivatásukra? Netán magyar lesz az általános oktatási nyelv? Komolyra fordítva a szót: Attól tartok, hogy azok, akik eddig nacionalistának, szeparatistának minősítették azokat, akik önálló magyar kart követeltek - örömmel üdvözlik ezt a javaslatot, hiszen így az igazságnak megfelelően, látszólag jogosan utasíthatják el. Lesz kifogás: nincsenek meg a feltételek ahhoz, hogy minden érintett nemzeti kisebbségnek azonos feltételeket teremtsenek, a magyarokkal sem tehetnek kivételt. így ahelyett, hogy közelebb kerültünk volna a megoldáshoz, még messzebbre rugaszkodtunk el tőle. Ezért ismét felteszem a kérdést - főleg a tervezet kidolgozóinak: Ki fog a Lévai (és nemcsak a Lévai) járás magyar iskoláiban tanítani? ' DOLNÍK ERZSÉBET Kassai gyerekek Magyarországon Fantasztikus üdülés A Rákóczi Szövetség Borsod-Abaúj-Zemplén megyei regionális szervezete fölajánlotta a Csemadok kassai alapszervezetének és a EPM kassai testületének, hogy 38 diák számára egyhetes programot biztosít a téli szünidőben. Or. Nátafalussy Lajosnak, a Rákóczi Szövetség Borsod-Abaúj- Zemplén megyei szervezete vezetőjének és Schwardy Lajosnak, a Tiszai Erőmű Vállalat vezérigazgatójának az érdeme, hj>gy a tiszaújvárosi vállalati üdülőt birtokukba vehették a kassai gyerekek. Szabó Sámuel, a vállalat személyzeti és oktatási osztályvezetője mindent megtett azért, hogy remekül érezzék magukat. A diákokat Péter Márta, a Kassai Magyar Tannyelvű Gimnázium és Alapiskola igazgatóhelyettese, Kulcsár Margit igazgatóhelyettes és Reiter Szonya tanár kísérte el. Megkértem Péter Márta tanárnőt, számoljon be tapasztalataikról.- Milyen szempontok alapján választották ki a diákokat, akik részt vehettek az üdülésen?- Először arra gondoltunk, hogy a nehéz szociális helyzetben lévő gyerekeket fogjuk választani. Később, tárgyalva a Rákóczi Szövetséggel, mi ajánlottuk, hogy ez egy olvasótábor legyen és ezért azokat a tanulókat választottuk ki az 5. és 8. évfolyamból, akik a vers- és prózamondó versenyeken, történelmi vagy anyanyelvi vetélkedőkön vettek részt, akik olvasottabbak, akik megérdemlik, hogy tudásukat, magyarságtudatukat elmélyítsék.- Milyen benyomásokat szereztek?- Most már leülepedtek az élmények. Ezek majd az idők folyamán a gyerekekből ott és akkor fognak előjönni, amikor a tananyag előhívja. Egyik akcióból a másikba zuhantunk és érdekes módon, nem fáradtunk el. A történelem, az irodalom, a kötött és kötetlen foglalkozások úgy váltották egymást, hogy hiába dolgoztunk a 24 órából tizennyolcat, másnap mégis minden tanuló és pedagógus frissen ébredt és képes volt befogadni a következő napra tervezett kulturális és irodalmi programot.- Melyek voltak a legemlékezetesebb programok?- Úgy gondolom, ezt embere válogatja, de azért voltak kimagasló találkozások. Én mindig a gyerekeket figyeltem, hogy hogyan reagálják le a látottakat. A legfárasztóbb nap után - amikor Debrecenből, a Hortobágyról jó hidegben hazaérkeztünk -, még este egy előadóművészt fogadtunk, Kun János személyében. Nagyon tartottunk attól, hogy már nem sikerül lekötni a fáradt gyermekeket. Egy órára terveztük a találkozást - és két óráig tartott! És akkor is csak azért fejeztük be, mert már következett az éjszakai fürdőzés. Ugyanis módunk volt arra, hogy bármikor használhattuk a szabadtéri melegvizes medencét, de ezt az időnk csak éjszaka engedte, így az esti fürdőzések voltak a jellemzőek. Számomra, mint pedagógus számára, a legnagyobb élmény az előadóművésszel való beszélgetés volt. Kun Jánost végtelenül meghatotta, hogy milyen fogékonyak voltak a gyerekek és mennyire értették az irodalmat. Pedig nehéz anyagot választott. Sütő Andrást és balladákat. Emlékezetes marad egy volt olimpikonnal, Rakusz Évával való találkozásunk is. Gyermekeink nagyon keveset sportolnak. Az aktív sportolókat csak a televízióból ismerik Rakusz Éva egy egyszerű, nagyon közvetlen, természetes nő, aki filmek és diák segítségével elevenítette fel utazásait. Egy érdekes beszélgetés alakult ki. A gyerekek rájöhettek, a valóban nagy egyéniségek a legegyszerűbb emberek.-Az elszállásolás is, tudomásom szerint, kitűnő volt.