Szabad Újság, 1992. március (2. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-12 / 61. szám

1992. március 12. Szabad ÚJSÁG Játék - őrület Szeretlek, Barbie Bemutató a Jókai Színházban Eisemann Mihály: Fekete Péter Kezembe került egy Lutra-Bar­­bie album a minap. Egy darabig unottan nézegettem, mert ugyan mi érdekes lehet ebben a számozott matricás képeskönyvben, amelyet rövid kis magyarázó szövegek tarkí­tanak. Az ám, de az első néhány ol­dal úgy magával ragadott, hogy le sem tudtam tenni, míg végig nem böngésztem az egészet. Persze a szőke csodát, Barbie-t én is ismer­tem, innen-onnan, vízcsapból, mert alkotói-forgalmazói profi reklámot csaptak neki. Aki látta és hallotta ezeket a reklámokat (márpedig minden tévénézőnek muszáj volt látnia, elvégre nem kapcsolhatták negyedóránként ki-be a készüléket), az Barbie-t talán (mint jómagam is) afféle harmadik generációs csoda­­modellnek gondolta. Egy szuperba­bának, amely mindamellett, hogy gyönyörű, még fut, jár, nevet, be­szél, úszik, meg az isten tudja, mi­ket csinál még. Meglehetősen meghökkentem, mikor a szomszé­dék kislánya túláradó örömmel bemutatta Barbie-ját. Egy nyesz­­lett kis kaucsuk babácskát láttam magam előtt, olcsó kartonruhá­ban, durva műszálból készült haj­jal, egy szürke tucatárut, egy igénytelen tömegterméket, amely­nek az arcán bárgyú mosoly honolt. Bármely csehszlovák játékkereske­désben húsz sokkal szebbet találtam volna. A fent említett szomszéd kis­­hölgy tiszta örömét látván csak óva­tosan mertem megkérdezni: — Biz­tos, hogy ez Barbie? Mire olyan szemeket vetett rám, mint... szóval mint egy teljesen el­maradott és lehetetlen alakra. Az említett album egész más szempontból láttatta meg velem Barbie jelentőségét. Kezdtem meg­érteni, miért nyafog némely gyerek órák hosszat ezért a vacak babáért. Barbie kiagyalói egyszerűen mani­pulálják a gyerekeket. Olyasmit igyekeznek beléjük plántálni (saj­nos, sikerrel), hogy akinek nincs ilyen babája, aki nem ragaszt matri­cát, az nem is rendes gyerek, az csak olyan kis ágrólszakadt. Barbie életét követésre érdemes példaként, ideál­ként, eszményként állítják be, és ha vásárolod az albumokat és ragaszt­­gatod a matricákat, talán rád is hul­lik valami a mindig szép, mindig ápolt, szeretetreméltó és közkedvelt és sikeres Barbie bűvös kisugárzásá­ból. (Emlékezzünk csak a tévérek­lámra: két ennivaló kislány mindent elsöprő lelkesedéssel kiabálja: Sze­retünk, Barbie!) Idéznék néhány aranyköpést az albumból. Hogy aszongya: „kicsit hihetetlen, hogy volt idő, amikor még senki sem hallott Barbie-ról”. Ah, valóban. Mily hihetetlen. Hogy’ is tudtunk létezni nélküle? Szinte el­fog a remegés és a sírással küszkö­dök, ha visszagondolok azokra a szörnyű időkre, mikor még senki sem hallott a remek Barbie-ról. Ez­után néhány kiragadott mozzanat következik az aranyhajú sztár moz­galmas életéből. Mindenekelőtt megkeresztel egy kirándulóhajót. Igen, pezsgővel, a flaskát kecses ív­ben a hajó oldalához lódítva. Ez az alap, ugyebár, megkeresztelni egy kirándulóhajót. Zsenge gyermekko­romban magam is gyakran múlat­tam így az időt. Barbie a hajókeresz­­telés után haladéktalanul a bálte­rembe vonul, ahol egy fess szmokin­­gos fiatalemberrel valcerozik. Sza­vam