Szabad Újság, 1992. február (2. évfolyam, 28-51. szám)

1992-02-26 / 48. szám

Vajúdás vagy agónia ? Számoljunk le az illúziókkal!... !_______ Szabad UJSAC Ami napjainkban körülöttünk folyik, annak van néhány, magától értetődő, de most éles és dramati­zált formában megjeleníteni kí­vánt tanulsága. Először: minden, ami ebben az országban történik és történni fog, a gazdaság és a gazdaságpolitika függvénye. A parlamentáris de­mokrácia fennmaradása is. A gazdasági helyzet és annak hibás vagy érzéketlen kezelése vitte és viheti utcára az embere­ket. Minden olyan törekvés, amelyről bárki azt hihette, hogy hangulatokat kiszolgáló politizá­lással, múltba tekintő demagógiá­val, nacionalista adukkal és sze­paratista színházaséival el lehet terelni a tömegek figyelmét a kö­zelgő gazdasági jégkorszak gondjairól, kudarcra van ítélve. Másodszor: a kormánynak el kell búcsúznia a minden megráz­kódtatás ellenére is makacsul tar­tó győzelmi gőgjétől, és attól az illúziójától, hogy a nemzeti(ségi) érdekek legitim képviseletének monopóliumát élvezi. Az ellen­zéknek - különösen a baloldali és szélsőséges „nemzetmentő“ po­litikai tömörüléseknek - el kell búcsúznia attól az illúziótól, hogy megmaradhatnak az esetenként mégoly jogos bírálat keretei kö­zött, és elkerülhetik az intézmé­nyes felelősségvállalást az ország ügyeiért. A közvéleménynek pe­dig el kell búcsúznia attól az illú­ziótól, hogy súlyos - esetenként a fizikai konfliktusok határát súro­ló - konfrontációk sorozata nélkül ki lehet lábalni a válságból. Harmadszor: egy ilyen helyzet­ben - amelyet joggal lehet elhú­zódó nemzeti szükségállapotnak tekinteni - megengedhetetlen, hogy az érdemi vitákat választá­sok előtti pártpolitikai pozícióharc­nak rendeljék alá. Negyedszer: a legszélesebb értelemben vett törvényesség és közbiztonság elsőrendű gazda­ságpolitikai kérdéssé vált, amely közvetlenül érinti az ország nem­zetközi hitelképességét és a nem­zetközi befektetések jövőjét. Fel kell készülni arra, hogy kiélezett krízishelyzetek egész sorát át- és túlélve kell majd megvédeni a par­lamenti demokráciát, és biztosíta­ni, hogy a szembenállás a parla­mentizmus által megengedett- az érdekegyeztetéstőfegészen az általános sztrájkig terjedő- legszélesebb kereteken belül oldódjék fel. Mindezzel párhuza­mos, sőt vele egyenrangú feladat a legszélesebb értelemben vett törvényesség és közbiztonság megszervezése, olyan formák és módszerek bevezetése e téren, amelyekkel a várható legélesebb válsághelyzeteket is hatékonyan és kifinomultan lehet kezelni. Egyes előrejelzések szerint Szlovákiában a munkanélküliség várhatóan a 18 százalékot is elér­heti 1992 végéig. Ez a szám akkor válik érdekessé és egyben fé­lelmetessé, ha figyelembe vesz­­szük a közgazdasági-szociológiai felmérésekből kimutatható össze­függések következményeit. A vi­lággazdaság történelméből isme­retes, hogy azokban az országok­ban (gazdasági övezetekben), ahol a mindenkori munkanélküli­ség számaránya túllépte a 12 százalékos „bűvös határt“ - megindult a társadalom fasizá­­lódása, morális züllése. S való­ban: ha figyelemmel kísérjük a hétről-hétre növekvő tendenciát mutató bűnözési statisztikát, egyértelmű következtetéseket vonhatunk le a romló gazdaság, a munkanélküliek gyarapodó szá­ma és az egyre súlyosbodó szoci­ális helyzet okozati összefüggé­seiben „mozgó“ változásairól. Az elmúlt hónapokban megnőtt a lumpenizálódás veszélyének ki­tett társadalmi csoportok száma. Nyilvánvaló, hogy a züllöttség, a törvényszegés potenciális mé­diumai azok a tízezrek, akik a lét­minimum alatt tengődnek, s velük együtt azok, akik a társadalmi mi­nimum szintjén egyensúlyoznak. Különösen igaz ez, ha az elsze­gényedett állapot hosszan tartó. S egyre nő az utánpótlásuk. A szociográfiai felmérések szerint ugyanis az elszegényedés fenye­geti az alsó-közép, s az alsó­­felsö-király-ász osztályok tagjait is. A rendszerváltás két éve után 1992. február 26. Süllyedőben (Vass Gyula illusztrációs felvétele) veszélybe került a közép- és nagyvállalkozók egy csoportja is. Nem kevés olyan gazdasági tár­saság született, amely állami és magántőkét kapart maga alá, kel­lő szakértelem és piackutatás nél­kül, a vakszerencsében bízva fo­gott hozzá valamihez, majd - ga­vallér módon - felélte a rábízott vagyont. Az egyre gyakoribb, jog­utód nélküli megszűnések is jel­zik, hogy a „szocialista típusú“ munkamorállal, vezetési stílussal, mának éléssel megvert céget nem fogadja be a piacgazdaság. Még egy sajátos értelmiségi ré­teg is érzi az igazán nagy bajt: a létminimumba lökött művészek. A mecenatúra eltűnése egzisz­tenciájukat fenyegeti, az általános művészetellenesség hitüket öli meg. Egyelőre nagyon kevesen képesek közülük alkalmazkodni a rideg gazdasági törvényekhez, s többnyire ez is csak erkölcsi lesüllyedésük árán történik. A mű­vészetek, művészek deklasszáló­dása pedig csak fokozza a társa­dalom általános rossz közérzetét. A rendszerváltás korábbi elfoj­tásokat szabadított fel. Sokaknak úgy tűnhet, hogy a demokrácia több külső kontrollt ellehetetlenít. Ezért aztán lépten-nyomon elvi­selhetetlen feszültségek szikráz­nak fel a társadalom színpadán. Zavarja az embereket, hogy politi­kai gazdasági rosszkedvűnk tél­utóján - talán delelőjén? - elsőd­legesen az agresszív, sunyi, átve­rő, kegyetlen magatartásformával találkozik. Vezető reformereink azt tartják, hogy egy társadalom nem korsze­rűsödhet bizonyos rétegek elsze­gényedése nélkül. Ma Szlovákiá­ban ama bibliai Krisztus-Barabás eset kel új életre, amely szerint a hatalmi elit, a véleményformá­lók, kedvezményezettjeik és hí­veik modernizációt, privatizációt kiáltanak, de a tömeg - az „Is­tenadta Nép“ - földönfuttatást hall. KORCSMÁROS LÁSZLÓ „Zűrzavar az onkológián“ Tévéfilm a rákról Általában pánikot keltenek bennünk azok a dolgok, esemé­nyek, amelyek túlnőnek képessé­geinken, lehetőségeinken. Azok­kal a betegségekkel sincs ez másként, amelyek felett máig sem győzedelmeskedett - minden fej­lettsége ellenére - az orvostudo­mány. Ilyen betegség a rák is. Korunk egyik vészesen terjedő betegségét ezért nem egy eset­ben inkább tabuizálni próbáljuk. A félelem és a tehetetlenség ke­res e hallgatás mögött mene­déket. Luba Velecká fiatal rendező néhány évvel ezelőtt jelentkezett, Fehér kórlap című dokumentum­filmjével. Ebben rákos betegeket szólaltatott meg, akik betegsé­gükről, mindennapjaikról vallottak. A rendező célja a félelem lebontá­sa volt, valamint az, hogy meg­próbáljon kaput nyitni az áthatol­­hatatlannak tűnő tabu-falon. A betegséggel szemben néma hallgatással és tudatlansággal képtelenség felvenni a harcot. Lé­tezésének tudomásul vételére, s az ezzel párosuló önfegyelem­re van szükség, amit a rendező a legújabb filmjében szeretett vol­na a közönség értésére adni. Eh­hez Névén Orhel jugoszláv szer­ző regényét hívta segítségül. Zu­­zana Gogálová forgatrókönyvíró és Vladimír Hanuliak dramaturg segítségével így született meg a Zűrzavar az onkológián című kétrészes - kétszer hatvan perces - tévéfilm. A történet: Az onkológiai osz­tály főorvosának szervezetét megtámadja a rák. Az orvos ter­mészetesen tudatában van an­nak, hogy gyógyíthatatlan beteg, s kollégái sem titkolják előtte. Má­sodik felesége megpróbálja a ma­ga rideg és nyers természetével „elfogadni“ a várható eseménye­ket - a hosszas haláltusát, majd a férje elvesztését. Nem így a mostohalánya, aki egy osztá­lyon dolgozik édesapjával. Annak ellenére, hogy csupán féléves or­vosi gyakorlattal rendelkezik, el­határozza, hogy megpróbál meg­küzdeni édesapja életéért. Ehhez a lehető legkockázatosabb utat választja: legyengíti a beteg tes­tét, majd hastífuszt idéz elő apja szervezetében. Neves külföldi or­vosoktól ugyanis megtudja, hogy az amerikai tífuszlázas betegek nem egy esetben éppen e kórnak „köszönhetően“ gyógyultak ki rá­kos daganataikból. Mindenkivel szembeszáll, aki szándékában meg akarja akadályozni. Ezek kö­zé tartozik dr. Dominis, az osztály egy másik orvosa, az ifjú doktornő közeli barátja. Ő testesíti meg a realitást, higgadt érvekkel pró­bálja a valóságba kényszeríteni a barátnőjét. A néző pedig több­ször is kétségek közt vergődik, mert az események mindkét ol­dalról nézve túl meggyözőekké válnak a számára. Vladimír Hanuliak, a film dra­maturgja a vetítés után megtartott sajtóértekezleten egyebek között a következőket mondta: „Fiktív történetről van szó, ami pedig a hitelességét illeti, a könyv szerzője orvosi környezetben él, s mi is konzultáltunk orvo­sokkal“. Azt is hozzátette, hogy a nézők leveleire is számítanak, ami szintén a film hitelességét igazolhatja. Félő, hogy mégis sok néző kis­sé becsapottnak érzi majd magát. A filmben szereplő orvosok hatá­rozatlansággal párosuló könnyel­műsége, s a gyógyíthatatlannak vélt beteggel szembeni viselkedé­sük aligha oldja majd az ősi félel­met. Csakúgy, mint olykor inkább sci-fi filmbe illő kísérletek sem. összegezve tehát: több ellentétes érzést és gondolatot ébreszt, s hogy végső célját sikerült-e elér­nie, arra maguk a tévénézők ad­hatják majd meg a választ, ha megtekintik az F 1 adón március 2-án és 4-én, egyaránt húsz órai kezdettel. Hermet ablakszigetelés A senicai HERMET Kft. az Ernst Dolenz Wien céggel együttműködésben speciális plasztikus szigetelőanyagot gyárt ablakok egyenletes szigetelésére 1 — 6 mm-es szélességben Előnyei: • tökéletes hőszigetelés • kiváló hangszigetelés • felszerelése egyszerű • 10 év garancia Tájékoztatás: fa HERMET, spol. s r.o., Sadová ul. 2, 905 01 Senica, tel.: 0802/54 65 A szigetelőanyag megvásárolható a PRIOR áruházban és a Domáce potreby üzleteiben A Hermet — az Ön szigetelője SZUP-83 A beteg orvost Ladislav Chudík, az édesapja életéért harcoló gyakornok orvosnőt pedig Ingrid Timková alakítja a filmben (Dana Jakubcová felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents