Szabad Újság, 1992. március (2. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-18 / 66. szám
4 Szabad ÚJSÁG 1992. március 18. Kelet-Európa és a piacgazdaság Magyarország Románia A volt szocialista országok gazdasági szerkezetváltási kísérletei eddig nem nagyon bizonyultak sikeresnek. A kelet-európai államok gazdasági átállása csak egy-két területen hozott részeredményeket. A nyugati közgazdászok egy része azt állítja, hogy a viszonylag rövid ideig tartó szerkezetváltáshoz hiányoznak az alapfeltételek. Az úgynevezett gulyáskommunizmus módszere lehetővé tette Kádár Jánosnak, hogy legalább részben privatizálja az ipari termelést. 1989-ben a termelés 15 százaléka a magánvállalkozók nevéhez fűződött. Hasonlóan viszonylagos önállóságot élveztek az állami vállalatok. Az új kormány a rendszerváltást követően nem tartotta fontosnak a sokkterápiás módszer alkalmazását, a gazdasági szerkezetváltást folyamatosan kívánja megvalósítani. Hasonlóan jártak el az állami vállalatok anyagi támogatásának csökkentését, valamint megszüntetését illetően. A sajátosságokat figyelembe véve Magyarországon csökkent a legkisebb mértékben a termelés üteme, amely tavaly mindössze 6,5 százalékos volt. A keleti tömb egykori országai közül Magyarországon a legalacsonyabb az infláció, amely tavaly nem haladta meg a 34 százalékot. Az ország jelentős sikereket ér el a külföldi tőke beáramoltatása terén Szintén pozitívumként könyvelhető el, hogy eddig már több mint 10 ezer vegyes vállalat jött létre. A termékek A jelenlegi román vezetés sokak szerint az egykori diktátor, Ceausescu nyomdokaiban halad, azzal a különbséggel, hogy nem vallja magát kommunistának. Az országban tulajdonképpen alig történt jelentősebb változás. A kormány ugyan jóváhagyott néhány privatizációs törvényt, ám a kommunistautódok megakadályozzák az igazi reformok megvalósítását. Az a néhány bizonytalan lépés, amelyet a jelenlegi román kormány megtett, inkább ártott mint használt. Rohamos gyorsasággal nő az infláció, egyre több a munkanélküli annak ellenére, hogy továbbra sem tudják biztosítani a lakosság alapvető élelmiszerekkel való folyamatos ellátását. Az ország kilátásai tehát továbbra sem biztatóak. Sőt! Bulgária A románokkal ellentétben a bolgároknak legalább van elegendő élelmiszerük. A jó termőviszonyok és a szorgalmas földművesek biztosítják az alapvető ellátáshoz szükséges termékeket. A politikai változások tekintetében is előbbre járnak szomszédaiknál. Zselju Zselev, az 1990-ben megválasztott köztársasági elnök a közelmúltban értékes győzelmet aratott politikai ellenfelei ellen. A gazdasági reform azonban csak a kezdeti lépéseket tette meg. Bulgáriában is a negatívumok vannak túlsúlyban a pozitívumok ellenében. Szintén gyors ütemben nő az infláció, valamint a munkanélküliség aránya. ______Albánia______ A volt szocialista országoktól is elszigelt Albániában tavaly tartottak első ízben demokratikus választásokat. Az új kormánynak azonban nem sikerült megfelelő gazdasági stratégiát kidolgozni. Ennek következtében Albánia az egyedüli olyan volt szocialista ország, ahol nem az élelmiszerhiány, hanem az éhínség fenyeget. Ha rövid időn belül nem tudnak elmozdulni a holtpontról, az ország a teljes katasztrófába sodródhat. Csehszlovákia, Magyarország és Lengyelország esetében a legnagyobb problémát az okozza, hogy milyen hosszú ideig tart a piacgazdasági termelésre való átállás. A nyugati közgazdászok többsége azt állítja, hogy merő illúzió azt gondolni; amit több A sokkterápia kelet-európai szószólói és nyugati tanácsadóik gyakran hangsúlyozzák, hogy a szocialista gazdasági modelltől nem lehet lassan, folyamatosan eljutni a piacgazdaságig. Azonnal kell lépni, pontosabban ugomi, és egyszerre hatalmasat, hogy átkerüljünk a tátongó szakadékon. Elítélően nyilatkoznak a populista módszereket alkalmazó politikusokról és közgazdászokról, mert szerintük ők azok, akik lehetetlenné teszik a sikeres átállást. Véleményük szerint, sajnos, egyre több az olyan közgazdász, aki a lakosság tehermentesítése érdekében helyesli a kormányok azon intézkedéseit, melyekkel a veszteséges állami vállalatok megszüntetését lassítják. Ennek következtében több kelet-európai országban továbbra is megpróbálják mesterséges úton fenntartani a veszteséges kohászati és főleg textilipari állami vállalatokat. A különböző támogatások odaítélésével meghosszabbítják a veszteséges üzemek agóniáját, s ezzel csak elodázzák a problémák orvoslását. Bár egyesek hajlamosak arra, hogy a kelet-európai országok gazdasági Áthidalni a szakadékot Éppen ezért a nyugati közgazdászok az úgynevezett sokkterápiás gyógymód alkalmazását tartják megfelelő megoldásnak. Szerintük, mindenekelőtt az állami vállalatok anyagi támogatását kellene azonnal megszüntetni, ezt követően pedig teljesen felszámolni az érvényben levő importkorlátozásokat, s a szabadáras termékek bevezetésével lehetővé válna a piac igényeinek megfelelő kereskedelem megalapozása. Véleményük szerint csakis ezzel a módszerrel lehetséges a kelet-európai országoknak áttérni a piacgazdálkodásra. Nem hallgatják el azt sem, hogy az átállás első fázisa nagyon is érzékenyen érintené a lakosságot. Az úgynevezett sokkterápia negatív hatásai ismertek, ám mindezek ellenére kizárólag ezt az utat tartják járhatónak. Lengyelország Gyakran hallani, hogy ha valakinek sikerül, akkor az Lengyelország lesz. Nem megalapozatlan a közgazdászok jóslata, mert a lengyelek még a kommunizmus éveiben is megőrizték a magángazdálkodási módszerek alapjait. Ók voltak az elsők, akik fellázadtak a vörös diktátorok ellen, s a lengyel reformtörekvések támogatást nyertek a lakosság széles tömegei között. Sokan azt állítják; mivel Lengyelország kezdte elsőként alkalmazni az ún. sokkterápiát, lehet, hogy ö lesz a listavezető a piacgazdaságot megalapozó volt szocialista országok között. Ennek az ellenkezőjére is azonban vannak közgazdasági jóslatok. A sokak által drasztikusnak minősített lengyel gazdasági reformprogram eddig csak néhány területen eredményezett részsikereket. A tavalyi statisztikai kimutatások szerint a magánszféra foglalkoztatja a lakosság értékesítése is jó úton halad, hiszen az export több mint 75 százaléka a nyugati országokba irányul. A szakemberek szerint Magyarországon a legkedvezőbbek a feltételek a piacgazdaság létrehozásához. A rajt viszonylag jól sikerült, most a folytatáson a sor - hangsúlyozzák. A munkanélküliek aránya a tavalyi 7,3 százalékhoz képest az idén 11 százalék körül várható. A negatívumok közé sorolható viszont az, hogy az életszínvonal alacsonyabb mint 1979-ben volt. évtizedekig építettek a kapitalisták, azt gyorsabb ütemben megvalósítják a volt szocialista országok. Az tény, hogy a keleti tömb országai elkezdték a felzárkózást. A térség politikai és gazdasági helyzetét tekintve a legnagyobb gondot az jelenti, hogy a lakosságnak milyen a túróképessége. Fennáll annak a veszélye, hogy a nagy tehertétel miatt a lakosság megelégeli a gazdasági szerkezetváltást és így lehetetlenné válik a piacgazdaság kialakítása. (Hn-rd) Sokkterápia Egyenlőek a nyomorban. Nyugaton szociális robbanástól tartanak. (A képek az egykori Szovjetunióból valók.) azonban továbbra is gyorsabb ütemben emelkednek mint a bérek. Ennek következtében egyre nagyobb az elégedetlenség a lakosság körében. A közelmúltban végzett közvélemény-kutatás eredményei szerint csak a megkérdezettek 14 százaléka tartotta megfelelőnek posztja betöltésére az első nem kommunista kormányfőt, Tadeusz Mazowieckit, és csak 8 százalék Lech Walesát, a jelenlegi köztársasági elnököt. A közvélemény-kutatás adatai legalább is jelzésértékűek. több mint 45 százalékát. Tulajdonképpen az egész kiskereskedelmi hálózat a vállalkozók kezében van. A negatívumok közé sorolható, hogy az 1990-es, mintegy 12 százalékos termeléscsökkenés az elmúlt évben újabb 7 százalékkal esett vissza. Ennek ellenére a gazdaságelemzők azt állítják, korántsem olyan rossz a helyzet, mint azt egyesek próbálják feltüntetni. Szerintük a feketepiac visszaszorításával jelentős mértékben javítani lehetne a jelenlegi gazdasági helyzeten. Az országban - a legújabb kimutatások alapján - tavaly 11,4 százalékos volt a munkanélküliség, ami hozzávetőlegesen kétmillió embert jelent. A prognózisok szerint az idén újabb egymillióval nő a munkanélküliek száma. Emellett azonban arról is szólni kell, hogy az 1990-es 600-700 százalékos infláció az elmúlt esztendőben 60 százalékra csökkent. Az árak Milyen sors vár Csehszlovákiára, Magyarországra, Lengyelországra és a többi volt szocialista országra azt követően, hogy a nyolcvanas évek végén megtörtént a rendszerváltás? A kérdésre az amerikai Time hetilap munkatársai igyekeztek választ adni. Véleményüket így összegezhetnénk: az életszínvonal rohamosan és hosszú ideig csökken, ami azzal a veszéllyel jár, hogy a lakosság fellázadhat, miután megelégeli a „demokrácia és a piacgazdaság“ őt sújtó intézkedéseit. Talán egy erős kezű diktátor színre lépése is ily módon számításba jöhet... Természetesen nem szükségszerű, hogy a dolgok ennyire elfajuljanak. Egy-két területen ugyanis már érzékelhető a gazdasági fellendülés. Az infláció mértéke enyhül, néhol már látszódnak a magángazdálkodás első részeredményei. Az üzletekben több jó minőségű áru kapható, igaz borsos áron. Lengyelországban például már maguk mögött tudhatják az üres élelmiszerboltok időszakát, s lassan bővül a választék. Mindezek ellenére nem kétséges, hogy a termelés csökkenése, illetve az árak emelkedése általános elégedetlenséghez vezet. Csehszlovákiában a legújabb felmérések alapján a lakosság mintegy ötven százaléka elégedetlen a gazdasági reformmal, s ezért azt nem is támogatja. Emiatt számolni kell azzal, hogy az említett okok miatt a lakosság különböző formában ad hangot a gazdasági szerkezetváltással kapcsolatos ellenvéleményének. helyzetét általánosságban ítéljék meg, nem szabad szem elől téveszteni a különbségeket. Csehszlovákiát, Magyarországot vagy pedig Lengyelországot a jelenlegi viszonyok között nem lehet ugyanúgy megítélni, mint például Romániát vagy Albániát. Amíg az északabbra fekvő volt szocialista országokban már legalább megtették a politikai és gazdasági szerkezetváltás első lépéseit, addig az egykori kommunista tömb déli államaiban még csak az előkészületeknél tartanak. A sok esetben jelentős különbségeket nem szabad figyelmen kívül hagyni.
