Szabad Újság, 1992. február (2. évfolyam, 28-51. szám)

1992-02-06 / 31. szám

1992. február 6. Szabad ÚJSÁG Páncélozott autó, vagy inkább magánrepülőgép? Ki van a RINGben? Mesacník vydávany firmou VLK Zdruzené stavebné práce a obchodná cirmost1 Císlo 2 December 1991 Tavaly októberben látott napvi­lágot Rimaszombatban a RING című havilap első száma, s mond­hatni, perceken belül elfogyott. Pontosabban; a Monte Carlo étte­rem előtti reggeli forgatagban in­gyen szétosztotta mind a három­száz kinyomatott példányt a roma lakosságból verbuválódott népes alkalmi lapterjesztő gárda. A lap Rimaszombatban régen nem ta­pasztalt vihart kavart. A szerkesz­tőségben - vagyis a VLK magán­cég irodájában - szinte percen­ként csengett a telefon. Egyesek gratuláltak, de a legtöbben a po­kolba kívánták az egész társa­ságot. Mire is vállalkoztak? Mint az első szám bevezetőjé­ben olvasható: nem kevesebbre, mint: havonta bemutatnak három olyan járásilag ismert személyt, aki úgymond tisztességtelen úton jutott hozzá vagyonához vagy funkciójához. A szerkesztők az első számban beváltották ígéretü­ket: mindjárt három közismert ,,régi kádert“ mutattak be ,,új kön­tösben“. Az olvasói vélemények, reagá­lások ugyancsak különbözőek voltak. Egyesek nyíltan szenny­lapnak nyilvánították a RINGet, mások közömbösen lapozgatták, de olyanok is voltak, akik már a második számot várták. Novem­berben azonban hiába, mert a lap nem jelent meg. Második száma decemberben került az „utcára“, ám az elsőnél tetszetősebb kivi­telben. „Országos lap leszünk“ Danko István, a VLK magán­cég ügyvezető igazgatója és egy­ben a lap felelős szerkesztője meglepő bejelentéssel kezdi a be­szélgetést:- Országos lappá akarunk vál­ni, és mint eddig, természetesen minden példány ingyenes lesz. Legfeljebb - eléggé magas pél­dányszám esetén - jelképes összegért árusítanánk. Februártól már három hivatá­sos újságíró szerkeszti a lapot; az információkat természetesen mi szerezzük. Februártól hetente je­lenünk meg, és a Rimaszombati járáson kívül fokozatosan a szom­szédos járásokba is eljutottunk. Hamar kiderült, hogy nem ve­szélytelen vállalkozásba kezd­tünk: a RING tartalma miatt ren­geteg fenyegető telefonhívást ka­punk. És bizony a névtelen telefo­nálók egyáltalán nem „blöfföl­nek“!. Hogy a személykocsijaink kerékrögzítö csavarjait időnként meglazítják, ahhoz már hozzá­szoktunk. Egyesek azonban már ennél jóval tovább is merészked­nek. De hadd mondják el a történ­teket az esetek (majdnem ki-) szenvedő alanyai. „Ki akarnak nyírni“ Ján Farkas, a cég tulajdonosa: - Losoncra mentünk, én vezettem a kocsit. A városi benzinkút előtt odaszóltam a mellettem ülő üzemgazdászunknak: a kesztyű­tartóban van a cigarettám, szeret­nék rágyújtani. O előrehajolt, ki­nyitotta a kesztyűtartót; szeren­csémre egyidejűleg én is odanyúl­tam és egy kicsit elörehajoltam. Abban a pillanatban, ahogy el­mozdultam, a tarkóm mögött fü­­gyült el egy golyó. Szerencsém volt, a kocsi azonban még most is szervizben van. Pásztor János igazgatóhelyet­tes: - Nem sokkal a fenti eset után üzleti megbeszélésre készülőd­tünk. A főnök szólt, hogy készít­sem elő a BMW-t, de még hozzá­fűzte: „Tegnap is kaptunk egypár fenyegető telefont, inkább nézd át a kocsit“. Amikor felnyitottam a motorház ajtaját, „oda nem illő“ vezetéke­ket vettem észre. Munkaruhát öl­töttem, bemásztam a kocsi alá, követtem a vezetékeket, amelyek az indítómotortól a kocsi hátsó futómúvéhez vezettek. Ott talál­tam meg a felerősített dinamitot... Leszereltem, bevittem a főnök­nek, aki elvitte az ügyészségre.