Szabad Újság, 1992. március (2. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-17 / 65. szám
8 1992. március 17. Szabad óság_____________________ Nyílt levél Kövesdi Károlynak, az Új Szó szerkesztőjének Az utolsó szalmaszál Hogyan vezessük félre az olvasót, Csak a minisztérium segíthet , , , , , Vasárnap este lapzárta után vitával folytatódott Füleken a Kovosmalt avagy mikent tájékoztat az újságíró es dönt a döntőbizottság dolgozók közgyűlése, ezért erről tegnapi számunkban már nem tudtunk beszámolni. „Sajnálom az olyan újságírót, aki tájékozatlan, mégis tájékoztatni szeretne. Vagy talán nem is szeretne, csak (pártérdektől vezetve) nemzeti húrok pengetésivei igyekszik befeketíteni néhány embert, akik felülemelkedve a pártérdekeken, elvi síkon próbálnak tenni egyet s mást valamennyiünket érintő kérdésben” — kezded az Új Szóban március 10-én nekem szánt válaszodat, kedves Karcsi. S aztán folytatod azzal, hogy manipulálok, és tíz pontban megpróbálod helyreigazítani azt, amit én a Szabad Újság március 7- ei számában közzé tettem azt követően, hogy a „te” lapod a megelőző héten négy cikkében is megpróbálta „tisztességesen” befeketíteni az „én” lapomat... Az én „manipuláló” cikkem tartalmazott néhány adatot, melyet a szlovák kormány hivatalának sajtóosztályáról „szereztem” be. Mint kiderült, mindössze abban tévedtem, hogy Somogyi Szilárd tényleg nem volt tagja a kisebbségi sajtó támogatására szánt pénzt elosztó bizottságnak. (Ezúton kérek elnézést tőle.) Ezt joggal olvastad a fejemre. A többi kilenc pontod azonban nem érint sem engem, sem a lapot, melynek munkatársa vagyok. Feltételezem ugyanis, te tudod — mivel te nem írsz le soha leellenőrizetlen adatot —, hogy az 1991. évi állami támogatást a gyermeklapok más forrásból (az oktatásügyi tárcától) kapták. Ezért nem soroltam be őket abba a „kosárba”, amelyből a többi lap kapott több-kevesebb támogatást, ki tudja, milyen megfontolás szerint. A harmadik ponttól kezdődően, Karcsi, te már a saját bizonyítványodat magyarázod, illetve „a kulturális miniszter által kinevezett tanácsadói testület” tagjaiét, bár erről szemérmesen hallgatsz, mint ahogy arról is, mit nyilatkozott Szigeti László a „te” lapodban a bizottságotok döntéseinek indoklásaként. Pedig annyit talán magad is észrevettél, hogy te meg ő azért sűrűn ellentmondótok egymásnak. Például abban, hogy te azt állítod, megegyeztetek, hogy: „prioritást élveznek a gyermeklapok és a hitelekből élő, a veszélyhezetben lévő hetilapok”, miközben Szigeti azt nyilatkozta, megfontolandó, hogy a többmilliós veszteségű Szabad Újságnak érdemes-e egyáltalán juttatni az állami támogatásból, s még az sem zavar eszmefuttatásaitok során benneteket, hogy SZ. L. — kissé odább — említett kitételétől megjegyzi: az ő tervezett irodalmi folyóirata, a Kalligram is ráfizetéses lesz... A félrevezetés, Karcsi, a szándékos félrevezetés egyetlen újságírónak sem válik hasznára. De ha az újságíró még azt is felvállalja, hogy a kulturális miniszter által kinevezett „osztóbizottság” tagja legyen, legyen alapos is. Mert ha ilyen minőségben állítja azt, amit te a nekem szánt írásod kilencedik pontjában — ti. hogy kiadónk szaklapjának azért nem javasoltatok támogatást adni, mert „enyhén nyereséges” —, s állítod ezt annak alapján, hogy „hallottad valahol”, és egy hét alatt sem veszed magadnak a fáradságot, hogy helyreigazítsd tulajdon (manipulativ) kijelentésedet, pedig közben ajánlatot kaptál rá, hogy nézd meg a Jó Gazda című folyóirat költségeinek és bevételeinek kimutatását... Karcsi, a tények attól még tények maradnak, ha hallgatunk róluk. Ha te sem csupán a szóbeszéd alapján döntenél, kinek mennyi támogatás jusson — ha már beleszólási jogot kaptál —, utánajártál volna legalább így, utólag, mi az igazság. S akkor megtudhattad volna, egyelőre bizony „enyhén” ráfizetéses a Jó Gazda, éves átlagban úgy 1,2—1,5 millió koronával. (Ennek ellenére szükséges szaklap.) Ugyanígy ellenőrizhetted volna a Szabad Újság költségeinek és bevételeinek szabályos kimutatásában, mennyi pénzt adott az Együttélés Politikai Mozgalom ennek a napilapnak. Már csak azért is érdekes lett volna megtenned, mert magad is jól tudod: a sokszor ismételt hazugság egyszercsak igazsággá válik. (Ez az igazi manipuláció!) S tudod azt is, mit jelent a sajtó. Kisebbségi vonalon pedig még annál is többet, mint egy többség esetében, mert egy kisebbségnek általában nem futja túl sok újságra. Nos, a Szabad Újság azóta lett az „Együttélés lapja”, amióta leközli azokat az írásokat, amelyeket a „független” Új Szó nem közöl le, mert bennük más véleményt fejtenek ki íróik, mint az nálatok megszokott. A Szabad Újság azóta az Együttélés lapja, amióta le meri írni, hogy nem mindig a „kisebbik rossz” politikája a legcélravezetőbb politika, s amióta időnként azt is leírja: nem kisebbségi fenékig-tejfel, amit a kormány, a kormányok csinálnak. De hát: egy plurális társadalomban talán megengedheti magának az ember, hogy ellenvéleményt jelentsen be... Vagy nem? Mert akkor nagy baj van a demokráciával. Végezetül, Karcsi, néhány személyes megjegyzés, adat rólam, mivel te magaddal kapcsolatban arra hivatkoztál, „a régi rendszerben sokat nyelt és félreállított figura” voltál, nekem pedig megelőlegezted, hogy „pártérdek vezet”. Tessék: Körülbelül ugyanolyan régen vagyunk újságírók, mindketten, s körülbelül egyszerre kínálta fel neked és nekem annak idején az Új Szó kulturális rovatának vezetője, hogy menjünk hozzájuk dolgozni. Kettőnk közt, Karcsi, akkor volt egy lényeges különbség; s nekem teljesen elfogadható volt, hogy egy pártnak a lapja a saját tagját részesítette előnyben azzal a másik egyénnel szemben, akit 1984-85 fordulóján központi sajtóosztálya hathatós közreműködésével letiltott az újságírói tevékenységről. Tudod mi volt ellenem akkor a fő vád? Burzsoá nacionalizmus, a szlovák és magyar nemzet együttélésének helytelen értelmezése. Megviselt ugyan akkor ez a dolog, de annyira nem, hogy megváltozott volna ama véleményem, mely akkor a legnyomósabb érv volt ellenem. Az tudniillik, hogy az én hazafiságomat, állampolgárságomat senki ne azon akarja lemérni, mennyire tudok szlovákul, mennyire vagyok jó szlovák, mert én magyar vagyok. S vagy magyarként fogadnak el állampolgárnak, vagy sehogy, mert szlovák nem leszek csak azért, hogy bizonyítsam hűségemet. Ehhez én máig — és mindhalálig — ragaszkodom, szlávos nevem ellenére is. És ebben a szellemben írok és dolgozom. Hát ez a „pártérdek” vezet. És ha ez még mindig bűn, mindig felróható, erre még általad is rásüthető, hogy „nemzeti húrok pengetésivei” akar hatni, az nem az én hibám, Karcsi, az mindannyiunk és a társadalom hibája is. S csak azt jelzi: van még bőven tenni-, javítanivaló körülöttünk. Szigeti László azt is nyilatkozta: ti, a bizottság a kulturális miniszter „lelkiismerete” vagytok. Szeretném, ha ez a lelkiismeret emlékezni is tudna; benne te is, meg a „lelkiismeret” elnöke is, mielőtt billogot ragasztanátok, vádat emelnétek bárkibármi ellen. Mert letiltatásom idején egy kissé együtt buktunk Szigetivel, csak a végén mindketten másként másztunk ki belőle. (De ezt nyilvánosan nem óhajtom taglalni.) Még egy dolgot nem lenne szabad elfelejtened, Karcsi. 1989 novembere óta te is, én is keresztülmentünk egy $ máson. Én ’90-ben az első itteni megszűnő magyar lap, a Nő alkalmazottja voltam; mára hát megtanultam, mi az, hogy létbizonytalanság. De a Nő gárdája 1990 végén, torkában görcsökkel is úgy köszönt el olvasóitól: a többi, még létező magyar lapot vásárolják, olvassák, létüket tartsák saját ügyüknek, mert lassú felszámoltatásunk így is kezdődhet. S az elmúlt két esztendőben magyar—magyar viszály okán is elszalasztott lehetőségeinket látván (sőt olvasván—hallván időnként a kárörvendezéseket) szomorú is vagyok, haragos is. Mert te is irigységet emlegetsz, Karcsi, meg ingyen munkát és erkölcsi megbélyegzést, amikor alaposságot, konkrét tényeket, konkrét ismereteket kérnek rajtad — mint a bizottság tagján — számon, azt követően pedig tárgyilagos, pártatlan döntést (elvégre nem saját zsebből osztotok). Karcsi, a döntés joga — felelősséget is jelent, s a kettőt csak együtt szabadna elvállalni. Tisztelettel üdvözöl: N. GYURKOV1TS RÓZA A felszólalók többsége a gyár vezetőségét tette felelőssé a kialakult helyzetért, de szóba került a szándékos gyárleépítés is. Ennek kapcsán Danko Alfréd, az üzemi szakszervezet elnöke elmondta, hogy a szakszervezet vezetősége hatástalannak tartotta bevetni a dolgozók utolsó „fegyverét” a sztrájkot, mivel azzal csak a vezetőség munkáját segítették volna. A sztrájk ugyanis csak egy jól működő üzemben lehet hatásos és nem a Kovosmaltban, amelynek vezetősége talán még örült volna is egy ilyen akciónak, hiszen azokra a napokra nem kellett volna munkabért kifizetniük. Befejezésül a közgyűlés résztvevői — egy tartózkodás ellenében — az alábbi határozatot fogadták el: a/A közgyűlés határozata tiltakozik az olyan intézkedések ellen, amelyek Fülek iparának a szisztematikus leépítésére évek óta irányult és irányul ma is, mivel ez maga után vonja az egész régió iparának, kereskedelmének, kultúrájának, iskolahálózatának a leépítését is. b/ A közgyűlés megbízza a következő személyeket: Simon János mérnököt, Danko Alfrédot — az üzemi szakszervezet képviseletében — és Bozó Gyulát, a városi önkormányzat képviseletében a minisztériummal folytatandó tárgyalások lebonyolításával. c/ Követeljük, hogy a gazdasági minisztérium tegyen meg mindent a gyors és hatékony privatizáció érdekében, biztosítsa a tisztességes versenytárgyalások feltételeit. d/ Kérjük, hogy a szűkebb vezetőségből (ez alatt értendő az igazgató és az igazgatóhelyettesek) ne legyenek a csődeljárás vezetői. A háromtagú bizottság — tekintettel az ügy sürgősségére — a napokban kíván tárgyalni az SZK gazdasági miniszterével. Az alábbi dokumentum bizonyíték arra, hogy az igazgató peres ügyeiről tudnak a minisztériumban is — még sem intézkedtek Talán még a csődeljárás vezetőjeként is képesek lettek volna-lesznek kinevezni. A Szlovák Köztársaság gazdasági miniszterhelyettese Stefan Petráá mérnök, docens, kandidátus Bratislava 27.2.1992. Információ a füleki Kovosmalt állami vállalatról A füleki Kovosmalt állami vállalatnál továbbra is tapasztalhatók azok a hiányosságok, amelyeket az elmúlt esztendőben megállapítottunk: — az igazgatás alacsony színvonala; — az ügyvitel gyenge kezdeményezőkészsége (a piac szétesése, nehézségek az árueladással, a piackutatás elvégzése, a külföldi partnerekkel való együttműködés fejletlensége). Mindebből következik a vállalat összes negatívuma. Ez látható az 1991-es esztendő gazdasági eredményeiből (65,2 millió korona veszteség), s ez az irányzat folytatódik 1992-ben is. 1992 januárja Kiadások.............................................................................45 669 000 korona Teljesítmény........................................................................38 882 000 korona Nyereség...............................................................................- 6 787 000 korona Határidő utáni követelések............................................128 135 000 korona Kifizetetlen tartozások....................................................174 667 000 korona Az SZK Gazdasági Minisztériuma kapott egy levelet a Kovosmalt állami vállalat dolgozóitól, amelyben a termelési-műszaki részleg 175 aláírt munkatársa reagál a vállalat rossz helyzetére, rámutat a vezetőség tehetetlenségére és Bakó igazgató munkájának hiányosságaira. Követelik leváltását, helyére függeteln vállalatirányító kinevezetését és új felügyelőtanács létrehozását. Egy elmúlt hétről származó információ szerint a Losonci Járási Rendőrparancsnokság 40/92-es számú határozatában büntetőeljárást kezdeményez a Kovosmalt állami vállalat vezetősége ellen csalás alapos gyanúja miatt. Jelentkezett nálunk a besztercebányai Stavoindustria állami vállalat mint kivitelező 17 millió koronás követeléssel. Kölcsönös megállapodás alapján ezt a tartozást termékeladással javasoltuk kiegyenlíteni (kádak, elektromos tűzhelyek), s erről értesítettük a Kovosmalt vezetőségét. A Stavoindustria képviselőinek tárgyalása 1992. február 26-án eredménytelenül' végződött, mert a Kovosmalt által felajánlott áruk minősége csak II—III. kategóriába volt sorolható. Folyó év február 27-én felszólította Bakó mérnököt, a Kovosmalt állami vállalat igazgatóját a vállalat felszámolására a kereskedelmi törvénykönyv 513/91-es számú törvénye 761-es paragrafusa értelmében. (Olvashatatlan aláírás) A privatizálás eredményeiről Mindenkinek írásban A Szövetségi Pénzügyminisztérium döntése alapján a vagyonjegyes privatizálásban résztvevő összes állampolgárt írásban értesítik saját részvényei eredményeiről. Az előforduló, majd minden egyes privatizálási forduló befejezését követően minden résztvevő levelet kap, amely a következőket tartalmazza: a/ az előforduló után tájékoztatást arról, melyik Befektetési Privatizálási Alapnak és vagyonjegyeinek milyen hányadát adta el az állampolgár; b/ minden egyes forduló után tájékoztatást arról, hogy részvényrendelését kielégítették-e, és ha igen, milyen mértékben (és ezzel végérvényesen felhasználták befektetett vagyonjegyeinek megfelelő hányadát), vagy a kereslet és kínálat kiegyenlítetlensége következtében nem elégítették ki kérelmét; c/ milyen számú vagyonjegyet használhat fel a következő privatizálási fordulóban. Esetleges tisztázatlan ügyek kérdésében azokhoz a bejegyzési helyekhez fordulhat az állampolgár, amelyeken vagyonkönyvét jegyeztette.