-A gyerekek e hét alatt - mely nyolc napra sikeredett - felhőtlen, boldog időszakot éltek át. Mondtam is nekik, ilyen nyolc napotok nem nagyon lesz az életben, amikor mindent tálcán kaptok: ételt, italt, kultúrát, irodalmat ... Kétágyas szobákban laktak, fürdőszobával. Mindenkinek volt színes tévéje, használható telefonja. Az egész személyzet minket szolgált ki. Esztétikus volt az egész környezet, gyönyörű a szálloda. Fehér falakkal, fehér korlátokkal és amerre mentünk, mindenütt barna bőr faliképek és szobrok díszítettek mindent. Ez annyira effektiv volt, hogy a szép környezet a gyermekeket is kulturált viselkedésre késztette. Nem kellett őket fegyelmeznünk. Ez külön élmény volt mind a három pedagógus számára... És amit kiemelten fontosnak tartok: sikerült megerősíteni a gyerekek magyarságtudatát. Csak köszönetét mondhatunk a szervezőknek. Természetesen kiváncsi voltam a diákok véleményére is. Schwardy Laura (8. a osztályos tanuló): Szerintem nagyon jó volt a program. Sok várost bejártunk: Debrecent, Miskolcot, Sátoraljaújhelyt. Voltunk Egerben, megnéztük a várat és sok nevezetességet. A tiszaújvárosi iskolában megnéztük a tanítást. Ez nekem nagyon tetszett. Bocskorás Beáta (8. b osztályos tanuló): Nekem viszont az esti filmvetítések tetszettek. Főleg történelmi vonatkozású filmeket néztünk meg, az Egri csillagokat, A kőszívű ember fiait... Ezeket a könyveket néhányan olvastuk. Nemcsak kirándultunk, hanem voltunk diszkóban, táncházban is. Találkoztunk írókkal, előadóművészekkel. Schmiedt Viktória (6. a osztályos tanuló): Engem legjobban a sok műemlék ragadott meg és a múzeumok. Nagyon kellemes, gyönyörű szállóban laktunk és kedves emberekkel ismerkedtünk meg. Lisku Zsuzsanna (6. a osztályos tanuló): Nekem szintén a műemlékek tetszettek nagyon. Gárdonyi Géza sírja és emlékháza, valamint az egri vár. Az egri bazilika is gyönyörű volt, főleg amikor az énekkar énekelt, nagyon szépen visszhangzott. Azt hiszem, a lányok a többit elmondták. Még annyit mondhatok, hogy nagyon szép volt, sok élményben volt részünk. Fürödtünk is, párolgott a víz. Kolár Krisztina (8. a osztályos tanuló): Amikor hazajöttünk, anyu kérdezte, hogyan éreztem magam és azt mondtam, soha olyan jól nem éreztem még magam, mint ott. S tényleg nagyon jó volt, s én személy szerint fantasztikusan éreztem magam.- Mire emlékeztek majd a legszívesebben? Zsuzsa: Nekem Kun János előadóművésszel folytatott beszélgetés tetszett a legjobban. Nagyon szépen adta elő a balladákat, meséket, verseket... Krisztina: Ami megmaradt, főleg az egri vár története. Kun János előadóművésszel való találkozásunk nagy élmény volt. Beáta: A táncház, ahol a Pántlika tánccsoport vezetője foglalkozott velünk. Elmondta röviden a csoport történetét, utána táncoltunk is, és azután a beszélgetések. Viktória: Nekem az összes előadás nagyon tetszett. Pl. a Fekete Gyula íróval való találkozás. Ó a felnőtteknek és a gyerekeknek is tartott előadást. Laura: Nekem is ezek tetszettek, nincs mit hozzátennem. BALASSA ZOLTÁN érkezett... A jeles humanista gondolkodó és pedagógus, Jan Amos Komensky születésének 400. évfordulója alkalmából a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság kormánya 1992-t „A nevelés és az oktatás évé‘‘-nek nyilvánította. Az erről szóló nyilatkozat - ki tudja, miért - a csehszlovákiai sajtóban nem kapott különösebb publicitást. Az Együttélés Politikai Mozgalom Országos Tanácsa 1992. február 1 -jén Nagycétényben tartott ülésén megvitatta a - meglehetősen formális - nyilatkozatot és egy állásfoglalást hozott, amelynek szövegét megküldték az ország legfőbb közjogi méltóságainak és vezetőinek. Az állásfoglalás egyebek között leszögezi: ,,A kormánynak nincs kidolgozott oktatási programja, amellyel megvalósítaná ennek a felhívásnak a tanalmát. Elvártuk, hogy Komensky születésének kerek évfordulója elegendő indokul szolgál a kormánynak, hogy kezdeményezze a nemzeti kisebbségek anyanyelvű oktatásának újszerű értelmezését. Elvártuk, hogy a komnány végre a nemzeti kisebbségeket érintő politikájának alapelveként tekinti azt a lehetőséget, miszerint minden gyermek alapvető joga saját anyanyelvén tanulni az óvodától az egyetemig és ehhez megfelelő eszmei és gazdasági programot dolgoz ki. “ Az Együttélés PM állásfoglalására a szövetségi kormány elnökének, Marián Óalfának a nevében Jozef Miklosko miniszterelnök-helyettes válaszolt. Az 1992. február 27-én keltezett levélben egyebek között ez áll: „ Tudatom önökkel, hogy kritikus észrevételeiket megküldtem az egyes oktatásügyi, ifjúsági- és sportügyi minisztériumoknak és arra kértem őket, hogy 1992. március 20-ig mondjanak véleményt. Úgy képzelem, hogy ezt követően minden érdekelt felet közös tanácskozásra hívnám meg a CS és SZSZK Kormányhivatalába, ahol megvitatnánk az önök azon javaslatát, hogy dolgozzuk ki ,,A nemzeti és etnikai kisebbségek anyanyelvű oktatásának programjá“-t. Szívélyesen köszönöm, hogy felajánlották további jó együttműködésüket ezen a területen.' ‘ Az EPM sajtószolgálata