- Ezek után - folytatja Ján Far­kas -, hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem félek. Óvatos vagyok, de a munka nem állhat meg. Szlo­vákia számos városában dolgoz­nak építőcsoportjaink, Cseh­országban, Ukrajnában, Német­országban szállodáink, üzleteink vannak, továbbá roma kulturális Ján Farkas: „A tarkóm mögött fütyült el a golyó..." (A szerző felvételei) Danko István: ,,Nem veszélytelen vál­lalkozás" központokat működtetünk. Egyéb komoly távlati terveink is vannak. Egyszóval: nem zárkózhatom be, sokat kell utaznom. Mivel a földön jó céltábla vagyok, vettem egy magánrepülögépet. Ha per, hát legyen per! A RING első számának megje­lenése után az egyik érintett sze­mély, nevezetesen Imrich Ben­­d’ák igazgató bírósági eljárást in­dított Ján Farkas ellen, akitől be­csületsértés okán 350 ezer koro­nát követel. (Ezzel kapcsolatosan a fötárgyalás előtt sem Bend'ák, sem az ügyvédje nem kívánt nyi­latkozni.) Ján Farkas a követelés hallatán kijelentette: ha 6 nyeri a pert, Bend'ák úrtól - ugyanilyen címen - 500 ezer koronát fog követelni, amelyet gyermekorvosi intézményeknek ajánl fel. A tárgyalás napja még nincs kitűzve. Azon remélhetőleg majd eldől, van-e elegendő hiteles bi­zonyítéka a RINGnek, vagy infor­mációi csak légből kapottak. A tárgyalás után aztán lehet minő­síteni, szennylap-e a RING- ahogy egyesek híresztelik -, vagy nem. A tárgyaláson - megfigyelőként- szerkesztőségünk munkatársa is jelen lesz. (—tt—) Egy kft, viszontagságai ------ - ■■■■■■■= Ha magáncéggé válik egy tejüzem • • • ......az még korántsem fenékig tej­fel...“ - Ezzel a summázatnak is tekinthető megállapítással kezdi mon­dandóját Ohár György, a tornaijai IN­­TERKOMERZ Kft. (magyarán: tej­üzem) igazgatója, majd lendületes szófejtéssel ecsetelni kezdi vállalko­zásuk cseppet sem irigylésre méltó (sors)történetét:- Két esztendővel ezelőtt még egy szövetkezet elnöke voltam, amikor a Tornaijai Tejüzem árverésre került. Akkori szándékunk szerint az efsz-nek szerettük volna megszerezni, de mivel az időközben kiadott jogszabály értel­mében csak magánszemélyek „pá­lyázhattak" a kisprivatizációban árve­rezésre bocsátott létesítményekre, két szövetkezeti tagtársammal megvásá­roltuk a tejgyárat. A kft.-be tömörült társaság tavaly júliusban kettévált; az INTERKOMERZ - melynek én lettem az igazgatója - a tejüzem működteté­sére szakosodott, míg az INTEREX kereskedelmi tevékenységet folytat. Szóval 1991 áprilisában átvehettük és szemrevételezhettük a „szerzemé­nyünket“. Csak ezt követően derült ki, hogy micsoda zsákbamacskát vásá­roltunk: a dolgozók elmondása alapján szereztünk tudomást arról, hogy az állami üzemeltetők - távozásuk során - magukkal vittek szinte minden moz­­dithatót... A technológiát, és egyálta­lán, az egész gyár műszaki állagát illetően is katasztrofális állapotokat ta­láltunk. Ráadásul - a baj nem jár egyedül - az eladdig ide szállító tejter­melők egytől egyig átpártoltak a Rima­­szombati Tejüzemhez. Az igazsághoz tartozik, beismerem, hogy kezdetben szakmai járatlanságom miatt és a zak­latott körülmények hatása alatt is elkö­vettem néhány olyan baklövést, ami­vel erre okot is szolgáltattunk. Szóval egy napon arra ébredtünk, hogy feldolgozandó nyersanyag nélkül maradt az üzem. Vállalkozásunk teljes kudarcra volt ítélve. S ekkor, az utolsó pillanatban, kaptunk egy „mentő­övet": a Bátkai Állami Gazdaság - a múltban ók is a Rimaszombati (A szerző illusztrációs felvétele) Tejüzembe szállították a tejet - fel­ajánlotta napi termelésének ötven százalékát. A tőlük felvásárolt napi 4-5 ezer liternyi mennyiséggel éltük túl és húztuk ki az évet. Tejtermékek gyártására szinte nem is vállalkozhat­tunk. Anyagi helyzetünket tovább ron­totta és rontja ma is, hogy szállítójár­müveinket nem tudjuk gazdaságosan üzemeltetni. Vállalt kötelezettségünk­nek eleget téve ugyanis a volt Tornai­jai Állami Gazdaság területéhez tarto­zó távoli falvakban is kiszállítjuk a te­jet. így aztán vannak olyan - tőlünk 40-50 