ne felejtsem, filmet is forgatnak róla. Nagyon megkapott az ötödik oldal: Barbie kutyát fürdet egy jóté­konysági műsorban, aztán „sok szép holmit vásárol”, majd lóra pattan és lovagolni megy a barátnőjével ki a zöldbe. (Micsoda hajsza! Szegény kislánynak, úgy látszik, egy percnyi szabadideje sincsen.) Na de lapozzunk csak fürgén to­vább! A mindennapi életben hasz­nálatos tudnivalók következnek; jaj, de aranyos. „Előbb vagy utóbb meg­történhet, hogy egy hódolód meghív egy estélyre”. Persze. Meg. A hódo­lók egymást ütik el az ajtóban, és mind égnek a vágytól, hogy estélyt adjanak. A Barbie-album szerint ilyen esetekre mindig legyen kéz­nél néhány ruhadarab, úgy mint a) rózsaszín nercbundba óriás plüss­­kalappal. b) csillagokkal meghin­tett, derékig felvágott estélyi, plusz égszínkék strucctollas fejék, köze­pén (nem túl nagy) brilliánssal. c) mindkét vállat és a keblek egy ré­szét szabadon hagyó kacér kis vö­rös selyem ruhácska, magassarkú aranycipellőkkel, d) „mályvaszínű nagyestélyi csoda”. (Szóról szóra.) Én személy szerint az utóbbira szavazok. Nem is mennék táncolni olyan kislánnyal, akinek nincs „mályvaszínű nagyestélyi csodája”. Kislányok, akinek a ruhatárából vé­letlenül még hiányoznának ezek az alapvető dolgok, okvetlenül említse meg a szülőknek, szerezzék már be ezt az egy-két apróságot. Na de la­pozzunk, lapozzunk. Sok csodát tar­talmaz még a Barbie-album. Ezen az oldalon van a legszuperebb aranyköpés, a bemondások bemon­dása, a Barbie-varázs egy mondatba sűrített kvintesszenciája: „Szebben mutat egy rózsa a hajban, mint kettő a bokron”. Ez a mondat nagyon szí­ven ütött. Tudj’ isten, szeretem a rózsákat. Mit szólnak? Bennem csak egy kérdés fogalmazódott meg. Ezt lehet? Ilyet szabad terjeszteni, kinyomtatni? Igen. Lehet. Ugyan ki tiltaná meg? (Es ki veszi észre egyál­talán?) Kislányok! Kopasszátok meg a rózsabokrokat, ha szépek akartok lenni! A többi hajápolási tanácsot nem részletezem. A lényege az, hogy tarts ki a fodrászod mellett, ilyen hullám, olyan hullám, hajfesték és zselé, „hiszen a gyorsan változó di­vathoz alkalmazkodni kell”. Mit kell, muszáj! Nincs is annál pompá­­sabb dolog a kislányok számára, mint alkalmazkodni a divathoz. A következő oldalon Ausztráliá­ba utazhatunk Barbie-val, ha aka­runk. Már hogyne akarnánk. Itt nem csinál semmi különöset. Napo­zik a strandon, elmegy a sidneyi Operába, és felmászik egy sziklára rózsaszín cserkészfölszerelésben. Elruccan az „igazi vadonba” is, ahol tűsarkú cipőben és szűk lila szok­nyában szökell egy patak kövein. Ez az itteni vadonjárók tipikus viselete. A vadonból lóháton tér vissza és „a helybéli fiatal pásztorok nem győzik bámulni Barbie-t helyes kis ruhájá­ban”. A képen valóban látható, amint a fiatal juhászok nem győzik bámulni Bartbie-t. Látni, hogy eről­ködnek szegények, beleadnak apait, anyait, mégsem győzik. Barbie teherbírása bámulatos. Kiállításra jár. Zenél, énekel és tán­col. (Egyszerre.) Két hónapig tanít egy Dolly nevezetű kiselefántot fe­jen állni. És sikerül neki! Másnak egy évig is eltartana. Az idomítás csodája, hogy rávette azt a szeren­csétlen Dollyt; fejen állás közben vi­seljen magán rózsaszínű tüllszok­­nyát és balettcipőt. így látható a ké­pen. Ja! Mindemellett termé­szetesen sportol. Tenisz. Lovaglás. Aerobic. Kerékpározás. Séta. Úszás. „Ha messze a strand, a kerti fürdőmedence is megteszi”. Barbie, ezt nem gondoltam volna rólad. Csak nem süllyedsz olyan mélyre, hogy kerti fürdőmedencében für­­desz? Ez ízléstelen. Van néhány ismétlődő mozzanat az albumban. Barbie ugyanis akár­mennyit ugrál és rohangál egész nap, esténként mindig összejön a barátaival „egy kis táncra, egy kis dalra”. „Egy kis tánc, egy kis dal... és így tovább” — olvasom. Igen, és így tovább, aztán megint elölről, trallal­­la. Az album alkotói a vége felé nyil­ván úgy érezték, hogy sok lesz ennyi boldogság, ezért beszúrtak egy ol­dalt: rossz napok, balesetek Bar­bie életében, hadd lássák a kis ol­vasók, hogy azért az ő élete sem fenékig tejfel. Ebben olyan dolgok vannak, hogy az szörnyű, szinte ég­nek áll az ember hajaszála. Példá­ul Ausztráliából hazajövet vala­hogy Pakisztánba keveredtek sze­gény kislány csomagjai. (Öt nagy rózsaszín koffer, nyolc kicsi, meg vagy egy tucat kalapdoboz. Meg­számoltam.) De ez még semmi. Most jön csak a horror! „Legna­gyobb kudarca: föl akart nyergelni egy lovat, mielőtt az befejezte vol­na a reggelijét.” Hát igen. Gyászos egy nap lehetett. Kedves Olvasók. Talán sikerült átadnom önöknek valamit a csodás Barbie-világból. Ebből a varázsos vi­lágból, ahol mindenki mindig moso­lyog, kivéve, ha a csomagjai Pakisz­tánba utaznak. Mosolyognak a ku­tyák, lovak, elefántok, fagylaltok, versenyautók és gitárok, mosolyog még a kirándulóhajó is. Égy sűrített mosolykivonat, egy valóságos mo­­solykoncentrátum ez az album. Mi­után végiglapoztam, másfél napig képtelen voltam rendbeszedni az arcvonásaimat. Egyre csak moso­lyogtam és mosolyogtam... és moso­lyogtam... Felesleges dolog azon lamentálni, hogy „bezzeg az én időmben... a labda meg a karika... az volt a já­ték”. A labdát és karikát emlege­­tők nagy többsége habozás nélkül megvásárolja a legdrágább és le­gízléstelenebb játékszert is a gye­reke, unokája számára, ha az egy kicsit nyafog. Miért pont neki ne legyen? És ugyanezen szülők, nagyszülők képesek órák hosszat, akár naponta kétszer is Barbie fel­nőtt társait bámulni: Pamelát, Sa­­manthát és a többieket. Ebből a szemétből mégis tanulhatunk vala­mit: azt, hogy hogyan kell bármi­lyen „semmi kis csiricsáré marha­ságot” — eladni. TÓTH FERENC Március 13-án, pénteken este 7 óra­kor tartja újabb bemutatóját a Komá­romi Jókai Színház társulata. Egy tra­gédia (Háy: Mohács), egy vígjáték (Móricz: Rokonok) és egy dráma (Csurka: Deficit) után most egy ope­rett kerül műsorra. A „slágergyáros” Eisemann Mihály egyik nagysikerű művét, a Fekete Pé­tert viszik színre Iglódi István művé­szeti tanácsadó és Horváth Lajos ven­dégrendező közös produkciójaként. A három felvonásban és három színen játszódó zenés darab díszleteit a buda­pesti Vígszínház nagyrabecsült művé­sze, Fehér Miklós m.v. tervezte. A jel­mezek Jánoskuti Márta m.v. és Boéek Zsuzsa m.v. elgondolása alapján készül­tek. A koreográfia Devecseri Veroniká­nak, a budapesti Színművészeti Főiskola tanárának tehetségét dicséri. A zenei feljátszást Szűts István m.v. vezette és készítette. A kisoperett főszereplője (Boldoghy Olivér negyedéves főiskolai hallgató megformálásában) a slágerből ismert ügyefogyolt, kétbalkezes Fekete Péter, akinek csak ritkán sikerült fülön fognia a szerencsemalacot, s akinek pechére egy gazdag vállalkozó, Lucien Ouvrier (Boráros Imre, ill. Koncz István játssza) részvénytársaságot alapít. Az üzleti élet sűrűjében tevékenykedőkét fiatalember egy „holdvilágos éjszakán” szerelemre lobban két csinos hölgy iránt. Lucien halálosan beleszeret Clairebe, a titkár­nőjébe (Varsányi Mari, ill. Házi Tánya m.v. alakítja), s a vállalkozó húga, Colet­te (Kovács Ildikó) pedig az immár sze­rencsés Fekete Péterré lesz. A könnyed kis darab hatalamas sikert aratott mindenütt, ahol játszották. (A bu­dapesti Vígszínház ma is műsoron tartja.) Sikerük természetesen a színészcsapat­nak és a jó rendezéseknek is köszönhető, de talán leginkább Eisemann Mihály hí­res dalainak, aki vagy húsz számot kom­ponált a darabhoz. Ezek között van a „Fekete Péter, öcsém”, az .Álmomban már láttam magát”, a „Maga nós ember vagy boldog”, a „Szerelemhez nem kell szépség”, az „Egy kis édes félhomályban”, a „Lesz maga juszt is az enyém” stb. A darab komáromi színrevitelében szinte az egész színház tevékeny részt vál­lalt a műhelyektől a díszletezőkig, a kül­ső munkatársaktól a színművészekig. A Fekete Péter további szereplői: Bajcsi Lajos, Skronka Tibor, Holocsy István, Németh Ica, Pőthe István, Kukola Jó­zsef, Borsányi László, Bugár Béla, Ban­­dor Éva, Vörös Lajos, Benes Ildikó, Bu­gár Gáspár, Lőrincz Margit, Németh István, Csontos Róbert, Szentpéteri Aranka, Szabó Nóra, Tóth Andrea, Jó­ba István. Külön említést érdemelnek azok, akik a háttérben tevékenykedtek, s ne­vük nem szerepel vastagon szedett be­tűkkel, de akiknek munkája nélkül a produkció nem született volna meg: Krizsmanek Imre ügyelő, Buchlovics Péter súgó, Lőrincz Géza, a koreográfus munkatársa, Kalmár Zsuzsa, Zsákovics László és Hanzsér Árpád korrepetito­rok. Minden körzeműkodő azt reméli, hogy a Fekete Péter átugorja a tavalyi Csókos asszony által magasra emelt lécet. SZÉNÁSSY EDIT Fekete Péter (Boldoghy Olivér) a darab próbáján. (Fotó: PETŐ ZSUZSA) A CZABÁN SAMU KULTURÁLIS ÉS PEDAGÓGIAI NAPOK rendezvénysorozata Március 13. 16.00 Rozsnyó A magyar történelem évszázada — előadás Hunyadi harcai a török ellen 11.00 Demő Megemlékezés a magyar szabadságharcban elesett honvédek sírjánál Március 15. 16.00 Rozsnyó Megemlékezés Kossuth Lajos szobránál 14.00 Krasznahorkaváralja Megemlékezés Erőssy Lajos sírjánál 14.00 Horka Megemlékezés Barna Antal sírjánál Március 21. 9.00 Rozsnyó A Csemadok Területi Választmányának bővített ülése 17.00 Rozsnyó "Nem menünk a másvilágra" a Szőttes népművészeti együttes fellépése a Városházán Március 23. 19.00 Rozsnyó MOBY DICK (Magyarország) heavy metal koncert a Városházán Március 27. 16.00 Rozsnyó A magyar történelem évszázadai-Mátyás állama 16.00 Horka A magyar címer története — előadás Március 28. Rozsnyó Czabán Samu szobrának megkoszorúzása Március 29. 14.30 Krasznahorka vára "Krasznahorka büszke vára" — Nagy Csaba, tárogató művész (Nyíregyháza) koncertje Kápolna Közreműködik: Nyíri Györgyi (Kassa) cimbalom Ella Péter (Budapest) csemballó 18.00 Rozsnyó A fenti koncert a Ferencesek templomában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents