Szabad Újság, 1992. február (2. évfolyam, 28-51. szám)
1992-02-05 / 30. szám
1992. február 5. Szabad ÚJSÁG 5 Vizsgázzunk... ?! Adalékok a vitához Ma, má, me, mé, mi, mi, mo, mó, mö, mó, mu, mú, mü, mű, na, ná, ne, né, ni, ni, no, nó, no, nő, nu, nú, nü, nú. Ez a furcsa mondóka nem más, mint a magyarországi Bodva községben élő kiváló pedagógusújító, Tolnai Gyuláné egyik gyakorlata, amelyben „látogatóba megy“ a mássalhangzó a magánhangzókhoz, s azt a célt szolgálja, hogy a gyerekek megtanulják összekötni a frissen megismert mássalhangzót a már jól ismert magánhangzókkal. Egybeénekelve a megadott vidám dallamra egycsapásra megtanulható, amiről személyesen is meggyőződhettem: elsős fiaim a rádióban hallva azonnal megjegyezték és azóta is folyton ezt fújják. Hihetetlenül hangzik, de azok a szerencsés gyerekek, akik Tolnai Gyuláné módszerével tanulnak, már október végén tudnak olvasni. A módszer rendkívül rokonszenves alkotója nemrég hozzánk is ellátogatott, a pozsonyi Komensky Egyetem Pedagógiai Karán és Szencen tartott előadást. A vele készült riportot, amely január 12-én hangzott el a rádió Pedagógusnapló c. műsorában, rövidítve közöljük. Játszva tanulni Az utóbbi hetekben a magyar pedagógusok körében újabb kísértet - feltámadt kísértet - ijesztget. Olyannyira, hogy Tóth Erika a Szlovák Rádió magyar adásában kénytelen volt foglalkozni ezzel a furcsa jelenséggel, s H. Kecskés Rozália a Szabad Újság hasábjain is kifejtette véleményét e példa nélküli követelésről. A kérdés minél pontosabb megvilágítása érdekében, mint a Csehszlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke kötelességemnek tartom elmondani tapasztalataimat, észrevételeimet e vitában. Mert miről is vpn szó? Legutóbb 1991. december 16-án a Matica sajtótájékoztatóján ismét elhangzott a követelés: a magyar iskolákban tanító magyar nemzetiségű szlováktanárok vizsgázzanak újból szlovák nyelvből és irodalomból, amelyet öt, tíz vagy akár huszonöt éve tanítanak. . . (s akik államvizsgájuk si, keres letétele után ugyanazon az egyetemen vagy főiskolán kaptak tanári oklevelet, mint szlovák nemzetiségű kollégáik). A feltámadt kísértet azért került gondolatjelek közé, mert arra szeretnénk utalni: ez a fajta próbálkozás nem az első, s tudjuk nem is az utolsó. A sajtó hasábjain többször említetiük az ominózus napot: 1990. március 16-át. Ezen a napon degradálta Kovác exminiszter Országos Szóvivötestületünket járási szintűvé, ugyanis ekkor hívott meg bennünket Érsekújvárba, úgymond egy kötetlen baráti beszélgetésre a Szlovák Pedagógusok Szövetségével, hogy tisztázzunk néhány vitás kérdést. Örültünk a lehetőségnek, elsősorban azért, mert azt gondoltuk: most könnyűszerrel bebizonyítjuk, hogy Dél-Szlovákiában - különösen pedagógusberkekben - nincsenek nemzetiségi ellentétek. Nos, miért neveztem ezt a találkozót degradálásnak? Mert mi ott az Érsekújvári járás ún. suranyi irányzatával találkoztunk, nem pedig a Szlovák Pedagógusok Szövetségével. A következő meglepetés akkor ért bennünket, amikor elfogadásra, sőt aláírásra terjesztettek elénk egy dokumentumot, helyesebben egy memorandumot - bizonyára a kedves olvasó emlékszik a rózsaszín hártyapapíron Z. néni és férje németek, ahogy minden felmenőjük is az volt. Otthon egymás közt németül beszéltek, eleinte a gyerekekkel is, de azok, bekerülve az iskolába, nem voltak többé német szóra foghatók. Z. néni privát németórákat adott a lakásán és tanítványai csodálkozva tapasztalhatták, hogy mig őket otthon „ahány nyelv, annyi ember'' jelszóval, pénzt sem kiméivé noszogatják az idegen nyelv elsajátítására, addig Z. néni gyerekei a szülök német kérdéseire makacsul és kizárólag szlovákul válaszolgatnak. Aztán