kilométerre lévő - települések, ahová harminc-negyven zacskó tejet „utaztatunk“, mintegy félezer koronás költségen... Amíg az állami gazdaság nekünk adta el a tejet, addig nem kellett üresen visszajönni. Különben a körzetünkben huszonkét üzletbe szállítjuk a termékeinket. Jelenleg- a valamikori 17 ezerrel szemben- 3500 literre, azaz ötödére csökkent a tejfogyasztás e „vidéken“. Decembertől új felvásárlási árrend­szert vezettünk be; 6 korona 40 fillért fizettünk az első, 5,40-et a második, és 3,20-at a harmadik osztályba sorolt tejért. A termelőkkel előzetes egyezte­tés alapján negyedévenként megkö­tendő szerződés értelmében három hónapon át 5 korona 80 fillért fizetünk a beszállított tej literjéért, amennyiben annak zsírtartalma eléri a 3,6 százalé­kot, és a tisztasága is megfelel az áiiami normának. A negyedév eltelté­vel aztán részletes elszámolást vég­zünk, a napi szállítmányok minőségi százalékarányának megfelelő besoro­lást véve alapul. S az így kialakult átlagérték lesz a következő negyedév­re szóló legújabb egységár. Gondot okoz, hogy a tej minőségét meghatá­rozó laboratóriumi vizsgálatokat csak Zólyomban tudjuk elvégeztetni. Ha­vonta két alkalommal szállítjuk a min­tákat, ami meglehetősen költséges és hosszadalmas dolog. Kedvező árajánlatainkat figyelem­be véve januártól a szentkirályi és a sajtógömöri gazdaságok is újra hoz­zánk szállítják a tejet, a bátkaiak pedig immár a teljes mennyiséget nálunk értékesítik. így jelenleg mintegy 15 ezer liter jön össze naponta (az egy­kori 50 ezer helyett), de tavaszra re­mélhetőleg elérjük a húszezres szin­tet, s ilyen mennyiség mellett már-már rentábilisak is lehetnénk, ha... És most következnek az újabb bök­kenők: Meggyőződésem, hogy még hosz­­szú ideig - újabb és újabb kiadásokkal számolván nem is álmodozhatunk nyereségről. Hiszen milliókat kell köl­tenünk pl. csak a roskatag üzem felújí­tására. Hogy csak a legfontosabb te­endőket említsem: ki kell cserélni a gőzvezeték csőrendszerét. Főjaví­tásra vár a kazán. A hűtőrendszer rendbehozatalát sem lehet tovább ha­logatni. A pasztőröző berendezés javí­tásáért 200 ezer koronát kérnek. Az elavult gépsorok is mielőbbi cserére várnak. Korszerű töltő- és csomagoló­gépekre is égető szükség lenne, hisz ezek nélkül elérhetetlenek az igénye­sebb piacok. A közelmúltban egy ellenőrzés so­rán derült ki, hogy a szennyvíz egy közeli patak „közvetítésével" tisztítat­lanul folyik a Sajóba. A higiénikusok a termelés azonnali leállításával fe­nyegetőztek, ezért gyorsan kiírtunk egy pályázatot. Végül is egy lengyel cég ajánlata mellett döntöttünk, amellyel már alá is írtunk egy szerző­dést a 2 millió 160 ezer korona érték­ben március végén átadandó tisztító­állomás felépítésére. Addig is havi 13 ezer korona környezetszennyezési adót fizetünk mások felelőtlenségéért. Szünet nélkül azon dolgozunk, hogy a feldolgozó üzemet működőké­pes állapotba hozzuk. Úgy érezzük azonban, hogy a legrosszabb már utá­nunk van. Lassan munkaerő-gond­jaink is megoldódnak. A hajdani dol­gozóknak mintegy a fele itthagyta az üzemet, aki maradt, annak egyelőre ezer koronával emeltük a fizetését. Amint látja, igyekszünk helyrehozni a kezdeti, csaknem végzetesnek bizo­nyult melléfogásainkat. Ezzel együtt most ott tartunk, hogy a tejfölön, a go­­molyasajton és a tehéntúrón kívül más terméket nem tudunk előállítani. Bí­zunk azonban abban, hogy a techno­lógiai berendezések folyamatos cse­réje, illetve felújítása után, a környék tejtermelőinek bizalmát visszaszerez­ve a mi helyzetünk is alapvetően meg­változik majd. Vagyis: beindulhat egy piacorientált felvásárlási-gyártási-ke­­reskedelmi folyamat, amelynek vala­mennyien - termelő, feldolgozó, fa­gyasztó - haszonélvezői lehetünk. Korcsmáros László

Next

/
Thumbnails
Contents