Szabad Újság, 1992. február (2. évfolyam, 28-51. szám)

1992-02-05 / 30. szám

4 1992. február S. Szabad ÚJSÁG A jótól is jobb Mindennapi kenyerünk A múlt év vége felé magánkéz­be került az ipolysági péküzem. Az új tulajdonos alaposan „befú­­tött“ a konkurenciának: tőlük ol­csóbban, reklámáron kínálja ter­mékeit. Persze korántsem csak ezért olyan nagy az érdeklődés az áruja iránt...- Mi a jó kenyér és péksüte­mény készítésének titka? - fag­gattam a minap a vállalkozót. Milan Jakabsic, az új gazda széttárta a karját:-Titkunk nem is annyira titok - felelt mindössze az alapkon­cepciót változtattuk meg. Nekünk már nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos! „Mindössze“ ennyi? Utánanéztem... Egy maszek, két maszek... _______mind maszek______ Az ipolysági kenyérnek mindig is jó híre volt. A hetvenes évek elején a városka szélére telepített (természetesen akkor még állami) üzem ellátta ízletes pékáruval még a környékbeli élelmiszerbol­tokat is. Ámde megjelent a konku­rencia! Elsőként Slezák mester nyitott pékséget. Egy idő múltán követői is akadtak. A magánsütödék ala­posan feladták a leckét az állami üzemnek... A vásárlókért, a vevők „kegyé­ért“ (na és természetesen a ma­gasabb bevételért) vívott harcból az „első menetben“ a vállalkozók kerültek ki győztesen. Igaz, meg kell hagyni, műhelyeikből valóban kifogástalan készítmények kerül­tek ki. -A közelmúltban ismét fordult a kocka, s megváltozott a helyzet. Munkanélküliből pékségtulajdonos Az állami péküzem az 1991. október ötödikén lezajlott árveré­sen került, a kikiáltási árnál né­miképp olcsóbban, 3 621 000 ko­ronáért magánkézbe. Most már négy pékség műkö­dik a városban, s mind maszek! Milan Jakabsic mérnök eléggé elhanyagolt állapotban lévő épü­letekhez jutott. A vállalat az utóbbi időben már nemigen törődött ér­demben a műhellyel. Úgy is kala­pács alá kerül az egész, gondol­hatták a vezetők, hát kár lenne akár egyetlen fillért is az esetle­ges tatarozására költeni. Emellett híre is szaladt, hogy a majdani tulajdonosnak nincs is szándéká­ban felújítani s tovább működtetni a sütödét, és jobb, ha a pékek már most más állás után néznek... A kósza hírek gyorsan terjed­tek, s rövid időn belül sok dolgozót „megfertőztek“. Az új tulajdonos ért a pékáru készítéséhez, a mol­nár mesterséget is kitanulta, esze ágában sem volt bezárni, felszá­molni a műhelyt... A „maszekositáskor“ húsz al­kalmazottja volt a pékségnek. A tulajdonos senkit sem dobott az utcára közülük... Ezerszáz mázsa kenyér naponta Az első, immár „maszek ke­nyér“ 1991. október 16-án került ki a kemence gyomrából. A némi­képp kicsinosított helyiségben két hét kényszerszünet után indulha­tott újra a sütés. A középkorú vállalkozó minden megtakarított pénzét a vállalko­zásba ölte, de az kevés volt az újrainduláshoz. Kölcsönért folya­modott. Az alkalmazottai a keresetük­re nemigen panaszkodhatnak. A legrátermettebb pékmester, a mintegy 20 túlórával, akár 9000 koronát is kereshet, de a kiszolgá­ló személyzet bruttó keresete is 6000 korona körül mozog. A munkát nyújtott műszakok­ban két csapat végzi. Péntekenként kell a legtöbbet dolgozniuk, ugyanis az utolsó munkanapon általában 110 má­zsa kenyérre van igény. Egy hét alatt 280 mázsa kenyér, s emellett naponta még 10 000 kifli is ké­szül. Az üzem a kenyéren kívül pék­süteményeket: kakaós kuglófot, vajas és mazsolás fonott kalácsot, mákkal hintett brióst, lekváros tás­kát, sós és édes nagy meg kis kiflit, különféle zsemlyéket s töb­bek között zsúrkenyeret is süt. Az épületben, a műhelyekben, a tárolóhelyiségekben persze akad még tennivaló. Égető szük­ség lenne a második, szintén olaj­jal fűtött egyelőre javításra váró kemencére is. „TISZTELT VÁSÁRLÓ!“ A sütés mindig az előző nap kézhez kapott nagybani megren­delések alapján történik. A 60 ál­landó átvevő közül 15 maszek. A városszéli „Mlynprodukt“ sütö­de látja el kenyérrel, pékáruval az ipolysági közkórházat, valamint a gyügyi gyógyfürdőt is. Már nem kizárólag a lévai, hanem a Nagy­kürtösi és a Zólyomi járás egyné­mely településére is szállítanak ínycsiklandó készítményeikből. Milan Jakabsic büszke lehet a rövid idő alatt elért sikerekre!- örülök, hogy egyre bővül a készítményeink iránt érdeklődök köre - szögezte le elégedetten -, persze, a. tisztességes kereske­dés határain belül, mindent el is követünk a vevők bizalmának el­nyeréséért... Makrai László pékmester még meg is kontrázta szavait:- Az új főnök szigorú - újságol­ta -, ám igazságos ember. Pontos munkát követel, igaz, a helytállást meg is fizeti. A mi kétkilós kenye­rünk nem lehet egyetlen dekával sem kevesebb az előirt súlynál. „Ha a vevő két kilóért fizet“ szok­ta mondogatni, „kapjon is két kiló kifogástalanul megsült kenyeret a pénzéért.“ A pékség ugyanis jelenleg ki­zárólag kétkilós kenyereket süt. Elégedett a szaktársa, Molnár Mária is a tulajdonossal.- Most már minálunk is kizáró­lag a minőségre helyezzük a hangsúlyt - szögezte le -, a fi­zetés viszont kizárólag a tisztes­séggel elvégzett munkáért jár! Mária asszony a múlt hónap­ban például négy és félezer koro­na fizetést vihetett haza... Egyelőre reklámáron A pékség „üzemi boltjában“ a kétkilós fehér kenyérnek 14 ko­rona az ára, míg az úgyszintén kétkilós barnakenyér 11 koronába kerül.-Termékeinket most még „reklámáron“ kínáljuk - mondta a vállalkozó pékségtulajdonos -, s a piacteremtést tartom elsődle­ges célnak. Lehet, a közeljövőben némiképp emelni kényszerülök az árakat, ám nálunk mindig keve­sebbe fog kerülni a kenyér vagy a péksütemény, mint a kollé­gáknál. Vajon mit szól mindehhez a „konkurencia“? ZOLCZER LÁSZLÓ (A szerző felvételei) Makrai László Bíró József ötezerért vette Gizit és Micit (A szerző felvétele) Nosztalgia nélkül Kapni sem lehet Az állattartást kedvelő falusi ember bizonyára nem érez nosz­talgiát a hetvenes évek mezőgaz­dasági politikája iránt. Az ok tulaj­donképpen érthető: a mezőgaz­dasági minisztérium akkori egyik határozata értelmében a háztáji gazdaságokban szárnyasokon és hízósertésen kívül egyéb állatot alig lehetett tartani. Aki ellensze­gült, attól a szövetkezet megvonta a természetbeni juttatást, az év végi prémiumot, másutt - mint például Méhi községben - pedig összeszedték a gazdák anyaser­téseit, és vágóhídra szállították azokat. Persze, nemcsak egy­szer, hanem többször is, mert a „makacs“ gazda minden évben újat nevelt. A tehenet sem tudták kiirtani a méhi gazdák portájáról. A falusi csordás, mint azt Kosztur Tibor polgármestertől megtudtam, a legkritikusabb években is kihaj­tott, és soha nem volt félszáznál kevesebb tehene. Tavaly már 72 darab tehenet és 22 darab kecskét hajtott ki a legelőre. Igaz, a községben en­nél jóval több van - talán a duplá­ja is - de nem járatja mindenki a legelőre. Egy idő óta bizony sláger lett a kecske ezen a vidéken. Két éve még négyszáz koronáért is oda­adták, ma már háromezerért sem könnyű találni. Bíró József e te­kintetben szerencsésnek mond­hatja magát, mert pár száz kilo­méteres körút itán ötezerért ket­tőt is kapott.- Gyermekkoromban - emlék­szik vissza - a nagynénénktől kaptunk két kecskét ajándékba. Húgom, aki addig vékonydongájú, vézna lányka volt, a kecsketejtől egykettőre megerősödött. Én is szerettem a kecsketejet, de főleg a négyéves Éva lányunk miatt vettem meg a kecskét. Ó is vé­kony alkatú, mint a húgom volt. Fejés után az átszűrt tejet felfor­raljuk, s a gyerekek nagyon sze­retik. Ami megmarad azt meg­isszák a malacok. De meg is lát­szik rajtuk! Ilyen szép malacok- pedig már neveltem egypárat- még nem voltak ebben az ól­ban.. FARKAS OTTÓ Sikerek az Alzheimer-kór elleni küzdelemben A protein a bűnös Eddig két fronton is kudarcot vallot­tak az Alzheimer-kór ellen vívott har­cuk során a tudósok. Azt tudták ugyan, hogy a betegség áldozatainak agya a béta-amyloid nevű protein összegabalyodott csomóit tartalmaz­za, azt azonban nem, hogy ez csupán tünete vagy okozója-e a halálos kór­nak. A kutatóknak ezenkívül nem sike­rült pontosan reprodukálniuk a beteg­séget kísérleti állatokban, ami pedig lehetővé tette volna számukra az új terápiás módszerek állatkísértetek so­rán történő kipróbálását. Most azonban mindkét fronton elő­rehaladást értek el. A Nature decem­ber 12-i számában a mount Sinai Medical Center tudósai beszámoltak arról, hogy egérembriókba helyezték a béta-amyloid génjét és egy speciális génkapcsolót. Ennek hatására az egerek agyában a normális mennyi­ség 80-szorosának megfelelő protein termelődött. Gerald Higgins neurobio­­lógus, a Bethesda (Maryland) városá­ban működő Országos Gerontológiai Intézet munkatársa ezután öregedé­sük során figyelemmel kísérte az ege­reket, és úgy találta, hogy az Alzhei­mer-kór valamennyi fontos szimptó­­mája fellépett rajtuk, beleértve az agy­sejtek tömeges elhalását is, amely oly pusztító hatással van az emberekre. Higgins szerint ezek a kísérletek összességükben bizonyító erővel mu­tatják, hogy a protein valóban okozója a betegségnek. Máris tervezi az egerek felhaszná­lását olyan szerek kipróbálására, amelyek megóvhatnák az agysejteket a protein halálos hatásától. N. V. .................... s Szatelitantenna ! FIGYELEM! > RENDKÍVÜLI ALKALOM házhoz szállítását és szerelését egyéni, CERERÍT és NPK illetve műtrágyákat kínálunk csoportos vételre, minden érdeklődőnek megbízható minőségben j előnyös áron bármely mennyiségben, kedvező áron. Címünk: kínálja az Stavební spo lei nőst Sémiin s r.o. AnSatel konzorcium | Sfudenlská 84, Stavafov 5M 09 Pardubice tel.: 0817/220 95 ! Tel: 040/47469 SZŰP-7ij L *'-040/42564 szűp27J

Next

/
Thumbnails
Contents