Szabad Újság, 1992. március (2. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-02 / 52. szám

/ JSACi [ Gazdasági és érdekvédelmi napilap 1 HÉTFŐ, 1992. március 2. • II. évfolyam • 52. szám • Ára 2,30 korona Politikai botrány Calfa szerepe körül Ha nincs jegyzőkönyv, nincs bizonyíték (?) A már majd hetven napja éhségsztrájkoló Miloslav Ma retek arra sze­retne elfogadható választ kapni, konkrétan ki ötlötte ki 1989 elején az ún. gumibot-törvényt, amellyel akkor jelentős mértékben megszigorí­tották az ellenzéki tevékenységért és szervezkedésért kiróható bünteté­seket. M. Mareceket e törvény értelmében személyes sérelem is érte, emberi jogaiban sértették meg, ugyanakkor az eddigi ügyészi vizs­gálatok csak annyit állapítottak meg kérésével kapcsolatosan, hogy „ismeretlen kilétű parlamenti képviselők egy csoportja” volt a kez­deményező, ezért senkit nem lehet megnevezni, senkit nem lehet felelősségre vonni. Tekintettel arra, hogy a legutóbbi hónapban több kívülálló egyén csat­lakozott Mareőekhez és éhség­sztrájkol, s tekintettel arra, hogy az időhúzás és a ködösítés tovább tart, joggal feltételezi a közvélemény, hogy valakinek, vagy valakiknek a jelenlegi politikai garnitúrából érde­kük fűződik ahhoz, hogy ne derül­jön ki az igazság. Miloslav Mareőek a Charta ’77 egyik aláírója volt, akárcsak Václav Havel, ezért tehetett közzé nemré­gen a Charta 77 polgári mozgalom­ként tovább működő szárnya olyan állásfoglalást, melyben ezt a véleke­dést megerősíti mondván: ha egy Charta-alapító éhségsztrájkra kény­szerül, s egy másik — aki törté­netesen éppen köztársasági elnöki tisztséget tölt be — nem tud neki se­gíteni a korrekt és tisztességes eljá­rás kiharcolásában, akkor abban az országban igen nagy bajok vannak. A Mareéek-ügy nemrég bekerült a Szövetségi Gyűlésbe is, s az ott ho­zott döntés értelmében a parlament emberjogi és kisebbségi bizottsága kapott megbízatást a kivizsgálására. Ennek egyik következménye, hogy pénteken, február 28-án este a szö­vetségi televízió éjszakai hírmaga­zinjában szót kért az egyik bizottsági tag, Marie Kaplanová (KDP), és nyilvánosan megvádolta Marián Calfa szövetségi kormányfőt az ún. gumibot-törvény előkészítésében való részvétellel. Elmondta többek közt, kizárt dolog, hogy Calfa mint az Adamec-kormány törvény­előkészítési osztályának vezetője semmit nem tudott a készülő tör-Patthelyzet Bos ügyében, de... Tárgyalni kell! A múlt héten pénteken és szombaton Prágában ismét találkoztak a ma­gyar országgyűlés és a Szövetségi Gyűlés környezetvédelmi bizottságainak tárgyalócsoportjai, hogy ellenőrizzék az elmúlt esztendő októberében megtartott tanácskozásukról kiadott közös nyilatkozatban foglaltak telje­sítését. Ezen a megbeszélésen csehszlovák részről ott volt Duray Miklós is, a parlamenti bizottság tagja, aki nyilatkozott lapunknak. — uosroi tárgyaltunk, tény az, hogy az a pozitívum, amit akkor, ok­tóberben elértünk, azóta szertefosz­lott. Ennek az volt az oka, hogy első­sorban a csehszlovák kormánynál nem lehetett érvényesíteni a környe­zetvédelmi bizottságok ajánlásait. A nyilatkozat fő szempontja akkor az volt, hogy a vízlépcsőrendszer kérdé­se ne politikai, hanem szakmai meg­ítélés alá kerüljön. Az egyik oldalon sem utasították el ezt a megítélést, de a csehszlovák oldalon olyan egyolda­lú lépések történtek, amelyek gya­korlatilag kétségbevonták az októbe­ri közös nyilatkozat értelmét. — A közös bizottság felállítása és a tudományos szakmai vizsgálat megkezdése bizonyos feltételeket igényel, amelyeket a nyilatkozat ugyan nem rögzített, de a változás minimálisra csökkentését feltételezi, s ezért le kellett volna állítani azokat a munkálatokat, amelyek megváltoz­tatják az építmény jellegét. • Ez viszont nem történt meg... — Sőt, az történt, hogy nálunk egyoldalúan elkezdődött a C-variáns kivitelezése, ami nemcsakhogy a nyi­latkozat szellemével volt ellentétes, hanem az 1977-ben megkötött kor­mányközi szerződéssel is. vényről, ráadásul vallomása szöges ellentétben áll további 4-5 kihall­gatott tanú vallomásával. E tanúk­ra hivatkozva Kaplanová felszólítot­ta Calfát, hagyja abba a mellébeszé­lést, mert igaz ugyan, hogy a Őalfá­­val kapcsolatos jegyzőkönyvek ez ügyben mind eltűntek — ezek lehet­tek volna az egyértelmű írásos bizo­nyítékok ellene —, de eltűnésükért is Calfát tette felelőssé. A televízió természetesen azon­nal megszólaltatta Marián Calfát is, aki tagadta, hogy bármi köze lett volna az ún. gumibot-törvényhez. „Egyértelműen leszögezem, hogy ezt a törvényt a Szövetségi Gyűlés Elnöksége fogadta el, a kormány nem dolgozott rajta, s én sem vet­tem részt sem az előkészítésében, sem a vitáján, és soha senki velem e kérdésben nem konzultált. Össze­függésbe hozni személyemet e tör­vénnyel merő „kitaláció” — mon­dotta. S azt is állította, megvannak a törvényes feltételei az igazság kide­rítésének. Nyilvános megvádoltatásával kapcsolatosan elmondta, Marie Kaplanovának a parlament illetékes bizottsága előtt kell felelnie azért, amit tett, ugyanis egy jogállamban mindaddig fennáll egy egyén ártat­lansága, amíg törvényesen nem bi­zonyítják a bűnösségét. Calfa szerint Kaplanová épp ezt a demokratikus el­vet nem tartja tiszteletben — politikai okokból. Ellentétben vele azonban Calfa nem óhajt politikai és választási tőkét kovácsolni az esetből. Az állampolgár persze kétkedve fogadja ezt a nagyvonalúságot, mert az elmúlt két év során szerzett ta­pasztalatai azt bizonyítják számára: a nagy halak általában elúsznak. S mivel Kaplanová a televízióban két, Calfával ellentétesen valló tanúnak még a nevét is megmondta — s kö­zülük mindeddig egyik sem tagadta az elmondottakat —, kíváncsian várhatja, kinek a szava, tanúvallo­mása nyom többet a latban. (Az ed­digi gyakorlat alapján szinte százszá­zalékos biztonsággal tippelhet.) És a várható érveket is szinte előre hallja az ember. (Folytatás a 2. oldalon) Antall József levele Marián Calfának A Magyar Távirati Iroda pénteken közölte az alábbi levelet, amelyet Antall József miniszterelnök írt Marián Calfának, a Cseh és Szlo­vák Szövetségi Köztársaság kormánya elnökének. Tisztelt Miniszterelnök úr! Köszönöm 1992. január 23-án kelt levelét, amelyet áthat a dunai vízlép­csőrendszer miatt érzett kormányzati gond és felelősség. Ez a gond és felelősség közös. Felelősek vagyunk népeink természeti életfeltételeiért és jószomszédi kapcsolatainak fejlesztéséért. Ennek jegyében — és ezzel Mi­niszterelnök úr bizonnyal egyetért — vállalnunk kell az ésszerű közös dön­tést, és nem engedhetjük meg, hogy az európai együttműködés helyett feszültség keletkezzék országaink között. Közös érdekünk a környező álla­mok, a „visegrádi hármak” jó együttműködésének fenntartása és a feszült­ségek tárgyalása útján történő megoldása. A magyar kormány ismételten foglalkozott a bősi vízlépcső ügyében kialakult helyzettel. Engedje meg, hogy tájékoztassam a kormány álláspontjáról. A dunai vízlépcsőrendszer ügye a múlttól örökölt, súlyos probléma. A megválaszolatlan kérdések, az előttünk álló, beláthatatlanul nehéz feladatok, a jövőt igazságtalanul terhe­lő anyagi veszteségek és károk gyökerei az elmúlt politikai rendszer alapve­tően hibás döntési mechanizmusában rejlenek. Az előkészületek hosszú évei alatt a döntéshozatalból felelőtlenül kizárták a tervek megalapozásá­hoz szükséges szakterületek képviselőinek jelentős részét, elhallgattatták az építkezés ellen szólókat. Jórészt feltáratlanok maradtak a vízlépcsők által érintett térség természeti-környezeti értékei, a mű épült, miközben mind­két ország döntéshozói tájékozatlanságban voltak a visszafordíthatatlan, káros ökológiai következmények felől. Az építkezés magyar részről történt felfüggesztése óta eltelt időszak lehetőséget nyújtott a vízlépcsők környeze­ti következményeinek áttekintésére, a szükséges, elmaradt vizsgálatok pót­lásának megkezdésére. Kérem, engedje meg, hogy ismételten összegezzem a legsúlyosabb ökológiai kockázatokat. A magyar szakértők és a felkért külföldi szakér­tői grémiumok szerint a bősi vízlépcső üzembe helyezése rendkívül drasz­tikus, nagy beavatkozás a természet rendjébe. A Dunát közel 30 kilomé­ter hosszúságban szigetelt csatornába terelnék, ehhez hasonló beavatko­zás a Dunán sehol nincsen. Az érintett területek vízrendszerei dinamikus egyensúlyának megváltoztatása jóvátehetetlenül károsítaná mind Ma­gyarország, mind Cseh és Szlovákia legjelentősebb ivóvízbázisait, holott a vízkészletek megőrzése Európa valamennyi országa számára távlatilag egyike a legjelentősebb stratégiai kérdéseknek. Mind a jelenleg működő parti szűrésű kutak — amelyek Pozsony vízellátását is biztosítják —, mind a Csallóköz-Szigetköz több száz méter vastagságú kavics hordalék­kúpjában tárolt víz mennyiségét és minőségét a Duna-meder szűrési tu­lajdonságai határozzák meg. Az eddigi beavatkozások még nem érintet­ték ezt a folyamatosan utánpótlódó készletet, ami távlatilag még napi 3 millió köbméter, tisztításra nem szoruló víz — több mint 5 millió ember ivóvize — tartós termelését biztosíthatja a jövőben. A vízlépcsőrendszer üzembe helyezésével többek között ez a vízkészlet is veszélybe kerül. A potenciális vízbázisok károsodásával és elvesztésével összefüggésben szükségessé váló helyettesítő pótlólagos beruházások költségei szinte fel­becsülhetetlenek. (folytatás a 3. oldalon) Ján Carnogursky rádiónyilatkozata „Reális a szétesés veszélye” „Amennyiben nem kerülne sor a szerződés megkötésére a Szlovák Köz­társaság és a Cseh Köztársaság között, reális veszélyét látom az állam szétesé­sének, mondjuk a választások után, fő­leg abban az esetben, ha az egyes pártok álláspontja a közös állammal szembeni álláspontra radikalizálódik” —jelentet­te ki Ján Carnogursky miniszterelnök a Szlovák Rádiónak adott pénteki nyilat­kozatában. Carnogursky szavai szerint az állam szétesése esetén érvényüket veszítenék a nemzetközi egyezmények, „amelyek Csehszlovákiát az európai család részé­vé és az ENSZ tagjává teszik”. A mi­niszterelnöknek az a véleménye, hogy ebben az esetben sem Szlovákia, sem Csehország nem számíthatna jelentősebb külföldi segítségre. A köztársasági parlamenti képvisele­tek további találkozóinak lehetőségéről a kormányfő úgy nyilatkozott, hogy még ha nem is kerülne sor a szerződés meg­kötésére a választásokig, „legalább vilá­gossá válna a pártok és mozgalmak ál­láspontja... A március 14-ei dátummal, a Szlovák Állam megalakulásának „hangos meg­ünneplésére” tett előkészületekkel kap­csolatban a miniszterelnök elmondta: „Szlovákia felemelésére és pozíciójának megerősítésére irányuló minden törek­vés Szlovákia jelenlegi szükségleteiből, a nemzetek önrendelkezési jogát bizto­sító nemzetközi jogból ered, és semmi­képpen sem akar kötődni az 1939—45- ös Szlovák Államhoz. Tudjuk, hogy az akkori Szlovák Állam emléke a nemzet­közi nyilvánosságban inkább negatív ér­zéseket kelt, és az 1939 március 14-éhez kötődő jelenlegi szlovákiai kezdemé­nyezések a legjobb esetben naivak, de inkább károsak.” A Németország Európában elfoglalt helyével kapcsolatos kérdésre a kor­mányfő így válaszolt: „Szlovákia Né­metországhoz fűződő viszonya nem annyira terhes, mint Csehszlovákia, vagy Csehország viszonya a németekkel, mivel mi nem vagyunk közvetlen szom­szédok, és így nehezebben kerül sor köztünk összetűzésre.” A Rákóczi Szövetség nyilatkozata • Csak emlékezetetőül: mi volt (Folytatás a 2. oldalon) annak a lényege? Hazaérkezett görögországból a parlamenti küldöttség Tanulni a tapasztalatokból * Pénteken hazaérkezett ötnapos gö­rögországi és törökországi hivatalos lá­togatásáról az Alexander Dubcek ve­zette parlamenti küldöttség. Hazatérése előtt adott athéni nyilat­kozatában a szövetségi parlament elnö­ke elmondta, hogy a látogatás célja, hogy hozzájáruljon mindkét állam par­lamentjének hasznos együttműködésé­hez. Dubéek szerint Csehszlovákia ki­használhatná Görögországnak az Euró­pai Közösség tagállamainak sorába tör­ténő felvétele során, valamint az állami tulajdonban lévő ipar privatizálásában szerzett tapasztalatokat. Dubéek szerint a görög vezetők a közös csehszlovák állam fennmaradását támogatnák. A macedón problémával kapcsolatban: bármiféle alkotmányelle­nes, vagy a nemzetközi jogi normáknak ellentmondó lépések nehezen megold­ható problémákhoz vezetnének. Dub­éek hangsúlyozta, hogy Athénban kizá­rólag bilaterális jellegű tárgyalásokat folytatott. Az 1989—1990-ben bekövetkezett rendszerváltozás tette lehetővé hazánk­ban, hogy a létrejött független és de­mokratikus Magyarország kormánya és parlamentje figyelemmel kísérhesse a Trianon óta a szomszéd országokban élő magyarok — a nemzet egyharmadá­­nak — sorsát. Ennek a történelmi jelen­tőségű változásnak köszönhető, hogy sorra alakulhattak meg hazánkban a magyar nemzetiségek életével foglalko­zó szervezetek. Rákóczi Szövetség már 1989 márciusában zászlót bontott és programjába iktatta, hogy kapcsolatot épít ki az 1945 után hazánkba kény­­szerített honfitársainkkal, valamint a szlovákiai magyar kisebbséggel. Azóta is arra törekszünk, hogy ápoljuk ezt a kapcsolatot rendezvényeinkkkel, la­punkkal, a Rákóczi Hírvivővel, alapítvá­nyunkkal és más módon. Ezért éreztük ennyi év után köteles­ségünknek, hogy megemlékezzünk a csehszlovákiai magyarságot oly kegyetle­nül sújtó hontalanság éveiről, az 1945. évi kassai csehszlovák kormányprogram má­ig vissza nem vont intézkedéseiről, ame­lyek a második világháború csehszlováki­ai eseményeiért kollektív módon bűnös­nek nyilvánították a szlovákiai magyarsá­got és megfosztva őket a legelemibb embe­ri jogaiktól, hosszú évekig Európa legel­­nyomottabb kisebbségévé degradálták. Ez a találkozónk nemcsak emléke­zés, hanem figyelmeztetés is. Emlékezés a szörnyű évekre és figyelmeztetés arra, hogy mind a mai napig nem részesült sem erkölcsi, sem anyagi jóvátételben a szülőföldjéről elűzött és javaitól meg­fosztott magyarság. A hivatalos Magyarország nem mu­lasztotta el, hogy elítélje az 1968-as részvételt Csehszlovákia megszállásá­ban. Most a parlament előtt áll az az európai viszonylatban minta értékű nemzetiségi törvénytervezet, amely a hazai szlovák nemzetiség jogainak is forrásává válik. A felvidéki magyar kisebbség, a Vox humana népének a nevében, Esterházy, Fábry szellemi örökségére hivatkozva kérjük a magyar kormányt: kövessen el mindent a csehszlovák, valamint a szlo­vák kormánnyal folytatandó tárgyaláso­kon az eddig megtagadott jóvátétel ér­dekében. Nem lehet úgy béke ebben a térségben — és nem képzelhető el a visegrádi hármak zavartalan együttmű­ködése —, ha a kassai, beneüi-gottwaldi kormányprogram, annak minden követ­kezményével együtt tovább mérgezheti a levegőt népeink között. Budapest, 1992. február 29.

Next

/
Thumbnails
Contents