Szabad Újság, 1992. március (2. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-19 / 67. szám
8 1992. március 19. Szabad ÍJSÁG Kormány kontra nyilvánosság?! „RÁCS MÖGÖTT” AZ ABORTUSZTÖRVÉNY • Egészségügyi, szociális, jogi, erkölcsi vagy politikai kérdésről van szó? • Közvélemény-kutatás a kutatóintézet hivatalos beleegyezése nélkül • A tehetősebbek határon túl, a szegényebbek a bábánál keresik a jövőben a megoldást. Az emberi élet egészségügyi felügyelet alatt történő védelme — hangzatos elnevezés mögött látott napvilágot az SZNT abortusztörvénye, amelyet a kormány az elmúlt napokban hagyott jóvá. A közvélemény „nem kívánt gyermekként”fogadta a törvényt, s a többség véleményét tükrözték az egyes hazai lapok újságírói is, akik az elmúlt héten pénteken találkoztak Alojz Rakás szlovák egészségügyi miniszterrel, valamint a tárca megjelent képviselőivel. Véleményük szerint a lapok túl egyoldalú képet nyújtanak olvasóiknak, s ezzel a törvény elten hangolják a közvéleményt. A sajtó és a televízió dolgozóinak kérdéseit tapasztalatok, érvek igazolták, ennek ellenére több kérdésük megmagyarázatlan, megválaszolatlan maradt. Közéjük tartozott az is, hogy miért volt joga véleményezni a törvénytervezetet a Szlovák Monopóliumellenes Hivatalnak, a Geológiai Hivatalnak, a Bányahivatalnak, s miért nem adtak szót az erre illetékesebbeknek; Nőgyógyászok—Szülészek Társaságának vagy a Családtervezési Társaságnak (amelynek egy képviselője részt is vett a találkozón). Több kérdőjel merült fel ama közvelemény-kutatás kapcsán, amelyet az Egészségügyi Minisztérium a Szociális és Munkaügyi Kutatóintézettel együttműködve végzett. (A kutatóintézet igazgatója Ferdinand Vykopal mérnök elzárkózott az eredményektől, ugyanis azt egyik munkatársuk a felelős dolgozók hivatalos beleegyezése nélkül végezte el, s ezzel komolyan megsértette a munkafegyelmet — hiszen ilyen jellegű munka az intézet komolyabb megfontolására adott volna okot) A Smena napilap március 10-ei számában nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatás eredményei alapján a 963 megkérdezett közül a művi terhességmegszakítás beszüntetését 16,6 százalékuk, a komoly egészségügyi okokból történő terhességmegszakítást a kérdezettek 31,1 százaléka támogatta. A nemcsak egészségügyi, de komoly szociális és gazdasági okokból történő művi terhességmegszakítást 24,8 százalékuk helyeselte. A minden magyarázat nélkül történő terhességmegszakítást a kérdezettek 27,5 százaléka tartja magától értetődőnek, jogosnak. A kutatóintézet elhatárolta magát tőlük, a kormány nem vette figyelembe az eredményeket... Erőtlen NEM... Függetlenül a közvélemény akaratától jött a világra a törvény, amelynek megjelenését azzal indokolják, hogy az SZNT 73/1986 Tt törvénye a művi terhességmegszakításról már az 1987-es év elején az abortuszok számának jelentős növekedését tükrözte az 1986-os évhez viszonyítva. Míg az 1987-es és 1990-es években Szlovákiában 196 327 művi terhességmegszakításra került sor, ugyanilyen idő alatt az 1982—1985-ös években 137 238- ról adnak számot a statisztikák. Megjegyzik ugyan továbbá azt is, hogy a törvény elfogadása előtt is volt észlelhető „némi" emelkedés e téren. A művi úton történő terhességmegszakítások számát illetően országunk a harmadik helyet foglalja el azon államok között, ahol egyáltalán ilyen statisztikai adatokat nyilvántartanak. Egyes demokratikus országokban ugyanis ezen adatok nyilvánosságra hozása, nyilvántartása a nők diszkriminálásának számítana. (Visszatérve az említett sajtóértekezletre, komoly kételyekre ad okot egy olyan felelős személy, mint dr. Vladimír Krcméry szájából az olyan kijelentés, miszerint L. van Beethoven is a család negyedik gyermekeként született, ismerve az egészségügyi és szociális körülményeket.) Az erőtlen érvekkel alátámasztott, NEM a demokrácia pilléreire épülő abortusztörvény nem találhatott a közvélemény támogatására, hiszen az anyát attól a jogától vorya meg, hogy szabadon dönthessen arról, megtartja-e vagy sem, jövendő gyermekét Ha meg szeretnénk húzni a demokrácia és a diktatúra közti határvonalat — az élet valamennyi területéről meríthetnénk ehhez „bőséges alapanyagot”, mint ahogyan tesszük is nemegyszer. Vajon nem tartozik-e közéjük az anya, a szülő döntése arról, hány gyermekének lesz képes megadni azt, amit szülői szeretetnek, törődésnek, emberhez méltó körülményeknek neveznek?! A leírtakkal az interrupciós törvényt más megvilágításban is láttatni kívánjuk. Újra bizottságok elé Az SZNT által előterjesztett, kormány által jóváhagyott abortusztörvény értelmében, annak 6. paragrafusa 2. bekezdésének alapján a következő esetekben kerülhet sor a művi úton történő terhességmegszakításra: a) a magzat rendellenes fejlődése esetében, amely a megszületést követően a gyermek testi és lelki fejlődésének épségét veszélyeztetheti; b) ha a terhesség további szakaszában veszélybe kerülne a magzat vagy az anya élete; c) ha a terhesség döntően és visszafordíthatatlanul veszélyeztetné az anya egészségi állapotát; d) ha a terhességre erőszak következtében került sor; e) szociális okokból, amelyeket nem lehet elhárítani Az ezt követő 3. bekezdésben a törvény bővebben magyarázza a „szociális kényszer” fogalmát: a nő életében fellépő kedvezőtlen gazdasági és szociális körülmények értendők ez alatt, amelyek olyan súlyosak, hogy komolyan veszélyeztetik a terhesség idejében az anyát vagy a gyermek testi és szellemi fejlődését annak megszületését követően (a nő életkörülményeit az illetékes helyi állami hivatal, valamint szociális biztosító igazolja). A törvény 10. paragrafusának 3. bekezdése szól arról, hogy az említett 6. paragrafus 2. bekezdése alapján hét napon belül egy 5-tagú bizottság dönt arról, vajon a kérvényező megfelel-e az adott követelményeknek. A régmúlt időkből ismerős „komisszió” képe merül fel a szemünk előtt, amelyeket a 73/86 Tt. törvénye értelmében 1987. január 1-jén szüntettek be, amely viszont az egészségügyi minisztérium dolgozói szerint merőben eltér majd az egykoritól: ugyanis a klinikai egészségügy, orvosi etika és szociális ügyek területének szakembereiből tevődik össze. A szakembergárdát a járási főorvos nevezi ki azon járáson belül, amelybe az illetékes egészségügyi intézmény tartozik. Tagjai közül egy válik a bizottság vezetőjévé. A bizottság szakembereinek kötelességei közé tartozik a nő teljes tájékoztatása a művi terhességmegszakítás következményeiről az elkövetkezendő esetleges terhességére, valamint a terhes nő jelenleg helyzetének más megoldásáról, a segítség lehetséges formáiról. Abban az esetben, ha a bizottság nem találja teljesítettnek a törvény által meghatározott feltételeket, a kérvényező az illetékes egészségügyi intézmény igazgatójánál fellebbezhet, aki öt napon belül értesíti őt döntéséről. Ez viszont véglegesnek tekinthető. (Az élethez való jogot az alkotmáhytörvény 23/1991 Tt. törvénye is tartalmazza, s az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 6. fejezete kimondja: „Mindenkinek joga van az élethez. Az emberi élet születés előtti védelmére”. E jogok tehát benne foglaltatnak az emberi élet védelmét szolgáló törvényben is, másrészt viszont jogtiprás történik.) A „Homo Sapiens” védelme Az európai jogállamokban érvényben van a következő meghatározás: „A jog előtt minden élő ember törvényes személy legyen a fogamzástól a természetes halálig”. Vallási tanok is a fogamzás pillanatától számítják az élet kezdetét—gyilkosságnak tekintik az abortuszt. Liberális felfogás szerint az anya akarata döntheti el a terhesség fenntartását, megszakítását a terhesség bizonyos időszakáig, amelyet orvosi szempontok határoznak meg. Nem egy vita tárgyát képezte már annak a tisztázása, vajon mikortól tekinthető a magzat embernek. Az orvostudomány a magzatot a fogantatás pillanatától embereknek tekinti, a jog csak az élveszületés pillanatától. A magzat ,jogi védelmét” abortusztörvényre egyszerűsítették. De ha a jog a fogamzástól kezdve embernek tekintené a magzatot, akkor nincs szükség a törvényre sem, mert a magzatot ugyanazok a törvények védik, mint az embert. (Minden abortusz emberöléssé válna tehát...). Dr. Veér Andár magyarországi szakorvos a következőket ajánlja: „Követhető megállapodásnak látszana, ha a terhességmegszakítás csak addig volna megengedett, amíg a magzat agyi elektromos hullámai meg nem jelennek. Ez kb. a 10—12. hétre tehető. Világszerte elfogadott és alkalmazott elv, hogy halálról akkor beszélünk, ha az agyi elektromos hullámok többé nem jelentkeznek. Ilyenkor — legyen bár szívműködés — a halál beálltát elfogadjuk, s a szervek átültetésre kivehetők. így az élet indulása az agyi elektromos hullámok megjelenésével, elmúlásával, elmúlása azok megszűnésével következne be. Ezen javaslat is csak konvencióként kezelhető, élettanilag támadható, ugyanúgy, mint az összes többi elmélet” Vallási szempontok ASzlovákiai Kereszténydemokrata Mozgalom élenjáró képviselői nem utolsósorban e törvény létrehozásakor az egyházi szemléletet is szem előtt tartották. A második vatikáni zsinatra 1962—1965 között került sor (XXIII. János pápa hívta össze, amelyet VI. Pál pápa folytatott) a zsinat folyamán 16 dokumentum ünnepélyes kihirdetésére került sor (4 konstitúció, 9 dekrétum, 3 deklaráció), egy része az egyház belső életével, másik része külső kapcsolataival foglalkozik. A Gaudium et spes lelkipásztori konstitúcióban szól a házasságról, a gazdasági és társadalmi életről, a politikai hatalomról, az állam és az egyház viszonyáról. Itt utal a születésszabályozásra is. Egyházi szemszögből a szülők joga felelősen megtervezni, hány gyermeket tudnak vállalni. De ez nem jelenti a gyermekek számának önkényes meghatározását. A családtervezésben nem a kényelem a döntő szempont, hanem az egészséges család kialakítása. Figyelembe kell venniük sajátos körülményeiket: lakásviszonyaikat, egészségi állapotukat. Véleménye szerint az ideális gyermekszám háromnál kezdődik — ez a szám képes fenntartani a társadalmat, utódokát állítani a szülők és a gyermeknélküliek helyébe, s mert a felelősen vállalt 3 — és azon felüli — gyermekes családok kiegyensúlyozottabbak, boldogabbak. Lakótelepi újszülöttek „Keressék fel a többgyermekes családokat, kérdezzék meg tőlük, hogyan élik mindennapjaikat, s miért vállalták, hogy nem egy vagy két gyermeket nevelnek feL_” — hangzott el az ajánlat a sajtótájékoztatón. Vidéken élő családokban hat-hét, néhol pedig tíz gyermeket is neveltek. Többnyire a különköltözésük után is fenntartották kapcsolatukat testvéreikkel és nagy volt közöttük az összetartozás igénye. Arra is gondolnunk kell viszont, hogy a szegényebb családok nagy nehézségek árán, csupán a legidősebb gyermeket tudták iskoláztatni, a többinek a lehető leghamarabb szolgálatba kellett állni, hogy segítsék a családot, amely annyi apróságot számlált, amennyi „a világra kéredzkedett”. A statisztikák viszont arról adnak számot, hogy a legtöbb művi terhességmegszakításra éppen a városok legfiatalabb lakótelepein kerül sor, s közöttük is a vezető helyet foglalja el a pozsonyi ligetfalusi lakótelep. A betonkalitkákba zárt családok többsége fizetéstől fizetésig él, s a sokszor a kényelem legcsekélyebb jelzőjét sem viselő lakásokban alapvető szükségleteik kielégítésével kell megelégedniük. Érthető tehát, hogy egy vagy két gyereknél többet nem vállalhatnak a fiatalok, ha gyermekeiknek meg akarják adni, ami fejlődésükhöz szükséges. Az optimális — anyagi lehetőségeikhez mért — családtervezéshez viszont nálunk nincsenek meg a kellő feltételek. Komoly gyógyszerhiány A törvény általános részének befejező mondata így hangzik: A javasolt törvény érvényesítése nem igényli az anyagi eszközök növelését az állami költségvetésből S amikor az újságírók arra vártak választ, milyen ma a helyzet az országban, milyen antikoncepciós szereket juttathatnak el az érintettekhez, a kérdést nem a témához tartozónak tekintették, mert véleményük szerint ez a „megelőzés” kérdését érinti... Korunk egészségügyi intézményei súlyos anyagi gondokkal küszködnek, hiszen akkora költségeket, mint tavaly, most jóval kevesebb pénzből kell fedezniük. így elsősorban az életfontosságú gyógyszerek, berendezések megvásárlására összpontosítanak. Mondanunk sem kell, hogy nem tartoznak közéjük a fogamzásgátló szerek. Szlovákia fővárosában ma még a helyzet aránylag elfogadható. A vidéki Sszertárakban viszont az eddig ább keresett Monogest már nem kapható, csupán Tnsiatonnal tudtak szolgálni, s a megrendelt Tripovant a pozsonyi Medika nem szállította (helyzetjelentés a komáromi és galántai gyógyszertárakból). A kapható gyógyszerek hamar elfogynak, s az eddigi kéthetenkénti szállítási módszer mit sem változott, így sok helyütt egész héten át szó szerint semmit sem tudnak kínálni az ide érkezőknek. A törvény szigorítja a művi úton történő terhességmegszakítás feltételeit, a megelőzés — gyógyszerekkel való megfelelő ellátás — terén viszont nem tesz lépéseket. Ez nem megoldás! „Szomszédolás” Az abortusz feltételeinek megszigorításával a riasztóan növekvő ternességmegszakítások számát szeretnék csökkenteni. Félő viszont, hogy újra a szociálisan gyengébb rétegen „csattan az ostor”. Milyen ugyanis a helyzet a szomszédainknál? A közeli Ausztriában 1975-ig csupán az erőszak következményeképpen beállt terhesség megszakítását engedélyezték, majd a törvényt megváltoztatták. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának nem mond ellent az új törvény sem, amely kimondja, hogy minden nőnek joga van a terhesség megszakítására terhessége 3. hónapjáig. A művi terhességmegszakítás ára közel 10 ezer schilling. A törvény lehetővé teszi a műtétet külföldi állampolgároknak is. Az okot, amely a nőt erre a döntésre késztette, senki sem kérdezi. Még a legszigorúbb törvényen is található kiskapu, amely újabb megoldásokat tár elénk. S újra csak azok járnak rosszul, akik ezeken sem nyernek bebocsátást. Egy — magát demokratikusnak mondott — társadalomban a törvények az emberek védelmében állnak, létezésük adta jogaik érvényesítését segítik elő. A gyermekeknek is joguk van egészségesen, családban születni. A gyermekotthonokba kerülő apróságok nem értik, hogy őket miért nem várja senki, miért nem hiányoznak senkinek sem. Egy „óriási család” gondjaira bízzák őket, amely meghatározta születésüket, majd otthonukat, pályafutásukat Meglehet, majd gyermeket is szülnek. Családnak? Közösségnek? Nevezzük nevükön a dolgokat: tudtára kell adni a törvényhozásnak, hogy elég nagykorúak vagyunk ahhoz, hogy életünk dolgaiban saját magunk (is) dönthessünk! SZÁZ ILDIKÓ Vas Gyula felvétele