múltak az évek, Z. néni gyerekei közül kettő idegenbe szakadt, német nyelvterületre, ahol elgondolkodhattak azon, mennyivel jobb lett volna „von Haus aus" tudni a nyelvet. Nem tudom, megírták-e ezt Z. néninek, vagy ritka találkozásaik alkalmával esett-e erről szó, mindenesetre Z. néni itthon maradt fiának kislányával, akit az ő gondjaira bíztak, kizárólag Látogató érkezik a sikeres magánvállalkozóhoz, a feleség egykori osztálytársa. Az asszony annak idején magyar iskolába járt, a férj, noha maga is magyar, szlovákba, s most is az iskola kerül szóba. A vendég aziránt érdeklődik, milyen nyelvűbe szándékoznak beíratni a kicsit? Akiről beszélnek, nyomban meg is jelenik, harsány terjesztett förmedvényre amely a szlováktanárokkal kapcsolatos követelményeket deklarálta, s mely elvárásokat most, december 16-án felújítottak. Természetesen a legkategorikusabban elutasítottuk a memorandum aláírását, s az ilyen irányú együttműködést is. Tavaly decemberben az ún. nyelvtörvény kapcsán a tárca, elsősorban a 22. főosztály egyes túlbuzgó munkatársai - nincs új a nap alatt sőt maga Hejny miniszterhelyettes úr is a dunaszerdahelyi képviselőtestületi ülésünkön azt javasolták, hogy a magyar iskolákban kísérletképpen vezessék be egyes tantárgyak szlovák nyelven történő oktatását. Vezetőségünk ezt a javaslatot visszautasította, s Pisút miniszter úrnál is tiltakozott e kezdeményezések miatt. A miniszter válasza: erre vonatkozólag nem adott ki senkinek semmilyen utasítást, s nincs is szándékában. 1991. június 3-án szövetségünk szakértői a szlovák nyelv és irodalom oktatásával kapcsolatos kérdéseket is megvitatták a miniszterrel. Tisztáztuk: a szlovák nyelv a magyar iskolák tanulói számára idegen nyelv, s nem mennyiségi (óradotáció), hanem minőségi beavatkozással, azaz a szlovák nyelv és irodalom módszertanának teljes átdolgozásával lehet az oktatás hatékonyságát növelni. Ha az új módszertan megvitatására vagy tankönyvek bemutatására hívnák tanárainkat, szíves örömest mennének, hiszen minden pedagógusnak érdeke, hogy tantárgyát kitűnően sajátítsák el tanítványaik. A bevezetőben említett ügy most január 13-án szintén beszédtéma volt Piáút miniszter úrnál tartott megbeszélésünkön, amikor is a nemzetiségi főosztály problematikáját fejtegettük. A sajtótájékoztatóról sem a miniszter, sem az irodafönöke nem tudott. A minisztériumot a 22. főosztály igazgatója, dr. Ludovít Fiiegei úr képviselte. Az elmondottakat azért vetettük papírra, hogy megnyugtassuk közvéleményünket. A tárca vezetője a bel- és külpolitikai lehetőségekhez mérten igyekszik problémáinkat megérteni, sajnos: éppen a nagy nyomás miatt javítást eszközölni nem mindig tud. németül beszélt. A nagymama és az unoka kitűnően megértették egymást, nem is volt baj mindaddig, amíg a kicsi nem kezdett óvodába járni. Az óvónénivel nem volt probléma, mert az, örülve, hogy gyakorolhatja némettudását, ezen a nyelven beszélt a kislánnyal. Hogy hol volt mégis a baj? Hát azt csak a jóég tudja Mert hogy nem a többi ovissal, az biztos. Négy-öt éves gyerekek ugyanis nem találják ki maguktól, hogy aki németül beszél, az fasiszta. Az óvónéni sem tett erre semminemű célzást, mondom, vele nem volt semmi baj, sőt... A kislány mégis olyan népszerűségnek örvend társai körében, mint az egyszem feketére sikeredett csibe a szakajtónyi sárgapihés között. Z. néni pedig, amíg reggelente közelharcot vív az ovitól makacsul ódzkodó kislánnyal, azon töpreng, vajon megéri-e azt az időt, amikor majd a dédunokáját tanítgathatja Goethe nyelvére. Vagy öt sem lesz érdemes? hangon, szlovákul közli, hogy éhes. Röpke kínos csend után a mama rászól: „Beszélj magyarul!" Amikor a gyerek továbbra is szlovákul folytatja mondókáját, az asszony erélyesen rádörren: „Beszélj magyarul, mert különben rögtön beíratlak a magyar iskolába!“ VOJTEK KATALIN • Mi késztette módszere kidolgozására?-Az egész akkor kezdődött, amikor 1950-ben megkaptam a diplomámat és hátrányos helyzetű családokban éló gyerekeket kezdtem tanítani. Láttam, hogy sem az olvasás, sem az írás, sem a szókincs, sem a magyar beszéd nincs megfelelő szinten. Harmadikosok voltak ezek a gyerekek, de az elsősök szintjén sem álltak. Úgy éreztem, tenni kell valamit, mert a magyar nyelv és egyáltalán a magyar gyerekek személyisége van veszélyben. Ilyen döbbenetes kép fogadott, mint kezdőt és negyven év kellett, hogy egy olyan módszert hozzak létre, amely a gyakorló pedagógus állandó megfigyelésén, tapasztalatán alapszik. Természetesen, rengeteg tanuláson keresztül vezetett az út idáig. • Hogyan lehetne összefoglalni módszerének lényegét?- Minden helyet kapott benne, ami a gyerek életkorához, biológiai ritmusához tartozik. Játékosság, vidámság, hangulat, barátkozás és az a közvetlen stilus, amit a gyermek a legjobb barátaival alakít ki. Ilyen stílust alakítottam ki én is és nem élnek vissza vele a 6-7 éves gyerekek • Előadásában azt mondta, hogy a tanító rabszolga volt és módszerével a felszabadítására törekedett.- Negyven évig tanítottam és az elegendő volt ahhoz, hogy a saját családomon belül is szomorú tapasztalatokat szerezzek ezzel kapcsolatosan. Három gyermekem van, mindhárom pedagógus, a menyeim is pedagógusok Láttam azt, hogy hiába a jószándék, a jó pedagógusi adottságok, ha nincs megfelelő tanterv, hiányoznak a szükséges eszközök, kellékek, a megfelelő környezet. A pedagógus teljesen magára volt utalva, magának kellett létrehoznia azokat a csatornákat, amelyeken keresztül fényt, szint, harmóniát csempészhetett a merev tantervekbe. Ehhez borzasztó energia kellett és hatalmas tudás. Ezt a tudást lehetetlen volt megszerezni a többgyermekes tanítónőknek, mert a családi élet és a vele járó gondok lekötötték őket. És kénytelenek voltak lélektelen dolgokat csinálni, vázlatot például, amit nem is tudtak használni. Mert nem én döntöm el, hogy mi lesz a következő órán, azt a gyermek kérdése és a tananyaghoz való hozzáállása szabja meg. Éjfélig elkészítette az ember a vázlatot, mire lefeküdt, egy óra volt. Hogyan menjen másnap reggel frissen, kipihenten, kiegyensúlyozottan tanítani? Akkor ehhez járul a millió előírás, amit az alsótagozatos pedagógusnak kellett csinálni, mintaírással beírni, megkezdeni a gyerekek füzeteiben a sorokat.. Gigászi küzdelem egy kis eredményért. Ettől akartam felszabadítani a pedagógusokat, ehhez készült az a programfal, Drága Gyermekem! Életem, életed egyik legfontosabb döntése előtt állunk mindketten. Szeptemberben elsóosztályos leszel. Az iskolák igazgató nénijei és bácsijai már fogalmazzák a felhívást az iskolába való beiratkozásra. A családban egy pillanatig sem volt kétséges, hogy milyen nyelvű iskolába írassunk majd be. Magyarok vagyunk, magyar nyelvű iskolába mégy. Tudom, soha nem fogod kétségbe vonni döntésünk helyességét. Hadd mondjam el mégis a töprengő anyukáknak és apukáknak, hogy a magyar ajkú gyerekeknek miért is van helye magyar iskolában, hadd mondjam el Neked is miért tanulsz majd anyanyelveden és magyar kisgyerek létedre nem más nyelven, ahogyan ezeren mások. Talán ott kellene kezdeni valahol az őssejtnél, az őshazánál, a legősibb ősöknél. A kódolás Illyés szavával így szól: „Magyarnak lenni nem származás, de vállalás dolga." Így vállaltuk tehát kisebbségi létünket is, nem tagadva meg eleink hitét és identitását. Gyermekem! Fogantatásod pillanatától kezdve hallottad azokat a becéző szavakat, amit egyetlennek, éppen ezért anyanyelvnek és édesnek amely eredetileg százezer programra volt elfogadva, de most már végtelen programként tartják nyilván. • Bár ez a szigorúan logikai alapon felépített, több százezer különböző nehézségi fokú feladatot rejtő program fal jelentősen megkönnyíti a pedagógusok munkáját, a módszer hatalmas energiát, teljes embert igényel. Minden pedagógus képes erre?-Vártam ezt a kérdést, mert bármely országban tartok előadást, mindig felteszik. Minden módszer teljes embert kiván, mert gyerekeknél félember nem érhet el eredményt. Mi nem halott anyaggal dolgozunk, nem esztergagépen, ahol, ha nem sikerül egy darab, eldobjuk és csinálunk másikat. Ha nálunk rossz a minta, olyan lesz a gyártási sorozat is. Kérdésére válaszolva elmondhatom, hogy mindenki tud a módszerrel dolgozni. Csak az első év első két hónapja az, ami kicsit szokatlan, ugyanis a pedagógusnak sokat kell mozognia, de ez még senkinek sem vált kárára. A programfeladatoknak strukturált rendje van és ezt el lehet sajátítani. Közismert, hogy a kreativ képesség egyik legfőbb csatornája a struktúrában, a rendszerben való eligazodás, ez a jövő egyik fontos követelménye. • Módszerében jelentős szerepet kap az éneklés. Nem okoz ez nehézséget azoknak a pedagógusoknak, akiknek nem a legjobb a hangjuk, a hallásuk?- Ezért készítettem egy kazettát, amelyen gyermekek tolmácsolják a hangösszevonást és mindazokat a verseket, amelyeket egy dallamvonallal improvizáltam. Ezt 3-4 hónap alatt milliószor hallja a pedagógus, a kazettával együtt ö is énekel, s közben csiszolódik a hallása, éneklése. Egy perc alatt 294 hangot lehet egy dallal kiénekelni, ez 147 hangpár. Az, hogy pár másodperc alatt 14 magánhangzót kapcsolok össze egy mássalhangzóval, fantasztikus előny a többi módszerrel szemben. És a gyerekeknek tetszik, mert játékos, kellemes, fülbemászó és rengeteg gyakorlat fűződik hozzá - tapsos, csúsztasásos. kopogós, táncos, ritmusvariációs, esetleg helyzet- vagy szerepjáték. • Miért vállalta a missziót, hogy a világot járva ismerteti a módszerét?- Mert úgy éreztem, az iskolapadban ülő gyermekek redőzött homloka, mosolytalan szeme parancs számomra, hogy tenni kell valamit, mert ennek nem lehet jó következménye. Amikor láttam a sikert, az eredményt, azt, hogy a gyerekek örültek, én hatványozottan örültem. A módszerem tudományos neve elég rideg: heurisztikus programozású olvasás-írás tanítási módszer. Ez valakit el is ijeszthet, holott a heuréka annyit jelent, mint valamit megtalálni, felfedezni, tehát nem parancsra, kötelesneveznek Életre ébredésedtől mostanáig édes anyanyelved tündérvárként kísér reggeltől az édes álomig. Féltőn gondoskodtam, hogy gondolataid televénye, képzeleted kertje megfoganja, gazdaggá tegye legnagyobb kincsedet. Bölcsód fölött anyanyelved csodás szavaiból szőttem szines, édes álmot, a gondos mindennapokban magyarul tanultuk megismerni a világot. Első szavam, első szavad, a felejthetetlen, más nem lehetett, csak a magyar. Emlékszel még az első mesére, a sok-sok játékos versikére? Mind-mind anyanyelved tündérvilága. Csipke-szép volt a dal, a legtisztább vérrokon, amit csak tiszta forrásból merítettem Neked. Anyám nyelvét bízták rám a századok, s ezt a nyelvet adtam tovább Neked, gyermekem, megőrzésül és hittel, hogy ahogyan kaptad: tisztán, gazdagon megtartod és továbbadod. Ez kötelességed. Gyermekem! Nagy-nagy élmény vár az iskolában. Megtanulod, hogy Álmos, Árpád, Szent István, Korvin Mátyás, Rákóczi, Széchenyi, Kossuth nem csak névsor, de történelem, ezeréves és fényes. A Halotti Beszéd 700 éves magyar patinás szavai ma is vigasztalnak. Nekünk Károli Gáspár nyelvén beszélt az Isten. Balassi költőként és magyarként ségszerúen tanulni A gyerek mindenegyes feladatot maga fedez fel, és ez olyan óriási élmény számára, hogy úgy érzi, nincs szebb dolog a világon, mint iskolába járni. Nagyon régi tapasztalat, hogy a gyerekek utálják az iskolát. Ez szomorú. Mert ha a gyermek nem látja az iskolában a holnap örömét, ha nem tudom benne kialakítani a belső tüzet, a lángolást, a ragaszkodást, az örömérzetet, akkor tevékenységünk semmiféle eredményt nem hozhat. • Hol vezették be eddig ezt a módszert?- Bevezetésről még nem lehet szó, hisz a módszer negyven évi üldöztetés után csak ebben a tanévben lett hivatalos alternativa, így hagyta jóvá az oktatásügyi minisztérium. Egy évvel ezelőtt Amerikában voltam egy nemzetközi pszichológiai konferencián és módszerem lényegében ott indult el a siker útján. Amerika, Anglia, Japán, Portugália, Francia-, Németország - most kaptam meghívást egy törökországi konferenciára -, tulajdonképpen minden nyugati ország érdeklődik a világ első algoritmus rendszerű olvasás-irás tanítása iránt, s ugyanezt tapasztalom a szomszédos országok, Románia, Jugoszlávia, Szlovákia részéről is. Rengeteg meghívást kapok, június óta ez az ótvenhetedik előadásom. • Nekem nagyon szimpatikus ebben a módszerben, hogy nem válogatott tanulók számára készült.- Én mindig hátrányos helyzetű gyerekeket vállaltam. Nagyon sok cigány gyereket tanítottam, akiket tréfásan mozdonyszóke gyerekeknek neveztem el. Volt olyan osztályom, ahol 42 mozdonyszöke gyerekkel dolgoztam, akiket szívből szerettem és a mai napig kellemes perc az életemben, ha valamelyikükre visszagondolok Olyan gyerekem nem volt, akit nem tudtam volna megtanítani ími-olvasni az elmúlt negyven év alatt Egyetlen gyermeket sem buktattam meg, de nem azért, mivel volt egy ilyen irányzat, hanem azért, mert nem kellett Letértem arról a szörnyű útról, amelyet a tanterv jelölt ki számomra és mindazt, amivel akkor már foglalkoztam, belevittem a gyermekek életébe. Nem azt mondom, hogy a tanítási órába, mert én az életét változtattam meg a gyerekeknek. • Elégedett?-Igen, elégedett vagyok, szomorúságom egyedüli oka az, hogy már a hatvanadik évembe léptem, jelentkeznek az egészségi problémák, borzasztó nagy a hajtás, alkotó, iró, szerkesztő, bemutató, ez mind én vagyok. A napi huszonnégy órából talán kettőt alszom és ezt a hatvanéves szervezet makacsul ellenzi, azt mondja, állj, de nekem nem lehet megállni. Nagyon boldog vagyok, azt hiszem, az utolsó szívdobbanásig ezt fogom csinálni. lett európai, Zrínyi magyarul vezényelte a törökre eleink. A kies Rodostóban az íródeák ezen a nyelven vigasztalta a nagy fejedelmet, Berzsenyi nyelvén zengett az ég, Kazinczy életét tette anyanyelve ápolására, Kölcsey Himnuszt írt nekünk. Gyermekem! Szabadságod joga Petőfi szavával erősödik meg Benned, Arany Toldijában nyelvünk erdózúgását hallod. Adyval sími tanulsz, szárnyalni és zuhanni, később József Attila szavával mondd majd a legszebb földi érzést. Illyés nyelve ércbe öntött emberi hitvallásodban erősít. Gyermekem! A kenyér, föld, só, otthon, ember, öröm, szeretet, születés és vég csak anyanyelveden érthető mélyen, csak ezen a nyelven hatolnak a gyökerekig, csak így lesz döbbenet a halál, mennyei érzés a szerelem Hogy ki volt nekünk Bartók, Kodály, Szent- Györgyi? Megtanulod! Tudd azt, mi által lettek nagyok: tudás, műveltség anyanyelvükön Hatódott beléjük. Tudd: az anyanyelv emel emberré! Tudd a Füst Milán-idézetet: „Oh jól vigyázz, mert anyád nyelvét bízták rád a századok / S azt meg kell védened." Ezt a levelet vidd hát útravalóul. Gyermekem! Édesanyád PUKKAILÁSZLÓ Fekete csibe Ádám Zita — -■ ■ ■ .^= „...anyád nyelvét bízták rád a századok...“
